Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
8 Kelet-Magyarország MAJÁLIS 1993. április 30., péntek A munkanélküliek szavaznának Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban politikai véleményvizsgálatot végzett Murányi István szociológus, három országgyűlési választókörzet kisebb és nagyobb településein. Együtt tallóztunk az érdekes eredmények, különös tekintettel azon kérdések-válaszok között, melyek a munka témája köré csoportosultak. (A leíró jellegű felmérést hamarosan országos szakmai fórum, a Magyar Szociológusok Társasága egyik szekciója is megismerheti, egy kicsit más vetületben, úgy mint a munkanélküliek politikai attitűdje.) Sajnos, az adatfelvételnél, a foglalkozási csoportoknál egy ideje külön kell a munkanélküliek számára kategóriát képezni. Valamennyi településen a megkérdezettek körében a munkalehetőség kirívóan alulértékelt. A 100 fokozatú skálán, ahol az 50 pont a közepes, 20 pont alatti értékelést kapott ez a tényező. Ami a legelszomorí- tóbb: az önálló vállalkozás lehetőségét igen borúlátóan ítélik meg az emberek. Meglepő, hogy — megyénk köztudottan nehéz helyzete ellenére — arra a kérdésre, hogy „ha tehetnék, elköltöznének-e”, nagyon kevesen válaszoltak igennel. A politikai tapogatózó kérdések sorából érdemes kiemelni azt a következtetést, hogy az elmúlt időszakokénál lényegesen nagyobb a szavazási hajlandóságban megnyilvánuló politikai aktivitás. Országos adatok szerint egy választáson „most biztosan” résztvevők aránya 50-55 százalék, a frissen felmért térségekben 60 százalék fölött van. Ebben feltételezhetően közrejátszik a munkanélküliek nagyobb létszáma, akik természetesen elégedetlenek helyzetükkel, és változtatni akarnak. Körükben nyilvánvalóan a politikai radikalizmus is erőteljesebb, kritiku- sabbak a pártokkal szemben, biztosabbak, illetve kevésbé bizonytalanok politikai elkötelezettségükben. Őket nehezebb politikailag befolyásolni. Elgondolkodtató, hogy milyen konkrét probléma megoldását várják az emberek az önkormányzati képviselőktől: a leggyakoribb válasz az volt. hogy a munkanélküliség megoldását. Szekeres Tibor feivételei 1992. május 1 Elnémultak a vasasüzemek Nyíregyháza (KM) — A vasasok valamikor nagyon erős hagyományokkal rendelkező szakszervezetet teremtettek, vajon hogyan ünnepelnek most? Az érdeklődésre Tolnai Ist\’án szakszervezeti vezető válasza keserű, inkább kifa- kadás, panasz. Az ok érthető: négy-öt kis létszámú kft. kivételével elnémultak a vasasüzemek a megyében, vagy hamarosan el fognak csendesedni. Mezőgép, a nyírbátori Csepel, Tiszaszal- ka, Ganz Műszer, Beag, Hafe... Van, ahol már csak a kutya őrzi, ami maradt, vagy éppen most folyik a felszámolás. Milyen gondolataik legyenek? Valamikor elmentek a felvonulásra, utána kimentek vidámkodni a sóstói üdülőbe. Az üdülő még megvan, de hol van már a sajátosan gondtalan hangulat? Kiragasztják a plakátokat, és véletlenül összeszaladnak a volt szaktársakkal, onnan tudja, hogy sokan kimennek a régiek közül a Kabalásra. A megyében már összesen nincs annyi vasasdolgozó, mint amennyi nemrégen csak a Mezőgépnél volt. A házi feladat után jött a piknik Május elseje délutánján kiderült, hogy a szaktársnak csinos felesége és aranyos gyereke van A kötelező ünnepelés helyett Régi május elsejékről, és kesernyésen az ideiről vallanak a szakszervezeti vezetők Nyíregyháza — Mátészalka (KM) — Ahogy az évek teltek, úgy változott május elseje tartalma, ünneplésének formája. Volt időszak, amikor politikai viták övezték, előtte és utána: együttes ünneplés, külön programok, össznépi ünneplés, de nem a hagyományos módon. Eredendően a szakszervezet feladata volt a munka és a munkásosztály szolidaritásának jelképnapja szervezése és