Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
1993. április 24., szombat Séta a paszabi Kisódalon A valamikor oly híres szőttesüzemben pedig most mindössze öten dolgoznak. Paszabon nincs főtér, csak Fő utca A szerző felvétele Balogh Géza Paszab (KM) — Paszab polgármesterével, Tajthy Istvánnal nem nagyon érdemes falunézőbe menni. Legalábbis annak, akinek szűkre szabott az ideje. A negyvenéves tanárembert ugyanis lépten-nyomon megállítják. Van akinek polgármester úr, van akinek még mindig tanár úr, de akad, aki egyszerűen csak azt mondja: „Szerbusz, Pistám! Nem kóstoljátok meg a toroskáposztánkat?” Ha nem sütne hétágra a nap, s ha a kertekben nem véleményeznének, azt is hihetnénk, hogy nem húsvét, de karácsony táján járunk. Mert minduntalan disztótorba botlunk. Meg borjútorba, ha egyáltalán használhatjuk e nyaka- tekert kifejezést arra az eseményre, mikor borjút vág a gazda. Nem a világ végén — Addig nincs nagy baj, míg van mit leszúrni, míg van mit a hűtőszekrénybe rakni — jegyzi meg Tajthy István, aztán elkomorodik az arca. — Tudjuk, természetesen tudjuk, hogy sokan el is adnak a húsból, ami tulajdonképpen tilos, ám tudomásul kell venni, hogy sok család ebből jut némi pénzhez. A tévedések elkerülése végett, Paszab nem a világ végén van. Nyíregyháza alig húsz kilométerre. A tiszántúli falvak többségét megnyomorító munkanélküliség tehát elvileg itt nem okozhat túlságosan nagy gondokat. — Nem...!? — képed el e szavak hallatán az önkormányzat igazgatási előadója, Ciomba Zoltán. — Több mint negyvenszázalékos a munka- nélküliség nálunk. Hajói belegondolunk, könnyebb a munkahellyel rendelkezőket számba venni, mint a munkanélkülieket. A nyíregyházi, ibrányi, gá- vavencsellői üzemeket nem számolva nem is olyan régen a paszabiak helyben is válogathattak, hiszen itt volt a téglagyár, a téesz, a híres szövőüzem. A téglagyárat már évekkel ezelőtt bezárták, a szövetkezet hosszú ideje csak vergődik, a valamikor oly híres szőttesüzemben pedig most mindössze öten dolgoznak. Elképesztő összegeket kell fordítaniuk segélyekre. Ötven- hét család kap rendszeres nevelésit, harminckettő állandó segélyt, s legutóbb is nyolcvan átmeneti segélykérelmet bíráltak el. Havonta hét-nyolcszáz- ezer forint megy el csak erre a közös kasszából. — Aki dolgozni akar, annak legfeljebb Nyíregyházán van esélye elhelyezkedni — folytatja a polgármester. — De ott is oly keveset tudnak fizetni, hogy a buszbérlet elviszi a keresetük felét. Éppen tegnap volt nálam egy asszony, kért négyezer forint segélyt, hogy meg tudja venni a havi bérletet... Sajnos sok családnak egyetlen fillér tartalékpénze sincs. A vállalkozókedv persze segíthetne. De a helyiek pénz nélkül, a távolabbiak pedig infrastruktúra nélkül hogyan vállalkoznának...? Amíg a mi tekerős telefonjainkon megpróbálnának egy üzletet megszervezni, akkorra tán a hó is leesne. A Fő utcával párhuzamosan futó mellékutcán, a „Kisódalon” ballagunk, mikor a kultúrházhoz érünk. Miután a fiatalokat ma már a diszkó sem nagyon érdekli, a nagy terem így többnyire üres. Megtudta ezt egy környékbeli vállalkozó, s felkereste az önkormányzatot. Ő hozna a kultúrházba egy kis üzemet, ha adna neki a község ötmillió forintot. Talán részletezni sem kell, nem tudott... Az átlagnál jobb földek A Rétköz peremén lévő falu földjeinek nagyobbik hányada a szabolcsi átlaghoz képest kimondottan jó minőségű, a községi gondok mérséklésének egyik útja a magángazdálkodás lehetne tehát. A helybéli gazdák azonban rettenetesen kevés információval rendelkeznek, s igen bizonytalanok. — Szégyenszemre én sem tudom megmondani, hogy mennyien is vágnak majd bele az önálló gazdálkodásba — mondja a helyi földrendező bizottság elnöke. Bíró Sándor. — Az viszont tény, hogy mi egyáltalán nem panaszkodhatunk a nyíregyházi kárpótlási hivatal munkájára. Annyi kárpótlási jeggyel rendelkezünk, hogy el kellett halasztanunk az első licitet, mert kevés lett volna a földalap. S nem akartunk egymásra ígérni... Ha a bizonytalanság sok is Paszabon, azért van egy biztos pont is. Az idén lesz tíz esztendeje, hogy bevezették a faluba a vizet, ami azt is jelenti, hogy a családok az idén letudják az utolsó törlesztő részletet is. Ma persze már nem nagy pénz az ezerhatszáz forint havonta. De tíz évvel ezelőtt...! Jó is, hogy lejár, hiszen hamarosan újabb nyűgöt kell a vállukra venniük. Ha minden igaz, nemsokára vezetik a gázt. Nem kötelező persze, de a 388 lakóházból csupán az elmúlt pár héten százötvennek a gazdája írta alá a szándéknyilatkozatot. Nemsokára vezetik a gázt Rövidesen újból feltúrják tehát a falut, de nemigen zoho- rálnak majd sokan emiatt. Különben is megszokhatták már, hogy az utóbbi három évben itt mindig történik valami. Hol a napközit alakítják át, hol az óvoda kiszolgáló helyiségeinek felújítása folyik, hol pedig valamelyik utat aszfaltozzák. A paszabiak persze, minden fejlődésre utaló jelnek örülnek, ez utóbbinak különösen. Meg lehet érteni őket. Mert aki járt már egy sáros, rétközi utcában, az tudja, hogy mit jelent az aszfalt.----------Tárca — hol alacsonyan szállnak a miniszterek, ott fogadásnak is kell lenni - ujjong a tudósító lelke, miközben a nagy, fellobogózott épület felé egyengeti járását. Igyekszik fesztelennek látszani, nehogy valamelyik tagbaszakadt biztonsági betonfiú vázának nézze és leverje - pusztán a biztonság kedvért - kötelességének teljesítése előtt. Na, ettől olyan hülyén feszé- lyezetté válik haladtában, amilyen természetellenes nem volt soha azelőtt, és reméli, hogy nem is lesz egyhamar. Az előtérben is megpróbál a lehető legotthonosabban mozogni: kabáttal felcuccol- va türemkedik vagy tíz percig a tömegben, mert szégyelli megkérdezni, hol a ruhatár és rezzenéstelen arccal fordul ki a vécének hitt helyiség ajtaján, miután észrevette, hogy a partvisok, vödrök és felmosók számára fenntartott kéziraktárba rontott be. Az esemény színhelyére, a nagyterembe bejutni sem akármi: a délceg ajtónálló- nakfel kell mutatni mindent, ami felmutatható, kipakolni táskát és zsebeket, majd mélyen a testőr-őrszem szemébe nézni azonosítás végett. És már benn is van! Mi sem egyszerűbb, mint magára drótozni a tolmácskészüléket: fülhallgató a fülre, dugó a lukba, a dobozka meg valahova majd csak.... Még javában teker, dug, csűr-csavar, amikor nyílik az áhítattal átitatott terem meg- illetődött ajtaja, és a miniszterek - tőle jobbról - csak úgy beáramlónak rajta. Mint a Fekete Sereg és hollói offen- zíva idején. Az első megillető- döttséget a fülhallgató utáni kapkodás követi, benne - elég egy nem megfelelő kapcsolás - ha nincs szerencséje eszkimóul hallható a kölcsönös szívélyesség. Jegyzetel, mint a motolla, de hamarosan a térdéről csúszni kezd a blokk, füléről a hallgató. Melyik után kapjon nagy hiretelenjében, uram teremtőm, hogy veszendőbe ne menjenek a magvas gondolatok. Marad a fél térd, fél hallgató megoldás, amitől szakasztott a Szerjózsa a rémült távírász becsapódáskor a bunkerben pozitúrát veszi fel. Sebaj, megvan minden! Aztán jön a Nagy Megkönnyebbülés: fogadásra invitálják a jelenlévőket. A rutinos profikat és a félénk amatőröket. A magyar asztalon svédasztal franciás ételei kelletik magukat a hozzájuk tartozó evőeszközökkel együtt. Csak tudná, melyik tartozik mihez, és egyáltalán mi micsoda itten milyen módra? Ezer bocsánatkérés és ezer nyúlkálás, méricskélés, kapar ás zás következik a tolongásban, majd a finomságok elfogyasztása nem csekély megpróbáltatások közepette: csöpög . a ragu leve, gördül a virsli és a kés csak azért sem nyisszantja el a húst, főleg mert a lehulló villa után való zavarodott kapokodás leköti a figyelmét. Észrevétlenül igyekszik az asztal alá passzolni az elhul- lajtott borsószemeket pedig éppen elég baja van a kré- messel is. Minden oldalán türemkedik, tolul a sárgaság, de a fedőlap szilárd és megbonthatatlan, akár csak egyes népek barátsága volt. Mindez állva, féllábon szerencsétlenkedve, minden támasz nélkül. Bezzeg a profik már rég elő- kelő-unottan kivonultak zsákmányukkal a teremből, most pedig ott terpeszkednek az épület minden hozzáférhető asztala mellett és tömik a fejüket. azafelé a buszon érzi meg, hogy ingéről pirított máj szaga terjed a térben és látja, hogy szíve fölött ketchupből kanyarult apró kokárdát visel, ünneplője mandzsettáján porcukor fehérük. Leszálltában még hallani véli, hogy összesúgnak mögötte az utasok: ez biztos a miniszterektől jön. Réti János Fogadás jobbról A rendőrség napja Kováts Dénes 17 gy éve lett hivatalosan JL/ is a rendőrség napja április 24., amikor Szent Györgyre is emlékezünk. Nem véletlenül választották e napot, hiszen Szent György, a Diocletianus kori keresztényüldözés egyik vértanúja, az igazságért harcoló hős. A középkori mondavilágban nevéhez jellegzetes sárkányölő alak társult, majd a késő középkorban ő lett a lovagok és fegyveresek védőszentje, az igazság jelképe. Az utóbbi években - ennek nap mint nap szemtanúi lehetünk -, a rendőrség is számos, és talán nyugodtan kijelenthetjük: pozitív változáson ment keresztül. Nemcsak bizonyos megtisztulási folyamat jellemzi a testületet, mely azt mutatja: kiveti magából az érdemteleneket; de igyekeznek minél jobb szakemberekkel pótolni őket. Igaz, ez nem minden esetben könnyű, mert még ma sem egyértelműen pozitív megítélésük, de a jelek szerint nő tekintélyük és elismertségük, többek szemében vonzóvá válik ez a szakma. Bizonyára számtalan felderített ügy - s természetesen emellett megfelelő jogszabályok megalkotása is - kell ahhoz, hogy maradéktalan elismeréssel nyilatkozzanak tevékenységükről az állampolgárok, mert ez mutatja majd közrendünk, közbiztonságunk valós megszilárdulását. De reményteli eredményekről és kezdeményezésekről adhattunk már eddig hírt, nyitottá vált a testület a lakosság felé, a sajtóból gyakran értesülhetnek tetteikről, eredményeikről és kudarcaikról, és akciók sokasága jelzi: rendőreink komolyan veszik feladatukat. S ha továbbra is megkapják az állampolgároktól az eddig többször tapasztalt segítséget, információkat a bűnözők kilétének felderítéséhez; az Országgyűlés valóban hatékony, a bűnüldözés sikerét célzó rendőrségi törvényt alkot majd, akkor talán elérjük: összességében és szubjektív megítélésünkben is érezhető lesz: nálunk valóban közbiztonság van. Úgy gondolom, minden tisztességes ember ezt kívánja.. Kicsengettek Kíslétán Balázs Attila felvétele ; Kommentár mondom: a lótenyésztésre fordított nagyobb figyelmen keresztül, az ország markánsabb nemzeti jellegét erősítő, s ilyen formán mindannyiunk jövőjét szolgáló eseményre kerül sor. A remélhetőleg minél több Szabolcs-szatmár-bér égi lótenyésztőt, lovas gazdát megmozgató mai lovasszemléhez hasonló ez idáig még nem igen volt ebben a megyében. Rendszeressé válása, netán országos elterjedése ecetén talán sikerülhet visszaállítani a magyar, s benne a megyei lótenyésztés hajdanit legalább megközelítő színvonalát, rangját. Többéves következetes munkával elérhető lesz, hogy a lóállományunk valóban értékes, minél nagyobb számban (világ)piacképes legyen. Csak akkor tudjuk majd végre gazdaságilag is igazán kihasználni a kiváló minőségű tenyész- és sportló, vagy a loyasturizmus iránt világszerte megnyilvánuló fizetőképes!!) keresletet. j j atalmas szervező, előli készítő munka, nagy hírverés előzte meg a mai Szent György napi lovasszemlét, amelyet a sóstói múzeumfaluban rendez a helyi lovasklub, a megyei FM -hivatal segítségével. Semmi kivetni valót nem találok benne, hisz így természetes, hogy egy ilyen rendezvény színes vásári forgatagot, látványosságokat szórakozási lehetőségeket is kínál. A gazdász szemében azonban fontosságukat illetően ezek mind eltörpülnek a program legjelentősebb eseménye, a tenyész- bemutató mellett. Ez a szemle, vagy ahogy a vetélkedőkön nevelkedett „civilek” mondanák: zsűrizés, kis túlzással akár „történelminek” is nevezhető. Ugyanis — különösen ha ma, itt hagyomány is teremtődik tény ész- bemutató „ügyben” —, remélem, nem ragadtatom el túlságosan magam, ha azt HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 . • • • • • - - • ' Nx'..: v l jósa |$T\ÁN AimiÁNOS ISKOLA ^ Lovak, emberek, jövő Galambos Béla
