Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

Keiet-Magyarország 5 HAZAI HOL-MI Létszámleépítés az ingatlankezelőnél Év végéig a dolgozók több, mint felétől elbúcsúznak, ez száz-száztíz embert érint Nyíregyháza Kálvin tér 14., az 1911-ben épült ház az egyik legrégibb tanácsi épület a megyeszékhelyen Balázs Attila felvétele Tóth M. Ildikó Egy vállalat átalakításá­nak hírét a dolgozók mindig félelemmel vegyes érzelmek­kel fogadják: vajon ki lesz munkanélküli közülük? Ha szolgáltató vállalatról van szó, mint a nyíregyházi IK- SZV, illetve a Házkezelő Kft. esetében, akkor a közvéle­mény is érdeklődik a fejle­mények iránt. Ezért folytat­juk beszélgetésünket Török Sándorral, az IKSZV nem­rég kinevezett igazgatójával a tervezett igen erőteljes karcsúsításról. □ Amikor Ön bemutatkozott a dolgozóknak, közölte, hogy egy hónapon belül mindenki megtudja, mire számíthat az átalakulás során. Ezzel szem­ben a dolgozók az Önnel ké­szült interjúból értesültek róla, hogy drasztikus létszámleépí­tést terveznek. — Lehet, hogy voltak, akik onnan értesültek róla. Én azt mondtam, hogy harminc na­pon belül fogok tájékoztatást adni, többen meg is kerestek engem ezért. így tájékoztattam az IKSZV szakszervezetét és a Házkezelő Kft. két munkatár­sát — egyikük szakszervezetis —, hogy mire számíthatnak. De megítélésem szerint a dol­gozók nagyon jól tudták, hogy átalakulás, megszűnés esetén komoly létszámleépítés várha­tó. □ Mire készüljenek fel tehát a dolgozók? — Körülbelül nyolc hónap alatt fokozatosan hatvan szá­zalékkal leépítjük a jelenlegi létszámot; konkrétan megvan­nak azok a területek, amelyek­nél ez várható. Arra is, hogy ez a leépítés mikor lesz névre szóló, megjelöltem határidőt. Az IKSZV dolgozói esetében ez július-augusztus folyamán várható. A Házkezelő Kft. át­alakulási ütemtervét most fo­gadtuk el, ott kb. negyven fő marad, de személy szerint még nem tudjuk. Az IKSZV-t megszüntetjük, a polgármes­teri hivatalban hét-nyolc fős iroda fog működni. □ A leépítés összesen hány embert fog érinteni? — Száz-száztízet biztosan. □ Ez elrettentőén nagy szám. — Az is rettentően nagy szám, hogy kétszáz millió fo­rintot elkölt a város — megíté­lésem szerint feleslegesen —, az ingatlankezelési szférában. Minden relatív... □ De jelenleg még ötezer bérlakás van Nyíregyházán, és senki sem látja előre, hányat vesznek meg a lakók, és meny­nyi marad önkormányzati tu­lajdonban. Elég lesz a házke­zelési munkákhoz ilyen kevés ember? — Az ötezer bérlakáshoz is elegendő kevesebb összeg és kisebb létszám. Elég csak összehasonlítani a tervezett létszámot más házkezelő szer­vezetek létszámával. Én két­szer annyit hagytam meg, amennyivel az ekkora nagy­ságrendű feladatot elvégző más, a piacon működő házke­zelő szervezetek dolgoznak. Pontosan abból kiindulva, mert még nincs minden sza­bályozva, és jó néhány feladat a miénk marad. □ Milyen feladatokat szán a karcsúsodon Házkezelő Kft.- nek? — Alapvetően a házkeze­lést, amit sokkal nagyobb ha­tékonysággal kell megoldani, mint eddig. A réginél ru­galmasabb, átláthatóbb szer­vezetet szeretnénk kialakítani. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a Házkezelő Kft. létszá­mát mesterségesen duzzasz­tották fel, — ez a korábbi gi- gantomániás szemlélet ered­ménye. A feladatok tisztázása után, például, hogy milyen tevékenységi körök maradnak a Kft.