Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-26 / 96. szám
1993. április 26., hétfő Kelet-Magyarország 3 Hármas kézfogás a határon A gazdasági övezet szoros kapcsolatot, egymásra épülő ipari és mezőgazdasági termelést feltételez Tóth Kornélia Csenger (KM) — A hátrányos helyzetű és az elmaradott jelző valószínűleg akkor ragadt a régióra, amikor országhatárral szabdalták szét az évszázadokon át gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi kapcsolatban álló szatmári térséget. A határ évtizedeken át hermetikusan elszigetelte az együttműködni kész feleket, de mára eljárt felette az idő-, és történelmi parolának lehetünk tanúi a térségben. Az egymásban partnereket kereső falvak és városok megalakították a Szatmár-Beregi Települések és Közösségek Szövetségét, melynek elnökévé Apáti Györgyöt, Csenger polgármesterét választották. Az élet bebizonyította □ Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események, és különleges gazdasági övezetté szeretnék nyilvánítani a térséget. Milyen céllal hoznának létre különleges jogokkal felruházott övezeted — Az élet bebizonyította a szatmáriak számára, hogy nem lehet mesterségesen elválasztani egymástól a szorosan kapcsolódó kereskedelmet, ipart, szolgáltatást. A síkságon búzát, kukoricát termeltek, a gyümölcsösben alma, szilva, körte termett és ezt adtuk el a hegyekben élőknek. Ok sóval, fával fizettek. Miután a határ szélére kerültünk nemcsak mi, hanem a szatmárnémetiek, a kárpátaljaiak, s a szállítás drágább a saját ország belsejébe, ezért kézenfekvő a közeli településeken keresni és megtalálni a gazdasági partnert. A különleges gazdasági övezet szoros kapcsolatot, egymásra épülő ipari és mezőgazdasági termelést, élelmiszer-feldolgozást, kereskedelmet, és természetesen a polgárok szabad utazását feltételezi. Reményeink szerint a térség minden állampolgára profitál a gyorsabb, olcsóbb ellátás és szolgáltatás előnyeiből. Ehhez viszont több határátkelőt, köztük teherforgalomra alkalmasat kell nyitni vagy a meglévőt bővíteni. Nagy súlyt helyeznek rá □ Ünnepélyes nyilatkozatot tettek a román-ukrán-magyar települések és az ott élők együttműködéséről a szövetség megalakítói ez év február 5-én. Milyen célok megvalósítására hozták létre a települések szövetségét? — Kimondott és kimondatlan célunk, hogy a hátrányos földrajzi, gazdasági, szociális helyzetű térség belső erőforrásait felszínre hozzuk, segítsük a határ menti régió felemelkedését. Partneri kapcsolatainkban nagy súlyt helyezünk a gazdasági, kulturális, egészségügyi, szociális, turisztikai, környezetvédelmi és más szervezetek, önkormányzatok, egyesületek, vállalkozások kapcsolatainak bővítésére, a helyi és a regionális kezdeményezések támogatására. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám: a térségben élő emberek barátságának, jólétének előmozdítói kívánunk lenni, úgy, hogy építünk az európai népek összefogásán munkálkodó szervezetek és a már működő regionális kezdeményezések tapasztalataira és segítségére. □ Konkrétan hogyan képzelik el a kapcsolatok kialakítását? — A helyi önkormányzati szervek és vállalkozások, gazdasági társaságok külön szekcióként működnek, évente egy alkalommal találkoznak tapasztalatcsere-megbeszélésre. Igen fontosnak ítéljük meg az információcserét, az ukrán, a romániai és a magyarországi települések képviselői, a szövetséghez csatlakozott személyek és szervezetek a rendszeres találkozókon konkrét üzleti megállapodásokat köthetnek. Hangsúlyozni kívánom, hogy mi nem a magyar települések szövetségét hoztuk létre, hanem nemzetiségre való tekintet nélkül bárkivel szívesen együttműködünk, aki a régió felemelkedéséért, az itt élő emberek jólétéért munkálkodik. □ Vállalkozói központ létrehozásáról is szó volt az első csengeri megbeszélésen. — Valóban. A Szuhányi kúriát felújítanánk és ott kulturált körülmények közt tanácskozhatnak az üzletemberek. Földrajzilag is a régió központja lehet Csenger, s készek vagyunk az együttműködést tevőlegesen segíteni mindig. Misszióra vállalkoztak □ Csenger életében meghatározó szerepet játszik Mako- vecz Imre és tervezőcsoportja, több egyedi stílusú épület megálmodói. Ok voltak az egyik