Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-22 / 93. szám
1995. április 22., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Húshegyeken innen és túl A megoldás egyik kulcsa keleten van — mondja Zengő Ákos egyesületi képviselő Mi lesz veletek kocák, s mai malacok? Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM—GB) — „Jól jött” a száj- és körömfájás a húshegyeitől nyugtalan Nyugat-Európának. A vétlen Magyarországgal szemben sietve bevezetett kiviteli tilalom viszont hatalmas károkkal jár hústermelőinknek. Ők — bár évek óta először érezhetik, hogy kiáll mellettük, a behozatal megtiltásával egyidejűleg tárgyalásokat kierőszakoló kormányzat — máris komoly vesztesei a húsháborúnak. Érdemes a jelenlegi helyzet kapcsán a dolgok mögé nézni, a termelőknek pedig, a jövő érdekében a soraik rendezésére is gondolni — derül ki a Kelet-Magyarországi Sertéstenyésztők Egyesületének ügyvezetőjével, Zengő Ákossal folytatott beszélgetésből. — A korlátozás á megyében legsúlyosabban tán a juhászokat érintette, hisz ez az ágazat szinte kizárólag exportra dolgozik. Ám nem kis kár éri az évi 12 ezer marhát exportra hizlaló itteni gazdákat is, akiktől már lassan egy hónapja nem vittek el egyetlen kész állatot sem. Maradjunk azonban az általam ismert sertéshústermelésnél, amiből ma túltermelési válság van Európában. Már a kétegyházi sertéspestis is jó alkalom volt az osztrákoknak, hogy saját termelőik nyomásának engedve megtiltsák a magyar sertéshús bevitelét. Most az olaszországi száj és körömfájás kapcsán pedig az egész Közös Piac meglépte ugyanezt ellenünk is, bár Magyarországon húsz éve nem volt efféle járvány. De hát régóta nem volt ilyen mélyponton a sertés ára sem! Ennek pedig az az oka, hogy relatív túltermelés van, mivel a kelet-európai piac egy idő óta nem működik mint felvevő a nyugat számára sem. A FÁK országaiba, bár igény lenne rengeteg árura, csupán alkalmi segélyek formájába megy ki hús, s nem folyamatosan, egy stabil, fizető piacra. □ Van-e egyáltalán lehetőség ennek a helyzetnek a megoldására? — A különböző hazai, kormányzati intézkedések, amelyekre persze óriási szükség van a jelenlegi helyzetben, csak tüneti kezelést jelentenek. Félő, hogy a termelők biztonságérzetüket nem nyerik vissza. Az igazi megoldást csak a termelők egymás közötti, minél gyorsabb szerveződése jelentheti, és az, ha a már meglévő, a sertés ágazat minden szereplőjét (termelők, takarmánygyártók, kereskedők és feldolgozók) összefogó terméktanács kereteit sikerül valódi tartalommal megtölteni. Sürgősen meg kell teremteni az egyértelmű termékminősítést, amely során nemcsak az alapanyagot vásárolja meg objektív elbírálás után a húsipar, hanem a feldolgozott termék és a tőkehús árában is érvényesül a minőségi különbség. Mint nyugaton, itt is be kell vezetni a bázisárat, ami a magasabb minőségnek az átvételi és kereskedelmi árakban való érvényesítését is jelentené. Elkerülhetetlen a kvótarendszer kialakítása, ami az agrárpiaci rendtartásunkbanban is szerepel. — Ez a biztonságos termelést szolgálná, ám itt megint visszakanyarodtunk a termelők egyesületeihez, amelyek nélkül az egész nem működik. □ Pedig a kvótarendszerhez éppúgy, mint egy hatékony, országos érdekegyeztetéshez fontosak a megbízható információk. — Az egyik legnagyobb baj, hogy a szakmai információk adatgyűjtési hálózata is áldozata lett a rendszerváltásnak, ami jogosan szüntette meg az adatokat meglehetősen „rugalmasan” kezelő, régi jelentéses redszert. Az FM-hivataloknak jelenleg nincs megfelelő információs bázisuk. — Márpedig, ha valamiben hátrányban vagyunk a Nyugattal szemben, az éppen ez a terület. Hatalmas a különbség az információs rendszerek között. Ok ugyanis mindent tudnak a termelés folyamatairól, mi pedig, mondhatni, semmit. A tenyésztés például Hollandiában, amint azt módomban állt megfigyelni, generációkra visszamenőleg, teljes egészében ellenőrizhető. Ugyanakkor nálunk csupán 5%-át ismerjük ezeknek az adatoknak. □ Mit mutatna a megye