-nél; mi az, ami átkerül a polgármesteri hivatalba; mi az, amire embert nem alkal­mazunk; mit oldunk meg a pi­acról stb., pontosan meghatá­rozzuk a létszámot. □ Mi lesz a házmesterekkel? — A Házkezelő Kft. átalakí­tási koncepciójában szerepel­nek, kapnak majd tájékozta­tást. □ Az IKSZV esetében mi várható? — Abban már döntöttünk, csak részletkérdések vannak. Fel is vázoltam már a dolgo­zók képviselőjének, hogy me­lyek azok a tevékenységi terü­letek, amelyek ellátásához végig szükség lesz emberekre, és honnan lesznek valószínű­leg elbocsátások. □ Az átalakítási tervet egyeztette a Házkezelő Kft. ér­dekvédelmi szerveivel? — Nem, mert nem ezt kell egyeztetnem, hanem azt, ho­gyan lehet ezt a legrugalma­sabban végrehajtani. Most már szembe kell nézni azzal, hogy válság van az országban, azzal is, hogy ez a szervezet ala­csony hatékonyságú, és hogy a város ezt ebben a formában tovább nem finanszírozhatja. A megoldás csak az lehet, hogy először egy hatékony szervezetet hozunk létre, és azokat a feladatokat, amikről bebizonyította az élet, hogy nem tudjuk hatékonyan végre­hajtani, piacosítjuk. Teljesen nyilvánvalóan ebből az követ­kezik, hogy nagyon sok mun­kahely fel fog szabadulni. □ Milyen szolgáltatások lesznek piaciak? — A legtöbb, elsősorban a műszaki területről. □ Felmérték, hogy ez lesz olcsóbb a városnak? — Természetesen ez az ol­csóbb megoldás. Ezzel az ad­minisztrációs költségek is, amik óhatatlanul rárakódnak egy nagy szervezetre, értelem­szerűen csökkennek, de így gazdaságosabb lesz. □ A házkezelés egy speciális szakma, Ön viszont mindenek­előtt gazdasági szakember. Az átalakítás részkérdéseinek ki­dolgozásában igénybe vette-e régi szakemberek segítségét? — Igen, igénybe vettem. Egyébként megbíztam a gaz­dasági igazgatót, az IKSZV- nél és a Házkezelő Kft.-nél működő szakszervezet képvi­selőjét, hogy rugalmasan dol­gozzanak ki egy kölcsönösen elfogadható megoldási javas­latot az elbocsátások kezelésé­re. □ Végezetül, lesz-e elegen­dő pénzük ennyi ember végki­elégítésére? — Itt arról van szó, hogy olyan megoldást keressünk, ami etikailag mindegyik rész­ről kifogásolhatatlan. Közös megegyezésre törekszünk, de ha szükség van rá, lesz pénz a végkielégítésre. Sajnos, ezt a lépést meg kell tennünk, hogy a hatékonyságot kellőképpen megnöveljük és átlátható szer­vezetet hozzunk létre a jelen­legi zűrzavaros helyett. Fogyóban a növekedésünk A női nemzedékek egyre kevesebb gyermeket szülnek, így a generációk kisebbednek Hajnal Béla Nyíregyháza — A magyar nők termékenységének a XIX. század végén kialakult romló tendenciája az elmúlt években is tovább folytató­dott, ami a családok gyer­mekszámának fokozatos visszaesésében nyilvánult meg. A csökkenés elsősorban a nagyobb gyermekszámú családok visszaszorulásának az eredménye. Példaként felhozható, hogy az 1895—1899-ben született házas nők 37 százalékának még 4 vagy több gyermeke született, ugyanez az 1950—54. években született asszonyoknál már csak 4 százalék. Az egymást követő női nemzedékek tehát egyre ke­vesebb gyermeket szülnek, így a következő generációk lépés- ről-lépésre kisebbé válnak. Kedvezőtlen folyamatok A kedvezőtlen népesedési folyamatok miatt 1981-től az ország népessége folyamato­san csökken, mértéke évente mintegy 20—25 ezer főt tesz ki. A demográfusok szerint a természetes fogyás 80 százalé­ka az igen alacsony termé­kenység, 20 százaléka a magas halandóság számlájára írható. Közismert, hogy a világ szá­mos országában a népesség- robbanás okoz komoly gondo­kat, Európában viszont az él- veszületési arány mérséklődé­sével összefüggésben a népes­ség fokozatos elöregedésétől tartanak legjobban. Magyaror­szágon kívül még Dániában van természetes fogyás, de nincs számottevő népességnö­vekedés (az élveszületések és a halálozások száma kö­zel azonos) Németországban, Ausztriában, Svédországban és Belgiumban. Munkaerőpiaci következmények Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye az ország azon kevés tér­ségei közé tartozik (Hajdú-Bi- harral és Fejér megyével együtt), ahol az élveszületések száma még meghaladja a halá­lozásokét, de a többlet 1992- ben nem érte el a 400 főt. A megye népessége (564 ezer