Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-22 / 93. szám
12 Kcíeí-Magyarország KULTÚRA 1993. április 22., csütörtök Filmjegyzet Egy Oscar illata Réti János Ritkán adatik meg az újságírónak, hogy pusztán azért ír, hogy megossza az emberi teljesítmény, azon belül egy ember teljesítménye láttán érzett csodálatát, örömét, megilletődöttségét olvasóival. Ok és érdek nélkül. Igen, most ez következik: Al Pacino Oscar-díjas alakításáról lesz szó, a vak ezredesről az Egy asszony illata című filmben. Amikor beülünk a moziba már tudjuk — a díjkiosztás ceremóniáját látva a tévében — hogy a főszereplő jóvoltából minden bizonnyal nagy és különös élményben lesz részünk, és eszünkbe juthat, hogy maga a film is esélyes volt a legjobbnak járó elismerésre, de az élmény később mégis meghökkent. Színesen, szélesvásznúan indul a cselekmény hangulatos atmoszférát teremtve az elkövetkezendő történésekhez. Eltelik már vagy negyed óra, amikor megjelenik az ezredes egy asztal mellett ülve szobája félhomályában. Akkor látjuk meg először Al Pacinot, a kimustrált vak katonatisztet, hogy attól kezdve játéka betöltsön teret és időt, hogy ne tudjunk szabadulni tőle. Abban a pillanatban ugyanis más dimenzióba kerülnek a dolgok: egy nagy formátumú játékos játszótársaivá válunk. Eljátssza nekünk, hogy nem lát, és mi fenntartás nélkül hiszünk neki. A dramaturgia jól bevált sikerrecept: végy két homlokegyenest ellenkező személyiséget, akik meghatározott időre — általában néhány napra — összekerülnek, egymásrautaltak lesznek, bizonyos értelemben kiszolgáltatottjaivá válnak a másiknak. (Lásd még ugyanezt Előzés, Megbilincseltek, Micsoda nő, Esőember stb.) És a különbözőség hatni kezd az alkalmi társra, mert az ember igenis változó és változtatható, még akkor is, ha tagadja. A történetet pedig már nem ugyanazok fejezik be, mint akikkel elkezdődött. Hanem a folyamat maga! Ahhoz kell Al Pacino. Az, hogy ne essen bele a — valljuk be — hálás szerep csapdáiba, hanem csak egyszerűen ne lásson! Pontosan any- nyira ne, amennyire az ezredes nem lát. Csák érez. Asz- szonyt, illatot, helyzetet. Hogy eljátszhassa a filmművészet egy remélhetőleg klasszikussá váló jelenetét: a tangót az ismeretlen lánnyal a fényes táncterem parkettjén. Talán hosszabb a film, mint amennyit a figyelmünk lankadatlanul elbír (forgató- könyv: Bo Goldman, szintén Oscart kapott), talán a több tetőpontos szerkezetet megsínyli a lendület, és kicsit „elmaszatolták” a végét (rendezte Martin Brest), de az alakítás csodája, az Al Pa- cino-varázs elvitathatatlan. (Méltó partnere a fiatal Chris O Donnel). Azt mondják, díjat kapni kell tudni, nem érdemelni. Al Pacino ebben az évben meg tudta kapni az Oscart. Meg is érdemelte. Nem megkapni aligha tudta volna. Szól a Pánsíp Kárpátalján Nyíregyháza (KM) — Az idei költészet napjára két Kárpátalján megjelent kiadványt küldött a jószerencse. Az egyik a Pánsíp című folyóirat első száma, amely a megszűnőben lévő Hatodik sípot helyettesíti — remélhetőleg szerencsésen —, s teremt jó értelemben vett populáris fórumot a Kárpátalján megszülető irodalmi alkotásoknak. A művészet, az irodalom a lapnak nem egyetlen témája. Foglalkozni kívánnak egyrészt a tágabb értelemben vett művelődés legtöbb ágával: az oktatással, a történelemmel, a népi hagyományokkal, másrészt a közéletnek mindazon eseményeivel és jelenségeivel, amelyek az olvasók érdeklődésére is számot tartanak, illetve a szerkesztők koncepciójába is beleférnek. A magazin független szellemi műhelyként kíván működni. Ez az első szám szerkezetében, tartalmában meg is fogalmazódik. Remélhetőleg ezt az első számot követi még nagyon sok, hogy ne csak a Kárpátalján élő magyar olvasók, hanem az anyaországban élők is minél többet tudjanak meg erről az irodalomról, az itt született, születő gazdag kultúráról. A másik kiadvány Füzesi Magda Biztató című verseskötete, amelyet egy mostanában indult, de máris szép eredményeket felmutató kiadó, az Intermix jelentetett meg. Füzesi Magda első verse 1967-ben jelent meg, azóta folyamatosan publikál. 