Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-10 / 107. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. május 10., hétfő Jegyzet _____________________________ Nemzeti Alap Tanterv Orémus Kálmán gy tűnik, lassan már azt is nehéz lesz számon tartani, hányféle változata van a Nemzeti Alaptantervnek, vagy közismertebb nevén a NAT-nak. Mert ahogy egy tervezet elkészül, azonnal megvétózzák, s kezdődhet minden elölről. Csak éppen eközben az oktatásügy reformja nem halad előre. Most készült el az ötödik változat, s ha belegondolunk, hogy ez a dokumentum csak nagy általánosságban hivatott megfogalmazni a tennivalókat, teljesen megjósolhatatlan, mikor kerül sor a második lépésre, a jóval konkrétabb kerettantervek összeállítására. A vitában, mely egyre lanyhuló lelkesedéssel ma is folyik, nagyon sokan megszólaltak már. Az elképzelések között vannak olyanok is, melyekkel a hozzászólók zöme egyetért. Úgy tűnik, ezek közé tartozik az új iskolarendszer, mely a jelenleginél jóval változatosabb lenne. Nemcsak négy-, hanem hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumok lesznek (néhol már vannak is), így a jobb képességű tanulók az általános iskola negyedik, illetve hatodik osztálya után középfokú tanintézményben folytathatják tanulmányaikat. Kétségtelenül szép dolog ez a sokszínűség. Nekem mégis vannak bizonyos aggályaim. Mert ezzel megint a kistelepüléseken, amúgyis hátrányosabb helyzetben élő gyerekek kerülnek még nagyobb hátrányba. Egy városban ugyanis, ahol esetleg több középiskola is van, nem jelent különösebb gondot, ha a gyerekeknek az ötödik tanévben két megállóval tovább kell buszoznia az új iskoláig. De vajon minden tehetséges ötödikest elengednek-e a város forgatagába egy távoli kis faluból? A kérdés azt követően merült fel bennem, hogy találkoztam egy ismerősömmel, aki elmondta, lányát felvették egy távoli, jónevű középiskolába. Az apa, a mai közbiztonságot ismerve, azon töri a fejét, vajon jól tette-e, hogy elengedte. A kislány nemrég töltötte be a tizennegyedik életévét. Es mi lesz a tízévesekkel? Közös hittanoktatás Fehérgyarmat (M. K.) — Fehérgyarmat városban a meghatározó református vallásúak mellett római és görög katolikusok, adventisták, egy-két szekta, illetve a HIT Gyülekezete igyekszik hatni a fiatalságra több-kevesebb sikerrel. A szatmári egyházmegye területén 502 csoportban 24 lelkipásztor, illetve hitoktatók végzik a református val- lású fiatalok között a hitoktatást. Az iskolák Fehérgyarmaton is lehetőséget teremtettek a felekezeteknek a foglalkozások megtartására. A város 5 óvodájában a késő délelőtti órákban tartják a foglalkozásokat a hitoktatók. Érdekes szerkesztésű szemléltetőeszközök, dramatikus játékok segítik a vallásfilozófia megértését. Valamennyi általános iskolában van reggel 7 órától, illetve az órarendbe iktatva is vallásóra. A helyi ipari szakmunkásképzőben és a gimnáziumban is vannak vallás- oktatásra járó fiatalok. Megnőtt az érdeklődés. Míg az előző években a helyi gimnáziumból elvétve akadt jelentkező a teológiára, a most érettségiző fiatalok közül öten jelentkeztek Debrecenbe. A római katolikusok száma alig nyolcada a reformátusokénak. Plébánosuk tucatnyi szatmári településen is oktat. Itt összevontan kénytelenek a nulladik órában tartani az órákat. A görögkatolikusokból egy csoportot lehetett életre hívni. Megyei kórustalálkozó Vásárosnamény (KM) — A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórusszervezet és a megyei közművelődési iroda a közelmúltban ismét megrendezte a középiskolák kórusainak a találkozóját. A városi művelődési központban megtartott hangverseny egyben az Éneklő Ifjúság minősítő rendezvénye is volt. A fellépő együttesek a klasszikus és a kortárs zeneszerzők kiemelkedő alkotásait mutatták be. Négy kórus arany, kettő ezüst diplomát kapott. A megyei önkormányzati hivatal valamennyi csoportnak pénzjutalmat adott. Arany minősítést kaptak: Bessenyei Gimnázium Vegyeskara, Kisvárda; Báthory István Gimnázium Leánykara, Nyírbátor; II. Rákóczi Fe-renc Gimnázium Vegyeskara, Vásárosnamény; Szivárvány Kamarakórus, Kisvárda. Nagy sikerre! lép fel a megye színpadjain a nagy halászi cigányfiatalokból álló táncegyüttes* Balogh Géza felvétele Birtokba venni az egész világot Az a legfontosabb, hogy a gyermekek személyisége is belekerüljön a játékba Molnár Károly