kezdeményezői a Magyar Művelődési Intézettel együtt a települések összefogásának. Miért vállalták ezt is? — Aki ismeri Csenger belvárosát, tudja, hogy Makove- czék misszióra vállalkoztak. De mindezt olyan őszintén, az állampolgárok, a civil társadalom érdekét szem előtt tartva, hogy számunkra egyáltalán nem meglepő a dolog. Az Eu- rópa-szerte ismert építőművész a közösségszervezést igen fontosnak ítéli meg, és a polgárok jó közérzetének előmozdításán fáradozik. Végvári játékok Vásárosnamény (KM - N. I. A.) — Két napon át vetélkedtek, a harmadikon egy felejthetetlen tiszai hajóúton vettek részt négy középiskolai kollégium lakói. A Végvári Játékok „fedőnevű” találkozót tavaly rendezték meg először. A cél, hogy betöltsék azt az űrt, amelyet a megyei kollégiumi találkozók megszűnése okozott. A fehér- gyarmatiak javaslatára négy kollégium — Fehérgyarmatról, Mátészalkáról, Nyírbátorból, Vásárosnaményból — elhatározta, alkalmat teremtenek a kollégisták bemutatkozására, egymás megismerésére, illetve hogy a nevelők kicserélhessék tapasztalataikat. Már pénteken megkezdődtek a küzdelmek. A diákok összemérték képességeiket, felkészültségüket a sportban és a kultúrában. De csak az győzhetett, aki a többi három város történelmével is tisztában volt. A küzdelemsorozat végén hirdettek ugyan győztest, — ebben az évben a vásá- rosnaményi középiskolai kollégiumé lett a serleg —, de az igazi élményt mégis a jókedvű és felszabadult találkozás jelentette.---------Humoratika tragédiája egy szép napfényes tavaszi délutánon kezdődött, ám, mint az általában lenni szokott, ő akkor ebből még nem sejtett semmit. Ráérősen sétálgatott a csillogó kirakatok előtt, s elégedetten lábalta kezében divatos táskáját. Am ekkor egy motorkerékpár száguldott el mellette, melynek utasa egyetlen mozdulattal kitépte kezéből a táskát. Ezek után a károsult természetesen a rendőrségre rohant. — Rendkívül örülök, kisasszony, hogy épp minket tisztel meg bizalmával ebben a teljesen reménytelen ügyben—mondta a rendőrfogalmazó, miután fölvették a jegyzőkönyvet. A továbbiakban kerülje a járda úttest felőli oldalát, közlekedjen szorosan a fal mellett. Megesküdött mindenre, ami szent, hogy a továbbiakban ehhez tartja magát, és másnap vett egy új táskát. Amikor kilépett az üzletből, rettegve, szinte oldalazó mozgással osont a fal mentén. Még a harmadik házig sem jutott, amikor erőszakos kéz nyúlt ki egy kapualjból és hóna alól elragadta a vadonatúj táskát. Most már nem mert elmenni a rendőrségre. Ahogy hazaért, elkeseredetten roskadt egy fotelbe és bekapcsolta a tévét. Épp egy rendőrkapitány nyilatkozott arról, hogy az utcai rablásokat csak úgy kerülhetjük el, ha kizárólag a járda közepén közlekedünk és nem hordunk magunknál táskát. Katika másnap mindkét tanácsot megfogadta. De nyilván sokan látták a műOrémus Kálníán Katika sort, mert mindenki középen akart közlekedni. Így aztán, mire a munkahelyére ért, jól összetaposták, sőt, a tumultust kihasználva még a pénztárcáját is ellopta egy élelmes zsebtolvaj. Ekkor gondolt először arra. hogy felmondja az állását, és a továbbiakban ki sem mozdul a házból. Napokig gyötörte ez a gondolat, ám egy újabb csapás döntésre kényszerítette. Egy este, mire hazaért, teljesen kirámolták a lakását. Nem hagytak ott mást, csak a friss reggeli újságot. Ebben egy másik rendőrkapitány tanácsát olvasta, mely szerint a betöréseket csak úgy kerülhetjük el. ha nem hagyjuk el a lakásunkat. Erre azonnal megírta a felmondást. Teltek-múltak a napok, s ő ki sem mozdult a lakásból. Egy éjjel arra ébredt, hogy valaki feszegeti az ajtót. O segítségért kiáltott, a szomszédok összeszaladtak, de a betörő elmenekült. — Az nem elég. hogy mindig itthon ül, Katika, — oktatta ki az egyik szomszéd. — Ezt ugyanis a betörő nem tudhatja. Próbáljon hangosan énekelni, esetleg vicceket mesélni magának, akkor biztosan nem törnek be. Ez azonban Katikának már sok volt, s elhatározta, hogy végez magával. Ki is ment a folyópartra, de olyan sekély volt a víz, hogy abba egy macskát sem lehetett volna megfojtani. Akkor pillantott meg a parton egy hatalmas Apolló-szobrot. Ha annak a tetejéről ugrik le, biztosan halálra zúzza magát. Nehezen kapaszkodott fel a simára csiszolt bronzalakra. Félúton megállt, és átölelte Apolló derekát, hogy egy kicsit megpihenjen. — Hé, maga, másszon le onnan azonnal — reccsent rá lentről egy határozott hang. — Ezennel letartóztatom közszeméremsértésért. Ki látott még ilyet, rámászni az utcán az első meztelen férfira! Katikának már arra sem volt ereje, hogy tiltakozzék. Újratemetés Balogh Géza z újratemetések korát éljük. Tegnap Nagy Imre, a minap Kállay Miklós, holnap Horthy Miklós... Jó néhány olvasónkat minden bizonnyal már maga az a tény is felháborítja majd, hogy a szóban forgó államférfiakat egymás mellett szerepeltetjük. Ki-ki politikai meggyőződése szerint foglal majd állást. Lesz, aki az egyiket lekommunistázza, lesz, aki a másikat lefasisz- tázza. így jártunk akkor is, amikor Nagy Imrét temették, s most, hogy Kállay Miklóst búcsúztatták. A volt magyar királyi miniszterelnök temetése után sok észrevételt kaptunk, a véleménynyilvánítók két táborra szakadtak. Az egyik nemzeti hősként ünnepelte Kállay Miklóst, a másik németbérencnek, fasisztának, hazaárulónak tartotta. Egyetlen telefonáló akadt csupán, aki megpróbálta figyelembe venni azt is, hogy milyen lehetőségek voltak 1942 és 1944 között a politizálásra. Olvasónk abból indult ki, mint a legfelkészültebb, s mindenkor objektivitásra törekvő történész, a tényekből. Kallaynak, akárcsak a korszak legtöbb magyarjának az igazságtalan trianoni határok revíziója volt az egyik legfontosabb célja, s miután — ha csupán részben is — az megvalósult, arra törekedett, hogy megvédje e határokat. Ezért kezdte el a híressé vált hintapolitikáját, amiért már hivatali ideje alatt is annyi bírálat érte. Úgy tűnik, személye körül ma sem csitultak a szenvedélyek. Vannak, akik pontosan azt tartják a legfőbb érdemének, hogy az ő ideje alatt ismét Magyarországé volt Kassa, Szabadka, Székelyudvarhely, mások viszont az áldozatokat, a doni katasztrófát vetik a szemére. M iniszterelnöki tevékenységének értékelése nem a mi tisztünk, maradjon az a történészek feladata. Az olvasói megjegyzésekre viszont egyetlen észrevételt talán megengedhetünk magunknak. Azt is a volt miniszterelnököt búcsúztatóktól, köztük a kállósemjéni polgármestertől, Lipcsei Miklóstól kölcsönözzük: minden embernek adathassák meg, hogy az általa szeretett földben találjon végső nyugalmat. Takarítják a parkot a Sóstón Harasztosi Pál felvétele Kommentár ____________ Ha tele a has... Máthé Csaba A hírek szerint egyik nagy gyorsbüfé hálózat sem nyit a közeljövőben üzletet Nyíregyházán. Se a volt Zöldért ABC helyén (azóta már az OTP megvette), se abban az épületegyüttesben, amelyhez a volt ön- kiszolgáló és Borsodi Söröző tartozik. Inkább nyitnak Budapesten még kettőt, hármat, mert az jobban megéri nekik, mint a vidéki üzlet, találgatjuk az indokot. Budapesten állandó a tömeg például a McDonald’ s- ban, vagy a Pizza Hutban, nem inkább az olcsósága miatt kedveli valamennyi korosztály ezeket a hálózatokat, hanem az állandó minőség és a gyorsaság miatt. Utóbbinak pedig egyre nagyobb jelentősége lesz éppen a privatizáció és a magánvállalkozó kör kiszélesedésével. A többfogásos ebédek manapság az üzleti tárgyalás részévé válnak, az egy-másfél óra alatt egy nagyobb tranzakció részleteit is át lehet beszélni. Ugyanezt egy átlagos hétköznapon nemigen engedheti meg az a vállalkozó, aki minden percét betáblázta. Hozzáteszem, a munkahelyeken dolgozók többsége például az ebédidőt használja fel arra, hogy végigrohanjon a városban, befizesse a csekkeket vagy esetleg bevásároljon. Nekik találták ki a gyorsbüféket, ahol villámgyorsan meleg ételt (szendvicset, hamburgert) lehet kapni és ami fontos, nem állva kell enni. A keleti régió is elbírná ezeket a gyorsbüfé-hálózatokat, már csak azért is, mert ebédidőben a megyeszékhely szinte valamennyi önkiszolgálójában illetve éttermében kitehetnék a megtelt ház táblát. Itt is szeretik az emberek a hasukat, és ki nem hagynák az ebédet. Spórolunk mindenen, a benzinen, a ruhán, az üdülésen, a legeslegvégére marad az étkezés, ezt ritkán tagadjuk meg magunktól. HÁTTÉR Szekeres Tibor reprodukciója Egyelőre tervrajzon a különleges gazdasági övezet
