Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-21 / 92. szám
im április 21., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarorszag 5 Nyilatkozat a gyűlölet ellen A humanizmus szellemében, az egyezményeknek, az alkotmánynak megfelelően Nyíregyháza (KM) — A hat parlamenti párt egy-egy képviselője, a függetlenek nevében pedig Kállay Kristóf módosító indítványt terjesztett elő az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen című országgyűlési nyilatkozathoz. A javaslat új címe: Ország- gyűlési nyilatkozat a gyűlöletet szító szélsőségek ellen. A javalat szövege: A múltnak és a jelennek tragikus tapasztalata, hogy a szélsőséges erők a világ minden részén a különböző kultúrák, vallások, hagyományok és esuiék nevében gyűlöletet keltenek, társadalmi konfliktusokat, háborúkat idéznek elő. Az Országgyűlés ezért a humanizmus szellemében, a nemzetközi egyezményeknek és a magyar alkotmánynak megfelelően elítéli és elutasítja a bárhol és bármilyen tartalommal, módon és formában megjelenő szélsőségeket, így a különböző nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az idegenek elleni gyűlöletet és az antiszemitizmust, a nemzeti és vallásos érzületet sértő megnyilvánulásokat. Az országgyűlés kifejezi azt a szándékát, hogy Magyarország a törvények szigorú megtartásával, valamint a jogállam által biztosított eszközökkel Kállay Kristóf Elek Emil felvétele mindenkor fellép a szélsőségek ellen. A javaslat indokolásában Kállay Kristóf elmondta: Magam is, előttem szóló képviselőtársaim többségéhez hasonlóan, szükségesnek tartom ezen nyilatkozat megszületését. Szomorú, de tény, hogy a még néhány éve csak külföldi híradásokból ismert szélsőséges jelenségek, ha csak jelentéktelen csoportok közreműködésével, immár hazánkban is tapasztalhatók. Úgy gondolom, mindnyájunk számára ismertek azok az atrocitások, melyeket hazai és külföldi állampolgárok szenvedtek el másságuk miatt. Ezen cselekmények szórványosságuk és a résztvevők átfogóbb szervezettsége hiányában aligha jelenthetnek komoly veszélyt demokráciánkra. Arra azért oda kell figyelnünk, hogy a fiatal életkorú, tapasztalatokban és történelemismeretben nem dúskáló elkövetők mögött meg-meg jelennek a politikai élet eleddig sikertelen, ám saját hangjuktól és a tapintható fizikai erő támogatásától ismertséget, egyes körökben elismertséget is remélő szereplői. Éppen ezért, fontos, hogy a korábbi egyes vagy csoportos képviselői megnyilatkozások mellett, a szabadon választott országgyűlés is tegyen egy gesztust a hazánkban élő vagy csak dolgozó, a többségtől eltérő bőrszínű, kultúrájú, vallású vagy eszmét vallók felé. Ami szerint elítélünk minden gyűlöletet keltő szélsőséget. Amikor a többségnek a kevesek felé történő szándéknyilatkozatáról beszélek, egyúttal azt is jelzem, nem értek egyet azokkal, akik ezt valamiféle cserealapon képzelik el. Magyarországon értelmetlen, nevetséges és tragikus ún. magyarságellenes kijelentések vizsgálata és elítélése. Aki ilyen kijelentéseket tesz önmagát és akiket képvisel járatja le, nem félelmet kelt, hanem csak gúny és nevetség tárgyává válhat. Mely véleményemet igazolja az elmúlt hetekben oly nagy port kavart Heti Ma- gyarország-beli nyilatkozat utóélete is. Az előbbiekből következően nem érzem szükségét Csé- pe képviselőtársam által szorgalmazott, kiemelten a csak a keresztényellenességet is elítélő bővítésnek. Mert elsősorban önmagának árt pl. az a hetilap, mely karácsonyi számának címlapjára a családnak csak leszboszi értelemben vett párt állítja, vagy a színében piros napilapunk mely otromba, a keresztény embert sértő cikk címmel jelenik meg. A magam részéről jobbnak, átfogóbbnak és ebbe a szövegbe illeszthetőnek tartom a legutóbbi egyeztetésen kialakult szövegrészt, mely a vallásos érzületet sértő megnyilvánulásokat ítéli el. Úgy gondolom, ez a formula mindnyájunk számára megnyugtató lesz. Összefoglalva az eddigieket, szükségesnek, irányadónak tartom a nyilatkozatot, és kérem képviselőtársaimat, hogy a már letisztult szöveg- változatot szavazatukkal is támogassák. A Független Kisgazdapárt egységes! Tisztelt szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam lapjuk április 6-i, illetve március 14-i számában azt a két cikket, mely arról tudósít, hogy megyénkben kettészakadt a kisgazdapárt. Engedjék meg, hogy elmondjam, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében a Független Kisgazdapárt egységes. Ezt az egységet mutatja a párttagok számának folyamatos növekedése, és tagjainak a „Kisgazda” névvel visszaélő csoportocskákról alkotott véleménye. Tagjainkat, a pártjuk mellett e nehéz időkben is kitartó becsületes embereket azonban sérti az, hogy nevünket egy-egy jelzővel megtoldva bárki büntetlenül használhatja, megtévesztve ezzel sokakat. Egyöntetű a vélemény, hogy pártunkat mindig az általunk megválasztott elnök, jelenleg dr. Torgyán József irányítja, még akkor is, ha ezzel egyes személyek nem értenek egyet. Mi tudomásul vesszük, hogy a szabad választási lehetőséggel mindenki élhet, és ha nem érzi köztünk jól magát, akkor távozik. De pártalkotmányunk értelmében nem engedhető meg az, hogy egyes sértett emberek a már felépített rendet összeférhetetlenségükkel megbontsák. Nagyon sok alapszervezetünk elnökét keresték fel ezek az urak, és különböző ígérgetésekkel próbálták őket megtéveszteni. Tevékenységük nem az egység megteremtését, hanem a céltudatos le- züllesztést szolgálja. Munkatársaimmal csak egy kisgazdavezetési elvet ismerünk el, és ez a szolgálat, hogy ezekben a nehéz, átalakulásra váró világunkban eligazodhassanak a rászorulók. Elvünk az, hogy mindenkinek rendelkezésére álljunk lehetőségeink határain belül, és párttagságra való tekintet nélkül segítsük a hozzánk fordulókat. Sokszor felvállalva azt is, hogy vigasztaláson kívül mást nem tudunk nyújtani, mert a törvény adta lehetőségek szűkek. Tudjuk, hogy munkánkért sem jutalmat, sem elismerést nem várhatunk, de nekünk akkor is tenni kell a dolgunkat. Hitem szerint nem az a demagóg, aki felhívja a visszásságokra a figyelmet, de egyben kiutat is mutat, hanem az, aki hangzatosán felvállalt valamit, és utána, mint hűséges eb, farkát csóválja a hatalomnak, s rögtön elfelejti, mit ígért a benne bízóknak. A Kisgazdapárt ellenzéki párt. A koalíciónak nem tagja, mert a régi paraszti gerince nem fogadta el azt, hogy csak szolgai szerepet szánjanak neki. Nem dr. Torgyán József lépett ki a koalícióból, hanem a párt legfőbb testületé, a nagyválasztmány döntött így. Arról nem tehetünk, hogy ezzel 36 képviselőnk nem értett egyet, és továbbra is fenntartja azt a látszatot, mintha párt állna a háta mögött. Tudjuk, hogy egyesek megelégednek a hatalom morzsáival is. Élvezzék, míg lehet, szívük rajta, de bennünket hagyjanak dolgozni, segíteni azokon, akiket ők cserben hagytak. Nyilvánvaló, hogy ma egy egységes Kisgazdapárt veszély a többi párt, főleg a jelenlegi „állampárt” számára, mely megtesz mindent a többi párt cinkos hallgatása mellett az egységünk megtöréséért. Aki ma kis megtévesztő pár- tocskákat hoz létre, ami beleillik a vezető párt elképzelésébe, annak minden hálájára is számíthat. Ezért kerül ki minden pártütő egy-egy viszonylag jól fizető munkahelyről. A legszomorúbb az egészben az, hogy miközben ez a néhány személy, mert minden állítás ellenére sincsenek sokan, szervezkedik, az idő alatt kevesebb idő jut az érdemi munkára, a felvilágosításra, lassú és vontatott a földhöz jutás, most tavasszal is kevés ember tud a saját földjén verni. Miközben egyre nagyobb mértéket ölt a munkanélküliség és a nyomor, egyesek nyíltan hangoztathatják, hogy bármi áron, de visszatartani egy darabban a földet. Minden szónak egy a vége: munkatársainkkal mi továbbra is szolgáljuk tagságunk érdekeit, irodánkon a hét minden munkanapján rendelkezésre állunk a hozzánk fordulóknak. Mint eddig, ezen túl is szívesen megyünk falugyűlésekre, ahol mindent megteszünk azért, hogy ne maradjon magára a falun élő ember. És ha eljön az idő, hogy tagságunk saját akaratából más, felkészültebb vezetőket állít pártunk élére, mi akkor is kisgazdák maradunk. S nem fogunk ellenpártot szervezni, hanem igyekezni fogunk segíteni és szolgálni ahol csak tudunk. Hoványi Ferenc főtitkár, az FKgP megyei vezetősége nevében Pénzes postásra várva... Egyre többen nem tudják kivárni, míg a postás kiviszi a segélyt, a családi pótlékot, $ a hivatal környékén várják: hátha egy órával hamarabb pénzükhöz jutnak Balázs Attila felvétele Határozottabb kiállást Nyíregyháza (KM) — A Kereszténydemokrata Néppárt Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Elnöksége április 15-i ülésén a következő határozatot hozta. Felkéri a párt országos vezetőségét, hogy a korábbi állásfoglalások alapján, de határozottabban álljon ki a társadalmat foglalkozató kérdésekben. A gazdasági élet területén megalkotott törvények egy része, de különösen azok végrehajtásának módja a tagság körében elégedetlenséget szül, mert mind a mezőgazdaságban, mind az iparban nehézkessé, vagy lehetetlenné teszik az állampolgárok nagy részének bekapcsolódását. A KDNP megyei elnöksége támogatja és szorgalmazza a részvételt a TB-válasz- tásokon, bár a választások előkészítésével és a TB teljes problémakörének jelenlegi alakulásával kapcsolatban sok mindenben nem ért egyet. Javasolják: a KDNP tagsága keresse a listákon az általuk hitelesnek ítélt jelölteket, és azokra szavazzon, akik a keresztény értékeket képviselik. Ki fizeti a révészt? A Kelet-Magyarország ez- évi április 9-ei számában Cservenyák Katalin „Pénzünk az ablakban” c. töprengését olvashattuk. Ebben az utólag alkotmányellenesnek minősített vagyonnyilatkozatok megsemmisítésével keletkezett hatalmas összegű kárról van szó. A leírtakkal teljes mértékben egyetértek. Ám van valami, ami — azt hiszem — még hozzátartozik a dologhoz. Mégpedig az: mikor fogja vizsgálni valamely arra hivatott szerv ennek a kétszázmillió forintos anyagi (és pénzben ki sem fejezhető értékű erkölcsi) kár okozóinak szerepét és felelősségét? Legalább akkora lelkesedéssel, ahogyan a rendőrség „rávetette” magát az autósokra. „Nagy Balhé Csongrádban” — és másutt is. Ezt most nem pejoratív értelemben említem, csupán csak mint az ez esetben is kívánatos mércét! Ha ezt a vizsgálatot valamilyen törvény tiltaná, úgy legelőször is azt kell megváltoztatni. De azt gondolom — addig is — ráállhatna a témára néhány publicista. Egy barátom kisebb mértékű pénzpocsékolás esetén is mindig felteszi a kérdést: uraim, ki fizeti a révészt? Az országnak pénze nincs. Ezt a kidobott kétszázmilliót vajon milyen új adónemmel vagy áremeléssel fogják pótolni? Mert fogják! Mennyivel egyszerűbb lenne, ha színre lépne az ötletgazda, jelentkezne a halva született terv sok-sok „vevője”, és mind az arra igeneié, — akik így döntöttek anélkül, hogy országuk alkotmányát ismernék (?), vagy komolyan vennék (?), vagy más egyéb okból. De a nagy sietségben az sem tűnt fel, hogy előbb jó lenne, adatvédelmi törvényt hozni? Adódik önkéntelenül a költői kérdés: mi lenne, ha most ők (nem tudom kik, erre kellene a vizsgálat!) „dobnák” össze ezt a pénzt? Istenem, de szép is lesz, ha egyszer megérjük, hogy az fog fizetni, aki a „zenét rendelte”. Nézzük az érem másik oldalát: egy bolti eladót tízezer forintra is megbírságolnak, ha tíz forinttal megkárosítja a vevőt. Az autóst rövidesen harmincezer forintos „tarifával” padlóra viszik, ha valamit elnéz. (Lehet, hogy már a kocsija sem ér annyit!) De a legutolsó gazdasági vezetőt is „meghúzgálják” ha utólag kiderül, hogy valamely döntése hibásra sikeredett. Ismétlem: csak hibásra, nem alkotmányellenesre. Nem tudom mi az oka, de előttem az alkotmány — ha megszegése nem jár károkozással, akkor is — szent! így meg különösen! Joggal tűnődik hát el az állampolgár: hogy van az, hogy a lakosságot egyszer lehet károsítani büntetlenül, máskor viszont még a gondolata is büntetendő. (Pl. téves ártájékoztatás!) Elhiszem — sőt érzem —, hogy az átmenet idejét éljük, de azért valami egységes mérce mégiscsak jó lenne. Vagy addig is legalább valaki elnézést kérhetne! Nem (csak) azért a kétszázmillióért! A bizalom is „érték”. Most (nem tudom kik) jót akartak, de rosszul csinálták, így nagy kárt okoztak. Ha egy következő döntésüknél megint a pénzünk lesz a tét, ajánlom Kazinczy egyik gondolatát: „Jót, s jól!” Kulimár János Tiltakozik a Munkáspárt Megtörtént, amit ép ésszel hihetetlennek tartottunk még akkor is, ha tudtuk, hogy a tiltáshoz nem ép ész, hanem hatalom szükséges: a Büntetőtörvénykönyv módosításával — egyéb jelképek mellett — megtiltották a sarlókalapács és az ötágú vörös csillag nyilvános használatát. Megfosztottak attól a jogunktól, hogy nyíltan meg- valljuk meggyőződésünket és politikai elkötelezettségünket. Április 14-től miénk az a kétes dicsőség, hogy Magyarországon törvény tiltja és üldözi a munkás- mozgalom jelképeit. Ezért: tiltakozunk az ellen, hogy a munkásmozgalom hagyományos jelképeit lábbal tiporják; hogy a munka és a munkásösszefogás szimbólumát összemossák a fasiszta jelvényekkel. Tiltakozunk az ellen, hogy egy alkotmányos politikai párt, a Munkáspárt ellen törvényt fogadtak el, így próbálva meg ellehetetleníteni, tevékenységében korlátozni. A fenyegetettség és a tiltás felértékeli a jelkép jelentőségét. Igenis vállaljuk jelképeinket! Követeljük, hogy az alkotmányt mindenki tartsa tiszteletben: a kormány is, az Országgyűlés is, a politikai pártok is! Bízunk abban, hogy az Alkotmánybíróság — mint alkotmányelleneset — hatálytalanítani fogja ezt a szégyenletes törvényt. A Munkáspárt megyei Koordinációs Bizottsága
