Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24 / 95. szám

1993. április 24. Pardi Zsanna Mexikóra készül Titkok a szépségkirálynő készülődéséről, akinek a legfontosabb adatai: 93-65-93 Kováts Dénes Békéscsaba, Gyula (KM) — Nem sokkal a Miss Uni­verse Hungary szépségver­seny után már Békéscsabán bukkant fel. A rendezvény nemzeti igazgatója, Fási Ádám szállodájában lakva, az ő segítségével készült a mexikói világmegmérette­tésre, ahol több mint 80 or­szág képviselője közül vá­lasztja ki a szakértő zsűri a világszépét. Személyesen ke­restük fel fotós kollégám­mal, hogy felkészülés kulisz- szatitkaiba olvasóink is be­tekinthessenek. A 20 esztendős balatonfüre­di lány megérdemelten lett ha­zánk szépe, s ezt nemcsak kül­seje miatt állíthatjuk. Pardi Zsanna utolsóként jelentke­zett a versenyre, így kapta a végső elődöntőben a 70-es sorszámot, s aratott óriási si­kert. Nemcsak Nyugat-Ma- gyarország szépe lett ott, de a megye és a közönség díját is elnyerte. Végül a döntőben is diadalt aratott. Miss Hungary 175 centiméter magas, 55 aki anyakönyvvezető volt ak­koriban. A Johanna egy válto­zata, bár sokan becenévnek hiszik. Szeretem ezt a nevet, szépnek tartom, általában má­soknak is tetszik. — Hogyan bírja a távollétet az otthonától, hiszen a döntő előtt edzőtáborban voltak he­tekig, most itt készül, s hama­rosan Mexikóba utazik egy, hónapra, a világversenyre. — Ez az, amit nehéz meg­szokni, talán nem is lehet. Mert a győzelem többi velejá­rója olyan lekötöttség, amely megéri az áldozatot, sok szép emléket jelent. Talán most jött el az ideje, hogy hosszabb időre elszakadjak a szülői ház­tól. Most is kemény felkészülési időszak várt rá — magunk is tapasztaltuk. A protokoll jel­legű események mellett déle­lőttönként egy gyulai szál­loda kondicionálótermében edzi, formálja egyébként is csinos alakját. Az eredmény — mint mesélte — centiméte­rekben és kilókban is mérhető. Délután angolórákon csiszolja nyelvtudását (alapfokú nyelv­vizsgája van, németből kö­zépfokú), s ekkor vannak a Balázs Attila felvételein Pardi Zsanna, a Miss Universe Hungary szépségkirálynője kilogramm, a közérdeklődésre táncórák is. Hiába kedvence a számot tartó méretei: 93-65- töltött káposzta tejföllel, ro- -93. Kifejezetten csinos. pogós, friss, finom kenyérrel, —Kitől kapta ezt a ritka ne- az étrendre is figyelni kell. S vet? bár a lehető legjobb körül­— Keresztanyám találta ki, mények között készül a nagy újra otthon szöbén ülve napozott a ház­mester, és ékszerként ragyo­gott kopasz koponyája. — Szeretném — szólalt meg rekedten—, ha valamiről... — Jajj — vágott közbe fele­sége —, nem is mondtam ne­ked, Muc, hogy Sanyo bácsi hazajött ’Floridából, és állati klassz kocsit hozott! Hajóval hozatta át. Holnap anyuék- nál vacsorázunk, és ott lesz Sanyo bácsi, meg nem tudom hányadik felesége. Kérhet­nélek, hogy ezúttal ne vedd a kést a szádba a vacsoránál? Hallod, Muc?! És azzal se hozakodj elő, hogy tanyán gyerekeskedtél, malacok meg sertések társaságában. Azt adtuk be Sanyo bácsinak, hogy úriemberek voltak a szü­leid. —1 Ne kívánd, hogy megta­gadjam a szüléimét! — per­dült hátra indulattal a férfi. — Éppen most akartam kifejteni, hogy... —Jesszusom! — nézett órá­jára az asszony, aki már köny- nyű, nyári ruhában volt. — Elkésünk! Most nincs idő fej­tegetésre. — Ez az általad említett kés- ügy... —Negyven éves korában el­várható egy diplomás ember­től. hogy bánni tudjon az evő­eszközökkel, csak erről van szó! Öltözz, mert mondom, hogy elkésünk! — Én most inkább nem mennék a barátnődékhez... Férjére emelte szép szemeit az asszony, és keményre