fő) mégis fogy, mert a megyéből elvándorlók száma továbbra is magasabb az idevándorlóké- tól. A KSH előzetes adatai szerint 1993. elején 8 ezerrel éltünk kevesebben a megyé­ben, mint az 1990. évi nép- számláláskor. Az élveszületések csökkenő tendenciájában is erős hullám­zások figyelhetők meg. A je­lenlegi magas munkanélküli­ségi rátát például tovább fogja rontani az a demográfiai tény, hogy az 1970-es évek közepén született nagy létszámú kor­osztályok (amelyek tagjainak édesanyja az ötvenes években, az ún. Ratkó-korszakban szü­letett) ezekben az években lép­nek, pontosabban szólva lép­nének be a munkaerőpiacra. A megyei munkanélküliség vár­ható alakulását nézve nem sza­bad elfeledkezni még arról sem, hogy a mezőgazdaság át­alakulásának munkaerőpiaci következményei csak ezután jelennek meg igazán. A korábbiaknál jóval mérsé­keltebb ütemben ugyan, de folytatódik a városok térhódí­tása a megyében is. A városi népesség aránya azonban a megyében még így is csak 38 százalék, országosan éppen ennyi a falvakban élőké. Nyír­egyháza 115 ezres népességét Mátészalka követi 19 ezerrel, Kisvárda 18 ezerrel a harma­dik. Tiszavasvárinak 14 ezer, Nyírbátornak és Újfehértónak 13 ezer, Nagykállónak 10 ezer lakosa van. Nem éri el a 10 ezer főt sem a többi kisváros népessége (Fehérgyarmat és Vásárosnamény 9 ezer, Tisza­lök 6 ezer, Csenger és Záhony 5 ezer fő). Városok versenye A nagyvárosok népességfej­lődésében kiemelkedő szere­pet játszik Debrecen, 218 ezer fős lakossága már csaknem 30 ezer fővel több, mint az egyre inkább „rozsdavárosnak” te­kinthető Miskolcé. A nehézi­par súlyos válsága a valaha második legnagyobb magyar város gazdaságát és társadal­mát az átlagosnál is mélyeb­ben érintette. Harmadik helye­zése is veszélyben van (ha egyáltalán ezt versenynek le­het tekinteni), mert Szeged alig veszített dinamizmusából. A jelenlegi tendenciák érvé­nyesülése esetén a két város népességszáma még ebben az évtizedben kiegyenlítődhet. A Nyíregyházával legjob­ban összevethető városok kö­zül 13 év alatt Kecskeméten 8 ezerrel, Székesfehérváron 6 ezer fővel nőtt a népesség. Nyíregyházáé ugyanezen idő alatt 7 ezer fővel gyarapodott. A várostervezők nem is olyan rég még 130 ezres Nyíregyhá­záról álmodoztak. Az ország és a megye ilyen rossz népe­sedési és gazdasági viszonyai közepette erre még nagyon sokáig kell várni. Jegyzet Agrárháború Györke László M egdöbbentő látvány tárult elém a minap. Egy hatalmas táblában kövéren zöldé lit az őszi búza. Pontosabban: sávosan zöl- dellt csak, mert egy-egy par­celláéit felszántottak belő­le. Na, nem azért, mert azo­kon a bizonyos sávokon eset­leg nem is volt vetés, vagy esetleg gyengébbre sikere­dett, s úgy vélte a gazda, jobb valami tavaszival be­vetni, ültetni. Gyanítom, hogy inkább arról van szó: az új gazda érvényesítette akaratát. Ami ugyan nem volt ésszerű, de akarat volt. Az említett tönkresávozott búzatáblát nem megyénkben láttam, de tartok tőle, hogy nálunk is vannak ilyenek. Az alábbi esetek viszont megyénkbeliek. Az egyik tá- kosi gazda úgy gondolta, ha már a tavalyi háztájiját más­nak mérték ki, ő bizony be­leszánt abba a lucernásba, amit ő vetett annak idején. Nyírpilisen meg úgy határo­zott az egyik ember, hogy ad­dig kell lezavarni a földről a másikat, amíg még rendezet­lenek a földtulajdon-viszo­nyok. Mivel hivatalosan el­intézni nem tudta, hát össze­pocsékolta azt a földet, ami ugyan a régi papírok szerint nem őt illeti meg, hát ne le­gyen nyugta annak a másik­nak (sem). Az említett példák is arra utalnak, hogy valami igen veszélyes folyamatnak lehe­tünk tanúi. A harcnak. Annak a harcnak, amely gyakran nélkülöz minden logikát, ésszerűséget. Mert abban semmi logikus és ésszerű nincs, hogy a szépen sarjadó vetést kiszántják, csak mert