Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
1993. május 18., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Csak a piac is kedvezzen Lövőpetriben közmegelégedésre osztották ki a földet a tulajdonosok és a kárpótoltak között Balogh József Lövőpetri (KM) — Ha Tiszanagyfalu neve úgy vált ismertté, hogy 1945 után ott volt az első földosztás, akkor Lövőpetrit úgy fogják emlegetni, mint a rendszerváltás utáni első földosztás színhelyét. És hogy ezt az elsőséget ne veszélyeztethesse senki, a határ teljes rendezése is itt fejeződött be először. Igaz, 2-3 család igényeit még nem tudták kielégíteni, de mi ez azokhoz a falvakhoz képest, ahol még egy négyzetmétert sem foglalhattak vissza tulajdonosaik, mert a tsz-elnök mindent megtesz, hogy megkeserítse a földre várók életét. Mi a lövőpetri gyorsaság titka? — erre kerestünk választ Tóth Lászlóval, a földkiadó bizottság elnökével és Vedres Jánossal, a földrendező bizottság elnökével. — En képviseltem a részaránytulajdonosok és a tagi alaposok érdekeit — mondja Tóth László. A részarány és a tagi alap 516 hektár területet érintett, ez 4700 aranykorona. Ez elárulja, hogy Lövőpetri határában átlagban 9 aranykoronás a föld. Volt 420 hektár szántó, 55 hektár erdő, 26 hektár legelő és gyep, valamint 15 hektár gyümölcsös. — Mi volt a titok? Semmi különös. Háromszáz kérelem érkezett. Az összesítés után elkezdtük a földek kijelölését, egyeztető tárgyalásokat tartottunk, s ha nem jött létre egyezség, nyílhúzással döntöttünk. A gyümölcsöst teljes egészében az új tulajdonosok használják, a szántóból kb. fele magánművelésbe került, a másik felének is új a tulajdonosa, de ők egyelőre a termelőszövetkezetben kívánják hasznosítani. Bérbe adták a tsz-nek, így megvan a lehetősége a szövetkezetnek is a gazdálkodásra. Vedres János a kárpótlásról beszél. O is adatokkal kezdi. — A Kárpótlási Hivatal kimutatása szerint 1900 aranykorona értékű földre nyújtottak be igényt az emberek, de mivel nem volt elegendő mennyiségű föld, 1500-ra lecsökkentették ezt is. Az első körben simán megtörtént a licitálás. Az emberek abban a táblában szereztek földet, ahol Tóth Miklós bácsi nem várta meg a mai földosztást, hamarabb felszerelte gazdaságát. Csak az évek ne múlnának olyan gyorsan... A szerző felvétele szándékoztak. Persze egy kicsit irányítottuk is az előzetes megbeszéléseken, nehogy felverjék az árakat. Ötszáz forintos áron keltek el a földek. Ebben az is közrejátszott, hogy a kárpótlási jegyek zöme még nem érkezett meg. — A második árverés várhatóan szeptemberben lesz, akkorra bonyolultabb lesz a helyzet, mert több lesz a kárpótlási jegy és egy-egy területre többen is igényt tartanak — folytatja Vedres János —. És a terület sem annyi, amennyire szükség volna, így elképzelhető, hogy felverik az árakat. Mindenesetre megpróbáljuk megszervezni, hátha olyan jól sikerül, mint az első. Pedig hogy féltünk tőle. El is mentünk Tóth Lacival Gyürébe megnézni, hogyan is zajlik, aztán elmondtuk itthon az embereknek, így sikerült szépen megoldani. — A gyors földkiméréssel azt nyertük, hogy mindenki tavasszal elvethette amit akart. Csak azok a földek nincsenek kimérve, amit a termelőszövetkezet az ősszel kalászossal bevetett, a tulajdonos így csak aratás után jut hozzá, vagy