Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
A TARTALOMBÓL: • Nem vagyok Nancy Reagan • Pedagógus ügynökök • Sok szörnyű fajzat van • A Gonosz pillantása Aktuális kérdések _______ ^Megőrizni a nemzeti kultúránkat Balogh József Thaiföld fővárosában, Bangkokban az Orientál Szállóban alakult meg hét éve a Gasztronómiai Világ- szövetség. Hét nemzeti konyha alakította ki, a létrehozás egyik szellemi vezére dr. Cey-Bert Gyula Thaiföldön élő magyar ember volt. A napokban a világszövetség népes delegációjával Tokajban járt, ott válaszolt lapunk munkatársának kérdéseire. □ Hogyan, milyen megfontolások, érdemek alapján választották ki a hét nemzetet? — Az egyetlen mérce az volt, hogy melyek a világ legjobb nemzeti konyhái? így lett alapító Ázsiából Kína, Japán és Thaiföld, Európából Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Magyarország. Fő célunk az volt, hogy a nemzeti konyhák, amelyek fontos kifejezői egy nemzeti kultúrának, negmaradjanak. Azt éreztük, hogy a világot olyan étteremláncsorozatok veszélyeztetik mint a McDonalds, a Kingsburger, és bárhol a világon ugyanazokat az ízeket lehet megtalálni, a nemzeti konyhák pedig visszaszorulnak. □ Mi büszkék vagyunk a magyar konyhára, de honnan ismerik például Távol-Keleten? Egyáltalán: miért került be az alapítók közé a magyar konyha? — Nem azért, mert én képviseltem már 1984-ben a magyar konyhát, annak ellenére, hogy 1956 óta nem éltem Magyarországon. Az viszont nem tetszett, hogy a magyar konyha eredetéről szóló leírásokban az olvasható, hogy a magyar konyhát a XI. században a bizánci és a német konyha befolyásolta, az Árpád-ház alatt a bencések hatására a francia konyha kapott nagyobb szerepet, Mátyás király korában az olasz reneszánsz, a török időben a törökkonyha, Dr. Cey-Bert Gyula Ésik Sándor később az osztrák udvar közvetítésével az osztrák, a német, majd megint a francia konyha, s persze közben a szomszéd népek — a szlovákok, a románok, a dél-szlávok — konyhái is befolyásolták, így alakult ki a magyar konyha. Sokan még azt is mondják: nem is volt nekünk konyhánk, úgy lopkodtuk öszsze innen- onnan. A magyar konyha tehát azért van jelen a gasztronómiai világszövetségben, mert Európának egyik olyan különleges konyhája, amely Európához is tartozik, de híd a távolkeleti konyhák között is, ezért tudtam elfogadtatni más országok képviselőivel. Sajnos Magyarországon még mindig nem tudják, hogy milyen értékes ez a gasztronómia. □ Ön honnan tudja, hogy nem igaz a lopkodás? — Ha az ember megismeri a közép-ázsiai konyhákat, amelyek összefüggnek a távol-keleti konyhákkal, ott 3-4 ezer éves a gasztronómiai kultúra, magától értetődővé válik, hogy az Ázsiából jövő honfoglaló magyarok azt a hagyományt hozták magukkal, tehát biztos, hogy felette álltak a középkori európai konyháknak, konyhafilozófiáknak. □ Mit nevez konyhafilozófiának? — Mindent, ami az elkészítés és a konyha szimbolikája között van. Kezdve onnan, hogy a közép-európai és a távol-keleti konyhákban mindent kis darabokra vágnak és összekeverik a húsokat a különféle növényekkel. A régi sámán hiedelmek szerint így akarták egyesíteni az állatvilág életszellemét a növényvilágéval, így felajánlják az isteneknek. Tehát ez egy áldozati étel volt. pp ^Tp. p Mivel a magyarok is sámánhitűek voltak, valószínű ugyanúgy alakultak hagyományaik, mint a középázsiaiaké. □ Miben tér ez el az európai konyhától? — Az európai konyhákban egészen más volt a hagyomány és a filozófia. A görög és a római kultúrákban az állatokat egészben áldozták fel az isteneknek vagy az istennek, nem vágták darabokra. A franciák ma is így sütik a báránycombot, vagy egészben sütik a libát, akár az ökröt is. Több mint ezer éve élünk viszont Európában, így az itteni népektől is nagyon sokat átvettünk, miközben megmarad' tak a hagyományok. Ezért mondhatjuk, hogy a magyar konyha a híd szerepét tölti be Európa és a nagy távol-keleti gasztronómiák között, amelyek valóban a legnagyobb konyhák. □ Bocsásson meg, honnan tudja Ön mindezeket? Ez a hobbija? — Én ezt tanulmányoztam a Sorbonne-on és étkezési pszichológiai szokásokból doktoráltam. □ Nem szokás interjúban bemutatkozásra kérni a vendéget, de ez a sok különlegesség és érdekesség mégis arra késztet, hogy megkérjem: mondjon olvasóinknak saját magáról is valamit! — 1956-ban hagytam el Magyarországot. Gimnazista voltam akkor. Azóta éltem Svájcban, Ausztriában, Franciaországban és Távol-Keleten. Franciaországban több tanulmányt készítettem a gasztronómia szimbolikájáról, és akikkel együtt dolgoztam, — franciákkal, portugálokkal, japánokkal vagy spanyolokkal — megértettem velük, hogy a magyar konyha egy egészen különleges helyet foglal el Európában. □ Csak a konyha érdekelte? — Ostörténetkutatással is foglalkoztam, mivel sokáig Ázsiában éltem. Kétszer is eljutottam Tibetbe, Belső-Mon- góliába. Bartók nagyon jól észrevette, s el is mondta, hogy a magyar népzene eredete a pentatónia Közép-Ázsiá- ban van, és nem véletlenül akart Körösi Csorna Sándor is oda menni. Sajnos ő nem tudott eljutni soha. Én eljutottam párszor, és nagyon megdöbbentem attól, hogy a szellemi és tárgyi néprajz különféle megnyilvánulásai mennyire közös gyökerűek a magyarral. ül Egy most megjelent kiadvány szerint a magyar konyha a vadhúsok, a szószok és a fűszerek konyhája. — Ez egyáltalán nem így van, ezért sok tennivalónk van még, hogy a világ olyannak ismerhesse meg a magyar konyhát, amilyen. Ehhez szeretnék én most azzal is segítséget nyújtani, hogy Thaiföldről hazatelepülök, mert a magyar konyha és a magyar borok egykori hírnevét kellene visz- szaszerezni. Én több mint 35 éve élek külföldön és kívülről láttam meg, hogy milyen értékek mennek veszendőbe, ha nem vigyázunk rájuk. Az egyik legnagyobb konyha a világon, nem nyugodhatunk bele, hogy ilyen mértékben visz- szaesett. Ugyanez vonatkozik a borokra is. □ Köszönöm a beszélgetést. Hét sztováffszobrász Ladislav Sabo: A civilizáció korszakai >1. Harasztosi Pál felvétele (J! tyíregyfíáza-Sóstón tizenhetedig aTfoUommat mHl. egybehívott éremművész és fcspíasztifai aíkp- tóteíep működéséhez kapcsolódó rendezvényként nyitották meg május eíejéti hét szíovák. szobrászművész közös tárCatát a nyíregyházi Városi (jaíériában. Pl hét művész — “Eugen “Bekeni, Imrich Csaba fFodor, (jabrieCla (jasparova-Iííésova, jan itíojjfstadter, Marian “Poíonsky, Ladistava Snopkpva és LadisCavSabo —szuverén viíágú aíkotásai között „Összekötő"’momentumként szolgái, hogy 1981 és 91 között vaía- mennyien részt vettek a sóstói aíkptóteíep munkájában. “J(iáí(ításukat—mebynekanyagábóíváíogattuk agabériánkbattbemutatott műveket — június 10-ig tekinthetikmeg az érdekíodo'k Páll Géza jt em tudom meddig hisz- 1V szűk, vagy inkább szeretnénk hinni, hogy bennünket, magyarokat a környező világ, főként pedig a fejlett nyugati országok vezetői és átlag polgárai, kivételes elbánásban kell, hogy részesítsenek. Hányatott, sok szenvedéssel, anyagi és emberi veszteséggel terhes történelmünk alapján valóban megérdemelnénk egy kis előnyt, egy kis kivételes bánásmódot. Való igaz, jócskán rászolgáltunk, hogy a világ jobban szeressen bennünket. Ez a természetes vágyunk, igényünk azonban minduntalan kemény