Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-27 / 97. szám

1993. április 27., kedd GAZDASAG Kelet-Magyarország 13 Ahol a föld élet-halál ura Feszült a hangulat Botpaládon, nyugalom egyelőre csak a temetőben van Nyugalom csak a temetőben? A szerző felvételei Botpalád (KM — GB) — Nyíregyházán egy társaság­ban lövésként dördült a hír: egy ember már meghalt, egyet meg majdnem megöl­tek Botpaládon, a határmen­ti kis szatmári faluban. Mindkettő a föld miatt tör­tént. Botpaládtól két faluval in­nen esik Kölese. Itt már azért többet tudnak az esetről: „Vá­lóéi Lajos bácsit temették Pa­ládon nemrég. Magas, szikár ember volt, önként mondott búcsút az életnek. A fia itt la­kik a községben. Tőle többet megtudhat.” Ifjabb Válód Lajos, rende­zett kölesei portájáról szép há­zába invitál. — Az ötvenes években vá­sárolgatta édesapám a földet. Volt két lova, amivel az őrölni valót hordta a malomba, s ami kevés jövedelme volt, azt mind földbe fektette. Úgy húsz hold után kapott a kárpót­lásban hetvenkét aranykoro­nát, amiért földet kért vissza, hisz ahogy mondta: azt ő ke­serves kínok között szerezte. Gépvásárlást is tervezett, hogy a család itthon maradt részé­vel, a húgomékkal meg velem, közösen megművelhessük. Ott szerette volna kivenni, ahol hajdan a földje nagyobb része volt, de azt már nem lehetett. — Amit először kijelölt neki a földrendező bizottság, abba nem egyezett bele, mert nagy­on messze volt, de egy másik táblával már megbékélt. Igen ám, de arra meg mások for­máltak jogot, akik azt mond­ták, abba a táblába be ne tegye a lábát. Az öreg aztán csak csöndben rágta magát. Márci­usban egy fórumon elmond­ták, hogy mégsem ott, hanem egy újabb táblában adják ki a földjét. No, hát ezen aztán az öreg felhergelődött. Követke­ző nap, bement a polgármeste­ri hivatalba, ahol mindenkivel veszekedett. Egész nap iszo­gatott bánatában. Másnap reg­gel, ahogy édesanyám meséli, szokatlan dolgokat művelt, majd elment a kocsmába. Két féldecit egymás után felhajtott és már fordult is ki. Hazafelé váltott még szót két emberrel, majd otthon a fáskamrában végzett magával. Kölesétől Botpaládig még egy cigarettának sem ér végére az autós. Mégis mennyi régi­új mondatfoszlány kavarog, tolul elő a pár perc alatt: Bot­paládról az ötven év alatt min­denki elment, akinek csak egy csepp sütnivalója volt. Ma, két részre oszlott a többnyire idős emberekből álló, falu népe. Az egyik nem akarja az évtizedek óta és jelenleg is használt föld­területét odaadni, a másik fele meg csak azt akarja visszakap­ni, ami az övé volt régen. Né­hány napja már villára szedték egymást emberek a föld miatt. Minden bizonnyal hiányzik egy tanult, köztiszteletben álló ember, aki képes lenne megér­Bizalom az EBRD-ben London (MTI) — Hiába támadta meg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) a brit sajtó, amiért a bank eddig többet költött saját magára, mint Kelet-Európára, a nemzet­közi pénzintézetnek otthont adó brit kormány továbbra is bízik a bankban és támo­gatja a kelet-európai átala­kulás meghitelezésében. tetni az emberekkel a dolgokat és békességben levezényelné a földrendezést. A feszültséget még az is növeli, hogy az évti­zedekig szegényes megélhe­tést nyújtó tsz pár éve tönkre­ment, s a hatvanhárom ember alakította szakszövetkezet, megvásárolta a felszámolótól a téesz-vagyont. A közel négyszáz valamikori tag pe­dig, se vagyonjegyet, se jutta­tott aranykoronát nem kapott. Kisemmizték őket. Szegény Ombodi József embert az ág is húzza. Épp­hogy ocsúdok, a fekete ken­dős, fehér hajú Válóéi néni már tessékel is a konyhába. Párnát tesz a hokedlire, fel ne fázzon a „fiatalember” a még fűtetlen helyiségben. — Felbolygatták az orszá­got evvel a földmizériával, az­tán hány embert a sírba tesz­nek vele — érzékenyül el ki tudja hányadszor a tragikus szombat délelőtt óta, az öz­veggyé lett Rózsika néni — De ha így kellett lennie. Két év alatt mért nem tudták már helyre tenni a dolgot ott fenn az országgyűlésben? Pontot tenni a kárpótlásra. Akkor az én uram is tán megnyugodott volna. Mert