meghagyja a tsz művelésében a földet — folytatja Tóth László. Pedig nem volt könnyű köz- ynegelégedésre túljutni ezen a földosztáson. Mert Lövőpetriben nincs elég föld. Valamikor a papi termelőszövetkezet egy földcserét hajtott végre, amely a petri határt 83 hektárral érintette. Ezt a földet Gemzse kapta, majd továbbadta a Nyír- madai Állami Gazdaságnak, a papi tsz — ebben voltak a lövő- petriek — megkapta Ricsikát. Amikor 1980-ban a papi tsz-t szanálták, a Ricsikát el kellett neki adni, megvette az aranyosapáti tsz, így elveszett a földcserealap és most nincs mit visszacserélni. Eddig még Szűcs M. Sándor ország- gyűlési képviselő sem tudta visszaszerezni, pedig a lövő- petriek nem tehetnek arról az üzletről. A következmény: míg máshol 30 aranykoronát lehetett adni egy termelőszötekezeti tagnak, Lövőpetriben ez csupán 12,7 aranykorona, majdnem egyharmada volt, ennyire hiányzik az a föld. Emiatt voltak gondok, meg amiatt is, hogy a szántóföldnek több mint fele negyed-ötödosztályú szántó. így nem csoda, hogy aki a gyengébb földet kapta, nem fogadta nagy örömmel. — De van ennél nagyobb gond is, a pénztelenség — mondja Vedres János. Az első sokkhatás akkor érte az embereket, amikor meglátták, milyen magas a vetőmagvak ára, sok a gépköltség, a szántás, a vetés díja. És már előre félnek a szárazságtól, aztán az ősztől, amikor nem tudják eladni, amit megtermeltek. Ha nem lesz piac, nem tudom mi lesz azzal a lendülettel, amivel most nekiindult a falu. Április 23-án megtörtént a licitálás 25-26-án szinte nem volt felszántatlan terület a kivett földeken. — Mi lehet a megoldás? — kérdezi magától is Tóth László. Biztos piac, termelési biztonság kellene. Most elkezdünk dolgozni, de nem tudjuk, mennyire leszünk kiszolgáltatva. Olyan korrekt piac kellene, hogy a termelő már akkor tudja, miért mennyit kap, amikor elkezd termelni, s kiszámolhatja: megéri-e, vagy ráfizet. Mert, ma az van, hogy először termel, aztán jó esetben eladja, majd kiszámolja, hogy ráfizetett. — Kedvezményes hitelekre a 10-20 hektáros területtel arányos összegekre lenne szükség, vagy legalább a vetőmagvak megvásárlásánál elkelne a segítség. Még akkor is félelemmel vennék igénybe az emberek, mert az értékesítés bizonytalan, a kamat viszont stabil és magas — toldja meg Vedres János. Végül kiderült, hogy nincs is titok. Csak annyi történt, hogy a polgármesteri hivatal a legjobb szándékkal adott meg minden segítséget, a termelő- szövetkezet elnöke az első perctől azon volt, hogy köz- megelégedésre sikerüljön a földre várók igényét kielégíteni, a két bizottság pedig lelkiismeretesen végezte, amire felhatalmazták. Karászi Györgyné, a falu jegyzője külön is kiemelte Tóth László és Vedres János rendkívüli szorgalommal, közmegelégedésre végzett munkáját. Lehet követni.