lebonyolítása. szakszervezeti tanácsa titkára, a fiatalságát, munkába állását idézte. Az ünnepen kötelező volt a részvétel, a Népszabadság hozta a vezér-jelszavakat, amiket akadtak, akik elhittek, a legtöbben azonban csak nevettek... Egy sem volt tiszta Azután saját jószántukból, önként mentek az emberek felvonulni, immár közösségi rek kisebb-nagyobb csoportjai az ünnepnap alkalmából megállnak pihenni, elgondolkodnak sikereiken, kudarcaikon, örömeiken és fájdalmaikon. Samu Jánosnak az „izzadságszagú” felvonulások mellett az utána következő majális élménye „ugrott be”, ahol „elfelejtettük apró gondjainkat, mert igaz, hogy akkor még nem volt demokrácia, így nem tudtunk komoly problémáinkról.” Az a benyomása, SZDSZ viszont elfogadta, a többiek nem válaszoltak. Ilyen körülmények között a Liga alapszervezetein belül ünnepel. Az elnök azonban feltételezi, hogy „jövőre az okok is eszünkbe fognak jutni.” Keserű lesz a sör A munkástanácsosok számára május első napja mindig a jókedvet, a barátokat, a főtt virsli és habos sör melletti Az eltelt néhány év alatt mennyi minden változott! Most több érdekvédelmi szervezet van a megváltozott politikai környezetben — módosult funkciókkal és tagsági támogatottsággal. És persze a piacgazdaság hozta, soha nem érzékelt gazdasági körülmények... lehet, hogy a felhőtlen vidámságot sokak számára a rövid vidámkodásba feledke- zés váltja fel. Cinikus hangok is felütötték fejüket: a rémisztő méreteket öltött munkanélküliségben ilyen ünnepet?! Megkérdeztünk néhány szakszervezeti vezetőt: mi jut eszébe, ha ezt hallja: május 1.? Németh József, aki a Fefag szellemből. Az eleinte illegalitásba kényszerült napot később a politika saját céljaira kihasználta. Szerinte nem valószínű, hogy megyénk több mint hatvanezer munkanélkülije ünnepelni fog. Nem hiszi. hogy úgy mint régen, a szakszervezeteknek az ünneplés megszervezése lenne most a legfőbb problémája. Ötvenéves létére azt sajnálja — bár reméli, helyére kerülnek a dolgok —, hogy nem volt eddig egyetlen szép, tiszta május elsejéje sem. A megyei Liga Szövetség elnökének az jutott eszébe, hogy ez olyan pillanata az évnek, amikor a földön az embeanekdotázást jelenti. Amikor nem féltek a holnaptól, a létbizonytalanságtól, a mostanra sötét árnyként lopakodó munkanélküliségtől, melytől valószínűleg szombaton kicsit keserűbbé válnak az ízek. Régen egy-egy ilyen összejövetelen hosszú távra szóló, új barátságok születtek. A mostani ünnepre az emberek teljesen más felfogásban készülnek, de nagyon jó lenne, ha a munkahelyért rettegés nem lenne úrrá a hangulaton. Szeretnének hűek maradni a régi majálisokhoz, és kapocsként szolgálni a dolgozók között. Olyan légkört, élményt képzelnek, mint amilyet Szinyei-Merse Pál festett. hogy ma az embereknek nincs kedvük, erejük ünnepelni. Erősebb a féltés az ünnepi várakozásnál Ma jobban foglalkoztatja őket a munkahelyhiány, erősebben tölti el őket a munkahely elvesztésének félelme, mint az ünnepi várakozás — igaz, van demokrácia. Éppen e gondok miatt ők szerették volna Mátészalkán, központi majálison hallani a hat parlamenti párt vezetőit — szemtől szembe — a kiútról — biztatást várva. De elfoglaltságokra hivatkozva az MDF és az FKgP meghívásukat nem, az Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Régi és újabb emlékek, majális hangulat... keresve se találtam volna avatottabb ünnepszakértőt, mint Tóth Lászlót, a már nyugdíjas, de korántsem otthon üldögélő, népszerű Radnóti-díjas előadóművészt, aki életében tfolt már annyi minden, népművelő, nyomdász, újságíró... Lentről, de fentről is sokat látta május első napján az embereket, a felvonulókat, a sö- rözgetőket. Ugyanis hét-nyolc éve hagyományosan ő a műsorvezetője, „showmanje” a