Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
1993fő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ktatok és vakablakok OJyaiíretnénk, aki stabil, s nem fog rövid időn belül profilt váltani Cserve Nyíre- Hívták Vés átkeresztel tézőnek, de akárh->a Rá- kóczi vendéglátó ihosszú ideje zá^ni lesz a sorsa?-yíregy- háza aJ;51, Fel- hermán? gyúttal néhány .-étről is szót vál) Nem he Elmopi Söröző kiajánlván megtörtént, Mac Do- naldsna társaságnak is, volt komoly {Szeretnék látvány a bezárt üzlet — ismerte el az alpolgármester —, de nem akarjuk olcsón elherdálni a város egyik legértékesebb helyén épült ingatlant. Inkább várunk, s elfogadjuk a kritikát érte, de olyan partnerrel szeretnénk üzletet kötni, aki stabil, s nem fog rövid időn belül profilt váltani. Nincs beleszólásuk A belváros képébe illő és színvonalú üzleteket látnának szívesen, jó példaként hozta erre az alpolgármester a Zrínyi Ilona utcában nemrég átalakított Belvárosi Fagyizót és Grillt. Ez az üzlet egyben minta is lehet arra, belső átalakítással viszonylag kis területet hogyan lehet „megduplázni” galériával. Van, aliára... (fagyizó a belvárosban) ugyan, Jtradna étteremnek, >incsen akadálya, h’filra jelentkezik v A söröző melletti CIB Bank „csapott ibban, aztán visszaléjtrég felajánlották a Knak, de még semmi e— Tugy nem szép Gond viszont, hogy az ön- kormányzatnak nincsen lehetősége a beleszólásra — legfeljebb rosszallását fejezheti ki — a sétálóutcában működő üzletek profiljába, ugyanis a legtöbb helyiség előprivatizációban kelt el. Példa erre a járműbolt, melynek kirakatában még mindig üres kartondoboPlakától az árut nem látni Balázs Attila és Elek Emil felvételei Vállalkozóról álmodik a Vesszös zok „díszelegnek”. Bár a tulajdonosa, Kínál úr ígéretet tett, idén rendbe rakja városi üzleteit, eddig még semmi jelét nem látni e törekvésének. Övé egyébként a volt Pál Gyula Terem is, amelynek bezárása annak idején akkora vihart kavart, legnagyobb fájdalmat a város művészeinek okoztak vele, akik úgy érezték, elesnek a lehetőségtől, hogy munkáikat a nagyközönségnek bemutathassák. Szebb kirakatot A bérbeadók nyilván nem számíthattak arra, hogy akárcsak a járműbolt, ez is raktárrá avanzsál, s ebben alusszák majd téli álmukat a Gösser teerdeje — melytől lassan már nem látni, mit árulnak odabent — sem túl dekoratív a kirakatokban. Még akkor sem, ha nyugaton ez így szokás. Bár a cél világos: jöjjön be a vásárló. Megindultak viszont az átalakítási munkák a polgármesteri hivatal volt Családi Eseményeket Rendező Irodájában, itt a tervek szerint ékszerbolt nyílik. Mindent egybevetve, nem túl szívderítő látvány az üres üzlethelyiség, legyen az a belvárosban, lakótelepen, vagy külterületen. Az teljesen érthető, ha nincs bérlő, az viszont teljességgel felfoghatatlan: kinek éri meg bérbe venni egy üzletet, még licitálni is a ,. s van, aki nem. (Göngyölegraktár luxusövezetben) raszának székei, asztalai. A pályázatban annak idején bizonyára szebb ígéret szerepelt — a megvalósítás azonban még várat magára. A mostani látvány azonban a jó érzésű városlakót zavarja. S még valami: anélkül, hogy szándékunkban állna a Renomé Rt. üzletét rontani, el kell mondani, az „olasz” bolt leértékeléseket reklámozó plakátdíjra, csak azért, hogy végül kitehessen egy táblát ZÁRVA felirattal. Ha viszont sok pénze van az illetőnek, legalább annyira még futhatná belőle, hogy a szakadt függönyt lecserélje valami szebbre, egyúttal azt is ráírhatná, hol vette, mennyiért. A kirakat előtt bámészkodó pedig — ha épp ilyet keresne — tudná, merre induljon érte...