szorí­tott szájjal mondta: —Remek ötlet! Remek! Elviharzott, a férfi pedig visszasétált néhány kör után az ablakhoz, és nézte a ház­mestert, aki éppen vizet öntött egy kancsóból tar fejére. Azu­tán saját szekrényéhez lépett, leemelte a tetejéről a nagy bőröndöt, és ruháit kezdte ra­kosgatni bele. megmérettetésre, szigorú rend szabályozza most életét. — Sok szenvedéssel, lemon­dással jár ez az időszak? — A torna nem jelent gon­dot, hozzászoktam a mozgás­hoz, az angol hasznos, csupán az étkezés korlátái jelentenek időnként problémát. De a szépségért néha meg kell szenvedni. — Ha már a szépségnél tar­tunk: hogyan értékeli a saját szépségét? — Én ezzel élek, így nem tudom, milyen, ha nem az va­gyok. Azt tartom értékének, hogy mások elismerik. Bár a szépség önmagában nem min­den, mert szerintem a belső tu­lajdonságok fontosabbak. A kedvesség, az értelem is szép­pé, vonzóvá tehet bárkit. Jó családba születtem, érzelmi­leg mindent megkapok, ez is jó hatással van rám, s ha lehet így kifejezni: kisugárzásomra. A versenyen szerintem min­den lány szép volt. Most én voltam a szerencsés, és ez csodálatos élmény. — Az angoltudásnak, ha jól tudom, nagy szerep jut Mexi­kóban. Felkészült? — Nagyon sokat jelent, hogy itt gyakorolhatom, mert kint csak ezt a nyelvet lehet használni, biztos még jobban belejövök majd. Remélem, a passzív szókincsem is egyre aktívabbá válik, mert annak van igazi esélye, aki tudja a nyelvet. Igyekszem, hogy si­kerüljön. (Tanárnője szerint nem lehet gond, sokat fejlő­dött, megfelelő a tudása. K. D.) Mexikóban egymással is ezen a nyelven társalgunk, s az egyik nagy értékmérő az lesz, hogy a zsűri mind a 10 tagjával külön-külön 5-5 per­cet kell beszélgetni angolul különböző témákról. Zsanna 26-án indul repülő­vel Mexikóvárosba, ott talál­koznak a lányok, s megkezdik a közvetlen felkészülést. Vi­deofelvételeket készítenek, gyakorolják a döntőre a kore­ográfiát, a táncot, jótékonysá­gi rendezvényeket vesznek részt. Mindannyian egy-egy „da­dát” kapnak maguk mellé, akik állandóan velük lesznek, a szállodában számukra lefog­lalt két emeletet testőrök vi­gyázzák majd. Fürdőruhában és nagyestélyiben mutatkoz­nak be a zsűrinek, majd május 21 -én lesz a nagy nap, a végső megméretés. — Érzem a felelősséget — jegyezte meg —, hiszen hazá­mat képviselem a világverse­nyen. Igyekszem nem teher­ként felfogni, mert akkor tu­dok jól szerepelni, ha maga­mat adom, ha természetesen viselkedem. Persze, azért nagy a drukk is bennem, hi­szen a világ minden táján lát­ják, olvassák az emberek a tu­dósításokat. Sok csomagja lesz a hosszú útra, hiszen nemcsak a hét­köznapi ruháit viszi magával, de az előírásoknak megfelelő ruhakollekciót is: több nagy­estélyit, estélyit, koktélruhát, kosztümöt. A fürdőruhát egy nagy cég majd ott varratja mé­retre számukra. Emellett be kell mutatnia egy nemzeti viseletét, nemzeti ajándékot is visz, melyet elár­vereznek a helyszínen. Nagy várakozással tekint az út elé, óriási élmény, csodás emlék lehet. Azt mondta búcsúzóul: ha ismerősöket szerez, barát­ságokat köt, mosolyogva tudja önmagát adni, akkor nem le­het baj, elégedetten tér majd haza. Érdemes szurkolni sikeré­ért, hiszen e csinos, értelmes lány, akiben nyoma sincs a gőgnek, megérdemli. „ Úgy látszik: nehéz a közös jövő közös múlt nélkül" — dörmögte, majd elhatározta, hogy telefonál feleségének, mert az mégiscsak emberibb — talán —, mint a búcsúlevél. Már a tárcsán volt az ujja, amikor megszólalt a telefon, és felesége már mondta is: — Figyelj rám, arany Muc, és ne légy ideges. Elfelejtet­telek beavatni, hogy Edina vá­lik a Mikitől, és hozzámegy Kareszhez, én meg a Mikihez. Ezt már négyesben megbeszél­tük, és mindenki állati klassz­nak tartja. A Miki tele van do­hánnyal, és egyelőre Bécsbe megyünk, mert ott vannak ér­dekeltségei, ezért most nem kell a lakásról beszélnünk. Legalább te is csillapodsz, amíg visszajövök, és majd meglátod, milyen állati klassz válást rendezünk. Most oda­megy Edina öccse, és elhozza azokat a cuccokat, amiket ösz- szeírtam neki. Légy olyan jó. és szedd össze... Szóval szerin­tem remekül alakul majd min­den! Az evőeszközök haszná­latára persze nélkülem is fi­gyelj. Fontos belépő a jobb emberek világába. Akkor kül­döm Edina öccsét. Szia, Muc! — Várjál! Erről mégis bő­vebben és normálisabban! — kiáltott a férfi, de a vonal megszakadt. A jobb emberek világa elzárult előle. lőbb sírhatnékja tá- Lj madt, de aztán a ti konyhába ment, ke­nyeret, szalonnát, hagymát vett elő, meg egy bicskát, amivel jó darabot ka- nyarított a szalonnából, a szá­jába vette, és jóízűen lenyalta a bicskáról a szalonnazsírt. Arra gondolt, milyen finom a szalonna zöldhagymával, s milyen finom a szabadság, már pedig ott a haza, ahol a szabadság van, ő tehát egy kis kitérő után újra otthon van! Schmidt Miksa bútorai Budapest (MTI) — Ami­kor Schmidt Miksa, alias Max Schmidt ismert osztrák bútorgyáros megvásárolta a kincstártól a 19. század vé­gétől üresen, elhanyagoltan álló barokk templomot és kolostort, mindjárt átépíttet­te. A cellák egy részét árkád- szerűen kibonttatta, beépít­tette az udvarokra néző üve­gezett kaput, s a kor ízlésé­nek megfelelően historizáló díszekkel ékesíttette az épü­letet. A 18. századi alapítású tri- nitárius egyházi együttes így vált a kiscelli dombon a Schmidt-kastéllyá. S így költöztek be akkor a Schmidt Miksa által gyártott bútorok és a tulajdonos ér­me; bútor, festmény, régé­szeti gyűjteményei is. Végrendeletében, 1936- ban a fővárosra hagyomá­nyozta a sikeres üzletember és mecénás a kastélyt, a ben­ne lévő ingóságokkal, azzal a kikötéssel, hogy múzeum legyen benne. Schmidt Mik­sa végakarata teljesült, ma itt működik a Kiscelli Múze­um, itt és az Iparművészeti Múzeumban őrzik bútorait. S most a hagyományozóra is emlékezve megnyitották a Schmidt-bútorok a század­fordulón című, nyár közepé­ig látogatható kiállítást. A Schmidt Miksa-bútor- gyár története igazi század- fordulós sikertörténet. Apja, Friedrich Ottó Schmidt által alapított bécsi bútorgyár ma is működik az osztrák fővá­rosban. Apja bútorainak ke­resett piacot kezdetben Max Schmidt Budapesten a múlt század kilencvenes éveiben. Később határozta el a bon­takozó ipari kultúra távlatait felismerve, hogy bútorgyá­rat alapít a monarchia másik felében is. És most egybegyűjtve, bár szerény kiállítás formájában Kiscellben, ahol annakide­jén a gyár termékeit is bemu­tatta Schmidt Miksa, itt van­nak szecessziós díszbútorai. Trópusi fákból, mahagóni­ból, intarziás paliszanderből készült berendezési tárgyak, faragott székek, szekrények, szekreterek, gazdagon díszí­tett asztalok, karos és támlás székek, ülőgarnitúrák. Vala­mennyi mára múzeumi tárgy lett. Kanapé 1910-ből Múzsák, ha találkoznak Kiss Benedek: Köszöntő* Etessen e szép föld sóval, pogácsával! Itasson a mennyég jó remény borával, erőnk erősödjék, tüzünk égjen lánggal — béküljünk e baglyot varjadzó világgal! Étessen e szép föld sóval, pogácsával! *Kiss Benedek nemrég ünnepelte 50. születésnapját, s most jelent meg válogatott verseskötete a Világ örökbefoga­dása címmel. Saját versével köszöntjük a jeles költőt. Molnár Katalin: Csendélet A %efet-9rfaflyarorszáu] hétvégi meffekfete 1 3

Next

/
Thumbnails
Contents