nyíregyházi majálisoknak- Arra kértük, teremtsen nosztalgikus-történelmi klímát május 1. közeledtén. Egycsapásra elfelejtettünk mindent Tálán messziről kezdte... A görögök áldozat bemutatásával ünnepelték Maya istennőt, május első napján, mint a tavasz, a megújuló gyönyörű természet, az újjászületés, a termékenység győzelmét a tél fölött. Hogy mitől is ünnep az ünnep, mi az, aminek annyira kellene örülni? — azt szerinte nehéz megfogalmazni. A rendszerváltás után május I. körül — mint egyéb más ünnepünk körül is — zavar támadt. Az évtizedek során egycsapásra elfelejtettünk mindent, főleg a kötetlen ünneplés varázsát. □ Önnek mi jut eszébe, ha a naptárlapozgatásban májushoz érkezünk? — 1945-46-ban voltam kamasz Pesten. Számunkra az év legizgalmasabb évszaka volt a május, mint minden korunkbe- linek. Számomra mai napig is a szerelem ünneplése. Szívesen emlékszem vissza a má- jusfaállításra, a kalákában szerenádozásra, amikor letéptünk minden orgonát... Ösztönös közösségi élmény A május elsejére egészen az utóbbi évekig valahogy mindig rátelepedett, a politika. Az ötvenes évek totalizmusa folytán a régi hagyományok feledésbe merültek. A katolikusoknak ez Mária hónapja, ekkor van a májusi litánia, az emberek találkoznak a templomban, együtt énekelnek, utána csoportokba verődve beszélgetnek. Az öröm, a barátság, a felszabadulás örömérzete, az ösztönös közösségi élmény fejeződik ki. A világháború utáni első években valóban az öntudatra ébredés, a nagy fellélegzés napja volt, amikor nem kellett félni sem a kardlapozó csendőröktől, sem a géppisztolytól. Annak az örömnek a sajátos kifejezése, hogy van kenyere a családnak. □ Amikor én gyerek voltam, ünneplőben vonultunk, kissé fanyalogva, de lufival, fagyival. — Abban az időben ez a piros betűs a munkásosztály hatalomra jutásának kötelező tömeges demonstrálását szolgálta. Megfeleződött a nap: délelőtt fegyelmezett ácsorgás, transzparenscipelés, szocialista-kommunista rituálé, elöl a munkások, hátul a pedagógusok, jelszavak a tribünről, zászlólobogtatás, délután le a nyakkendő, ki a majálisra. Az emberek az öltönyös házi feladatot szívesen letudták, mert aztán jött a vurstli, a korsó sör, a lacikonyha. Egy pokrócra telepedve nemcsak a munkás-, hanem a hivatalnokréteg is szívesen piknikezett, minden normális lett, feloldódott. Ez a nap az egyetlen az évben, amikor a munkatársak családjaikkal együtt ünnepelnek, akkor derül ki a kollégáról, hogy milyen csinos a feleséged aranyosak a gyerekei. □ Önnek május elseje munkanap. Szereti? — Én az utóbbi években hátulról. fentről látom a május elsejét. Szeretem nézni, ahogy már reggeltől gyülekeznek az emberek, nyakukban hozzák a kicsiket, tolják a babakocsit, ahogy a színes, folyton mozgó kavalkádban nézik vagy nem nézik a műsort, ami inkább háttere a találkozásoknak. Figyelem a rég látott ismerősök viszontlátó, üdvözlő gesztusait. Ez egy keresgélő nap, amikor be lehet pótolni rég be nem váltott ígéreteket, be lehet számolni a legújabb eseményekről, alkalom a véleménycserére. Örülök, hogy kitelepszenek a pártok, a nélkül, hogy a programra rátelepednének, megmagyaráznák, mitől kellene öntudatra ébrednünk. Felöltöztetni egy napot A pártok megjelenése egy a kínálatból. A május elseje szervezése számomra nem jelent mást, mint felöltöztetni egy napot mély emberi tartalommal. Hadd hívjak meg mindenkit a lakóhelyén megrendezett majálisra Jean Passerat szavaival: Az ágyat és lustálkodást hagyjuk ma reggel: nézd a piros hajnalodást, mely most dereng fel. Mivelhogy a kristályos ég május havában legüdébb, szeressük egymást, égessük egymást csók tűzön: itt lent azoknak nincs öröm, kik megtagadják. Éljen május 1.! — anno . Elek Emil felvétele