falakba ütközik. Ilyenkor — a régmúltból öröklött reflexek újra élni, hatni kezdenek — s felrémlik sokak tudatában az árva nemzet, az egyedül vagyunk a nagyvilágban címszóval jelölhető össznemzeti érzés. Elkeseredésünkben hajiunk arra, hogy igaz, olykor pedig igaztalan vádak garmadáját szórjuk a nagyvilágra. Mintha mindenről mások, a külső körülmények tehetnének. Nem túl rég az ismert húsembargó váltotta ki a magyar közvélemény jogos felháborodását. Hogyan lehet egy kalap alá venni hazánkat a többi volt szocialista országgal, milyen alapon engedték le a sorompót a kelet- és közép-európai országok előtt, akár volt ott száj- és körömfájás, akár nem? Milyen igazságot osztanak a fejlett demokráciák országai, ha szorosan vett érdekeik kerülnek veszélybe? Még a tornácukra se engednek bennünket a Közös Piac országai, bár szavakban számos kormány- férfi, politikus biztosítja a magyar közvéleményt, hogy támogatják majdani felvételünket. Ilyen és hasonló, vagy ennél is keményebb vélemények hangzottak el lépten-nyomon. Még nagyobb lett a kiábrándulás a magunkban táplált kivételes szerepkörünk valós tartalmáról, amikor szinte bizonyossá vált, hogy küldhetünk akármilyen állategészségügyi igazolást, bizonyíthatjuk a leghitelesebben a betegségmentességet, ez inkább csak ürügy volt, nem pedig igazi ok. Az igazi ok amiért a nyugati országok lehúzták a sorompót előttünk, és más sorstárs országok előtt az, hogy a saját jól felfogott gazdasági érdekeik ezt diktálják. Egigérő húshegyek várnak értékesítésre a nyugati piacokon. s nem kívánják a mi szállítmányainkkal tovább növelni a húsból épülő felhőharcolókat. Arra is fény derült, hogy egyes magyar mezőgazdasági termékeket olykor más terméknek álcázva tudunk csak eljuttatni a nyugati megrendelőhöz, mert így biztonságos. Ha az ottani gazdák, vagy kereskedők megdühödnek, akiknek rontjuk a piacukat, egyszerűen megtámadják a kamionokat, árokba borítják, vagy felgyújtják a szállítmányokat, netán a raktárakat, ahol az idegen áru gazdára vár. Lehet ezen csodálkozni, megütközni, sőt azt a kérdést is feltenni magunkban, hogyan engedhető meg a fejlett jogállamisággal rendelkező országokban ez a vandál, már-már útszéli magatartás, s miért nem tudja garantálni a fogadó ország a beérkező árucikkek biztonságát. Mindezeket megkérdezhetjük magunktól, sőt megfelelő kormány-, vagy minisztériumi szinten az illető országok tényezőitől is, de ettől még ezek az incidensek megismétlődhetnek. A francia, spanyol, osztrák, olasz parasztok, kistermelők, kereskedők nem kérik ki országuk vezetőinek hozzájárulását, miként fejezzék ki tiltakozásukat a megélhetésüket rontó import ellen. A legegyszerűbb és leghatásosabb megoldást választják, sajnos. Az erőszakot. De ez nemcsak a magyar árut érinti, ugyanígy bánnak el egymás nemkívánatos cikkeivel is. Tehát nem ránk haragusznak, hanem foggal-körömmel védik a saját érdekeiket. j j a már kimerészkedtünk a JLl világ gazdasági porondjára, s jól tettük, hogy kimerészkedtünk, tudomásul kell vennünk, hogy ott nem a szimpátia szerint, nem érzelmi alapokon, nem a közelmúlt világ- politikai eseményeiben betöltött vélt és valós szerepünk alapján boldogulhatunk. Azt is mondhatjuk, el kell veszíteni a túlzott, nem a valóságra épülő illúzióinkat, mert azok megcsalnak bennünket. S a megcsalt érzések meghasonláshoz vezetnek, ami viszont zsákutca. Mint ahogyan az az egyébként szimpatikus vonásunk is, hogy elvárnánk, az egész világ a keblére öleljen bennünket. Csak azért, mert magyarok vagyunk. i / ik ü I y i KM galéria Magamde.me.ny Feledésre ítélhető illúzióink