felvétele Nagy István Attila Fehérgyarmat (KM) — Gyermekzsivajtól volt hangos az elmúlt hétvégén a fehérgyarmati művelődési központ színházterme. Huszonnégy gyermekszínjátszó csoport mutatta be, hova jutott a fejlődésben. Többszáz gyermek versengett, hogy kik képviseljék megyénket a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál területi döntőjében, amelyet két hét múlva rendeznek Debrecenben. Már az idei Ki mit tud? megyei döntőjén is az volt a szakzsűri véleménye, hogy az egyik legszínvonalasabb eseménye volt a versenynek. A mostani zsűrinek hasonló volt a megállapítása. Úgy látszik, a várakozás, és a valóban tapasztalható megtorpanás ellenére mégsem szűnnek meg a- matőr csoportjaink. Sőt! A tavalyi versenyhez képest most kétszer annyian léptek színpadra Fehérgyarmaton. A jelenlegi helyzetről, illetve a gyermekszínjátszásról váltottunk szót a bemutatók szüneteiben Szakáll Judittá, a Magyar Drámapedagógiai Társaság gyermekszínjátszásért felelős alelnökével, a zsűri egyik tagjával. Gyakorlott népművelő, hiszen Budapesten, a Marczibányi téri művelődési központ igazgatója, de húsz éves gyermekszínjátszó rendezői múlttal is rendelkezik. A minisztériumban nincs szakember — A Drámapedagógiai Társaság 1989-ben alakult. Először a drámapedagógia ügyét vállalta fel. Két év múlva úgy döntöttünk, hogy a gyermekszínjátszással is foglalkozunk. Annál is inkább fontos ez, mert a Művelődési Minisztériumban nincsen olyan szakember, aki ezzel a területtel foglalkozna. A társaságot gyermekszínjátszással foglalkozó szakemberek alapították, köztük Debreczeni Tibor, Kovács Jelenet az egyik előadásból Andrásné, Gabnai Katalin. Először nem maga a produkció, hanem az odavezető pedagógiai út volt a fontos. □ Mit tehet a Társaság? — A múlt évben megszerveztük az Országos Weöres Sándor gyermekszínjátszó találkozót. Nagyon nagy volt a sikere. Korábban is voltak hasonló rendezvények. Azokat a Népművelési Intézet koordinálta az Úttörőszövetség és a Művelődési Minisztérium támogatásával. A rendezvény- sorozat finanszírozása állami garanciával történt. Mostanra minden megváltozott. □ Milyen a jelenlegi helyzet? A megyei önkormányzatok szerepe — A megyei színjátszó találkozók gondozását lelkes népművelők vállalják magukra, nagyon gyakran intézményi háttér nélkül. Olykor— mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében — a megyei önkormányzat támogatásával. Hadd tegyem hozzá, hogy ennek a megyének a hozzáállása a gyermekszínjátszáshoz példaértékű. A gond most a területi bemutatók megrendezésével van, mert erre a megyei önkormányzatok nemigen adnak pénzt, mondván, hogy ennek a támogatása nem megyei feladat. így néhány meghívott csoport részvétele a területi döntőn bizonyára nagy nehézségekbe ütközik majd. □ A Társaság nem tud segíteni? — Eddig pályázati pénzekből segítettük a bemutatókat. Most viszont csak júniusban derül ki, hogy kapunk-e valamit, viszont a területi bemutatókra két hét múlva kerül sor. Nem tudom, hogy mit tudunk tenni. Az biztos, hogy az elkezdett munkát folytatni kell, mert olyan kedvező tapasztalatokat szereztünk, hogy az elért eredményeket bűn lenne elveszni hagyni. □ A Fehérgyarmaton rendezett versenyen huszonnégy csoport mérte össze tudását. Ön szerint minek köszönhető ez a nagy sereglés? — Úgy tapasztalom, hogy felerősödtek a civil kezdeményezések. A demokratikusabb légkörben az amatőrök is gyorsabban szerveződnek, nemcsak az iskolákban, hanem másutt is. Az idei versenyre egyébként több mint hétszáz csoport nevezett be. A produkciók létrehozása mögött pedig jelentős pedagógiai munka húzódik meg, arról nem is beszélve, hogy több hetes próbákra van szükség. A gyermekszínjátszást azért tartom nagyon fontosnak, mert lehetővé teszi, hogy harmonikus, önmagát elfogadó felnőtt legyen a gyermekből. A játék fokozza a kreativitást. A szerepeken keresztül a világ egyegy darabját veszik birtokukba a gyerekek. Aki eltölt egy csoportban néhány hónapot, megkóstolja a közös munka örömét, bizonyos, hogy felnőttként nem fog elkallódni. Harmonikus felnőtt lesz a gyermekből □ Milyen tapasztalatokat szerzett a mostani bemutatón? — Úgy látom, hogy a jelenlegi magyar átlag fölött van több produkció, s én ennek kifejezetten örülök. Az is látszik, hogy továbbra is nagy nehézségeket okoz a darabválasztás. Hiányoznak a jó művek, a dramatizálás