-------------Tárca— M inden reggel kiült ide, a tér sarkába. Senki sem tudta, honnan jön, hová megy, de ugyanúgy hozzátartozott a városképhez, mint a csonka templom. Emberek és birodalmak múltak el, forradalmak dühöngtek mellette, ő rezzenéstelen arccal pörgette a köszörűkövet. Voltak egészen csöndes időszakok. Ilyenkor legfeljebb egy-két ollót, kicsorbult konyhakést hoztak. Aztán észrevétlen, mint valami titokzatos kór, hatalmába kerítette a várost a félelem. Egyre több tőrt és rugós kést kellett élesre köszörülnie. Itt-ott lövések dördültek, de a köszörűs nem törődött velük, urak és gazemberek dolgába sohasem ártotta magát. Egy reggel harsány tömeg özönlött a térre. A köszörűshöz rohantak, s egymást lök- dösve, taposva éleztették tőreiket. — A fizetéstől ezúttal eltekintünk — kiáltotta vissza az egyik. —Vedd úgy, hogy te is hozzájárultál a forradalom győzelméhez! Szörnyű volt ez az éjszaka. Géppuskák ropogtak, ágyúk dörögtek, haldoklók sóhajait hozta a térre a szél. Reggelre minden elcsendesedett. Új zászlókat lengetett a friss fuvallat, a téren rendeleteket olvastak fel. Az emberek valamennyit megéljenezték, örültek hogy már nem lőnek. Az új hatalom első dolga volt, hogy megjutalmazza híveit, ezért naponta adományozta a rendjeleket, a pozíciókat. S eközben egyszer valakinek eszébe jutott a köszörűs is. Épp egy rozsdás ollót fényesített, amikor elébe járult a népes küldöttség. — Halhatatlan hőstette elismeréséül ezennel mellére tűzöm az Arany Köszörűkő Rendjel első fokozatát — mondta ünnepélyesen a rendjelodaítélő bizottság elnöke. — És tolmácsolom a Forradalmi Tanács rendeletét, melynek értelmében a szolgáltatásügyi minisztérium osztályvezetőjévé nevezik ki. Előbb azt hitte, tréfálnak vele, aztán meg sehogyan sem bírta felfogni, milyen hőstettről beszélnek. Hallani sem akart a kitüntetésről, a kinevezésről nem is beszélve. Eleinte csak kérlelték, aztán már fenyegették is, de ez sem használt, így a küldöttség lógó orral elkullogott. Ettől kezdve megfagyott körülötte a légkör. Egyre többször súgtak össze a háta mögött, egyesek csak apoliti- kusnak tartották, mások egyenesen szabotőrnek. Az új hatalom számára egyre kellemetlenebbé vált a szóbeszéd, a köszörűstől meg kellett szabadulni. Több újságcikk is megjelent, melyek a köszörűst a régi rendszer kiszolgálójaként mutatták be, mondván, ő már akkor is lelkesen köszörült. Am ez nem hatott, mert ő nem olvasott újságot. s akkor valakinek az az ötlete támadt, hogy az új hatalom székházát épp a tér sarkában kell felépíteni. A köszörűs elűzése csak néhány percet vett igénybe. Néhány hónap alatt el is készült a hatalmas épület. A szalag átvágására természetesen a Vezért kérték fel. Az ollót, mint kivont kardot emelte az ég felé. A szerszám állkapcsai egymásnak feszültek, de a szalag sértetlen maradt, halálos csönd ült a térre. Csak a testőrség parancsnoka találta fel magát, előkapta szolgálati fegyverét és átlőtte a szalagot. — Egy — mondta a leghátsó sorban a köszörűs, de ezt már senki sem hallotta. Orémus Kálmán A in ■ ■ re koszorús A VOLÁN Rt. kisvárdai műszaki telepén 30-50 jármű műszaki vizsgáztatását végzik el a szakemberek VlNCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár ______________ Mi köze hozzá? Marik Sándor gyáltalán mi köze az alkalmazottnak ahhoz, hogy a vállalkozójának kivel szemben, mennyi tartozása van? — kérdezte kihívóan vasárnap este a Hét-ben az a riportalany, aki a dunántúli falu jól menő ABC áruházát pályázta meg. Nem tudom, mire alapozta magabiztosságát és egyáltalán hogyan alakulhatott ki az a megdöbbentő — zavaros — helyzet, amikor egy olyan „vállalkozó” tehet fel ilyen pimaszul orrbavágó kérdést, aki milliókkal tartozik a társadalombiztosításnak (most indítványozzák vállalkozói engedélyének visszavonását), aki milliókkal tartozik más kivitelező cégnek, s adóhivatali feltételezett tartozásáról csak azért nem értesülhettünk, mert létezik az adótitok, és azt komolyan veszik. Ha csak egy kicsit is elgondolkozott volna a kérdésen az illető vállalkozó, talán eszébe jutott volna, hogy ő maga is naponta teszi fel ugyanazt a kérdést, amiért leendő (?) dolgozóját leszólta. Hiszen nem valószínű, hogy olyan cégektől rendel árut, szolgáltatást, amelyekről azt sem lehet tudni, hogy holnap szállítanak-e még egyáltalán. Igenis, van joga a dolgozónak felvetni azt a kérdést, hogy miért kell egy jól menő, kedvelt boltot elvenni jelenlegi üzemeltetőjétől és átadni olyannak, aki milliós tartozásaival csak azt bizonyította be, hogy nem tud gazdálkodni vagy semmibe veszi az alapvető kötelezettségeket. Jogos a félelem: ma még „csak” a társadalom- biztosítónak üzleti partnerének nem fizet, holnap esetleg már alkalmazottainak se. Manapság pedig nem mindenki van (sajnos) abban a helyzetben, hogy nagyvonalú vállalkozójának saját fizetését hitelezze. rthetetlen az állami magatartás is. Miért nem lehet meghozni azt a rég várt rendeletet, hogy új vállalkozást csak tiszta lappal lehessen kezdeni. Nem kell ehhez másoknak belenézni a magánzsebekbe: írják elő, hogy aki licitálni, vállalkozni akar, köteles igazolni, nincs tartozása tb- nek, adóhivatalnak. Az emberek többségének igazságérzetével találkozna. Közmunkások megítélése Kováts Dénes at yírlugoson jártam a iV közelmúltban, hosszasan beszélgettünk a polgár- mesterrel. A község fejlesztéséről, a gázellátásról, a jelen és jövő terveiről, az ott lakók életéről. Egyebek között — mint napjaink sajnálatos, de talán kikerülhetetlen jelensége — a munka- nélküliség témája is szóba jött, ezzel összefüggésben pedig a közmunkások foglalkoztatásának kérdésköre. Már csak azért is, mert a jelek szerint a településen nagy hangsúlyt fektetnek foglalkoztatásukra. Ez persze azért sem meglepő, mert a munkanélküliek meglehetősen nagy számban találhatók meg ott. Bizonyára vannak jópá- ran, akik a közmunkás szót hallva lekicsinylőén legyintenek, hiszen nem éppen pozitív kicsengéssel is használják, úgy gondolva: a szakképzetlenek, a talán dolgozni sem nagyon akarók találhatók közöttük. Ez persze nem így van, még akkor sem, ha időnként találunk is egy-egy példát rá. Kétszeresen is cáfolni lehet a hasonlóan gondolkodók véleményét. Egyrészt számos szakmunkás jelentkezik és kap szakmájának megfelelő munkát, másrészt (például Nyírlugoson) négyszer anynyian jelentkeztek a meghirdetett helyekre, mint ahányat fel tudtak venni. Szakmával rendelkezőket és nem rendelkezőket egyaránt. Feladatot, elfoglaltságot lehet találni számukra a gáz- és szennyvízvezeték építések utómunkálatainál, az erdőtelepítéseknél, a zöldterületek kialakításánál és ápolásánál éppúgy, mint mondjuk az óvoda udvarának rendezésénél, kialakításánál. S lehet, hogy olcsóbb így, mint (mondjuk messziről jött) vállalkozókat megbízni e munkálatok elvégzésével. TT gy gondolom, a nyírlu- \J gosi (és vélhetően más településeken is fellelhető) példa bizonyíték arra: ha a munkanélküliséget helyi szinten nem is lehet megoldani, hatásait, átkait csökkenteni lehet. S ennek nemcsak az egyén, de a köz is hasznát látja.