az új gazdának mások a ter­vei földjével. Mint ahogy an­nak sem, hogy össze túrják a sajátjuknak vélt másét. Vagy azt az elvet követik: ha már nekem nincs, neked se legyen. an abban valami félel­metes, hogy emitt a ki­szántott vetés, amott pedig a sok parlagon maradt föld. Félő, hogy az „agrárhábo­rúnak” komoly következmé­nyei lesznek. Nem akarom megkongatni a vészharan­got, de ésszerű keretek között gátat kellene szabni a hará- csolásnak, s megfékezni a vele járó indulatokat. Mert a róvidebbet mindig az átlag­ember húzza, bármi legyen is a harc végső kimenetele. A nyugdíj százalékban „Beszédes voksok” cím­mel jelent meg egy cikk a Kelet-Magyarországban, amelyben egy megyénkbeli nyugdíjas, Bálint Pál kéré­sére a lap közölte az egyik parlamenti szavazás listáját. Az érdeklődő nyugdíjas arra volt kíváncsi, hogy „megyénk képviselői közül kik, miképp szavaztak a nyugdíjemelésnél.” Az 1993. évi nyugdíjeme­lés kérdése már tavaly de­cemberben, a tb-költségve- tés vitájában felmerült. Dr. Szigeti György és Rózsa Edit SZDSZ-es képviselők már akkor a 16 százalékos eme­lést szorgalmazták, megje­lölve a parlamenti vitában azt is, hogy a nagyobb össze­gű nyugdíjemelésnek mi­képp oldható meg a fedezeti oldala. A szabaddemokrata módosító indítványt a kor­mánypárti többség — név szerinti szavazáson — el­vetette. Idén, február 16-án ismét név szerinti szavazással dön­tött az Országgyűlés a nyug­díjemelés mértékéről, vala­mint az emelés kezdő ide­jéről, hatályáról is. A kor­mánykoalíció pártjai, vala­mint a Fidesz végül is a ki­sebb, két ütemben történő emelés mellett foglaltak ál­lást. A parlamenti többség az emelt nyugdíj folyósításának kezdetét pedig a javasolt januári helyett március else­jében határozta meg. így az emelésnek az 1993-as évre viszonyított értéke (azáltal, hogy csak márciustól emelik a nyugdíjakat és az emelés egy részét csak szeptember­től hozza a postás), valójá­ban csak 9,8 százalék; így a nyugdíj sem a reálbérekkel, sem az inflációval nem tart lépést. (Ezen számítást közli a HVG, a közismert gazda­sági hetilap is az ezévi 7. számában.) Nos, az volt az a szavazás, amelynek a nyilvánosságra hozatalát kérte a tisztelt nyugdíjas olvasó. Érdemes leközölni a név szerinti sza­vazás megyénkre vonatkozó adatait az Országgyűlés jegyzőkönyve alapján: Jakab Ferenc (MDF): nem, Mezey Károly (MDF): nem, Móré László (MDF): nincs jelen, Nagy István (MDF): nem, Szendrei Lász­ló (MDF): nem, Szilassy Gé­za (MDF): tartózkodik. Szűcs M. Sándor (MDF): nem, Takács Péter (MDF): tartózkodik, Várkonyi István (MDF): nincs jelen, Vékony Miklós (MDF): nincs jelen, Seszták László (KDNP): nem, Torgyán József (FKgP) igen, Kállai Kristóf (Függet­len): tartózkodik, Vargáné Piros Ildikó (Független): igen, Kása Ferenc (MSZP): nincs jelen, Mádi László (Fi­desz): nincs jelen, Gulyás József (SZDSZ): igen, La- borczi Géza (SZDSZ): igen. (Az „igen” szavazatok a 16 százalékos január 1-jei hatállyal történő nyugdíj- emelés melletti voksolást je­lentik. A „nem” és a „tartóz­kodik” szavazatok együtte­sen alig húsz szavazattal tet­tek ki többet, mint az „igen” szavazatok. Tehát nem sok szavazaton múlott a döntés.) Érdemes megjegyezni még, hogy olyan ismert poli­tikusok, mint Pozsgay Imre és Palotás János, sem a ta­valy év végi nyugdíjemelés­sel kapcsolatos, sem az idei február 16-i szavazáson nem voltak jelen. Bár a Keiet-Magyarország korábbi cikkében voltak pontatlanságok, azonban a cím kiválasztása igen találó volt: beszédes voksok. Való­ban, a képviselők magatar­tása szavazatokon keresztül mérhető, így tehát indokolt, hogy a Keiet-Magyarország visszatérjen erre a kérdésre, és ezzel választ kapjon az érdeklődő nyugdíjas is. Gulyás József SZDSZ 1993. máim 4., kedd WKKKKKM

Next

/
Thumbnails
Contents