Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-20 / 91. szám

f»3. áprIUs M., kedd ~ HRF Tavaszi vadasparki séta A nappali ragadozó madarak: a réti héja, ölyv, karvaly, sólyom és a többiek Harasztosi Pál felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Leg­utóbb az éjszaka ragadozói­val, a baglyokkal ismerked­tünk meg, ezúttal pedig a nappali ragadozó madara­kat mutatja be Petrilla Atti­la, a Sóstó-erdei Szabadidő­park igazgatója. A nappali ragadozók a só­lyom alakúakhoz tartoznak, függetlenül attól, hogy kese­lyűről, ölyvről vagy sólyomról beszélünk. Ellentétben az éj­szakai ragadozókkal, ezek ra­gaszkodnak a fészkükhöz, éveken keresztül ugyanoda térnek vissza. Ezek egyébként nem vonulnak, csak kóborol­nak, nem is nagyon távolod­nak el a fészküktől. Költés előtt pedig már éberen őrzik a területüket, nehogy idegen ve­tődjön arrafelé. Ilyenkor pro­dukálják furfangos légibemu­tatóikat is — násztáncot „jár­nak”. A tojó nagyobb testű hím párjánál, s minél nagyobb a madár, annál tovább költ. A sasok például kevesebb tojást raknak, viszont olykor ötven napot is ülnek rajtuk, a kikelt fiókák pedig csak két hónapos korukban kezdik bontogatni szárnyaikat. (Viszont sokáig élnek: akár 20-30 évig is). Alig van köztük olyan, ame­lyik hozzászokott volna az ember közelségéhez. Sőt, ép­pen az ember képes elüldözni őket élőhelyükről: ha valahol turisták jelennek meg, vagy egymást követően akár csak kétszer is akadályversenyt rendeznek fészkük közelében, képesek tojásaikat is sorsukra hagyni, s új helyre költöznek. Az előbbiekből következik, hogy rendkívül ritkán figyel­hetők meg. (Kivételt képeznek ez alól az egerészölyvek és a A sas vércsék.) Csúcsragadozók, vagyis őket már nemigen eszi meg más. Számuk azonban mára rendkívül megfogyatko­zott. Ennek legfőbb oka, hogy az elfogyasztott táplálékkal együtt vegyszerek, permetsze- rek halmozódtak fel szerveze­tükben, amelyek főként a sza­porodásukat befolyásolták. A legfőbb bűnös a DDT volt. Köztudomású, hogy Eu­rópában ennek az emberre is roppant veszélyes vegyszer­nek a használatát betiltották. Csakhogy éppen azt nem szokták nagy dobra verni, hogy a DDT-t a fejlődő orszá­goknak adták el, s azokban még ma is használják. Anél­kül, hogy antireklámot kelte­nénk, azért nem árt tudni: a nagy valószínűséggel DDT­vel kezelt élelmiszereket na­rancs, banán formájában fo­gyasztjuk... Visszatérve a ma­darakra: a DDT meddővé tette a ragadozókat, de ha mégis tojtak, a tojás héja annyira vékony volt, hogy összetörött a költő madár súlya alatt Főként rágcsálókkal (egér, pocok, hörcsög) táplálkoznak, s ezzel jelentős hasznot hoz­nak a mezőgazdaságnak. A darázsölyv fiókáit méhek és darazsak lárváival eteti, a kék vércse szitakötőket és na­gyobb testű repülő rovarokat, a kígyászölyv hüllőket, kétél- tűeket, siklókat, a.békászósas békát gőtét, az egerészölyv pockot, hörcsögöt, egeret, a sólyom és a héja pedig mada­rakat fogyaszt legszívesebben. Hazánkban 18 faj fészkel, s időnként további 16 faj még nem ivarérett példányai is felbukkannak. Egyébként 2-3- 4 év is eltelik, míg a szaporo­dásra képes lesz a ragadozó­madár, s addig, akár annak idején a mesterlegények, kó­borol. A fent említett fajok hét nagyobb csoportba sorolha­tók. Ha nedves, vizes terület fölött hosszú szárnyú, im­bolygó röptű madarat látunk, az biztos, hogy réti héja. Al­földi tájakon a magasban lom­hán köröző, viszonylag rövid szárnyú, tömzsi testű madár az ölyv. Erdőszéleken, ha gyors, siklóröptű, hosszú farkú, kerek szárnyú madarat látunk, az karvaly vagy héja. Villás farka egyedül a kányának van. Nyílt területeken szép, sarlós szárnyáról ismerhetjük fel a gerle nagyságú vércsét, amelynek jellegzetessége még, hogy a levegőben egy helyben lebeg - „szitál”. Ha­sonló a szárnya, de a farka rö- videbb és rendkívül gyors mozgású a sólyom. A legna­gyobb légimutatványos. Igazi madárvadász, amikor áldoza­tára repülés közben lecsap, se­bessége eléri a 200 km-t óránként. A sas a szabadság madara, a ragadozó madarak királya. Nagyon kevés van ebből az óriási madárból, amelynek számyfesztávolsága eléri a két métert. Az összes hazai ra­gadozó madár védett. Éppen ezért fogva tartásuk, lövésük, fészkük bolygatása tilos. Még preparálni sem szabad őket. A sóstói vadasparkban galam- bászhéját és egerészölyvet lát­hatunk, ezek mind úgy kerül­tek a parkba, hogy előzőleg balesetet szenvedtek, s olyan sérülések érték őket — látszik is rajtuk —, hogy önmaguk el­látására szabadon már képtele­nek volnának. Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Volt időszak, amikor a hírek, információk postaga­lambok segítségével jutottak el a címzettekhez. A hírközlő eszközeinél némely esetben talán még ma is gyorsabb és pontosabb üzenetközvetítők lennének e madarak, melyek tartása és nevelése napjaink­ban már csak versenycélokat szolgál. — Mint minden más sportot, a galambtenyésztést is gyermekkorban jó elkezdeni, én magam is a nagybátyám madárbirodalmában „fertő­ződtem” meg — tekint vissza hosszú és eredményes múlttal rendelkező hobbijának indítta­tására Pók Győző. — Néhány ajándékba kapott galamb adta az állományom alapját, majd a gondos nevelés, beszerzés után szervezeti keretek között indulhattam versenyeken, amelyek szép sikereket hoz­tak. A versenyeztetést megcélzó galambtenyésztéshez komoly feltételeknek kell megfelelni, s a tartás is sok áldozattal jár. A Magyar Postagalamb Sport- szövetség fogja össze az or­szágban meglévő, számát te­kintve még változó 12-17 ver­senykerületet. Ezeken belül működnek az egyesületek, a tagsági viszony előfeltétele minden rendezvényen való részvételnek. A madarak pél­dányonként a kutyákéhoz ha­sonló törzslappal és számmal rendelkeznek, s a tenyész- anyag értékesítése illetve be­szerzése ez alapján történik. A nemzetközi versenyeken jól szereplő egyedek Nyugat-Eu- rópában egymillió forintnál is nagyobb összegekért cserél­nek gazdát. S hogy mitől érté­kes egy ilyen madár? A verse­nyeknek sajátos szabályai vannak. Az egyesületi tagok által benevezett galambokat egységesen elszállítják teher­autón a rendező országba, ott egyszerre elengedik őket, s a hazarepülés időtartama, a gyorsaság dönt. Hihetet­lennek tűnő távokat, 8-900 kilométereket tesznek meg hazafelé jövetben leszállás nélkül, s máig sincs tisztázva, hogyan tájolják ilyen pontosan magukat a soha nem látott terepeken is. A legjobban sze­replő madarak pontértékelés alapján díjlistán szerepelnek, tartós jó szereplés esetén meg­élénkül a külföldi érdeklődés. Gazdi kereső Nyíregyháza (KM) — Há­rom hónapos, fekete, fiúkutyát adnak ajándékba (nagy testű lesz), akit érdekel, a telefon: 14-915. Körülbelül két hónapja ta­láltak Nyíregyházán egy fa­rokvágott nőstény keverék ku­tyát. Azóta keresik a gazdáját. Érdeklődni a Kéményseprő u. 18. szám alatt lehet, de ha a gazdi nem jelentkezik, remél­jük, lesz, aki szívesen magá­hoz veszi a kutyust. Öt kiskutyának keresünk jó gazdikat, nyolchetesek, és a felszámolás alatt álló nyíregy­házi ÉPÍTEK Kft. (Rákóczi utca) udvarán születtek. Akik szívesen felnevelnék őket, ér­tük mehetnek. Ugyancsakt kiskutyának — ezek kéthónaposak — keres­nek gazdát a 15-925-ös tele­fonszámon. A tavaszi, veszettség elleni kötelező védőoltás ,jó alkal­mat” kínál sokaknak arra, hogy kutyáikat szélnek eresz­szék, vagy örökre elaltassák. Még mielőtt erre a goromba lépésre szánná el magát vala­ki, előbb keresse a gazdikere­sőt, együtt bizonyára találunk a kutyus számára is jobb meg­oldást! Olvasónk írja ___________________ Kutyák, ha találkoznak Az automatapóráz csak lassan enged a nekifeszülő izmos nyaknak. A vágott fü­lek antennaként merednek az égre. A gondosan fésült bun­da meg-megrázkódik, és az ápolt körmök szikrázó tánc­ba kezdenek az aszfalton. A büszke gazdi értetlenül szemléli ezt a vitustáncot, és a villogó fogak közül kitörő morgást csendesen csillapít­ja­Mindhiába! A park bokrai mögül lógó fölű korcs sompolyog elő. Horpasza csaknem átszakad, bundája az avar