Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
Aktuális kérdések____________________________ 's Elegendő biztonság Szekeres Tibor felvétele Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Kö- zép-Európa térképének átrajzolása után hazánkat határolja a legtöbb szomszéd. Két éve dörögnek a fegyverek az egykori Jugoszláviában, s hasztalan próbálják a megegyezést előmozdítani a politikusok és a diplomaták, ahol a katonák mondják ki a végső szót. Azóta végbement a rendszerváltás és új szervezeti, szakmai kereteket keres a Magyar Honvédség. E jelenségek közepette a lakosság joggal igényli a védelmet az esetleges fenyegetés ellen. Mit tehet a cél érdekében a honvédség? — kérdeztük Szegedi Tibor mérnök vezérőrnagyot. a szaktárca katonai főosztályvezetőjét. □ Kétirányú társadalmi nyomás nehezedik a politikai és a katonai vezetésre: egyrészt az államháztartás költségeinek lefaragása címén a minél kisebb hadsereg mellett kardoskodunk, másrészt, különösen a határszélen élők jogosan kérnek védelmet az esetleges támadással szemben. Hogy találják meg a kompromisszumos középutat? — Talán mondani sem szükséges, hogy roppant nehéz mindkét tábor kérésének maximálisan eleget tenni. Bizakodásra ad okot, hogy soha nem látott egység mellett sikerült a honvédelmi alapelvek kimunkálása. Nyugodt szívvel állíthatjuk: a honvédelem pártok felett álló, össznemzeti ügy maradhatott. Célunk közös, különbség legfeljebb abban mutatkozik, hogy ki tudja jobban elérni ezt. S azért is bizakodhatunk, mert a honvédelmi törvény és az ehhez kapcsolódó szolgálati törvény vitája során jó lenne tapasztalni az egységet. □ Vitára ad okot, hogy sokan vagy kevesen teljesítenek szolgálatot ma a honvédségben. Ön szerint meghatározhatunk- e optimális létszámod — A létszám alapvetően a honvédelmi politika jellegétől és a rendelkezésre álló anyagiaktól függ. Többször deklaráltuk, hogy sem a Magyar Köztársaságnak, sem a Magyar Honvédségnek nincs ellenségképe. Ebből a tényből következik a másik fontos megállapítás: védelmi politikánk nem a fegyverek erejére, hanem a meggyőző szóra támaszkodik. A válságkezelésnek három módját különböztetjük meg: mindenekelőtt a megelőzést, a kritikus szituációk elkerülését tartjuk fontosnak, s ezt a politikusokra, a külügyekkel foglalkozókra bízzuk. Ha kudarcot vallanánk e téren, a diplomatáktól remélnénk a kialakult bonyodalom elsimítását. S ha a helyzet úgy hozná, hogy nem érnénk el eredményt politikai, diplomáciai eszközökkel, a katonai védelem csak ezután következne. Úgy számolunk, hogy egy esetleges konfliktus esetén a fegyveres erők csak olyan mértékben avatkoznának harcba, ameny- nyi mozgási lehetőséget adnának a politikai vezetésnek a válság tárgyalásos rendezésére. S visszatérve a létszámra: jelenleg 100 ezer fős a honvédség. Ebből csak kisebb részt tesznek ki a harcoló alakulatok, egynegyede polgári alkalmazott a különböző honvédségi intézményekben. □ Célszerű-e tovább csökkenteni a létszámot! — Objektív törvényszerűségként fogadjuk el azt, hogy a mindenkori veszélyeztetettségnek megfelelő helyzetben kell eldönteni a létszámot. Ehhez megbízható információkra van szükség. A politikai felsővezetés azt értékeli, a katona pedig végrehajtja. □ A laktanyák hermetikusan zárt világa, a katonai cenzúra miatt csak protokolláris eseményekről tájékozódott a lakosság. A honvédség néhány éve igen szélesre tárta kapuit. Közelebb kerültek-e azóta a katonák a lakossághoz? — Régen is számíthattak ránk, hisz árvíz, tűz, katasztrófa, vagy betakarítás esetén kivezényelték a katonákat. Most viszont tartalmában újhodott meg ez a kapcsolat. Konkrét példa: lokátorállomást kellett telepítenünk egy magángazda földjére. Szívesen beengedett, míg a gazdaság földjén véget nem érő jogi vitákba kényszerültünk a használat miatt. Érezzük azt a szeretetteljes érdeklődést, amely a polgári lakosság részéről különösen a határszéli megyékben megnyilvánul: ahonnan puskaropogás haitik, szívesen látják a katonai járőrt. Nagyvárosaink, Pécs, Szeged, Győr, de mondhatom Budapestet is, igen közel vannak a határhoz. □ A mi megyénkből szervezték a múlt év novemberében az első honvédelmi dandárt, amely igencsak kitett magáért. Az államfő, a honvédelmi miniszter és a szárazföldi csapatok parancsnoksága is kimagaslónak minősítette a tartalékosok gyakorlatát. Ez lesz Ön szerint is a jövő útjai — A tartalékosokból álló honvédelmi dandár, a harcoló alakulatokkal együtt igyekszik az ellenséges csapás kivédésére. A dandár alegységei a szülőföldjük objektumainál ássák be magukat és mintegy ők védik a szűkebb környezetüket. Nekik nem térkép az a táj, hanem gyermekkoruk emlékeinek világa, felnőtté válásuk színhelye, örömeik, bánataik földje. Ezt elsősorban nem fegyverrel, hanem a szülőföld iránti szeretettel védik. És védik itt a gyermeküket, a feleségüket, a szüleiket. A jövőben több honvédelmi dandár felállítását tervezik az országban. □ Szerződéses katonákra bíznánk a honvédelmet, ennek már tapasztalhattuk egyes jeleit. Érdemes-e pénzre váltani a hazaszereteted — Itt különítsünk el két dolgot. Nem a hazaszeretetet váltjuk aprópénzre, hanem a nagy értékű technikai berendezéseket, felszereléseket nem üzemeltethetjük újoncokkal. A 12 hónapos szolgálat miatt lép- ten-nyomon újrakezdhetnénk az oktatást. A légvédelemnél másfél éve foglalkoztatnak különböző beosztásban szerződéses katonákat, a szárazföldi csapatoknál most lehet pályázni. A büntetlen előéletű magyar állampolgárok (felső korhatár 35 év), minimum 2, maximum 12 évre írhatnak alá szerződést, amennyiben a tíz hónapos előképzés után kölcsönösen elégedettek egymással. A szerződéses katonák mellett változatlanul elsajátítják a honvédelmi szakmai ismereteket a kiskatonák, s a tartalékosokból szervezett dandár egészítheti ki az állományt. A különféle szervezeti megoldások is azt szolgálják, hogy békében a lehető legkisebb anyagi ráfordítással készítsük fel az állampolgárokat a haza fegyveres védelmére. De ismét kiemelném: mi nem a fegyverek, hanem a józan ész erejében bízunk. A TARTALOMBÓL: • Diszkó a csarnokban • A húsvéti evangélium üzenete • Fogjuk meg és vigyétek KM galéria Szabó (jáspárfestményei Szabó Gáspár: Istenem, országom IV Elek Emil reprodukciója ^ zabó (jáspár a köve tkezőkfppe n vaíl ön- ^ magáróí, munkásságáról „Életem íeginten- ^ / zívebb éveit üfyírbátorban töltöttem. Itt kezdtem el komolyabban foglalkozni a képző- művészettel. A grafika, amely úgy látszott, végleges és elsődleges kifejezési forma lesz számomra, talán éppen sokszorosíthatóságánálfogva egyre inkább nem tudott kielégíteni. ‘Mindig érdekeltek, a színek; Tű grafika olyas valami, mint a nappal és az éjszaka, fény és az árnyék: Tű festészet viszont már hajnal is, alkony is, szürkület és éjszaka is." A művész 1992-ben örökre eltávozott közülünk: Napjaink nagy felfedezése Balogh József gy gondoltam, megveszem az OTP-t. Más is eszembe juthatott volna ebben a nagy privatizációs világban, mégis az OTP látszik a legkézenfekvőbbnek. Nekik tartozom a legtöbbel, aztán ha az egész az enyém lesz, elengedem a saját adósságom. Abszurdnak tűnik az ötletem? Biztosan az is, mégsem lenne egyedülálló ebben a kategóriában. A napokban vehettük hírét, hogy a Nyírségi Nyomda vásárlói közül az egyik több millió adóssággal járult hozzá a cég tönkretételéhez, most aztán potom pénzért végül is megvette saját adósságát az üzemmel együtt, aztán majd csak lesz valahogy. Ha bármilyen meglepő is a dolog a privatizációban járatlan emberek között, sajnos azt kell mondjam: az effajta ügyletek a jellemzőek, az ilyenek a mindennaposak. Épp néhány napja jelent meg egy riport a Mai Nap című lapban, ami akár az a bizonyos állatorvosi ló is lehetne, minden törvényes disznóság előfordul benne, mindenkit felháborítanak a történtek, mégis tehetetlenek vagyunk ellene. Arról van szó, hogy a valamikor nyolcezer embernek kenyeret adó Medicor — ma 25 RT-bői álló holding —fő részvényese ellen csődeljárást indítottak, s mint közben kiderült: a részvénytársasággal üzleti kapcsolatban álló kft.-k létrehozói és vezetői azonos személyek. Nincs ebben semmi meglepő, mert ahogy az AVÜ ellenőrzési igazgatóságának vezetője mondta: a magyar gazdaságnak volt olyan időszaka, amikor a társasági törvény már létezett, de az átalakulási törvény még nem, s ez alatt a 9 hónap alatt igen érdekes dolgok történtek. Bárki bevihetett állami vagyont az ugyancsak kedve szerint alakított társaságokba, mert akkor még az AVÜ sem létezett. De térjünk vissza az Elekt- romedica RT. felszámolásához, amelynek felszámolóbiztosa nyilatkozta: „meg kellett ráznom a fejemet, amikor a Komed Kft. is jelentkezett a nyilvános értékesítési tárgyaláson. Amikor a cégbejegyzésüket és fedezeti igazolást kértem, kiderült, hogy a Iff. igazgatója magának az Elektrome- dicának az igazgatója”. Természetesen az újságíró megkérdezte, hogy ekkor mit tett, mire jött a hihetetlen válasz: „Felmondtam Kontra úrnak, mint a részvénytársaság igazgatójának, hogy feloldjam az összeférhetetlenséget." Ez aztán tökéletes feloldás, az igazgató úr által tönkretett vállalat minden bizonnyal sajátja lesz, a felvirágoztatás útja pedig nyilvánvalóan ismerős lesz. Biztosan sokan kíváncsiak, hogyan is szokott kezdődni a tönkremenés? A legkézenfekvőbb megoldás a kapcsolt vállalkozás, ahol az egyikben a tulajdonos, a másikban a befektető, a harmadikban a részvényes ugyanaz az ember. Valaki létrehoz egy társaságot, e cég alapít egy másikat, az meg egy harmadikat. Az egyikben megtermelik az eredményt, ezt átviszik egy másikba, amelyik mondjuk egy kedvezményezett vállalkozás, s már ki is bújtak az adófizetési kötelezettség alól, a jövedelmet átadó társaság pedig akár csődöt is jelenthet, onnan nem tud már a károsult pénzt kivenni, de az adóhivatal sem jut egy fillér adóhoz sem, a pénz pedig jó helyen van a tulajdonos zsebében. A jó trükk tehát a vállalkozások egymás közötti pénzátutalása. Lenne megoldás tettenérésükre, csak vizsgálni kellene, hogy a körbeszámlázásoknál megjelenik-e a számlaérték a másik cégnél bevétel formájában. Azt sem lenne utolsó dolog megvizsgálni, ha egy vállalkozó az előző években veszteséges volt, miből építette fel közben palotáját és miből telt neki Mercedesre? G ondolom nem vagyok egyedül, aki évek óta töröm a fejem, hogyan lehetne feloldani azt a meglehetősen nagy ellentmondást, ami a privatizáció körül kialakult, eddig mégsem született megoldás. Lehet, hogy akik igazán tehetnének érte, nem is oly nagyon akarják. Talán köny- nyebb letudni a választ azzal, hogy a lehetőséget az előző parlament teremtette meg, hogy ez a jelenség mindenütt a vad kapitalizmus kísérőjelensége volt és a milliomos unokák Amerikában sem szoktak azzal dicsekedni: nagyszüleik hogyan szerezték az első milliót. A szegény unokákat meg a kutya sem kérdezi meg. iMűgénvéí&mény