sertéstenyésztéséről készült pillanatkép? — Az utóbbi időszakban mintegy 30%-kal csökkent a megye sertésállománya a süllyedő világpiaci árakra visszavezethetően. Kiürült egy sor, korábban igényes tenyésztői munkájáról ismert törzstelep. Elég, ha csak Tornyospálcát, Csengert, Napkort, Nagyecsedet vagy Tisza- bercelt említem. A hullámvölgy, mint látható, hamarabb kezdődött, s a meglévő válságot a mostani „húsháború” csak mélyítette. Azért biztató jelek is látszanak, hisz a nyír- tassi telepet a Palicz-művek vette meg és üzemelteti. — A sertéshúsért cserébe fontos nyersanyagot tud egy másik üzeme számára keleti szomszédunktól behozni. Ez tán másoknak is reményt ad arra, hogy nem lehetetlen keleten sem üzletet kötni. Ebben a tanévben tanulnak először angolt és németet a nyírbogát! iskolások Balázs Attila felvétele Japán hitel igényelhető Nyíregyháza (KM) — A Budapest Bank Részvénytársaság a közelmúltban fiókot nyitott Nyíregyházán a Bessenyei téren. Az új intézmény főleg vállalkozóknak szolgál különböző hitelekkel, de lakossági valutaügyeket is intéz. A fiók első nagyobb teendői közé tartozik a hosszú lejáratú japán refinanszírozási hitel folyósítása. A hitelkérelem benyújtásához és a hozzá kapcsolódó üzleti terv elkészítéséhez máris információkkal szolgálnak, segítséget nyújtanak a nyíregyházi bank- tisztviselők. A hiteligényeket azonban csak 10-14 nap múlva fogadják. Az rt. központjában 30 napon belül döntenek, így várhatóan május végén, június elején juthatnak pénzhez az igénylők.---------Tárca — atározottan, egyenes derékkal, de kellő tisztelettel lépett a szerkesztőségi szobába a hetven körüli bácsi, s mindjárt a lényegre térve közölte, hogy újabb kisvállalkozásba akar kezdeni: belevágna a selyemhernyó-tenyésztésbe. De címet, és a lapunkban megjelent kis hírnél bővebb információt kér. Mintegy mentegetőzve hozzátette: az utóbbi tíz évben „természetbeli juttatásokkal” egészítette ki semmire sem elég nyugdíját, és most is a természet adta lehetőségeket akarja kihasználni a közösség javára, a maga hasznára. Szeretettel vettem körül a kisöreget, hellyel, kávéval kínáltam. Kimondhatatlanul örültem a látogatásának. Végre egy idős ember, aki nem panaszáradatot zúdít rám, nem rázza az öklét, nem szid múltat és jelenkort. O „csak” dolgozni akar. Igaz, keveset, könnyűt, testhez állót, de közhasznút, filléreket hozót. A lapunkban megjelent hír hozta ide. A pársoros híradás arról szólt, hogy Szolnok megyében több településen megkezdték a selyemhernyótenyésztést és olasz, meg japánfeldolgozó cégek vevők a magyar selyemhernyóra. Az öreg magyarázta, hogy az apró, csúszó-mászó állatkák eperfalevéllel táplálkoznak. Kár, hogy az akácfalevélhez nincs gusztusuk — dörmögte hozzá, s mosolygott a bajusza alatt. Pedig ebből van legtöbb mifelénk. Igaz, epeifa is szép számmal akad a környező falvakban, meg a tirpák bokrokban — mondta, hogy igazolja a tervezett vállalkozását. A Szolnok megyében élők élelmesek, miért ne lennénk mi is azok? — kérdezte. Biztattam, miért ne? Nagy hévvel, szenvedélyesen beszélgettünk, közben kihűlt a kávénk, ám lélekben ösz- szemeleged- tünk. Mondhatni: azonos hullámhosszra kerültünk. Kértem is, hogy dióhéjban mondja el életét, főleg az utóbbi tíz év érdekel. A nyugdíjas évei. Elöljáróban, mintegy előre tolt summázat- ként ezt mondta: — Voltam én minden, csak akasztott ember nem. Dolgoztam segédmunkásként, portásként, kishivatalnokkénk, mint betanított munkás jöttem nyugdíjba. Mindig, mindenütt keveset kerestem. Csoda-e, hogy aprópénz a nyugdíjam? Nem csoda, de mikkel egészítette ki az élteit tíz év alatt? — kérdeztem őszinte kíváncsisággal. Erre felpörgetett nyelvvel sorolta, hogy mint erdőt, mezőt, falut szerető ember mindent gyűjtött, amit csak kellett és lehetett. Aztán ment a felvásárlókhoz. Vállalkozásához jóformán nem kellett más, csak egy pestizsák és a jó öreg, békebeli, vastag vázú kerékpár. . Gyűjtött makkot az erdőben. Bodzavirágot fasorok mentén. Éti csigát az árkok mélyén. Gyógynövényeket réten, legelőn. özösen állapítottuk meg, hogy idénymunka mind, megélhetéshez kevés lenne, de nyugdíjkiegészítéshez nagyszerű. Az öreg megkapta a kért címet és információt, majd ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Egy kis fáradság után a természet fizet. Tartsuk a markunkat! Nábrádí Lajos A természet fizet Vállalkozni, amire lehet Kovács Éva z orvosokban van fantázia, szaknyelven szólva azt szoktuk mondani, ők nagy nettó értékű emberek —fogalmazott a napokban a Vállalkozó Orvosok II. Országos Konferenciáján a Budapest Bank egyik szakembere, aki arról igyekezett a jelenlévőket meggyőzni: bankja mindent megtesz azért, hogy magához csalogassa, vállalkozásában anyagilag támogassa az egészségügyi szakembereket. Számításaik szerint egy- egy orvos, illetve egy-egy praxis eszmeileg kb. harmincmillió forintot ér, magyarán, az egészségügyi privatizációban jócskán van fantázia, a doktorok munkája, tudása és tekintélye a bank számára elegendő fedezet. Nem árt persze — derült ki a továbbiakban, ha anyagilag se állnak rosszul, mielőtt belevágnak az újba, fel tudnak mutatni valamit. A pénzügyi támogatásra már csak azért is szükség van, mert mint az adatok tanúsítják, az eddig elkezdett vállalkozások sajnálatos módon igen rövid életűek voltak, a szakember szóhasználatával élve, a privatizációba belevágó orvosokat nem annyira vállalkozóknak, sokkal inkább próbálkozóknak lehet nevezni. Sok igazság van a fentiekben, kár lenne tagadni. Csakhogy a dolgok nem véletlenül alakultak így. Az egészségügy privatizációjának indításakor számtalan bizonytalanság, tisztázatlan helyzet adódott, ráadásul a rendelők eddigi gazdái, a helyi önkormányzatok se mindig repestek az örömtől, ha orvosuk a reformszellemnek megfelelően újat, vállalkozó egészségügyet szorgalmazott. M ás kérdés, hogy az induláskor tapasztalt tisztázatlan viszonyok ma is éreztetik hatásukat, s menetközben több dologról is kiderült, nem mind arany, ami fénylik. Itt van például rögtön a betegbiztosítási kártyák ügye. Kezdetben, a reform indulásakor egyetlen szó se esett arról, hogy az jár majd rosszul, akit szeretnek a betegek. Csak mostanra derült ki, hogy aki egy adott számnál több betegtől fogadott el lapot, most törheti a fejét, mert a szabályok szerint nem többet, hanem kevesebbet keres. Korszerű ragasztó présgéppel készítik a konfekció- termékek elemeit a Start Rehabilitációs Vállalat nyíregyházi üzemében Elek Emil felvétele Kommentár Szántani, vetni Balogh Géza elefonál a gulácsi barátom. Esik nálatok is? — kérdem óvatlanul a hivatalos megbeszélnivalónk végeztével. Két napja már nem, de előtte heteken át zuhogott, mondja. Örüljetek neki, vigasztalom, hiszen annyi víz hiányzik a talajból, hogy másfél hónapos eső sem pótolja talán. De nem nálunk, hallom a vonal a túlsó végéről. Ismerheted már a beregi földet, most hetekig rá se tudunk menni. Pedig már javában vetni kéne, de én is, csupán még a mákon vagyok túl. Gyanítom azonban, a rétközi, beregi falvak határaiban nem csupán a kiadós esőzések miatt döcög a tavaszi munka. Rengeteg helyen még mindig viharok dúlnak a földtulajdonlás körül, s ahol sikerült is nagy nehézségek árán egyezségre jutni, ott a megfelelő eszközök hiányoznak. Ez utóbbinak a pénz az oka. Pontosabban a pénzhiány. Az új gazdák nagy többsége ugyanis nem rendelkezik annyi pénzzel, hogy abból traktort, ekét, boronát, s más, műveléshez szükséges berendezést vegyen. Marad hát a ló vagy a bérmunka. Igen ám, de ma már egy ló ekével, szekérrel majd száz- ötvenezer forintra rúg! A bérmunkáról pedig csak annyit: csupán egy hektár felszántása háromezer forint körüli összegbe kerül, s ha ehhez még hozzászámítjuk a járulékos költségeket, akkor bizony elgondolkodik az ember. Hogy egyáltalán érdemes-e ma belevágni a kapát a földbe? z azonban csak az íróasztal mellett ülő ember okoskodása. Mert az érintettek, szerencsére, nem így gondolkodnak. Ok úgy tartják, a földnek gazda kell, s jó gazda. Rajtuk múlik, hogy lesz- e kenyerünk. Nézőpont;
