Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-11 / 108. szám

HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarországi 5 Ütközet egy törvény körül A közös cél érdekében együtt kell működni a hivatásosnak és a közalkalmazottnak is Nyíregyháza (KM) — Az érdeklődés többször irányult a katonákra az utóbbi hó­napokban. Hat párti egyez­tetés után elfogadta a parla­ment a honvédelmi alapelve­ket, s a szakértők dolgoznak a honvédelmi és a tiszti tör­vény előkészítésén. Ugyan­akkor életbe lépett a közal­kalmazottak jogállásáról szóló törvény, amely a lakta­nyák kapuin belül szabá­lyozza a közalkalmazottak foglalkoztatását, s a pa­rancsnok gyakorta kerül két tűz közé: a harckészültség biztosítása és a törvény betű­jének betartása ütközhet. Miként lehet feloldani a konfliktust? Erről, s a múlt év végén megyénkben megtartott honvédelmi dandárgyakorlat összegzett tapasztalatairól kér­deztük Gyuricza Béla altábor­nagyot, a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak pa­rancsnokát. □ A közalkalmazottak jogál­lásáról szóló törvény figye­lemebe veszi-e a honvédség sajátosságait? E területen nemcsak közalkalmazottak, hanem hivatásos katonák dol­goznak egymás munkáját kiegészítve. — Minden szabályozásnál lényegi kérdés, hogy a műkö­dőképességet ne gátolja sem­mi. A parancsnok olyan mun­káltató, aki felel az alakulat hadrafoghatóságáért, ugyan­akkor a törvény betartásáért. Különösen nehéz akkor eleget tenni mindkét kötelezettség­nek, ha javítórészlegről van szó. Egy nagy értékű harcko­csit vagy más műszaki beren­dezést egyszerre több szakma művelője, egymást kiegészít­ve javít. Felemás helyzet ak­kor keletkezik, ha a honvédsé­gi közalkalmazottnak lejár a munkaideje, de a tiszt vagy tiszthelyettes benn marad. A túlórakeret véges, nem lehet év elején kimeríteni. Ugyan­akkor nem csorbulhat a szol­gálat ellátása, ehhez pedig nél­külözhetetlenek a technikai eszközök. Megoldást a közal­kalmazotti törvény módosítása jelenthetne. Addig pedig mind a parancsnoknak, mind a hon­védségi közalkalmazottnak éreznie kell, hogy a közös cél érdekében hatékonyan kell együttműködniük. □ Ha mégis megoldhatat­lannak látszó dilemma elé ke­rül a parancsnok, mit tehet az alakulat működésének folya­matossága érdekében? — Közösen kidolgozott he­lyi szabályozással lehetne ele­jét venni a konfliktusok ki­alakulásának. Természetesen a parancsnok azért is felel, hogy az irányítása alá tartozó tisztek, tiszthelyettesek és pol­gári alkalmazottak számára megteremtse az emberi mun­kaerő újratermeléséhez szük­séges feltételeket. Ez magában foglalja a törvény betűjében leírtak megadását. Gondolok itt a különböző anyagiakra és a nem bér jellegű juttatásokra. A társadalmi létminimum köze­lében él az alkalmazottaink 40-45 százaléka. Számukra igen lényeges, hogy az egész­ségügyi és szociális juttatáso­kat, az üdültetés, a lakáshoz jutás terén igénybe vehető kedvezményeket változatlanul megkapják. Másfél éve a hon­védségi közalkalmazott is ugyanolyan eséllyel pályázhat szolgálati lakásra, mint a tiszt. Döntő a szociális helyzet. A konfliktusok feloldására mun­kahelyi megállapodásokat kö­tünk, de nem szeretnénk, ha ahány ház, annyi szokás hono­sodna meg. Az ideiglenes kol­lektív szerződések az év első felére elkészülnek a szárazföl­di haderőnél. □ Amíg az új honvédelmi törvény megszületik, vagy a jelenlegit módosítják, mit te­kintenek majd irányadónak az alakulatok? — A szakszervezetek egyet­értésével javaslatokat gyűjtöt­tünk, s