minden szennyét magával hordozza. Lassan, sántikálva közele­dik, lelógó fülei el-eltakarják fátyolos tekintetét. A szikrázó aszfalttól alig egy méterre megáll, a feszü­lő pórázra bámul, és mint aki tökéletesen felmérte a helyzetet, hátsó lábát fele­meli, majd méltóságteljes lassúsággal elindul újra a bokor felé. Nagy Ferenc Nyíregyháza Mi a hobbija? A virágok kertészének — vállalkozóként Nyíregyháza (KM - CSK) — A főszakács a főkertészre volt kíváncsi, s ha Krajnyák Csaba pontos titulusa nem is főkertész, hiszen a Tulipa Kft. ügyvezető igazgatója, kevesen vannak, akik tőle jobban értenének a virágok nyelvén. Kertészeti techni­kumot, utána a gödöllői főis­kolán kertészeti szakot vég­zett. Nyolc évig tanított a tiszaberceli szakmunkáskép­zőben, majd váltott: kilence­dik éve vállalkozó. Tavaly ősszel vásárolták meg — családi vállalkozás­ban, s van egy holland társuk is — a nyíregyházi Közterü­letfenntartó Vállalat kerté­szeti telepét, s azóta ők gon­dozzák, nevelgetik, szaporít­ják azokat a dísznövényeket, virágokat, amelyekben ha­marosan már a város köz­területein, parkjaiban gyö- györködhetünk — illetve lakásainkban, kertjeinkben. Most éppen a leanderrel kísérletezget, igyekszik olyan méretűvé „törpésíte- ni”, hogy az erkélyek dísze lehessen, igyekszik megked- veltetni a ftixiát, a köviró­zsafát. A növényeknek is van lel­kűk, becézgetni, simogatni kell őket — a legtöbb felnőtt erre tanítja gyermekeit. S ahogy egyik üvegházból a másikba sétálunk, Krajnyák Csabát hallgatva hamar ki­derül: nem is olyan egyszerű ez a „virágnyelv”. Mert ki­nek jutna eszébe például, hogy amikor — vegyük az egyszerű muskátlit — azt szeremé, ha szépen virítana, akkor kicsit „kínoznia” kell. A világért se gondoljunk most rosszra! Egyszerűen arról van szó, ha a növény anyagcseréjében valami za­vart keltenek (egy darabig nem öntözik), az úgy „gon­dolkodik”: végem van, gon­doskodnom kell az utódok­ról. S a virága csakhamar el­kezdi bontogatni szirmait. Ellenben, ha agyondédel­getik, nagyon jót akarnak ne­ki, elrontják. A kála — amely mostaná­ban kezd újra divatba jönni — Etiópiában őshonos, ott pedig hat hónapig száraz, hat hónapig esős az idő. Ha jót akarunk neki, meg kell te­remtenünk számára a száraz évszakot: ha nyáron nem ön­tözzük, levágjuk, vagy hagy­juk elszáradni, a leveleit, ősszel újra cse­répbe ültetve gyönyörűen ki­hajt. A begóniáról, erről az egysze­rű, látszólag igénytelen kis növényről talán legtöbben nem is tudjuk: mag- vainak gramm­ja drágább, mint a tört ara­nyé. A szabad szemmel is alig látható (hiszen egy grammnyi tömeget 35 ezer mag tesz ki) magvacskákat vetés után (földdel takarni nem sza­bad!) háromszor is áttűzde­lik, csak azután ültetik a pa­lántákat a kertbe, patkokba. Hosszasan sorolhatnánk, a százezernyi palánta mellett hányféle szoba- és dísznö­vény fejlődik az üvegházak­ban — amelyek azután a vi­rágüzletekbe kerülnek —: a legtöbb Hollandiából érke­zett, bonsai-ok, dracénák, yukkák, calatheák, nagyon bájos a „fikusz tinike”, a cse­repes kávécserje, s akkor még nem is beszéltünk az ananászról, számos tő gyü­mölcse hamarosan szüretel­hető. A végére hagytunk egy érdekességet. Hallott már valaki növényszanatórium­ról? Krajnyák Csaba tudo­mása szerint az országban az első Nyíregyházán lesz. Az ötletet az adta, hogy ál­latkórházak is vannak, akkor hát miért ne adhatná be vala­ki kedves szobanövényeit, ha valami betegség támadta meg őket olyan helyre, ahol meg tudják gyógyítani. Vagy éppenséggel hosszabb időre el kell utaznia valakinek, s nem tudja kire bízni a virá­gait, itt gondját viselik. S hogy a növények szerel­mesének mi a hobbija? A víz. A Tisza. Ezzel így van az egész család. S ha idejük engedi, a három gyerekkel együtt irány Tokaj. Van ott egy kis telkük és egy csó­nakjuk. Éppen ezért amatőr — vagy ahogy ő fogalmaz: sivatagi — hajósként sze­retne megismerkedni egy profi hajóssal. A SZERZŐ FELVÉTELE Repülő iránytűk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents