Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
1993. április 30., péntek HÁTTÉR Alig néhány méterre látható egymástól ez a két épület, amely két korszakot idéz Nyíregyházán a Vasgyár utca és a Széchenyi utca sarkán Élek Emil felvétele Új módi a pályaválasztásban Senkit sem szabad rábeszélni, növekedjen az egyén felelőssége a döntések meghozatalában Kállai János Nyíregyháza (KM) — Egyre kevésbé megengedhető luxus, hogy véletlenszerű momentumok határozzák meg: milyen pályára kerülnek felcseperedő — és majdan a munkaerőpiac labirintusában bolyongó — fiaink-lányaink. Persze az sem lenne megoldás, hogy a régi módszerekkel „rábeszéljünk” bárkit is egy kényszerpályára. Vagyis az orientációt, ráhangolást másképp kell végezni. Katona Lászlót, a nyíregyházi Sipkay Barna Szakközép- i vola gyakorlatioktatás-veze- t ' a pályaorientációs mun- k 'merőjét kérdeztük a téti Kapcsolatban. 1i változik az iskolák há- z iáján a javaslattevő pálya- választási munkában? — Az Emberi Erőforrások Ifjúsági Alapja világbanki támogatásban részesít 61 szakközépiskolát. Köztük a miénket is. Mi a tizenhárom project (az új program) közül a kereskedelmi szakmacsoport tematikája szerint dolgozunk. Itt vagyok én pályaorientációs felelős. De tudni kell, hogy van egy 14. szakmacsoport is: ez kifejezetten a pályaválasztás megváltozott feladataival foglalkozik. □ Valamiféle szakmai válság hozta létre ezt a 14. teamet? A tizennegyedik csoport — Megítélésem szerint, a pályaválasztási felelősi funkció jelenleg az iskolákban a mélyponton van. Újra kell „éleszteni”. Ezt kívánnánk megoldani a világbanki pro- jecten keresztül. A hitel segítségével, külföldi tapasztalatok alapján tervezzük egy számítógéppel működtetett pályaválasztási rendszer kiépítését. □ Mi ennek a lényege? Nem embertelenebb és személytelenebb ez, mint az eddigi módszerek? Új program három iskolában *— Ellenkezőleg. Azáltal a pályát választó egyén felelőssége növekszik meg, hogy nincs kommunikációs kapcsolatban emberrel. A gép pedig nem fogja,rábeszélni” semmire. Az egyén önismerete a meghatározó, hiszen a komputer ebből kiindulva tesz majd objektív javaslatot a pályaválasztásra. ö Ön személyesen belekóstolt már ebbe a tényleg új metodikába? — Két tanulmányi úton vettem részt a közelmúltban: Németországban és Kanadában ismerkedtem a CHOISES (Választások) elnevezésű módszerrel. Ez magának az egész programnak is a neve, és ezt vásárolta meg a Munkaügyi Minisztérium. A program azokba az általam említett „világbankos” iskolákba kerül majd, melyek között a Sipkayn kívül még két nyíregyházi szakközépiskola van. így épül majd ki egy olyan, országos bázishálózat, melynek segítségével fekészít- hetjük az általános iskolai tanárokat is. Ami pedig valóban személyes dolog: magam is kitöltöttem a CHOISES tesztjét, amit aztán be kellett táplálnom a rendszerbe. És a gép a megadott determinánsok alapján javasolt. Bár nekem van szakmám, mégis tanulságos volt számomra a „kidobott” eredmény... □ Ezzel a megoldással akár teljesen önállósíthatják magukat az oktatási intézmények a pályaorientáció témájában? Munkaerő-gazdálkodási kérdés — Szó sincs erről. Feltétlenül együtt kell dolgoznunk a munkaügyi központokkal, hiszen, s úgy gondolom, ez az eddig elmondottakból kiderült: ez az egész dolog nagyon is munkaerő-gazdálkodási kérdés. Ennél fontosabb pedig aligha akad ma a munkanélküliség rémével küzdő, de talpon maradni akaró országunkban.-------------Tárca— M ost, hogy a megkésett tavaszban végre felöltötte menyasszonyruháját tenyérnyi kertünkben a pár darab meggyfa, furcsa dolgon kapom magamat. Eszreve- szem ugyanis: ahogy futnak el az évek, egyre türelmetlenebbül várom a rügyfaka- dást, nyűgösen kérem számon az égieken a magvaknak keltető meleget adó napsütést, morgok a húsunkba metsző szél miatt. Jut eszembe persze, évtizedek teltek el úgy, hogy ezeknek a tavaszjeleknek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Természetesnek vettem mindazt, ami körülöttem történik, s ügyet sem vetettem rá, hogy késik a virágzás. Majd kinyílnak, hiszen ez az élet rendje. Am, ahogy fogyóban az ember ideje, úgy válik drágábbá minden nap, óra, perc s nyer különös jelentőséget a megért virágzás. Ilyenkor — mert már csak ilyen az emberi lélek — a virágillat elcsábít a távolodó ifjúság színes mezejére, ahol döngicsélő méhek zenéje, leheletszárnyú pillangók tánca, csitri lányok libbenő szokAngyal Sándor Szerenád nyája adta a díszletet a természet újjászületéséhez. S az elmaradhatatlan szerenád... Jóapám még a cserevilágban a pesti Teleki téren egy libát cserélt gombos harmonikára, s zötyögött haza vele a vonat tetején. Azzal kezdtem el soha be nem teljesedő művészpályámat. Annyit nyaggattam viszont, hogy — kottaismeret nélkül — megtanultam rajta az akkor divatos táncdalokat s zenéltem névestéken, szilveszteri mulatságokon. Ezt használta ki Bada Sanyi, aki amilyen jóképű, futballistának is jó kiállású srác, any- nyira nagy szoknyapecér volt. Ha jött május éjszakája, elrobogott hozzánk a kis száz- huszonötös Csepelén, hátamon a harmonikával, maga mögé ültetett s adtuk a szerenádot hajnalig. „Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát...” — ez volt a kedvenc dala, ha játszottam a gombokon, ő eleresztette szárnyaló hangját s valamennyi ablakot kinyitó lány szentül meg volt győződve, hogy csakis neki tud ilyen szívből szaka- dóan dalolni Bada Sanyi... ej, szép májuséjszakák! Be jó volna újra végig- száguldani a falun azzal a gombos harmonikával. De már nem lehet megismételni, mert az egykori lánycsábító Bada Sanyi valahol az égi mezőkön száguld a kis száz- huszonötösén... Famili ABC Tákoson Tákos (KM - Gy. L.) — Nem Família és nem is Family az új üzlet neve ebben a kisközségben, hanem Famili. Már küllemével felhívja magára a figyelmet. Dúl Gábor vásárosnaményi lakos a tulajdonosa. Hogy miért itt, az „Isten háta mögött” nyitotta meg üzletét? Nővére tákosi, s mivel a bolt családi vállalkozás, hát úgy döntöttek, itt valósítják meg. Különböző hiteleket, támogatást pályáztak meg, hiszen a saját erő kevés lett volna. Persze, egy alig ötszáz lelkes kitelepülésen aligha lenne akkora a forgalom, hogy a bolt kifizesse magát. Dúl Gáborék azt is bekalkulálták, hogy az ABC közvetlenül a 41 -es főút mentén fekszik, a kishatáron átkelők gyakran betérnek ide. Kelet-Magyarország 3 Nézőpont j Tankönyvek becsülete Baraksó Erzsébet alamikor, amikor szintén sokan voltunk szegények de nem úgy, mint most, az volt a szokás, hogy az iskolás gyermekeknek tanév közben vigyázniuk kellett a tankönyvekre, mert év végén összegyűjtötték azokat a tanárok, és szeptemberben átadták az eggyel fiatalabb évfolyam tanulóinak. A tanító, vagy az osztályfőnök beszedte a könyveket, és az volt a természetes, hogy így éveken át öröklődtek a könyvek újabb és újabb használóikra. Majd jött az új módi: minden tanév végén megszabadultunk a régi könyvektől, s az az igény alakult ki, hogy az új tanév kezdéséhez új tankönyv dukál. Ezután már úgy is néztek ki a tankönyvek, mint amelyek úgyis ebek harmincadjára kerülnek majd, főleg a fiúké volt uzsonnafoltos, praclinyo- mos, szamárfüles, a lányok meg összefirkálták a margót, kifestették az ábrákat. Őriztük még könyveinket egy darabig, azután megszabadultunk tőlük, kidobtuk a szemétbe. Most egy iskolakezdéskor egy két-, vagy háromgyermekes családnak hatalmas megterhelés minden szükséges taneszközt bevásárolni. Bizonyára vannak szülők, akik szívesen vennék, ha jóval olcsóbban jutnának hozzá olyan tankönyvekhez, amelyek ugyan nem újak, de megkímélt állapotúak és használhatóak. Tudomásom szerint a Piért nyíregyházi lerakatánál a tankönyvek forgalmazói foglalkoznak e régi szokás felelevenítésének a gondolatával, s a tervek szerint keresni fogják a partnereket az önkormányzatoknál és az iskolákban. A tanév végéhez közeledve nemsokára időszerűek lennének a tárgyalások, s a magam részéről boldogan adnék hírt arról, hány helyen választják ezt a takarékos megoldást. Nemcsak a pénztárcát kímélhetnénk, hanem gyermekeinket arra szoktathatnánk, hogy a könyvet jobban becsüljék meg. Tankönyveink nagyobb becsülete talán segítene a szemléletváltásban, hogy ezekben a zavaros időkben gyermekeink az értékek rendjében jobban eligazodjanak. Építészetileg is szép a Budapest Bank új nyíregyházi kirendeltségi épületének belső tere Elek Emil felvétele Kommentár Drága lesz a per Kováts Dénes A közelmúltban alkotta meg tervezetét a magyar kormány az illetéktörvény módosításáról, s ezt kivételes és sürgős tárgyalásra javasolva terjeszti az országgyűlés elé — hallottuk a hírt a kormányülés után. Már előre látszik: drága lesz a bírósági pereskedés, mélyen a zsebükbe nyúlnak majd a perlekedők. A módosított törvénytől azt várják, hogy az illetékekből származó bevétel— hanem csökken számottevően az ügyfélforgalom — közel 50 százalékkal emelkedik meg. Indok és ok található számtalan, most csupán a lényegesebbekből említek egy-két példát. A bírósági eljárási illetékek csupán a töredékét fedezik a ráfordításoknak, ráadásul egyre több a bonyolultabb, s ezáltal költség- igény esebb ügyek száma. Ezért válik szükségessé — hangzik az indoklás — hogy a tarifák növekedjenek, s azokat az eljárást igénybevevők, illetve az arra okot adók fizessék. A törvény elfogadását követően a per tárgyának értékéhez, illetve a bíróságok szintjéhez igazodva alakulnak majd az illetékek. Fizetni kell a jövőben a csőd- és felszámolási eljárások után, s a munkaügyi perek egy részénél is. Az irányelvek elgondolkodtatóak, hiszen az indokolatlan eljárások elmaradását célozzák, s a viták mielőbbi lezárására serkentenek, hiszen csak az indokolt mentességek és kedvezmények maradnak meg ezután. Remélhetőleg igaza lesz az előterjesztőknek, s a bíróságok túlterheltsége is csökken a törvény életbe lépése után. Talán elmaradnak a fülemüleperek, nem porolnék a szomszédok a fa árnyéka miatt. S talán a magasabb illetékek riasztó hatással lesznek a bűnözőkre is. Mert ha így lesz. akkor eléri célját a javaslat S nem fordul visszájára a dolog az emelt illetékek miatt nem nyúlnak majd még tovább a perek.