-----Tárca — ár vár őst, iskolázta- táhelyét. Szemerkél, vagy i) ködöl a tavaszelő didert esője. Befordulok egy-eynerős utcasarkon, próbáizonosítani az épü- letekeiozikat, éttermeket, cukrákat, elszállt ifjúságom ,ie!yeit”. Nem megy könnfúszen az évek sod- rásáhácserélődtek a név- tábláfiegangolosodtak a Í cégérelbutikosodott a cí- visvityy kikezdhetetlennek hitt dia, szokásrendszere. De twe titkolózni tovább: Debrvi meghízott testének „érreaerében” tapogatózom, ai.t így, alaposabban már} isz éve nem tettem. Azefí meglepetés a ked- venaöizőmben ér. Gyanús, hogya !- pontosabban a lejárattá je gyet kell váltani: mertkríizni-falatozni ugyan most is 'hét, de már hangolják i gárokat, „belövik” a dobokat diszkósan vibrál a fény. E.már nem a meghitt „brudeizések” színtere, ez rock ccé-nak becézett Isten tudja, hgy mi. Mert ezt kívánja anyugatiasra igazított fazon, fi egykori kerthelységes vendéglő portálja szintén gyanús: parfümök, dezodorok, bugyicsodák, miegymás. Nem, ez nem lehet az, ahová hajdanán „utolsó menedékként” akár éjfél után is betérhetett az ember egy kis dar- vadozásra. Elmegy a kedvem az egésztől, de azért baktatok tovább. A lábam szinte önkéntelenül visz el a Csapó utcára. Keresek egy házat, egy kapualjat, egy ismerős lakást, ahol még a hatvanas évek elején beleszerelmesedtünk az igazi rock-zenébe, próbálgatván a három akkordos gitározás virtuóznak éppen nem mondható technikáját. Az ajtón a névtábla stimmel. Becsöngetek. Némaság. Szinte ijesztő a hangnéküli- ség. Eszembe jut, hogy annak idején, amikor „edzett” a banda, esetenként kiszállt a rendőrség: elsősorban a hangorkán miatt, másodsorban valami imperialista fondorlatosságra gyanakodva. Nincs mit tenni, betolok az ajtórésen egy névjegykártyát, hátha megtalálja, akinek küldöm. Másnap, amikor már itthon ülök az íróasztalomnál, még mindig bennem van a debreceni séta emléke. Hirtelen megcsörren a telefon. Nem hiszek a fülemnek. O van a vonal végén, a gitárvirtuóz, aki már akkor tudott olyan dolgokat művelni a hathúro- sával, amit még ma is kevesen, vagy csak a legjobbak. Nagyon halk a hangja, kicsit rekedtes, tompa, nem hiszem, hogy vonalhiba lenne az oka. Amikor — két évtizednyi ködökön keresztül— „azonosítjuk” egymást, pillanatok alatt a múltidézés ingoványába süllyedünk. Tudod... Géza küldi Amerikából azokat az ősi szalagokat, amire az első számainkat vettük... Csak az lesz a baj, hogy már aligha van magnó, amin majd le tudjuk játszani. De jönnek archív anyagaink Németországból is... Ja, én egyébként már a nyolcvanas évek elejétől nem játszom... Hallod, a hangom is... Hallom. Megöregedtünk, b... meg, konstatálom, nincs már Shadows, Spotnics, Beatles, Pat Boone és társai, nincs az a country-blues sem, amivel mindig húztatok engem, a vidéki srácot. Mi van hát? Kérdezem magamtól, amikor váratlanul és végleg kifut a szó a kagylóból. Mi maradt? Maradt-e valami? Hát persze, nyugtatgatom háborgó lelkemet. Felnőttek a gyerekeink, élünk, dolgozunk, most is szól a zene. C sak az Atlantis, a Csodálatos ország, a Kék csillag, a Szerelmesek dala úsznak, úsznak egyre távolabbra az új zajok bomlasztó zűrzavarában, amibe mi is beleveszünk immárfelis- merhetetlenül. Kállai János A múlt hangjai A választás tétje Balogh József llítólag egy jegyző szájából hangzott el mostanában, amikor a társadalombiztosítási választások fontosságáról esett szó, hogy nem kell ide semmilyen választás, jó lesz nekünk az a polgármester, aki van. Őszintén szólva kételkedve hallgattam ezeket a szavakat, de ha egyáltalán ilyesmi példaként is keringhet, nem beszélhetünk róla eleget, miről is van szó, mi is a tétje a május 21-i választásoknak. Az első, ha nem vesz részt a választók negyede a szavazáson, ismétlés következik, s újabb százmilliók mennek veszendőbe egy új választás miatt. De van ennél fontosabb indok is: hatvan év után ismét önkormányzat irányíthatja a társadalombiztosítást, s aki él a felkínált lehetőséggel, elmegy szavazni, az átala megválasztott képviselőkön keresztül részt vesz a családja szociális