abba halt bele, tes­sék elhinni, hogy nekünk, ami földünk volt, azt nem örököl­tük. Azt mi vettük keserves pénzünkért, öt gyermek mel­lett. És nem adták vissza, hiá­ba követelte. Washington (MTI) — A vi­lággazdaság idei teljesítmé­nye alig lesz jobb a tavalyi­nál, s az Egyesült Államok­ban megindult törékeny fel­lendülést is veszélyezteti a vártnál súlyosabb recesszió Japánban és Európában, el­sősorban Németországban — állapította meg e heti közgyűlése előtt nyilvános­ságra hozott helyzetelemzé­sében a Nemzetközi Valuta­alap. A Valutaalap egy AP által — Pedig mindég bújta a hír­adót, a rádiót, az újságokat. Még két licitálásra is elment a környékbe. Bízott, hogy na, de olyan hosszan elhúzódott, hogy nem bírta kivárni. Én‘ váltig mondtam neki, nem kell nekünk már semmi. Kapjuk azt a kis nyugdíjat, aztán meg­élünk így magunk, hisz úgy sem bírjuk megcsinálni het­venévesen. Nem bánom, mondta, akkor is kell majd az a föld a pulyáknak, meg az unokáknak. Útóbb már azon volt, hogy gépet vesz. Igen bosszantotta, hogy amikor a tsz-gépek árverése volt, nem tudott belőlük egyet szerezni. Aztán a télen sokat emésztette magát a famizéria miatt. Ak­kor itt boldog-boldogtalan vágta, hordta haza a fát a ha­tárból. Olyan is, akinek soha, egyetlen szál fája nem volt. Nap mint nap látta, innen az ablakból, hogy hozzák kocsi­számra, ő meg még abból sem bír hozni, amiből törvényesen lehetne: a szövetkezet kiter­melte erdő levágott gallyaiból. A botpaládi „földindulás” húsvét utáni kedden majdnem egy másik halálos áldozatot is követelt. Ombodi József árpá­val készült elvetni az övé mel­lé, a sógoráéktól használatra megkapott, húsz éve állandó háztájiként használt egy hol­dat. Annál is inkább, mert el­terjedt, hogy a lassan megin­duló kárpótlások ellenére — ami miatt más helyen kapják ki az érintett tsz-nyugdíjasok a megígért egy hold földjüket —, ebben az évben mindenki gazdálkodhat az eddigi terüle­tén. A 65 éves ember elé, azonban oda állt a kérdéses földdarab szomszédságában gazdálkodó Balog Sándor, ke­zében vasvilla. — „Vedd tudomásul, itt nem gazdálkodhatsz, mert a vasvillát a gyomrodon szúrom keresztül”, ezzel fogadott Ba­log a kérdéses földdarabon — emlékszik vissza az egyhetes fekvés után most lábadozó, akár szerencsésnek is mond­idézett, meg nem nevezett ma­gas rangú illetékese dicsérte Clinton elnököt, hogy végre hozzálátott a költségvetési de­ficit csökkentéséhez, de azt mondta, hogy további lépések­re van szükség és az elnöknek jobban kellene erőltetnie az ál­talános forgalmi adó bevezeté­sét. A tisztségviselő elégedetten állapította meg, hogy a világ vezető gazdasági hatalmai végre elindultak abba az irány­ba, amely felé Michel Cam­ható áldozat — azután felém szúrt. Ha nincs rajtam a vattá­val bélelt ujjasom, ami felfog­ta a villa hegyét, bennem áll meg, az biztos. Végül a villa oldalra csúszva a karomon ke­resztülment, én meg hanyatt estem. De már rajtam is voltak ketten a húgával. Az fogta a kezemet, Balog meg — aki a csúcstitkárom is volt annak idején a helyi pártszervezet­ben — térdepelve döcögni kezdett az oldalmon. Még most is nyilallik, ha a kezemet emelem, vagy fekvés közben megfordulok. Oda jutottam, hogy tán még a nyáron is hú­zom a rövidet, mert ennek az orvos szerint hosszas a gyó­gyulása. Nagy felhajtást azon­ban nem akarok belőle, ezt megmondtam a rendőrségnek is. Hagyjanak engen békében. A nagyobb bánatom, hogy az egyetlen hold föld került veszélybe, amit már húsz év óta művelek, mint állandó háztájit. Az csak az egyik, hogy ez itt van a kert végébe és egy idős embernek már különösen nem mindegy, mi­lyen messzire jár dolgozni. A lényegesebb, hogy amióta én művelem, ezt a darab földet minden évben megtrágyáz­tam, minden lehetőt elkövet­tem, hogy jól teremjen. Volt is rajta még a tavalyi aszályban is száz mázsa kukorica csövesen. Most meg elveszik, mert váratlanul kijelölték kár­pótlásra, hisz nyilván szemet vetettek rá olyanok, akik most birtokot akarnak kialakítani és ehhez a megfelelő segítséget is meg tudják szerezni. A kisem­mizett