ezeket eljuttattuk Für Lajos miniszterhez. Hamaro­san napvilágot lát az a minisz­Gyuricza Béla altábornagy Harasztosi Pál felvétele téri utasítás, amely szabályoz­za a működés során jelentkező gondokat. □ A végső cél a haza védel­mének biztosítása. Ebben mi­lyen szerep jut a honvédelmi dandároknak? — Minden körülmények közt a reguláris haderő kiegé­szítő részeként képzeljük el a honvédelmi dandárokat. A Magyar Köztársaság fegyve­res erőinek részét jelentik. Az eddig csak papíron létező had­erő megalakításában felbe­csülhetetlen szerep jutott Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­nek, a lakosságnak. Az embe­rek megértették: békében kell kipróbálni egy olyan haderőt, amely a független, demok­ratikus köztársaság megvédé­sében lesz partnere a fegyve­res erőknek. A szülőföld iránti vonzalom, a szűkebb haza sze- retete nyilvánult meg a tarta­lékosok fegyelmezett gyakor­latában. Jó lenne, ha a jövőben a tartalékosok közelebbi kap­csolatba kerülnének a hivatá­sosokkal. Nyugat-európai példákat láthatunk arra: egy falu, egy város szervez egy területvé­delmi dandárt, amelyben az angol egyetemi tanár a mun­kanélkülivel szolgál együtt Álmaimban él egy kép: ezek a dandárok nemcsak a gyakor­latra jönnek össze, hanem tár­sadalmi, családi eseményeken találkoznak, baráti kapcsolato­kat ápolnak. Kedves gesztus és elismerés a csapatzászló, amelyet a megyei önkormány­zat adományozott a 314-es honvédelmi dandárnak. Nem­zeti ünnepeinken, március 15- én, október 23-án szép lenne, ha a dandár minden tagja lát­hatná. □ Ha pozitív tapasztala­tokat szerzett a Magyar Hon­védség a területvédelmi dan­dárok megalakítása, valamint a köztársasági megbízotti hi­vatalok, az önkormányzatok, a megyei honvédelmi bizottsá­gok együttműködése terén, ak­kor alakítanak-e több dan­dárt? — A gazdasági háttértől, a rendelkezésre álló anyagiaktól függ a további dandárok léte­sítése. Az egyes régiók eltérő sajátosságaihoz (például alföl­dön vagy dombságon hoznák- e létre) igazodnak ezek az egy­ségek. Az egyes dandárok mű­ködéséhez szükséges szak­mákra (lövész, tüzér, híradó, hadtáp, gépkocsivezető, stb.) az adott körzetből vonultatná­nak be tartalékosokat, s a személyes ismeretség, ro­konság, a barátság kötődést je­lent a szülőhaza egy da­rabkájához. Az Önök régi­ójának köszönhetően a bevo­nult tartalékosok nemcsak megértették, hanem gya­korolták is a válsághelyzetben szükséges feladatok vég­rehajtását. A tapasztalatok al­kalmasak arra, hogy az egész országra, a fegyveres erők és a területvédelmi dandárok együttműködésére vonatkozó gyakorlati lépéseket kidolgoz­zuk. De a hazánkat körülvevő harci zaj közepette is a jó­szomszédi kapcsolatokat, az európai normák betartását, a katonák szakmai kapcsolattar­tását szorgalmazzuk. Kevesebb a családban élő A nőtlen és a hajadon életforma presztízse egyaránt növekedett a megyében Az elváltak aránya a megyében korcso­portonként, 1990. január 1-jén Malakucziné Póka Mária Nyíregyháza — Magyar- országon a népesség egyre kisebb része él családokban, holott a másik ember, a társ iránti igény alapvetően nem mérséklődött: ezt mutatják a KSH népszámlálási adatai. A 15 éves és idősebb népes­ség nyolctizede több-keve­sebb sikerrel ma is próbál­kozik a házassággal, a csa­ládalapítással. A kapcsola­tok azonban törékenyebbé váltak, számos modernizá­ciós hatás érzékelhető, de a kedvezőtlen demográfiai fo­lyamatok önmagukban is mérséklik a családban élők táborát. A születések számának tar­tós