Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

1993. május 22., szombat HÁTTÉR ........................................... Kelet-Magyarország 3 Változatok konyhára és ebédlőre A gergelyiugomyai iskolások érdekében kell kedvező megoldást találni Megérkezett az első csoport a még változatlan helyen „üzemelő” menzára Harasztosi Pál felvétele Kállai János Vásárosnamény-Gergelyi- ugornya (KM) — Mielőtt a cím alapján bárki valami formabontó zenei kompozí­cióra gondolna, tisztázzuk: a gergelyiugomyai általános iskolások menzagondjairól lesz szó az alábbiakban. Ne­vezetesen arról, hogy a régi konyha és étkezőhely „kivál­tása” miképpen oldható meg rövid időn belül és minél ke­vesebb anyagi áldozat árán. A meglehetősen összetett és sok fejtörést okozó kérdé­sekről kérdeztük Hegedűs An­talt, Vásárosnamény polgár- mesterét. □ Mi is történt valójában a Petőfi Sándor Általános Iskola étkezdéje és konyhája körül? Mi okozott a szülők és a gye­rekek körében riadalmat? — Gergelyiugomyán még a rendszerváltás előtti évben, 1990-ben épült fel az új iskola. Szép és praktikus építmény, tornateremmel, de étterme és konyhája nincs. A 120-130 gyerek étkeztetését egy, az is­kolától kb. 6-800 méterre levő régi épületben oldották meg korábban. A konyha és a men­za most is ott üzemel. Átadás 2000-ig, folyamatosan □ A helyzet tehát alapjaiban nem változott? — De igen, mivel az a bi­zonyos régi objektum valami­kor a római katolikus egyházé volt, s mint ilyet az egyház az önkormányzattól — saját hasznosításra — visszakérte az ingatlant. A város képvise- lő-testülete tudomásul vette az igényt. Az átadásnak 2000-ig folyamatosan kell lezajlania. □ Ez eléggé hosszú idő ah­hoz, hogy megoldást, találja­nak a kisdiákok ellátása dol­gában? Vágy netán „begyor­sultak” a folyamatok? Sürge­tővé vált a kiköltözködés? — Híre kelt, hogy^az egyház az épületben levő lakrészt kán­torlakásként kívánja hasznosí­tani. Beköltözés esetén való­ban nehézkesebbé válhatna az ott lakó kántor életvitelének és a gyerekek jelenlétének az „összehangolása”, vagyis előbb-utóbb megszűnne ott az étkeztetés. Nyilvánvalóan ez motiválta a szülőket, a helyi lakosokat — félvén a konyhát- lan-étkezőtlen állapot időnap előtti kialakulásától —, hogy 740 aláírással petíciót nyújt­sanak be (ezt a testületi ülésen adták át), ösztönözve a pol­gármestert — engem — a mindenkinek tetsző megoldás keresésére. □ A jelenlegi, szűkös költségvetési helyzetben Ön és képviselőtársai látnak-e lehe­tőséget a konszenzusra? Átalakítás vagy új épület — Magam is érzem a fel­vetés, a lakossági igény jo­gosságát. Vannak elképzelé­seink a helyzet rendezését il­letően. Az egyik variáns sze­rint az új iskola melletti régi iskolaépületben levő szolgála­ti lakásból alakítanánk ki az éttermet és a konyhát. Jóllehet a lakásban jelenleg a volt igaz­gató özvegye lakik — egye­dül. Ő maga ajánlotta fel ne­künk: ha tudunk számára egy garzont adni, hajlandó kiköl­tözni. Az épület ugyan nincs valami jó műszaki állapotban, pénzbe kerülne a menzai cé­lokra való átalakítása, de ez még mindig kisebb összeget tenne ki, mint új étkezdét- konyhát építeni. Persze a gon­dunk sokkal inkább az: nincs a városban olyan lakás, amit a néninek fel tudnánk ajánlani. Ennek ellenére próbálunk vele valamiképpen megegyezni. □ Ezenkívül mi jöhet még számításba, ami elfogadható válasz lenne a petíciót benyúj­tóknak? — Van alternatíva, bár jóval nehezebben kivitelezhető, mint az előbbi. Az új iskola közelében az önkormányzat­nak van szabad, beépíthető te­rülete. Oda lehetne felhúzni egy kifejezetten főzési és étkeztetési célokat szolgáló épületet, de erre az 1993-as költségvetésünkben nincs pénz. Jelenleg épül a gergelyi­ugomyai ravatalozó, elkezd­tük a szennyvíztelep és -hálózat munkálatait. Meglevő anyagi eszközeink ezeket a beruházásainkat fedezik. Megnyugtató döntés még az idén Persze tudjuk, hogy a gond­jaink ellenére az iskolai étkez­tetés dolgában még az idén döntenünk kell. Felelősséggel a testület elé vinni a problé­mát, mert az emberek ezt vár­ják tőlem, valamennyiünktől. ű£sa lakosság milyen ál­dozatvállalásra mutat haj­landóságot? — Gergelyiugomya polgá­rai kőműves-, ács- és más szakipari munkákat ajánlottak fel. A közös célokért való összefogás mindig jellemezte ezt a települést, úgyhogy biz­tos vagyok benne: amit ígér­tek, megcsinálják. Mert a segítőkészségüknél talán csak a tenni akarásuk az erősebb. Épp erre alapozva tu­dom mondani: meg fogjuk találni az elfogadható válaszo­kat a most még nyitott kér­désekre. Új értékpapír a Dunabanknál Csirkegyár Kálmánháza (KM-N. L.) — Harmincötmillió fo­rintos költséggel új barom­fifeldolgozó üzemet épített Kálmánházán egy magán- vállalkozó. A beruházást a munkahelyteremtő alapból hétmillió forinttal támogat­ták. A létesítmény műszaki átadására május 21-én pén­teken került sor. Megyénk öt településén vásárolják fel az alapanyagot, az élő ba­romfit, így a „csirkegyár” több száz embernek ad munkalehetőséget. Nyíregyháza (KM) — Május 17-én új konstrukció­val, a Prémium letéti jegy II.- vel lépett a piacra a Dunabank Rt. Á letéti jegynek nincs meghatározott névértéke, a leköthető összeg 10 ezer forint fölött — ötezrenként növeked­ve — bármekkora lehet. Fu­tamideje legfeljebb 2 év, be­mutatóra szóló értékpapír, amely szabadon átruházható, változó kamatozású, az induló kamatláb évi bruttó 15 száza­lék. A letéti jegy 90 napon belüli visszaváltásnál nem fizet ka­matot. S azon túl is csak a benntartott teljes negyedévek­re jár kamat, a törtnegyed­évekre nem. A bank minden negyedév fordulóján fenntartja a le­hetőséget a kamatváltoztatás­ra, de aki egyszer a papírt megvette, annak a vásárlástól számított három hónapig a ka­mat fix marad. A májusban befektetők számára tehát há­rom hónapon át változatlan marad a kamat, még akkor is, ha június végén a bank mó­dosítana a meghirdetett ka­matlábon. A Prémium letéti jegy ezen második sorozatához 9 darab kamatszelvény tartozik, ame­lyeket minden egész negyedév elteltével lehet beváltani. Ez az egyik lehetőség. Azok szá­mára, akik a kamatszelvénye­ket nem váltják be, a kilen­cedik szelvény a váltás napján meghatározott fix kamatpré­miumot biztosít (a két évre meghirdetett kamatprémium jelenleg a letéti jegy névérté­kének 4 százaléka).-------------------Tárca— A z öregember kissé bice­gett a bal lábára. A járását nehezítette a vastag, még a télről rajta maradt kockás szövetkabátja is. Ke­zében újságot tartott. A park már ébredezett téli álmából, nagytakarítást vé­geztek a kertészek. Gyűjtötték az ősszel lehullott lombot, né­hány helyen már elkezdték a virágok kiültetését is. Kicsit korai még ez — gon­dolta magában az öregember. A hideg hajnalokra gondolt, amikor még fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Ok tudják — sóhajtott, s elindult a közeli pad felé. Leült, kinyi­totta az újságot. Feltette a szemüvegét, olvasni próBált, de sehogyan sem sikerült. Csak a betűtengert látta ma­ga előtt, nem tudta értelmes szavakká, mondatokká for­málni. Két éve, amióta el­temette a feleségét, többször előfordult ez vele. Tavaly vette észre először, hogy ki­Sipos Béla Fekete hajú lány 1 hagy a gondolkodása, olykor nehezen érti meg a legegysz­erűbb dolgokat is. Most úgy érezte, még rosszább. Fáradt volt, nagyon fáradt. Almos is, pedig éjszaka jól aludt. Arra gondolt, milyen jó lenne itt, ezen a pádon szundítani néhány percet. Leragadó szemhéját egy pillanatra még feltámasztotta, tekintetével megkereste a közelben játszó unokáját és nem tudott tovább parancsolni magának. Feje a mellére esett, elaludt... Egy fekete hajú lányról álmodott. Vékony, már-már sírásra forduló gye­rekhang éb­resztette. Neki úgy tetszett, mintha órákig aludt volna, pedig csak percekig tartott az egész. Nyújtózott egyet, megropog­tatta a csontjait és felállt. Ki­csit szédült, de erőt vett ma­gán. Lassú, bizonytalan lép­tekkel elindult unokájával. Beszélgetettek, és azon verse­nyeztek, ki ismer több autó­márkát. A kisfiú mindegyiket ismerte, de neki a Trabant az csak egy Strabanc. Hát per­sze, az apjának Opelje van, azt szokta meg. A délelőtti napsütésben már a kirakatokat nézegették. A játékmackót, a kisautókat és a villany vasutat. A kirakat üvegében hirtelen — mintha álmodna — felbukkant egy hosszú fekete hajú magas lány alakja. Az öregember nem tudott a látványtól szabadulni. Lassan megfordult és maga előtt látta az ötven évvel ezelőtti pil­lanatot: akkor ilyen lánnyal randevúzott. Erezte, ég az arca, szinte lángra lobbant. Bénultan állt, földbe gyökere­zett lábakkal. r udta, csal az emlékezete, mégis jólesett. Nem tu­dott szabadulni a látványtól. Kábulatából ismét az unokája rázta fel. Gyöngéden megfog­ta a kisfiú kezét és elindultak a közeli cukrászda felé. Kommentár Forintra váltott szeretet Tóth Kornélia észletekben fizetik be a szülők több iskolában az év végi kirándulások nem csekély összegét. Az sem rit­ka, hogy a ballagás előtt hó­napokon keresztül takaré­koskodik szülő és diák, hogy az egyszeri, de tetemes ki­adásokra gond nélkül jus­son. Egy vidéki nagyközség iskolájában egy alapítvány forintra váltott gyermeksze­retetéből ingyen osztanak tízórait, függetlenül a szo­ciális helyzettől. S mennyire tudnak örülni ezek a gye­rekek a pár falatnak! Töb­ben akkor esznek először az­nap... Gyermeknaphoz közele­dünk. Május utolsó vasár­napját még nem sodorta el közülünk a rendszerváltás forgószele. Gyerekeink ked­ves arca mellett lopva tu­datunkba kúszik a háború borzalmaitól szenvedő, a szüleit elvesztő bosnyák, horvát, muzulmán gyerme­kek képe. Nemrégiben még a világlapok címoldalon hoz­ták a felpuffadt hasú éhező Szomáliái kicsiket. De nem kell más konti­nensre kalandozni, hogy ég­bekiáltó ellentétek miatt po­rol jünk a sorssal. Hogy en­gedhet meg olyat a világ, hogy az egyiket tejbe-vajba fürdetik, míg a másiktól nemcsak a falatot, hanem az érvényesülést is megtagadja a társadalom. Gyermeki jo­gokra hivatkozik a civilizált­nak mondott világ fele, s mi ugyancsak kapkodhatjuk a fejünket, ki mellett sorakoz­zunk fel a képzeletbeli pás­ton. Mert a pengeváltás elkerülhetetlen. A cseperedő kisgyermek igen korán a saját bőrén megtanulja, hogy az egyenlő esélyek, amelyeket még szü­leiknek deklarált az atom­jaira hullt társadalmi for­máció, üres szócserepek. De hasztalan kutat helyette job­bat. Legfeljebb mélyen a zsebbe nyúl a szülő — ha egyáltalán talál valamit a lyukasban — és a diploma megszerzéséért mindent elő­teremt. Persze, a gyermek sem nézheti tétlenül az érte munkálkodó igyekezetei. Ambíciója átlendítheti az előtte tornyosuló akadá­lyokon. Kiszivattyúzott pénzek Máthé Csaba n éhány év múlva Ma­ly gyarország a harma­dik világ szintjére fog jutni, ha továbbra is engedjük a vegyes vállalatok működé­sét, amelyek kiszivattyúzzák az országból a pénzt, jelen­tette ki nem is olyan régen egy pénzügyi szakember. Szerinte az idehaza megter­melt nyereséget egyáltalán nem a hazai ipar fejlesztésé­re, a technológiák korszerű­sítésére fordítják, hanem azonnal utalják külföldi bankoknak. Korábban ezt a folyamatot nevezték gyar­matosításnak. Csak részben értek egyet a pénzügyi szakemberrel, mert számos példát lehet arra hozni, hogy a vegyes vállalat külföldi tagja jelen­tős összeget invesztált az ál­tala megvásárolt magyar cégbe, amelynek nyereségét további fejlesztésre fordítja. Az aranytojást tojó tyúkot nem az első évben akarja le­apasztani, levágni, hanem gondol a jövőre, a folyama­tos profitra. A háttérben va­lóban az olcsóbb munkaerő, a kedvező ár, a piacnyerés szerepel, de ez előre húzza a magyar gazdaság szekerét. A másik rész, ez a kiseb­bik, az azonnali és nagy profitra törekszik. Náluk az exportügylet első fele léte­zik, amikor a felvásárolt, feldolgozott áru elhagyja az országot és vevőre talál va­lamelyik nyugati cégnél. Az ellentételezés viszont már megakad a vegyes vállalat külföldi tulajdonosának ha­táron túli bankjánál, a pénz már nem érkezik vissza. Ide­haza pedig kifizetetlen számlák maradnak, pénzü­ket váró kistermelők, beszál­lítók zúgolódnak, sokszor te­hetetlenül. Számukra mini­mális a lehetőség egy nem­zetközi per megnyerésére, marad az átvételkori kész- pénzfizetés. Utólag persze könnyű jó tanácsot adni... A Rakamazi Cipőipari Szövetkezet ibrányi üzemé­ben divatos női cipők felsőrészét varrják a dolgozók Elek Emil felvétele Nézőpont)

Next

/
Thumbnails
Contents