Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

1993. április 23., péntek Kelet-Magvarorszag Q Törekvés a közös megegyezésre Az elbocsátott dolgozónak mindenképpen jó előre rendezni kell a helyzetét Budapest (ISB - S. Z.) — Nagy divat manapság külön­féle állatorvosi lovakat elő­sorolni az élet bármely terüle­téről, ha negatív jelenségek hatásmechanizmusaival kívá­nunk példálózni. Persze, csak a legritkább esetben igazoló­dik be a mondás, mely szerint azért minden rosszban találni valami jót is. Különösen ne­hezen képzelhető el az azok­ban az esetekben, amikor az egyes emberek egzisztenciája, megélhetése forog kockán. Talán egyetlen igazán po­zitív — vagy helyesebb, ha azt mondjuk, nem igazán negatív — példát találunk az utóbbi évek kísérletei között, ame­lyek az egyre élesebbé váló foglalkoztatási problémák megoldására irányultak. Ez a Tungsram privatizációjához és az azzal óhatatlanul együttjáró létszámleépítésekhez kapcso­lódik. 1979-ben a szocialista kere­tek között is óriásinak számító vállalatnak közel 36 ezer al­kalmazottja volt. Tíz év alatt is ezerrel csökkent a létszám, ami akkoriban még nem kel­tett különösebb feltűnést, hi­szen az általános foglalkozta­tottság rózsaszín ködében könnyedén elvesztek a kvázi- munkanélküliek. 1990-ben, amikor egy ame­rikai tanácsadó cég vizsgálta a vállalatot, már csak 17 600-an dolgoztak ott, míg a legutóbbi, 1993. elejéről származó ada­tok szerint jelenleg 10 100 munkásnak ad kenyeret az azóta már külföldi érdekelt­ségű, s csinosra karcsúsított részvénytársaság. Három év alatt 5 ezer em­bert bocsátott el a cégvezetés, 2500-an nyugdíjba mentek. Mindössze egyetlen dolgozó indított munkajogi pert, az el­bocsátottak többségének si­került elhelyezkednie. S min­debben szerepe volt annak a módszernek, amelyet a Tungs­ram tulajdonosai és vezetői először alkalmaztak Magyar- országon, s amely a nem túl hangzatos „munkaerő-fejlesz­tési program” nevet kapta amerikai-magyar keresztapjá­tól. Völgyes Iván, az amerikai Nebrasca Állami Egyetem professzora, a Tungsramot bir­tokló General Electric konzul­tánsa nemrég egy magyaror­szági konferencián számolt be ennek a magyar vállalatveze­tők körében sajnálatos módon nem túlságosan ismert mód­szernek a lényegéről. Elmond­ta, hogy eddig kétmillió dol­lárt fordítottak arra, hogy a fe­leslegessé vált dolgozóknak — még az elbocsátásuk előtt — átképzési lehetőségeket biztosítsanak, tanácsokkal s egyebekkel segítsék őket új munkahelyük megtalálásában, vagy saját vállalkozás beindí­tásában. Először is a vállalat vezetői­vel kellett megértetni a prog­ram lényegét: az elbocsátot­taknak lehetőleg még a mun­kakönyvük kézhezvétele előtt megnyugtatóan rendezni kell a helyzetét. Hónapokkal előtte közölni az elbocsátás tényét, s egyben azt is hangsúlyozni, hogy a cég kész segítséget nyújtani. Felállítottak egy úgynevezett munkaerő-fej­lesztési bizottságot, amelynek feladata a program koordi­nálása lett. Felvették a kapcso­latot a munkaügyi központtal, felmérték a dolgozók igényeit — ki akar nyugdíjba menni, új állást találni, átképzésen részt venni —, információkkal lát­ták el őket, s bizonyos esetek­ben még a család többi tagját is bevonták a konzultációkba az érintett jövőjét illetően. Völgyes Iván arra is felhívta a figyelmet, hogy a modell ter­mészetesen nem alkalmazható változások nélkül minden egyes cég esetében. Ez a prog­ram szigorúan épített a helyi sajátosságokra, s olyan csapat­munka volt, amelyet a vezetők elkötelezettsége nélkül nem oldhattak volna meg. A leg­fontosabb üzenete pedig az, hogy ha az alkalmazottakkal mint emberekkel bánnak, mérsékelni lehet a konfliktust, ami végső soron mindenkinek érdeke. (Azt már csak mel­lékesen említette meg, hogy a leépítések közepette a cég eredményei egyre javultak.) Kovács Géza helyettes munkaügyi államtitkár szerint azonban ma Magyarországon már azt is eredménynek kell tekinteni, ha néhány tucat el­bocsátott ember elhelyezkedé­si problémáit sikerül orvosol­ni. Az olyan jellegű beavat­kozás, mint amilyenre a Tungsram adott példát, ma csak elvi lehetőség (megjegy­zendő, hogy a kétmillió dollár mellé, amit az elbocsátottak egzisztenciális gondjainak mérséklésére fordítottak a Tungsramban, mindössze két­millió forint állami támogatás társult.) Tóth Ferenc, a Munkaügyi Kutatóintézet főmunkatársa igyekszik arra is választ adni, mi az oka annak, hogy a Tungsraméhoz hasonló prog­ramok nem túl gyakoriak ha­zánkban. Úgy véli, a hazai vál­lalatvezetők többsége alkal­matlan arra, hogy jó előre lás­sa, miként alakul a foglalkoz­tatási helyzet a cégénél. A megelőzés és a már kialakult válság kezelése különböző eszközöket igényel, s mire a feszültség nyilvánvalóvá vá­lik, már sem idő, sem pénz nincs a segítségnyújtásra. A tudományos szakember szerint négy alappillére van a vállalati foglalkoztatási válsá­gok kezelésének. Az, hogy mi­lyen megoldást alkalmaznak, milyen jogi lehetőségek állnak rendelkezésre, működik-e megfelelően az érdekegyezte­tés mechanizmusa, s milyen pénzügyi lehetőségekkel szá­molhatnak. A legfőbb gond az, hogy túlságosan nagy szaka­dék tátong a munkaügyi intéz­mények és a vállalatok között, az előbbiek nincsenek jelen a helyszínen, s ha találkoznak is a munkásokkal, csak már az elbocsátásuk után és nem előtte. A cégek pedig igyekeznek ravasz módszerekkel biztosí­tani magukat az elbocsátások jogkövetkezményeivel szem­ben. A vészhelyzetben lévő egységeket egy-kétmillió fo­rintos alaptőkével működő ká- eftékké alakítják át — sokszor 1000-1500 alkalmazottal —, s leépítés esetén fizetésképte­lenségre hivatkoznak, ha a dolgozók végkielégítést köve­telnek, vagy a felmondási ide­jükre jutó bérüket szeretnék látni. Göncz Árpád találkozója Bili Clinton elnökkel Washington (MTI) — Bili Clinton elnökkel hiteles, beható tárgyalást folytattak, amelynek előterében a bal­káni válság és térségünk eu­rópai integrációja állott — tájékoztatta Göncz Árpád köztársasági elnök a magyar tudósítókat. A magyar államfő a Holo­caust Múzeum megnyitására érkezett Washingtonba. Bili Clinton szerdán fogadást adott a külföldi államfők tiszteletére a Fehér Házban, s annak keretében került sor külön, kétoldalú találkozók­ra is a magas rangú ven­dégekkel. Clinton Anthony Lake, nemzetbiztonsági ta­nácsadó társaságában fogad­ta Göncz Árpádot, akinek kíséretében volt Tar Pál washingtoni nagykövet és Szombati Béla, az elnök külpolitikai tanácsadója. Göncz Árpád tömör, haté­kony eszmecsereként jelle­mezte a találkozót, amelyen az amerikai elnök őszinte érdeklődéssel, célratörően közelítette meg a kérdése­ket. Kifejtette, hogy Ma­gyarország a délszláv válság békés megoldásának híve: eleget tesz az ENSZ határo­zataiból eredő kötelezettsé­geinek, ami nehéz döntése­ket jelent, hiszen gazdasági veszteségeink nagyok. Ag­gasztó számunkra a kiszá­míthatatlan katonai helyzet, a tény, hogy frontország let­tünk, hogy tovább nehezedik a vajdasági magyarok hely­zete. — Clinton elnök helyzetértékelésemet teljes megértéssel fogadta. Vála­szát azzal kezdte: tudja, hogy Magyarország áldoza­tokat vállal — számolt be a találkozóról Göncz Árpád. Helmut Kohl német kancellár (jobbra) csütörtökön hivatalában fogadta Franciaország új miniszterel­nökét, Eduáfd Balladurt AP-felvétel „A zsidótörvényeket is ilyen alapon hozták” Budapest (ISB - S. Z.) — „Csak nem fogok itt ülni azokkal együtt, akik a mes- sianisztikus hajlamaikat ál­lambiztonsági szempontból veszélyes célokra használják fel, sem a boszorkányok pap­nőjével. A krisnásokkal leg­közelebb a bíróságon óhajtok találkozni.” Ezekkel a szavak­kal hagyta el Németh Géza, az Erdélyi Gyülekezet lelkésze azt a tanácskozást, amelyen a kisegyházak, szekták és gyüle­kezetek mondták el vélemé­nyüket az egyházakról szóló törvény módosítását célzó képviselői indítványról. Ä négy képviselő — egy kisgazda, egy MDF-es, egy kereszténydemokrata és egy független — által benyújtott módosító indítvány lényege, hogy csak a tízezernél több tagot számláló, vagy a száz évnél régebb óta működő egy­ház vehető nyilvántartásba, így természetesen csak ezek részesülhetnének állami támo­gatásban, a többiek pedig egyesületként folytathatnák a működésüket. Csütörtökön az adventista egyház kezdeményezésére asztalhoz ültek az érintett fele­kezetek képviselői, hogy véleményt mondjanak a javas­latról. Jelen voltak a történel­mi egyházak képviselői, vala­mint a meghívott parlamenti pártok közül a Fidesz és az SZDSZ egy-egy képviselője. Kováts László (FKgP), az egyik előterjesztő is részt vett a tanácskozáson, de nem kí­vánt véleményt nyilvánítani. Megfigyelőt küldött a római katolikus egyház is, aki hang­súlyozva, hogy államigaz­gatási vitákba nem kíván az egyháza beleavatkozni, ugyancsak nem szólalt meg. Áz érintettek többsége hangsúlyozta: túl azon, hogy az indítvány korlátozni kíván­ja a vallásszabadságot mint ál­lampolgárokat is megkülön­bözteti a kisebb gyülekezetek tagjait. „Úgy látszik, nagyon könnyű manapság destruktív­nak nyilvánítani valakit — mondta Uzoni Péter (Hit Gyülekezete) —, s ez azért ag­gasztó, mert annak idején a zsidótörvényeket is ilyen ala­pon hozták meg.” Legtöbben arra hivatkoztak, hogy a javaslat elfogadása után egyházi státus nélkül maradó gyülekezeteknek nem lesz módjuk lelkészképző in­tézetet fenntartani, fakultatív hitoktatást tartani, sem lelkitá­maszt nyújtani a bajba jutott testvéreiknek. Volt, aki egy börtönparancsnok cinikus megjegyzését idézte, mely szerint, majd téríthetnek oda­bent, ha a gyülekezet egy tagja is az intézmény „lakója” lesz. Fabinyi Tibor, evangélikus teológiai tanár — mint az egyik nagy történelmi egyház képviselője —, viszont tole­ranciára szólított fel. Mint mondta, a nagy egyházaknak nem áll érdekükben a diszkri­mináció, mert abból semmi előnyük nem származik. Úgy vélte, a parlamenti vita inkább politikai jellegű, s mint ilyen: manipuláció. A zsidó hitközség képvise­lője kielégítőnek tartotta a je­lenlegi szabályozást, s mind alkotmányjogi, mind lelkiis­mereti szempontból megkér­dőjelezhetőnek a tervezett vál­toztatást. Szerinte a szerzett jogok csorbítása lenne a már bejegyzett egyházakat újabb procedúrának alávetni. Bíróság dönt a mandátumról Budapest (MTI) — A Bács- Kiskun Megyei Bíróság április 23-án dönt Nagy Tamás kép­viselői mandátumáról, az Ag­rárszövetség és Köztársaság Párt közös jelöltje nyerte meg. Nagy Tamás 94 szavazattal kapott többet, mint Komáromi István, az MSZP jelöltje. A szavazást követően állampol­gárok egy csoportja kifogást nyújtott be a kunszentmiklósi választási bizottsághoz. Az sé­relmezték, hogy Szalkszent- mártonban a szavazókörök ko­rábban zártak be, illetve a vá­lasztási bizottság meghosz- szabbította ugyan a szavazás idejét, de a lehetségesnél rövi- debb idővel. A választási bi­zottság döntése ellen a ki­fogással élő állampolgárok a Bács-Kiskun Megyei Bíróság­hoz fordultak. HIRDETÉS MINŐSÉG, GARANCIA, MEGBÍZHATÓSÁG A MEGTERMELT KUKORICÁVAL FIZETHET I TERMELTETÉSI SZERZŐDÉST KÖTHET VELÜNK, AMELYNEK KERETÉBEN -TERMESZTÉSI ÉS TECHNOLÓGIAI TANÁCSADÁSSAL SZOLGÁLUNK ÉS A TERMELÉS KÖLTSÉGEINEK EGY RÉSZÉT MEGHITELEZZÜK. AZ IKR RT VETÖMAGÜZEME GARANTÁLJA, HOGY ÖN A TERMŐHELYÉNEK MEGFELELŐ KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ HIBRID VETŐMAGOK KÖZÜL VÁSÁROL. TANÁCSADÁSSAL VÁRJUK AZ IKR RT KÖRZETKÖZPONTJAIBAN: IKR 1000 SZ KÖRZET SÁRVÁR. 9601 IPARTELEP U Z. TEL: 94/30617, FAX: 94/14-092 IKR 2000 SZ. KÖRZET SZABADBATTYÁN 8151 TEL 22/363-062. FAX: 22/363-062 IKR 3000 SZ KÖRZET HAJDÚNÁNÁS 4080 TEL 52/82-166, FAX 52/82-796 IKR 4000 SZ. KÖRZET OBOSMÁZA 5900 K: 637 TEL 68/12-637. FAX 68/11-819 IKR 5000 SZ KÖRZET KECSKEMÉT, 6000 BÚZAKALASZ U. 20/A. TEL.: 76/481-445. FAX: 76/322-772 IKR 6000 SZ KÖRZET BALATONKSRESZTÚR 8648, PF 17 TEL: 85/76-270. FAX 85/76-314 IKR 7000 SZ KÖRZET PÉCS-REMÉNYBUSZTA 7061, Pf. 458 TEL 72/50-355. 72/50-353. fAX: 72/39-493 IKR 8000 SZ. KÖRZET NAGY1GMÁND 3942 ÁCSI ÚT TEL.: 34/69-119, FAX: 34/69-694 IKR RT VETŐMAG ÜZEM BÁBOLNA. 2943 TEL : 34/69-022, FAX: 34/69-890 IKR RT VETQMAGUZEM BAJA. 6500 BACSÖOKODI ÚT TEL 79/25-035. FAX: 79/25035 HA ÖN EZT A HIRDETÉST /NEVÉVEL ÉS PONTOS CÍMÉVEL/ ELKÜLDI AZ IKR RT VETÖMAOÖZEM CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLAT 2043 BÁBOLNA CÍMÉRE ÉS A KIVÁLÓ TERMÖKÉPESSÉGÜ DK S24 KÖZÉPÉRÉSŰ FAJTÁBÓL RENDEL. ÚGY 10% ÁRENGEDMÉNYT ADUNK # JÓT VET, JÓL ARAT I IKR RT. BÁBOLNA - A FÖLDDEL BARÁTSÁGBAN! TÚL A MEGYÉN D o / £ 5

Next

/
Thumbnails
Contents