pedig ritkán sikeres, hiszen az is nagy szakértelmet kíván. Sajnos, itt is megjelent az amerikai hatás, ami a rajzfilmekből szivárgott át elsősorban, s amely kizárja a gyermekeket a valódi játékból, hiszen csak tátogásra kényszeríti őket. Ez a jelenség a „tátika”, amikor például Madonnát vagy Michael Jacksont utánozzák, és play back-ről jön a hang. Az a jó, ahol nem betanítás van, hanem a közös munka során alakul ki a darab, s a gyerekek személyisége is belekerül a játékba. A néző számára is fontos, hogy a szereplő jól érezze magát a szerepben. Azt hiszem a drámapedagógiának is ez a lényege. Arra kell törekedni, hogy a rendező ezt elérjeBizonyítás a mozi-hétvégén Redford és a hölgyek: Kim Basinger, Glenn Close és Barbara Hersey Kállai János Nyíregyháza (KM) — Akik csak legyintenek a TV 1-mozi „week end”-jeire, könnyelműen teszik, megfosztván magukat sok, igazán kitűnő, a tucatszínvonalon felülemelkedő produkciótól. Mert a Hollywood fémjelezte iskola, stílus, vagy alkotói módszer a rutinból fakadó minden sztereotípiájával együtt — vagy talán éppen az ebből származó hihetetlen magabiztossága miatt? — gyakran képes hatalmas meglepetéseket okozni és felkavaró, töprengésre serkentő élményekben részesíteni a magát mégiscsak „filmélvez- kedésre” rászánó nézőt. így történt ez most is, egy, a szabadba csalogató, sétálásra noszogtató, fű- és virágillatú májusi estén, méghozzá 1-jén, amikor a napközbeni sörözésektől pilledt ember leginkább szunnyadni szeretne, mintsem elmélkedni. Az őstehetség (The Natural) című film alapjául szolgáló regény, Bernard Malamud 1952-ben írt, korai alkotása persze azt sugallta: jó lesz figyelni, hiszen az egyik legnagyobb amerikai prózaíró alighanem igényes sztorit „szolgáltatott” Barry Lewinson rendezőnek. Bár az 1984-ben forgatott film időtartama — 132 perc! — kissé riasztónak tűnt, a narráció előrehaladtával nem növekedett arányosan az unalom, sőt! A többszörösen „megcsavart” történet a romantikával színezett realisztikus előadásmód fordulattechnikájának szinte valamennyi trükkjét megvillantotta. A szokványos siker- történet — egy baseball játékos karrierje — a rendhagyó momentumok által tudta kikerülni a szentimentalizmus, az érzelgősség csapdáit, netán a heroikus pátosz nem kevésbé veszélyes gödreit, és tudott megmaradni az esendő, magát kereső és célját eltökélten elérni akaró ember szintjén. Ha egy mondatba akarnánk sűríteni a film lényegét, valami ilyen banalitást lehetne mondani: aki tehetséges, az előbb-utóbb át tudja tömi a falakat, leküzdi az eléje gördített akadályokat. De ennél sokkal többről van szó! Roy Hobbs (Robert Redford alakítja), a főszereplő tizenhat év múlva tér vissza a baseball pályára, hogy a legjobb legyen. A bizonyítás kényszere sodorja bele aztán abba a, hétköznapi módon már alig felfogható harcba, ami létezését, egyszerűbben: életben maradását teszi kétségessé. Robert Redford, aki az 1980-ban kapott Oscar-díja után maga is eltűnt a filmezés világából, így vallott a főszereplőről: „Mintha az ő sorsa az enyém lett volna. Roy makacssága az én makacsságom, szökése az én szökésem. Hát ilyen egyszerű az egész.” Valóban! Milyen egyszerű is a siker titka, üzeni ez a kitűnően megcsinált mozi. „Csak” elszántság, kitartás és (ős)tehet- ség kell hozzá — ha kell, egészen a halálig. Persze, ezt az egészet nem is igen érdemes másképp végigcsinálni. Azt hiszem, ezt mindazok tudták, akik a filmhez adták a nevüket, megjegyezve: Redford mellett ők sem kárhoztattak kisinas szerepre. Hát ennyit, egyelőre, a hétvégi mozizásról! Kifosztott énekesnő London (MTI) — Próba alatt kirabolták Victoria de los Angelest a londoni Wig- more Hallban — közölte kedden a spanyol szopránénekesnő titkára. A tolvaj az öltözőszobából vitte el a 69 esztendős operaénekesnő kézitáskáját, amelyben több mint 200 ezer font értékű ékszer — arany és gyémánt karkötő, igazgyöngy nyaklánc és rubint gyűrű — valamint készpénz volt. Az eset annál kínosabb, mivel nem példátlan: egy hónapon belül immár a második rablás történik a Wig- more Hall falai között. Korábban June Anderson, az amerikai szoprán járt pórul hasonló módon. Az ő re- tiküljéből 20 ezer fontnyi csecsebecse került a fosztogató kezébe. Várható, hogy a lopási ügyekben a Biztosítóknak is lesz egy-két szavuk. Kérdés érdemes-e ilyen értékekkel a fellépésre menni.