1985- től ő irányítja a beregszászi irodalmár csoportot. Három verseskötete látott eddig napvilágot, az utolsó 1984-ben. Igazi lírai alkat. Szeizmográfszerű érzékenységgel vesz tudomást a környező világ dolgairól, és spontán fogalmazza meg a kapott benyomásokra a választ. A csellista Szekeres Tibor felvétele Lélekben sohasem öregednek A művészet barátai nemcsak a milliomosok lehetnek, hanem a kispénzű emberek is Nyíregyháza (KM - JM.I.A.) — Az idei költészet napjának talán egyetlen megyei rendezvényén, a Művészet- barátok Egyesülete által megszervezett baráti beszélgetésen alig voltak néhá- nyan. Azok is tagok. A TESZ székháza valamikor szebb napokat látott. Soksok költő, író, alkotóművész fordult meg ott valamikor. Most lepusztultak a nagyterem falai, minden megkopott, szegényes. Amit az egyesület tehet Beszélgetünk, hallgatunk a költészetről, az irodalomról. A rendezvény után Horváth Jánosáévá1 arról is váltunk néhány szót, mit tehet a Művészetbarátok Egyesülete, hogy megváltozzon a helyzet. — Nagyon keveset. Előadásokat szervezünk, amelyeken tagjainkat és az érdeklődőket „összehozzuk” festőkkel, költőkkel, művészekkel. Azt tapasztaljuk, hogy ebben a rossz gazdasági helyzetben kevesebb energia és pénz jut a művészetekre. Remélem, ennek is vége lesz egyszer. □ Milyen céllal alakult a: egyesület? Harc a giccs ellen — A Művészetbarátok Egyesülete 1973-ban alakult Budapesten azzal a céllal, hogy segítse a kispénzű embeFiatal amatőr képző- és iparművészeknek nyújt bemutatkozási lehetőséget a Nyíregyházán nemrégiben megnyílt DUFART Mini Galéria Balázs Attila felvétele reket a tájékozódásban. Szerettük volna a magunk eszközeivel megakadályozni, hogy giccset vásároljanak. Másrészt gyakran tapasztaljuk, hogy értékes alkotásokat egy-egy hagyatéki árverés alkalmával szinte elkótyavetyélnek az örökösök. Ebben is szeretnénk segíteni. Az egyesület célja, hogy felkarolja a kortárs művészeket akkor is, ha nem ütik meg a színvonalat. Az amatőröknek szükségük van a biztatásra. □ Nem lesz az egyesület a dilettánsok gyűjtőhelye? — Nem, mert a képzőművészeti alkotásokat mindig zsű- riztetjük. Nekem egyébként az a véleményem, hogy a milliomos képzőművészeknek nem szabad sajnálniuk a kicsiktől a kenyérre és tejre valót. Adományokból tartják fenn magukat □ Kik az egyesület tagjai, és miből tartja fönn magát? — A megyében huszonöt tagja van az egyesületnek, de néhányan átjárnak Hajdú-Bi- har megyéből is. Adományokból tartjuk fönn magunkat, mert a tagdíj még a postaköltségre sem elegendő. □ Úgy láttam, hogy a tagok főleg idős emberek. Egyáltalán: kik a művészetbarátok? — Nagyrészt alkotóművészek a tagjaink, festők, írók, költők. Ami az életkort illeti: valóban, a fiatalok csak azokra a rendezvényeinkre járnak, amelyeken a korosztályuk tagjai szerepelnek. Egyébként több az idős ember, bár, aki a művészetekhez közel kerül, lélekben sohasem öregszik meg. Napjainkban eljött a versek ideje Nagy István Attila Mátészalka (KM) — A közelmúltban zajlott Mátészalkán a Ki mit tud? megyei döntője. A zsűri egyértelmű megállapítása szerint ez a vetélkedés a legjobbak közé tartozott ebben a kategóriában. Ezért is döntött úgy, hogy az eredeti szándékot megváltoztatja, és öt versenyzőt hív az országos válogatóra. Vajon mi az oka a versmondók országos „sereglésének” akkor, amikor a vers iránti érdeklődés megcsappanásáról beszélnek a szakemberek? Az elmúlt esztendő tavaszán, a költészet napján alakult az Országos Versmondó Egyesület, amelynek elnöke Kiss László lett. O volt a szálkái zsűri vezetője is, ezért tőle kérdeztem, mi lehet a fellendülés oka? — Egyelőre nem tudom megfejteni. Valami folytán ebben az esztendőben elemi erővel tört a felszínre a vers iránti igény. A Ki mit tud? történetében a legnépesebb mezőny a versmondók kategóriájában indult. A közelmúltban Szolnokon vettem részt egy versmondó versenyen. Általános iskolások vetélkedtek. Mire a döntőig jutottak, többszáz gyereket „szólított” meg a vers, s a döntőben 10-20 abszolút tehetséges gyerekkel találkoztam. De nagyon sok tehetséges fiatal lépett fel az országos Ratkó József szavalóversenyen, itt Nagykállóban is. S ami új jelenség: a fiatalok mellett helyet kémek maguknak az idősebbek is, a nyugdíjasok is. Nem a saját verseiket akarják elmondani — bár erre is van példa —, hanem önálló stílusban közvetítik a maguk versélményeit. □ Megszokhattuk, hogy sokféle egyesület van már. A versmondóké milyen céllal alakult? — Szervezetet, fórumot szeretnénk teremteni sok száz, sok ezer — a költészetet, az irodalmat szerető — versmondó számára. Szeretnénk okét folyamatosan informálni a különböző bemutatkozási lehetőségekről, a fesztiválokról, versmondó versenyekről. Jelenleg az egyesületnek már több mint háromszáz tagja van. Szívesen fogadjuk a jelentkezőket. Címünk: Országos Versmondó Egyesület, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Májusban Versmondó Hírlap címmel évente hat alkalommal megjelenő lapot adunk ki, amelynek kettős a célja. Egyrészt információkat akar közvetíteni, másrészt szakmai fórum kíván lenni, hiszen számtalan olyan kérdés és probléma van, amelyeket csak igényes szakmaisággal lehet megközelíteni. Dobó István tiszadadai utóda Tiszadada (B. L.) — Nem tudom, kerülnek-e manapság Tiszadada lakói között olyanok, akik a Kapitány családi nevet viselik. A múlt században mindenesetre kerültek ilyenek, és ők a Kapitány családi név elé mindig odaillesztették az Egri-Dobó előnevet is. Joggal, minthogy leszármazottai voltak Dobó Istvánnak, a törökkor hős és neves egri kapitányának. E leszármazottak közé tartozott Kapitány Lajos tiszadadai tanító úr és Hori Borbála fia, Kapitány Zsigmond is, aki 1856. október 3-án született Tiszadadán. Belőle ugyan nem lett vitéz várkapitány, ő csak afféle nemzet napszámosa, majd árvák pénztárosa volt, no meg minden témában jártas tollforgató. De ennyi is elég arra, hogy az utókor emlékezzék rá! Kapitány Zsigmond a helybeli elemi iskola elvégzése után a Hajdúnánási Református Gimnáziumba került, de tanulmányait nem itt fejezi be. A két utolsó tanévet a Debreceni Református Kollégiumban végzi el. Ezután itt iratkozik be a teológiai fakultásra, ám azt három év után otthagyja, és 1875-ben nevelősködni megy a most Romániához tartozó Királydarócon élő Récsei Károly földbirtokos családjához. Innen 1878-ban kerül el, és a hajdúböszörményi polgáriskola tanítója lesz. Égy év után azonban már a román-német lakosú Temes megyei Szkúly községben találjuk, ahol öt esztendeig tanítja a román és német anyanyelvű gyerekeket. A nélkülözéseket és áldatlan körülményeit megunva, 1884-ben Temesvárra költözött, és feladva tanítói hivatását, megyei hivatalnok lett az árvaszéken. Lassan emelkedett a ranglétrán. Mint napidíjas kezdte, aztán írnok majd árvaszéki könyvvezető lett. 1891-ben érte el karrierje „csúcsát”, ekkor kinevezik árvaszéki pénztárossá, s az is marad élete végéig. Hivatali munkája mellett írással is foglalkozott. Cikkei, tanulmányai főként a Temesváron megjelenő Dél-Magyarországi Közlönyben látnak napvilágot, no meg az 1866- ban ideiglenesen kiadott Egyesüljünk című lapban. Ám kerül néhány önálló kötete is. Érdeklődési köre meglehetősen széleskörű volt. 1880-ban Békéscsabán jelent meg Virágbimbók címen verseskötete, 1895-ben pedig Temesváron látott napvilágot Isten előtt járj című munkája, melyben az ifjúság számára írta meg elbeszélések formájában valláserkölcsi nézeteit. Kapitány Zsigmond hírben és dicsőségben nem nőtt ugyan fel egri elődéhez , de a mindennapi élet békés küzdelmeiből átlagon felül kivette a részét. Koncertek Nyíregyháza (KM — B. I) — Ezekben a napokban április 21-29. között rendezik meg az általános iskolákban az idei tanév utolsó hangversenyét, amely nyolcezer kisdiák előtt hangzik majd el. Berkesztől Nagyecsedig a megye húsz településén hallható Donizetti: Don Pasquale című vígoperájának a kereszt- metszete, amely bizonyára új híveket szerez majd a komolyzenének, és remélhetőleg sok kisdiákkal kedvelted meg az opera műfaját. A koncerten a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar működik közre, valamint énekművészek is fellépnek. Vezényel Murgu Dorell. Dicséret illeti a szervezőket és a tanárokat, akiknek szervezőmunkája eredményeképpen a kis zenebarátok fegyelmezetten hallgatják a koncerteket.