nyugdíjasokkal — igaz, velük a múlt rendszer bánt el és a tulajdonszerzés kora nem egy érzelgős időszak — nem­igen törődik ma senki Botpalá­don. Lám még olyanok is akadnak, akik villahegyre vennék őket legszívesebben. A falu békéje azonban renge­teget ér. Különösen ott, ahol évtizedek óta ez volt az egyet­len érték, amiért érdemes volt ott maradni és élni. dessus, az IMF vezérigazgató­ja ösztökélte őket, egyebek közt tavaly decemberben el­hangzott beszédében. A világ- gazdasági bajokból való kilá­baláshoz Camdessus a költ­ségvetési hiány csökkentését ajánlotta az Égyesült Álla­moknak, a közkiadások növe­lését Japánnak és a kamatlá­bak mérséklését Németország­nak. Sikerült elkerülni a leg­rosszabb forgatókönyv bekö­vetkeztét — állapította meg. Recesszió Japánban és Európában Flakongyártó gulácsi házaspár Gulács (KM - D. B. G.) — A valamikori közműve­lődési előadóból magán- vállalkozó lett. Ma már nem nagyon lepődünk meg az ilyen jellegű hír halla­tán. Közel az ukrán határ­hoz, az ezerlelkes kis köz­ségben nem is akármilyen vállalkozásba kezdett Gu­lácsi Irma. Műanyag-fel­dolgozás és fémtömeg­gyártás szerepel többek között tevékenységi köré­ben. Próbálkozott ő férjével szinte mindennel, például csirkeneveléssel, uborkater­mesztéssel, csakhogy a csa­ládjuk boldoguljon, a leg­jobban azonban a hypós mű­anyag flakon készítés jött be. A siker mögött azonban kemény munka van. A férj, Madai Béla, koráb­ban Tarpán, az Esze Tamás Termelőszövetkezetben dol­gozott, végzettsége gépész- üzemmérnök. Három olyan gépet készített, melyek fla­konok gyártására voltak al­kalmasak. A tsz-nek azon­ban egy idő után nem volt rá szüksége és felkínálta el­adásra a masinákat. A Madai család vásárolt egy ilyen gé­pet, amit rendbe tettek, kicsit felújítottak. A kezdet nem is volt olyan egyszerű, hiszen kevés szakmai tudással rendelkeztek: meg kellett is­merniük az alapanyag tulaj­donságait, a különböző tech­nológiai eljárásokat. Néhány hónap gyakorlás után már si­keresen mentek a dolgok. Az eredmény láttán, a férj is otthagyta munkahelyét és csatlakozott a családi vállal­kozáshoz. Ma már jó néhány falubéli embernek is tudnak megélhetési lehetőséget te­remteni, közel húszán van­nak. Havonta körülbelül 250 ezer hypós műanyag flakont készítenek. A feleség nem panaszko­dik.- Annyi munkánk van, hogy szinte nem is győzzük — mondta. Értetlenül fogad­ja, hogy panaszkodnak az emberek: nincs munka. Ők most akartak felvenni három esztergályost, de nem akadt jelentkező. Szerinte aki akar dolgozni, az talál magának elfoglaltságot. Igaz, falun sokkal nehe­zebb a megélhetés, különö­sen a határmenti vidékeken, ahol szinte alig van munka- lehetőség. Az ország más vi­dékén talán jobban boldo­gulnak az emberek. Itt nem­csak a mindennapi kenyérért kell keményen megdolgoz­ni, hanem az idevalósiaknak azért is nagy áldozatot mu­száj hozni, hogy a gyerekei­ket a kor igényének megfe­lelően tudják taníttatni, segí­teni. Árfolyamok Tőzsdei Index április 26.: 695.79 (-3.46) Hivatalos árfolyamok Érvényben: 1993. április 26. Valuta Deviza Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Angol font 136,22 139,02 136,14 136,84 Ausztrál dollár 61,69 62,93 62.10 62,40 Belga frank(IOO) 265.91 270,57 266,08 267,24 Dán korona 14,26 14,52 1429 14,35 Finn márka 15,83 1623 15,87 15,97 Francia frank 16.22 16.50 16,21 1629 Holland forint 48,71 49,57 48,74 48.96 írfont 133,47 136,07 133,56 134,20 Japán yen (100) 77,98 79,18 78,93 79,23 Kanadai dollár 68,31 69,71 69,07 69,41 Kuvaiti dinár 285,70 291,20 289,65 291,03 Német márka 54,75 55,71 54,76 55,00 Norvég korona 12,93 13,17 12,94 13,00 Olasz lfra(lOOO) 57,93 59,21 58.04 58,36 Osztrák sc.(lOO) 778,55 792,15 777,89 781,29 Port. esc.(lOO) 58,76 59,86 58,82 59,10 Spanyol pes.(100) 73,84 75,36 74,14 74,52 Svájci frank 60,41 61,49 60,28 60,56 Svédkorona 11,89 12,15 11,87 11,93 USA dollár 86,13 87,69 87,25 87,65 ECU 106,77 108,73 106,83 107,33 Hypós műanyag flakonok gyártása gulácsi vál­lalkozó műhelyében Szekeres Tibor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents