Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
HÁTTÉR Keleí-Magyarország 3 Árnyékban a tiszalöki gazdaság A gépműhely bejáratát gaz nőtte be, nem cseng a vas, csak a víztorony a régi A víztorony a tanya jellegzetessége Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Rázós ügyek voltak a közelmúltban Rázom pusztán. Ám mostanában csendes, sőt túl csendes ez a tanya, a felszámolás alatt álló Tiszalöki Állami Gazdaság központja. Itt a tavasz, mégsem hallani traktorok dübörgését, a gépműhely bejáratát benőtte a gaz, nem hallani vasak pengését. A kapuban két asszony beszélget, egyébként ameddig a szem ellát, sehol egy lélek. Az irodaház emeletén a folyosó két oldala most is bekeretezett elismerő oklevelekkel van „kitapétázva”. Országos és megyei I„ meg II. helyezések emlékeztetnek a fénykorra. Most árnyékban van a gazdaság. Lesz-e még itt nyüzsgés, újabb fénykor? A választ első sorban Nagy Lászlótól várjuk, akit a felszámoló HEXTRA Kft. bízott meg januárban az igazgatói teendők ellátásával. Válaszának lényege reményt keltő: mint mondja, a gazdaság adóssága csak nem 50 millió forint, viszont a vagyonértéke több mint 100 millió forint. A kedvező fordulathoz persze az kell, hogy az eladó áruk vevőre találjanak. Külföldi vadászokat A megbízott igazgatóval körbe járjuk az egykor oly virágzó, mostanra elhervadt gazdaság központi telepét. Az irodaház mögött gondozott, szép park, mögötte az a hosszú, üres épület, amely kollégiuma, szállása volt az ide szakmai gyakorlatra érkező diákoknak. Közel a Tisza füzes partja, látni lehet néhány kiserdőt. Mondja is a megbízott igazgató, hogy ebből is pénzt lehet csinálni: invitálni lehet a külföldi vadászokat. A bekötőút mentén kilenc régimódi, de jó állapotban lévő egyforma szolgálati lakás sorakozik. Öt üres, csak négyben laknak. A terv szerint a lakásokat is meghirdetik eladásra — mondja kísérőnk. Egy magas, hosszú gazdasági épülethez érve Nagy László magyarázza, egy olasz cég tavaly, a régi igazgató idején ezt az épületet szemelte ki olajgyámak. A rázompusztai föld ugyanis nagyszerűen alkalmas kukoricatermesztésre. Átalakítás, gépi berendezés után kukoricaolajat lehet itt gyártani. A szomszédos hoszszú, lapos épületet viszont az amerikaiak szemelték ki — közli a bizakodás hangján a megbízott igazgató. Majdnem a földbe gyökerezik a lábunk a csodálkozástól, s örülünk, hogy a tengeren túli tőke is megjelenik itt. Ám informátorunk sorolja, csupán arról van szó — bár ez sem kevés —, hogy az amerikai tulajdonban lévő tiszalöki ruhaüzem terjeszkedni akar, s bérbe veszi majd ezt az épületet. Szívesen maradnak Ahogy tovább megyünk, láthatjuk a betört ablakú, hosszú istállókat. Sertéstelep, juhhodály, tehénistálló áll egymás közelében. Mindegyik tátong az ürességtől. A gépműhely mellett jó állapotban lévő autóbusz parkol. Többes célra hasznosítható. A tanya közepén a fényes gömb, a víztorony olyan mint egy fordított felkiáltójel. A megbízott igazgató végül ezt mondja: A dankópusztai telepen ezer szarvasmarha eladó. Bérbe adható ezerötszáz hektár föld. Nagybani vevőket keresünk. Maradt 70 dolgozóA SZERZŐ FELVÉTELE ja a gazdaságnak, őket továbbra is foglalkoztatni akarjuk. A szolgálati lakásban váltunk pár szót Gaál Sándorné- val, aki férjével együtt a gazdaságban dolgozott. A munka- nélkülivé vált asszony azt mondja, szívesen lakik itt továbbra is, vevő lehet erre a lakásra. Örül az olaszok és az amerikaiak tervének. Három pályázat A felszámoló kft. képviseletében dr. Helmeczy László így summázza véleményét: Az elkövetett szabálytalanságok miatt felmondtunk a régi igazgatónak, helyettesének is. A megbízott igazgatóhelyettes kobzos Sándor lett. Áz új vezetéssel foglalkoztatni akarjuk az embereket, hasznosítani kívánjuk a földet és az állatállományt. Hirdetésünkre három pályázat érkezett. A csődtörvénynek megfelelően majd a legjobb ajánlatot fogadjuk el. Esélyegyenlőtlenség tankönyvügyben Nyíregyháza (KM) — Az Iskolai Esélyegyenlőségért Egyesület elnöksége a tankönyvellátással, illetve a beszerzéssel kapcsolatban felmerült aggályait tartalmazó levélben fordult szerkesztőségünkhöz. Mivel a témát illetően lapunkat is többen megkeresték, ezért az egyesület felvetéseit az alábbiakban közzé tesszük, megjegyezve: bízunk abban, hogy az új tanév kezdetére a diákok tankönyvellátása----------Tárca — andukoltunk a kutyámmal az idei kötelező védőoltásra. Ez a bandukolás nélkülözte az egyenletes tempót és az egyenes vonalat, mert az a fűcsomó, vagy fatörzs, amit ő alaposan meg akart vizsgálni, az mindig az út másik oldalán volt. Mivel a póráz másik végén én voltam, így alá kellett vetnem magam a két oldal közötti kacsázásnak. — Álljon már meg szomszéd, hadd lássam közelebbről a kutyáját! — hallatszott mögöttem az ellentmondást nem tűrő felszólítás. Már a hangból tudtam, majd hátranézve láttam, hogy Vigyori Vidor szomszéd, akivel jószomszédi viszonyban állok, szólított meg a kocsija ablakán kikönyökölve. — Jó napot — szóltam, s rövidebbre vettem a kutya pórázát. — Magát is sokszor elfenekel hették gyermekkorában, hogy így rászoktatták a kö— nagyobb zavaroktól mentesen lebonyolódik. A tankönyvellátás piaci alapokra való helyezése és ezzel korábbi monopóliumának megszüntetése — a tankönyvkínálat örvendetes gazdagodása mellett — a könyvárak ugrásszerű emelkedésével jár. Ettől a tanévtől kezdve az állami tankönyvdotációt, amelynek összege 850 millió forint (8%-kal kevesebb, mint a tavalyi volt) nem a könyveket előállító kiadók, hanem az iskolák kapják meg. A fejenkénti dotáció mértéke megközelítően sem kompenzálja az áremelkedést. (Az áltános iskola 1. osztályos „csomagja” pl. a legolcsóbb tankönyvekből történő összeállítás esetén sem kerül majd 1500 Ft-nál kevesebbe.) Ezért számolni kell azzal, hogy lesznek, akik nem tudják majd a gyerekeik számára a tankönyveket megvásárolni. A pedagógusok szakmai meggyőződését, amelyre a legjobbnak ítélt könyvek kiválasztása volna bízva, az árak és a fizetőképes kereslet viszonya vélhetően háttérbe fogja szorítani. A tankönyvhöz jutás egyenetlenségei újabb szelekciós tényezőként „léphetnek fel”, újabb előnyökhöz juttatva azokat a családokat, amelyek meg tudják majd vásárolni a gyerekeiknek a drágább és esetenként ezért jobb könyveket. vül? Mert abból alaposan kivette már a részét — tapintott rá az igazságra jószomszédom. — Ez egy jakterrier, egy igazi vadászkutya. Ez farral bemegy a kotorékba, és kihozza a rókát vagy a borzot. De a vadászatokon ez sakkban tartja a vaddisznót, amíg a vadásznak jó lövési lehetősége lesz. A német vadászok Magyar- országon szokták a kutya- kölyköket vásárolni, ennek testvéreit is ők vették meg. De Írországban is találkoztam egy vadásszal, aki nagyon dicsérte a magyar kutyákat— mondtam, mint egy hozzáértő. Tévedtem szomszéd, amikor ügyifogyinak ítéltem magát. Hiszen ez egy jó üzlet, a kapcsolatépítésről nem is beszélve — mondta fülig szaladó szájjal, és elporzott a Mit- subisijén. Természetesen köszönés nélkül. szönésre! Jó napot, és a kutyájának is, ha ő is rá lett nevelve. Mert ha jói látom, arra nincs nevelve, hogy magának szót fogadjon — mondta éles megfigyelőképességét bizonyítva a szomszédom. — A különböző nevelési módokról ne nyissunk itt vitát, hagyjuk azokra, akik ebből élnek. Engem megtanítottak köszönni, az illemnek megfelelően. De elkönyvelheti tőlem, egy rossz szokásnak is. Es mit akar látni a kutyámon, hiszen elég sokszor látta már? — kérdeztem, a notórius köszönési vita után. — Azért akarom megnézni, mert az egyik közös ismerősünk azt mondta rá, hogy ez egy ma divatos rizi-bizi házőrző kutya. En ezt vitattam, mert ennek a kutyának még soha nem hallottam a lármás ugatását. Pedig a házőrzőknek állandóan hangzik a szájuk. — szögezte le a briliáns okfejtést Vidor szomszéd. — Abban igaza van, hogy nem házőrző fajta. Hozzánk, ha betörnének, ez egy simo- gatásért talán azt is megmutatná a betörőnek, hogy mi hol van. Igaz, a könyveimen kívül igazi érték nincs a lakásban, és az is csak szerintem és nekem érték. Ha a polcokon hányódna néhány Corvina, vagy ősnyomtatvány, akkor talán félnék a betöréstől és házőrzőt tartanék — mutattam rá kutyám antiház- őrző jellemére. — Hát