Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-17 / 113. szám
1993. május 17., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Még mindig szorít a cipő Mindenki a várható következményekre figyel, pedig az előzmény se lenne elhanyagolandó Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Pénz csak akkor lesz, ha felveszik a munkát — hallhatták nem* rég több felelőstől is a nyírbátori cipőgyárban megtartott, este fél tízkor befejeződő viharos munkásgyűlésen a dolgozók, akik megértették az idők szavát, és leültek a szalagok mellé. Igaz, fizetésük tisztességes, végleges rendezésére azóta is várnak. A munkások véleményét minap már megírtuk lapunkban. Most a „fentről jöttéktől”, a gyáriak, illetve az egész cipőgyár sorsáról intéz- kedőktől kértük, mondjanak véleményt a Nyírbátorban kialakult helyzetről. Egy téma, több vélemény íme, a válaszok. Dr. Várnagy Valéria, a Pécsi Bőrgyár vezérigazgatónője, a szerződés szerint a nyírbátori gyár jelenlegi gazdája: — Megdöbbentett az itteni elkeseredett hangulat. Annyit azonban mindenkinek tudnia kell, a helyzet jelenleg az, ha a nyírbátori gyár csődbe megy, magával rántja a Pécsi Bőrgyárat is. Célom az, hogy a bá- toriaknak a további működéshez szükséges feltételeket megteremtsük. Úgy érzem, ezt sikerült elérni, hiszen kettő plusz egy hónapra egy forintos eszmei díj ellenében bérbeadtuk a gyárat a felszámolást végző Kvantum Banknak, amely az üzemeltetésről gondoskodik. Varsányi István, a felszámolást végző Kvantum Bank osztályvezetője: — Legfontosabb, hogy a dolgozók felvették a munkát, hiszen enélkül minden hiába, elmegy a piac. A felszámoló nevében mi Hajnal úrnak is nyitva hagytuk a kaput, felszállhat a hajóra, amennyiben a folyamatos üzemeltetésre, a fizetésre biztosítékot ad. ígéreteknek már nem hiszünk. A felszámolás folyamatban van, s ebbe, sajnos a Fekete bőr mulasztása miatt nem tudtunk időben bekapcsolódni. Kármentési kötelezettséggel kompromisszumos megA jobb napokat látott üzem egyezést kötöttünk a Pécsi Bőrgyárral, hogy a termelés folyamatosságát biztosítsuk. Mindeközben szervezzük a pécsiek tulajdonát képező gyár értékesítését. A felszámolás alatt álló Fekete bőr tulajdonosa, Hajnal László a dolgozók bérét nem fizette ki, törvénytelenül dolgoztatta a munkásokat, s ezt a felszámoló mindeddig jogi úton nem tudta megakadályozni, ezért őt, mint a felszámolás alatt lévő cég ügyvezetőjét kitiltotta a gyárból, s felhívta a dolgozók figyelmét, hogy tőle semmilyen utasítást nem fogadhatnak el. Megnyugtató rendezésre várnak Hajnal László, a Fekete bőr Kft. tulajdonosa: — Nincs változás, itt semmi probléma. Két milliós megrendelés van a zsebemben, ha Bátorban nem csinálhatom, majd viszem máshova. Van épp elég csóró, egykori KGST-or- szág a környéken. Egy nyugati újságban meg majd iratok egy cikket a magyar bankrendszerről, hogy lássák, mibe fognak, akik Magyarországon akarnak csinálni üzletet. Petróczki Ferenc, Nyírbátor polgármestere: — Közel ezer ember sorsáról van szó, ezért igyekszem az ügyben szereplőknél közbenjárni abban, hogy a dolgozók érdekei érvényesüljenek. Ehhez a vagyon és pénzkérdés mielőbbi tisztázása szükséges. Kívánatos lenne, hogy a dolgozók bekapcsolódjanak a privatizációba, hiszen ezzel kontroll alatt tarthatnák a mindenkori tulajdonost. Pápainé Siket Mária, a nyírbátori gyár igazgatója: — Elégedetlen vagyok, mert megnyugtatóan mindmáig nem rendeződött a dolog. A dolgozókat kifizetni csak akkor tudom, ha a felszámoló felszabadítja a meglévő pénzeket. Egyetlen eredmény, hogy az emberekkel sikerült megértetni, jó megoldás csak akkor születhet, ha felveszik a munkát. A jövőnk e pillanatban is bizonytalan. S végül lássuk, mi a helyzet a cipőgyárban április 14-én: Hajnal László másik cége, a Hell Trade Invest nevében olyan telefaxot küldött az ügyben közreműködő Petróczki Ferenc polgármesternek, amelyben ígéri, letétbe helyezi a szükséges összeget. Kikötése azonban van, mégpedig az, hogy a Pécsi Bőrgyár nyilatkozzon arról, hogy a gyár gépeit jelképes összegért (egy forintért?) bérbeadja neki. A Fekete bőr ugyanakkor a Pest megyei Bíróságnál elfogultság és összeférhetetlenség címén megtámadta a felszámolást végző Kvantum Bankot, s személy szerint Varsányi István osztályvezetőt is. Hivatkozva arra, hogy egy korábbi ügylet kapcsán már voltak személyes konfliktusaik. Hajnal úr, aki mint fentebb írtuk, ki van tiltva a nyírbátori gyárból, közvetítők útján üzenetet küldött a kollektíva néhány tagjának, mondván, beszéde van velük. (Előző írásunkban is jeleztük, a dolgozók két táborra oszlottak: egyikben néhány Hajnal-párti, másikban a sok-sok kétkezi munkás van.) Sajátosan dátumoztak A történet érdekes epizódja vagy éppen elindítója, hogy a Pécsi Bőrgyár, a szerződéskötésnél — egyesek szerint törvénytelenül — sajátos módon dátumozott. Ennek az „apróságnak” köszönhetően lettek a dolgozók talajvesztettek, lebegnek a vitatkozók között. A polgármester ragaszkodni kíván ahhoz, hogy ez a jogvita mihamarabb tisztázódjon, hiszen ha a Pécsi Bőrgyár a munkáltató, s ezt a hiteles dátum alátámasztja, akkor a pécsiek vagyonából a nyírbátoriak is kártalaníthatok. Másik pikáns részlet, hogy bár a felszámoló a Fekete bőrt számolja fel, s a Fekete bőrt, és tulajdonosát, Hajnal Lászlót tiltotta ki a gyárból, a felszámolás következményeivel akarva- akaratlanul a nyírbátori gyár dolgozóit bünteti. _________Tárca _ M ég valamikor, március idusának „környékén” történt volt, hogy egy mikrobusz szűkös kalitkájába zárva robogtunk bele az éjszakába. A kis csapat, nyíregyházi néptáncosok, zenészek társaságában léptük át tíz óra tájt az ukrán határt, aztán irány tovább: Rákóczi földje, Salánk, Verbőc felé. A télvég minden megpróbáltatását kínlódtuk végig a jókora kátyúkkal aláaknázott utakon, de sietni kellett, mert korábbra vártak bennünket. Majdnem éjfélre járt, mire vendéglátóink, a kedvesszavú salánkiak üdvözlésre nyíló karjaiba zuhanhattunk, eléggé megtörtén a díjugratásnak is beillő kocsikázástól, ami oly mértékben összerázott bennünket, hogy már a terített asztal mellett ülve, alig tudtuk legyűrni a későre csúszott estebéd fogásait. Pedig igencsak volt mit falatozni! Jóféle sültek, gusztusos szendvicsek, saláták, sütemények, és a mással össze nem téveszthető, jellegzetes zama- tú, salánki vörösbor. Később, mégiscsak emelkedvén a hangulat, folyni kezdett a szó a barátságról, március 15- ről, a kultúráról, a nyelvről, melyben öröktől fogva egyek vagyunk. Az éjszaka a vendéglátók házában nyugodalmas, kifulladt csöndességben telt, diszkrét villanykályhák pillesztő melegében. De kellett is fűteni, mert a Kárpátalján bizony akkor még hideg jszelek borzolták a napközben hatalmas tócsákba gyülekező olvadéklevet. A falu utcáit csizmaszárig érő hóbuckák tették közepes nehézségi fokú túratereppé. Gázoltuk a latyakot, ahogy csak bírtuk, de megérte! Mert „otthon” mindig rakott asztal várta, hogy nekidőljünk az étkeknek. A nemzet ünnepén az én gazdasszonyom különösképpen kitett magáért. A gazdag zsírozású tyúkhúsleves, zöldséggel, fűszerekkel, egybeda- rab combbokkal, nyakkal-ka- paróval, farháttal, finomra vágott metéltgombolyagokkal magában is elég lett volna. A specialitást, a tarhonyáshúst azonban nem illett volna érintetlenül hagyni. Oda volt készítve mellé a titkokat sejtető, reszelt céklasaláta és a harsogó harapásokra ingerlő vizesuborka. Jócskán szedtünk a tányérunkra: Gyula gazda, a református esperes úr és jómagam. Mondhatná valaki: ugyan már, tarhonya meg hús egybefőzve, mi ebben a különleges. Nehéz szavakkal elmesélni, hogy milyen ízharmóniát komponált ezekből a paraszti egyszerűségű alapanyagokból a „mama”. Nem lehetett abbahagyni, eleget dicsérni. Mintha átjárta volna az egészet a gyermekkor lángos-örömeit idéző kemenceszaga. Se túlfőzve, se félbe-nyersbe, csak úgy omlott az ember szájában a hússal bőségesen gazdagított házitészta. A békés diskurálás közepette észre sem vettük: csakhamar kiürült a hatalmas tál. Pincehideg vörössel öblítettük le, ezzel némiképp serkentve magunkat a „pótlék” csipegetésére. azatérvén háromnapos portyámról, azóta is próbálgatom „leutánozni” boszorkánykonyhámban a „produkciót”. De valamit biztosan nem jól csinálok! Nem érzem a kicsit füstöskesernyés ízek bársonyát, dohosnak tűnik a krumpli, ragacsosnak a tarhonya, a húskockák sem akarnak beleigazodni a főztömbe. Vajon mi hiányzik? A szíves kínálás, a tiszta, kendőzetlen beszéd, a hátsó szándékok nélküli érdeklődés, az egymásra figyelés? Mindez ott maradt volna a határ túloldalán, Sa- lánkon? Meglehet. Kállai János Salánki tarhonyáshús Kamatlábravaló Balogh József A fiatalabbak kedvéért mindjárt tisztázzuk: a lábravaló nem cipő, hanem hosszú szárú alsónadrág. A kamatot is szeretném mindjárt az elején tisztázni, de nem tudom, ezért születik tulajdonképpen ez az írás. A napokban egy borítékot kaptam. A szokásos elszámolás volt benne, amit havonta megejtünk a partnerrel, az OTP-vel. Tőlük tudom meg: milyen kiadásokat fizettek helyettem, mennyi pénzem maradt, illetve mennyivel tartozom, mert mondjuk nem volt elég, amit befizettem. A csekkek mögött azonban most egy kis nyomtatvány is volt. Arról tájékoztattak benne, hogy mostantól, ha véletlenül marad pénzem a számlámon a tartozásaim kifizetése után, azért 7 százalék kamatot kapok, ha viszont nem lenne elég törlesztéseim rendezésére és az OTP állja helyettem a sarat, akkor én 30 százalékos kamatot fizetek érte. Mindjárt az esélyegyenlőség jutott az eszembe, s elkezdtem számolgatni: mi lenne, ha én szabhatnám meg a feltételeket? Vajon mennyi kamatot kérnék a pénzemért, s mennyit adnék az OTP-nek ? Először hajlottam afelé, ahogyan a pénzintézet kialakította az arányokat, természetesen megfordítva, s az én javamra, aztán megesett a szívem rajtuk, megkegyelmeztem nekik. Később még tovább lágyítottam a szívemet, s úgy találtam: leginkább azzal segíthetek a nehéz helyzetben lévő OTP-n, ha pontosan számolok, vigyázok, hogy ne keveredjek adósságba, de ne is maradjon a számlámon egy fillér sem. így aztán nem kell nekik gatyázni azzal a 7 százalékos kamatlábravaló- val sem. Jóérzés átlépni... Elek Emil felvétele :- * ' • ' & Kommentár ___________ Túl kell élni Galambos Béla A megye mezőgazdasági kutatásának nehéz helyzetét tárgyalta a tudományág meghívott szakértőinek részvételével a múlt héten a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Tudományos Alapítvány Kuratóriuma. Egyértelműen agrár jellegű megyénkben, ahol a lakosság fele mezőgazdaságból él — mint mindenki számára érzékelhető — rendkívül nehéz helyzetben van az élelmiszer-termelés. Ennek is következénye, hogy méltatlanul háttérbe szorult, esetenként kifejezetten megalázó helyzetbe került a helyi mezőgazdasági kutatás. A szakértői hozzászólások érzékeltették, hogy az itteni mezőgazdasági kutatóhelyek — a nyíregyházi, újfehértói kutató állomások, a főiskolák, az állat-, és a növényegészségügyi állomás — szinte mindegyike a fennmaradásért küzd pillanatnyilag. Azzal együtt, hogy közülük jó néhány a legelké- pesztőbh mértékű racionalizálást hajtotta már végre létszámban, költségtakarékosságban. Azonban mindenképpen túl kell élnie a kutatásnak-szaktanácsadás- nak e nehéz időszakot, mert a mezőgazdaság ■ szerkezet- váltásának befejeztével — különösen egy ilyen megyében mint a miénk —, a korábbinál még nagyobb szükség lesz a kutatás eredményeinek gyakorlatba történő átplántálására. Ehhez meg kell ragadni a megyei kutatóhelyeknek, ha lehet közös témákat választva, minden pályázati lehetőséget, és fel kell készülni a néhány év múlva várható termelői igényekre. Az államnak pedig nem lenne szabad teljességgel kivonnia magát a kutatás automatikus finanszírozásából. Az olyan nemzetközi tudományos értékek, mint a West- sik-vetésforgó, vagy az újfehértói fajtakísérlet fennmaradása ugyanis nem csak helyi érdek. A tulajdonos- váltáson áteső mezőgazdaságban a kutatóbázisok folyamatos vizsgálataira alapozott szaktanácsolás is csak államilag fizetett hálózattal képzelhető el, mert a termelés egyelőre ezt nem igen fogja eltartani. Elek Emil felvétele