biztonságát meghatározó döntésekben. Mert nem kevés az a pénz, aminek a sorsáról dönteni kell. Évente 600 milliárdról van szó, s ha még megkapja a 300 milliárd értékű vagyont is a társadalombiztosítási önkormányzat, akkor igazán nagy összeget és értéket bízunk gondjaikra. Persze van szépséghibája is a dolognak: az előző rendszerben elköltötte a költségvetés a társadalom- biztosítás pénzét, felélte vagyonát, így most a megválasztandó önkormányzat nem pénzzel, hanem hiánynyal gazdálkodhat, s Isten ments, de akár odáig is eljuthat, hogy nem lesz miből a nyugdíjat, a táppénzt kifizetni. Ma csak reménykedhetünk, hogy ilyesmi nem fordul majd elő, s a szavazatainkkal feljogosítottak jól sáfárkodnak majd az általunk befizetett forintokkal. A „lakó” válasza \ /] Lapjuk 1993. áp- hogy a lakás szinte lakhatat rilis 13-án meg- lanná vált. A lakás állagát I K .... T jelent „A főszer-' 22 éven keresztül jórészt ön- kesztő postájából” című ro- . erőből javítottuk. A tanácsi vat egyik cikkére szeretnék hozzájárulás minimális volt. válaszolni.Az „Iskola kony- Mikor 1987-ben beadtam ha nélkül” címmel megje- igényemet egy tanácsi bér lent gergelyiugomyai szü- másfél szobás lakásra, aja- lők panaszos levelében rám, káshivatal jogosnak tartotta, mint a szolgálati lakás lakó- A lakást viszont azóta sem jára is hivatkoznak az áldat- kaptam meg. A lakáshoz lan állapotok miatt, úgy ér- évek óta nem ragaszkodom, zem, méltánytalanul. Fér- Az épületre eddig a hivata- jem 22 évig volt a helyi álta- los visszajelzések szerint lános iskola igazgatója. így tényszerűen nem volt szük- kaptunk jogot a lakás és a ség, ezért nem költözköd- hozzátartozó kert használ a- tem ki belőle. Megkesered- tára 1983-tól, férjem halála ve írom e sorokat, mert a fa- óta egyedül élek a lakásban, lu lakói problémán ismerete Négy gyermekem családot nélkül írták le a rám vonatalapított. Közülük, hárman a kozó sorokat. Az emberek településtől távol laknak. Je- megértését felváltotta a lenleg valóban nem tartóz- helyzetből adódó keserű vá- kodom. tartósan Gergelyi- daskodás. Mielőbbi megol- ugomyán. Fiammal, és csa- dást remélve: ládjával élek Vásárosna- .Tisztelettel ményban 3 szobás lakótelepi lakásban. Ennek oka, a szolgálati lakás lakója Kommentár____________________ Szaporodó bankok Nábrádi Lajos A minap újabb bankfiókot avattak Nyíregyházán. Az avatást sajtótájékoztatóval kötötték egybe. A szívélyes tájékoztatón elhangzott, hogy a legújabb bankfiók dolgozói udvariasak, gyorsan intézik az ügyeket, ennek a banknak megbízhatóan jó a likviditása. Az egyik újságíró azonban olyan kérdést tett fel, amelynek őszinte megválaszolása megyénkben több száz vállalkozót és több ezer állampolgárt érdekel. A tájékoztató banktisztviselő az őszinte válasz helyett ezt mondta:„Ez a kérdés rossz”. A kérdés így hangzott: — Jó dolog az udvariasság, a gyors ügyintézés, s főleg a megbízható likviditás. De ebben a bankfiókban szűkül-e a kamatolló, lesz-e olyan konstrukció, amely kedvezőbb mint a többi banknál? A válaszból aztán nagy nehezen kiderült, hogy itt is magas kamatra, szigorú feltételek mellett adnak hiteleket, újfajta, egyedi konstrukció egy sincs. Vagyis hiába van a megyeszékhelyen immár 12 (pont egy tucat) pénzintézet, még nincs igazi konkurencia. A vállalkozók, a nyűglődő vállalatok, a szövetkezetek főkönyvelői pedig továbbra is kritizálják a Magyarországon létező pénzpolitikát. Egy nyíregyházi vasas szakmát művelő vállalkozó nem rég egy német üzlettől esett el, öt képzett szakmunkása munkanélkülivé vált, mert nem kapott hitelt, kölcsönt az alapanyag, a vas megvásárlására. A banktisztviselő is beismerte a tájékoztató után: „Ez ördögi kör”. Központi intézkedéssel ki kellene törni ebből a körből a vállalkozók, az állampolgárok javára, s természetesen a bankok tisztes hasznára...