akkor mire való ez a szőrcsomó, kényeztetésen kíCserbakőy Levente Kutyadzsembori Nézőpont Meggyről kettőre jutni Galambos Béla T 7 olt idáig is meggy terme- V lök érdekvédelmére létesült szervezet — igaz, hogy a fővárosban és szinte minden gyümölccsel foglalkozó—, ám mégsem sikerült eddig a meggy termelését és piacát úgy összehangolni, hogy látványos nagy hullámok ne borzolták volna évről-évre a termelői kedélyeket. Elég, ha csak az utolsó két esztendő — ritkaságszámba menő — végletes meggy áraira gondolunk. Nem igen van olyan meggyfatulajdonos e megyében, aki ne emlékezne a tavalyelőtti csillagászati árakra — amikor márkából átszámítva a száz forintot súrolta az egy kilogramm gyümölcsért kínált összeg — és a múlt évi nagy csalódásra, a húsz forintos önköltséget épp hogy elérő átvételre. Azt, hogy mindenki változást, nagyobb biztonságot akar, ragyogóan bizonyítja a tény, hogy lassan már száz felé közelít annak az egy hónapja alakult országos szervezetnek a tagsága, amely legfontosabb feladatául szabta a meggy termékpiacának a megszervezését. A hatékony érdekvédelemhez, amelyet meg akar valósítani a nyíregyházi székhelyű Meggytermelők Országos Érdekvédelmi Szövetsége, nem csupán a termelők és településenkénti elfogadott képviselőjük alkotó együttműködésére, tevékenységük koordinálására van szükség. Miután egy hajóban eveznek, egyeztetni kell minőségi követelményeket, szüreti időpontot és az árakat, a felvásárlószervezetekkel is. Sőt, ezt a német termelők szervezetével is ajánlatos megtenni. E szerteágazó, költséges tevékenységhez viszont erkölcsi, jogi, anyagi segítségre van szüksége e szövetségiednek. Azoktól a minisztériumoktól, amelyek az exportban, a szabályozott agrárpiacban, a szaktanács- adásban érdekeltek. Mind- anny iánknak fontos ugyanis, hogy a lehető leggyorsabban létrejöjjenek, működjenek a termelők szervezetei, majd pedig a különféle agrártermékek tanácsai. Csak így juthatunk egyről a kettőre. Nagydoboson megszüntetik a gödröket a Nyíregyházi Közúti igazgatóság naményi kirendeltségének dolgozói Harasztosi Pál felvétele Kommentár Szegénységdíjas büntetés Balogh József O lvasom Túrós András rendőrtábornok tájékoztatóját, s örülök, hogy szigorítják az ellenőrzést. Még azt is tudomásul veszem, hogy emelik a helyszíni bírság összegét, mert 100-200 forint ma már nem jelent komoly visszatartó erőt. Május 15-étől új gyakorlatot vezet tehát be a rendőrség: a súlyosabb szabálysértések esetén akár 30 ezer forintra is megbüntethetik a vezetőt, s ugrik a jogosítvány is. Ha csak olyan apró szabálytalanságokat követünk el, mint a stoptábla figyelmen kívül hagyása, már akkor is 10 ezer forint a bírság felső határa, ám a korábbi ötezres büntetéssel fenyegetett cselekmények esetén —például ha áthajtunk a piros lámpán, vagy éppenséggel jogosítvány nélkül ülünk a volán mellé — már húszezres büntetést is kiróhatnak ránk. Szívesen olvastam volna azt is: mibe kerül, ha van ugyan jogosítványunk, de azt valami fatális tévedés eredményeképp állították ki, mert egyeseknek fogalmuk sincs például a jobbkézsza- bályról, vagy milyen tanfolyamon okították a vezetők egy részét, akik ha hosszú a sor a lámpánál, szépen elhúznak a párhuzamos sávban, aztán beállnak azok elé, akik ha türelmetlenül is, de kivárták sorukat. De ne legyünk telhetetlenek, mert van akkora bírság is, hogy egy nagy összegű személyi kölcsön sem elegendő rá ha mondjuk ittasan vezetünk, vagy ha a vasúti jelzőtábla piros színe sem állít meg bennünket, ilyenkor már 30 ezer a felső határ. Hatalmasak az összegek, ennek ellenére tudomásul kell vennünk: ha nincs más eszköz, ami fegyelmezettebb vezetésre késztetne bennünket, akkor bánja a zsebünk. Van azonban valami, ami érthetetlen a számomra. Azt mondta a rendőr vezérőrnagy: a helyszíni bírság elérheti az 1500 forintot is. Ez rendben van. Am ha valaki nem fizeti ki és csekket kell küldeni, akkor a tízszeresét is kivethetik. Ez az, ami sehogysem fér a fejembe. Mert azért jogos a büntetés, ha szabályt sértek. De kinek van joga azért büntetni, mert nincs pénzem? 1993. április 28., szerda