csökkenése miatt — még ha vannak is rövid időszakok, amikor a korábbiaknál jóval több gyermek születik — egy­re kevesebb a fiatal. A 20-34 évesek száma 1960-1990 kö­zött országosan százezerrel csökkent. Nő a válások gyakorisága Eközben főként a nőtlen, de a hajadon életforma presztízse növekedett. A 25-34 éves korú férfiak 17 százaléka volt nőtlen 1960-ban, a legutóbbi népszámlálás idején már 25 százaléka. A hajadonként élő nők aránya is nőtt az utóbbi tíz évben, de jóval visszafogot­tabban. Egyre kevesebb a házasság- kötés, mert az özvegyek, de újabban az elváltak is kisebb számban kötnek újból há­zasságot. A megyében 1990- ben alig több mint 4 ezren (1960-ban még 5,3 ezren) tet­tek házassági esküt. A család- alapítás így is intenzívebb, mint országosan. Ugyanakkor egyre több pár- kapcsolat bomlik fel: 1990- ben országosan 100 házasság- kötésre 135 megszűnés jutott. A házasságok több mint hétti­zede a házastárs halála miatt bomlik fel, emellett azonban a válások gyakorisága folyamato­san nő. Ezer fennálló há- zasságra 1960-ban 7, 1990-ben már 10 vá­lás jutott. A fiatalabba­kat ennél jó­val maga­sabb válási arányszám jellemzi, míg az idősebbek sokkal in­kább betartják a házassági es­küt, a holtomiglant. A 15 éves és idősebb korú megyei népesség 4 százaléká­nak — az országosnál 3 száza­lékponttal kisebb részének — családi állapota elvált. Szá­muk közelíti a 20 ezret. A vá­lási arányszám alacsonyabb az országosnál: 1990-ben ezer fennálló házasságból 7 bom­lott fel. Kevesebb gyermeket vállalnak Bár a megyében relatíve számottevően kevesebb az idősebb ember, a népességet az országoshoz hasonló arány­ban jellemzi az özvegyi álla­pot. Itt a fiatalabbak közül, is jóval nagyobb mértékben ma­radnak özvegyen a nők, jelez­ve a megyei férfiak magasabb halandóságát. A családban élők számának csökkenésében az is szerepet játszik, hogy a szülőképes ko­rú nők egyre kevesebb gyer­meket vállalnak. A termé­kenység csökkenését mutatja, hogy az 1956-60-as évek átla­gában országosan ezer 15-49 éves nőre még 60 élveszületés jutott, 1989-1990 között már csak 49. A kevesebb gyermekből egyre több születik a házasság intézményén kívül, ami a nö­vekvő válásokkal párosulva növeli a csonka családok szá­mát. A megyében még bősé­gesebb a gyermekáldás, így nagyobb az átlagos család- nagyság, az eltartási kötele­zettség. Itt száz családra 95 el­tartott gyermek jut, országo­san 81. Országosan 1990-ben már csak a népesség 81 százaléká­nak, 8446 ezer főnek volt le­hetősége arra, hogy családban éljen. Ez közel fél millióval kevesebb, mint 1980-ban volt. A megyében a népesség na­gyobb része (86 százaléka) él családi környezetben. Számuk azonban 1960 óta 34 ezerrel itt is kisebb lett. Jegyzet _________________________ Megveszik a piacot Szőke Judit G azdaságpolitikai aktu­alitásaink közül a leg­több vitát kiváltó téma a kül­földi tőke aránya, befolyása. Abban mindenki egyetért, hogy a belső krónikus for­ráshiány enyhítésének egyik szükségszerű módja és felté­tele a tőkeinjekció. A tekin­tetben viszont, hogy „mennyi az elég", igen szélsőséges megítélések láttak már nap­világot. Az egyik végletes vé­lemény szerint hamarosan mehetünk vissza az Etelköz­be új hazát keresni. Míg má­sok keveslik az eddigi tőke- beáramlást. Az kétségtelen, hogy külföldi tőkebarátsá­gunkat mi sem bizonyítja jobban, mint a közgazdasági szabályzórendszer, a befek­tetési szabályok, a törvényi feltételek, az adókedvezmé­nyek, mint ösztönzők. Tény, hogy 1991-ben Ma­gyarországra egyedül nagy­ságrenddel több külföldi tő­ke áramlott be, mint a többi volt szocialista országba összesen (két év alatt 3,6 milliárd dollárt könyvelhet­tünk el). De vajon milyen ívű ez a trend? Az sem mellékes kérdés, hogy vajon azokra a területekre jött-e be, ahová mi is szerettük volna, s ahol valóban a legnagyobb szük­ség van rá? A számok azt mutatják, hogy nem egészen, ugyanis a márka- és dollár­befektetések 65-70 százalé­kát a kereskedelem, a ven­déglátás, az idegenforgalom, a feldolgozóipar vonzotta. De hát kis befektetéssel rö­vid idő alatt nagy profitra szert tenni: ezt diktálja a tő­ke természete. Most például érvek és el­lenérvek csapnak össze egy esetleges győri Audi-üzem körül. Miközben az előrejel­zések szerint egész Németor­szágban legalább 150 ezer autóipari munkahelyet szá­molnak fel, munkahelyte­remtés címén jelentős állami támogatásra számíthatnak nálunk. Ki gondolta volna valamikor, hogy ami nyuga­ton válságágazattá lesz, ab­ból — legalábbis iparkon­cepcionális szinten — mi hú­zót tudunk csinálni. Falusi vendégfogadás Budapest (KM) — Ca­therine Lalumiere, az Euró­pa Tanács főtitkára is üdvö­zölte levélben a Közép-Ke- let-Európai Zöld Falusi Ven­dégfogadásért Magyarorszá­gon 1992-ben megalakult szövetséget. A szövetség so­ron következő ülését a szlo­vákiai Hokovce-ban tartotta május 6-án. Nyugat-és kelet­európai előadók számoltak be a honi elképzelésekről, a már megvalósult gyakorlat­ról, az adókedvezményekről; a falusi zöld turizmus or­szágos, regionális és helyi feltételeiről. Megvitatták a javaslatokat a Falusi turiz­mus a 21. században címet viselő konferencia megren­dezéséről. Lourdesi zarándoklat Nyíregyháza (KM) — Ti­zenkét napos zarándoklatra hívják július 28-tól a vallá­sos embereket Lourdesba, a világ egyik leghíresebb bú­csújáró helyére. A zarándo­kok útja Olaszországon ke­resztül Padova-Monte Car- lo-Lourdes útvonalon vezet. Öt napig tartózkodnak a za­rándokok búcsújáróhelyen. Augusztus 7-én indul a cso­port Lyonba, majd Ausztrián át 10-én érkeznek haza. A közel kéthetes út 30 ezer fo­rintba kerül. Még van lehető­ség a jelentkezésre a római katolikus plébánián. Elismerés tűzoltóknak Nyíregyháza (KM) — Május 4-e, a tűzoltók napja alkalmából a Belügyminisz­tériumban megtartott köz­ponti ünnepségen a belügy­miniszter kinevezte tűzoltó ezredessé Márton Lajos tü. alezredest, megyei parancs­nokot. Dicséretben és juta­lomban részesítette Kuk Já­nos tü. főhadnagyot és Orosz Mihály tü. főtörzsőrmestert. A megyei ünnepségen má­jus 2-án Baktalórántházán a kiemelkedő munkát végzett tűzoltók dicséretben és juta­lomban részesültek. Soron kívül léptették elő tűzoltó őr­naggyá Nagy Imre tü, száza­dost, a vásárosnaményi tűz­oltóság parancsnokát és Dombrády László tü. száza­dost, a nyíregyházi tűzoltó­ság megelőzési osztályveze­tőjét. Soron kívül lépett elő törzszászlóssá Csekk Tibor zászlós és Váradi László zászlós. Zászlósi rendfo­kozatot viselhet ezentúl Vass János tü. főtörzsőrmester. Főtörzsőrmesterré lépett elő Vass László törzsőrmester. Az idén először hirdette meg a fővárosi tűzoltópa­rancsnokság a legjobb gép- járművezetők részére a ver­senyt. A megyénket képviselő 4 fős csapat győzött. Szilágyi Gábort az országos egyéni harmadik helyezéséért soron kívül tü. zászlóssá léptették elő. A győztes csapat, balról jobbra: Ősz Béla, Szőke Miklós, Szilágyi Gábor, Hegedűs Béla Amatőr felvétel 1993. május 11., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents