Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-20 / 91. szám

1993. április 20., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarországi 5 Trampolin az olvasás szolgálatában Gyógyító sporteszköz a városi stadionban, amelyet felügyelet mellett lehet alkalmazni Balázs Attila felvétele Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Ed­dig nem figyeltünk rájuk elég­gé, mára azonban kiderült: igen sok gyermek küszködik olvasási és helyesírási gyenge­séggel. A dyslexiás és dysgra- phiás tünetek felismerése után összehangolt csapatmunkával képesek a szakemberek kezel­ni ezeket a gyerekeket. A siker érdekében nemcsak az orvos tehet valamit, hanem egy ed­dig hazánkban kevéssé ismert sporteszközt, a trampolint is meglepően jól hasznosíthat­ják. Nyíregyházán a városi stadi­onban április 13-án állítottak fel egy ilyen ugrálóasztalt, amely forradalmasíthatja az említett betegségben szenve­dők kezelését. Korrigálni a rendellenességet Overállos szerelő bújik elő a speciális asztal alól, az utolsó simításoknak lehetünk tanúi. Bukolyi József mérnök-köz­gazdász Székesfehérváron né­hány éve ismerkedett meg a trampolinnal, s azóta a sport­szer hazai készítője, forgalma­zója, propagandistája, úgy­szólván mindenese. — Mifelénk sajnálatos mó­don a cirkuszi akrobatikával azonosítja a közvélemény a gumiasztalnak elkeresztelt trampolint. Hadd tegyek annyi kitérőt, hogy egy olasz szár­mazású amerikai professzor, Trampolino alkalmazta elő­ször egészségügyi célokra ezt a sporteszközt. Régen valóban gumi adta az asztal rugalmas­Kedvelt az ugróasztal ságát, most már acélrugó he­lyettesíti. Trampolino a gyer­mekkori agyi működést tanul­mányozta, a rendellenességek korrigálására keresett használ­ható megoldást. így jutott el a gumiasztal ötletéhez, amelyet később róla neveztek el. A világ sok országában a szabadidősport kedvelt eszkö­ze a trampolin, világ- és Euró­pa bajnokságot rendeznek be­lőle. Hazánkban alig néhány éves múltra tekint vissza, de nem sportszerként, hanem a gyógyászatban szerzett magá­nak ismertséget. Erősíti az idegrendszert Budapesten dr. Marton-Dé- vényi Éva ideggyógyász hasz­nálja a trampolint a dyslexiás és dysgraphiás gyermekek ke­zelésében. Erről a betegségről annyit érdemes tudni, hogy a gyermek csecsemő- és kis­gyermekkorban nem ment vé­gig problémamentesen azon a mozgásfejlődésen, mely a hely-helyzetváltoztatás-fele- gyenesedési-dominancia moz­gássor. Ez kizárólag az emberi faj sajátja, s ehhez kapcsoló­dik az olvasás és íráskészség kialakulása. Ezt vizsgálva bi­zonyos mozgásokban igen jól észlelhető a gyermek elmara­dottsága. Ezt speciális gyakor­latokkal, intenzív idegrend­szer-fejlesztéssel igyekeznek behozni a szakemberek. Hazai irodalom híján amerikai szer­zők műveit használják alap­anyagnak. Az idegrendszeri problémák kezelésében a trampolin egyensúlyjavító és vizuális al­kalmazkodást növelő hatásá­nak tulajdonítja Carl H. Dela- cato amerikai szerző az ered­ményeket. Az ő publikációja nyomán három éve foglalko­zik Marton doktornő a trampo­linnal, mint kiegészítő moz­gásprogrammal. A szülők is rendkívül kedvező tapasztala­tokról számoltak be. A tram­polin rendszeres használata szinte megdobja a mozgásfej­lődést, a gyermek mozgása ugrásszerűen lesz ruganyo­sabb, ügyesebb. Az olvasási készség is hamarabb helyreáll, a gyerek önbizalma és moz­gásvágya jelentősen megnő. Gyülekeznek a gyerekek és a felnőttek a stadionban a trampolin körül. Magas rács övezi a sportszert. Bukolyi Jó­zsef szerint rendkívül fontos az óvatosság, mivel az ugró­asztalon végzett gyakorlatok, a mozgássor hamar kedvet csi­nál a szabóhoz és a még ösz- szetettebb elemekhez. Kizáró­lag felügyelet mellett szabad működtetni. Akkor viszont igen izgalmas, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt örömet adó sportélményt nyújt. Ha Bukolyi József lelkese­dése és több éves fáradozása eredményt hoz: sportági szak- szövetséget hoznak létre, a Testnevelési Egyetemen a tor­na tanszéken már foglalkoz­nak a trampolinnal, s gyógyá­szati célokra is az eddigieknél szélesebb körben alkalmazhat­ják. Csak idő kérdése — A trampolin mint katali­zátor elősegíti a többi gyógy­mód együttes hatását. Alapít­ványok érdeklődnek iránta. Mind a szabadidősportban, mind a gyógyításban karrierre számíthat. Csak idő kérdése, hogy hazánkban is elfoglalja sajátos helyét a trampolin — vélekedik Bukolyi úr. Az ugróasztal nem olcsó, de az olvasási és helyesírási ne­hézségekkel bajlódó gyerme­kek és szüleik mellett a sza­badidő sportolók, a különleges mozgást, a relatív súlytalansá­gi állapotot megtapasztalók örömmel járhatnak majd ta­vasztól őszig tartó szezonban trampolinozni. Sír a telefon Őr községben Hálátlan feladat eldönteni, ki kapjon később vonalat, ezért sorshúzással döntenek A sok tárgyalás ellenére hat család számára még jó pár hónapig csak álom marad a telefon. Balázs Attila felvétele M. Magyar László Őr (KM) — Mindennapi életünk nélkülözhetetlen se­gítőtársa a telefon — persze, már ahol van. Nem véletlen tehát, hogy egyre több tele­pülésen minél többen szeret­nének telefont, ám igénylő­ből több van, mint vonalból. így van ez Őr községben is, ahol a vonalak helyett csak ígérgetéseket kapnak a hely­beliek. Kevés a vonal A történet még 1991-ben kezdődött. A polgármesteri hi­vatal felmérte, hogy a telepü­lés 500 családja közül meny­nyien kémek 50 ezer forintért fővonalat. Végül akkor csak 52 család mondott igent, így nem jött létre községi társulás, hanem csak egyéni bekötésről lehetett szó. Tavaly áprilisban aztán jelentkezett egy utca, hogy lakói önerős formában szeretnék a telefont megépíte­ni. így is történt, szeptember végére megkapták a telefont. — Mindezen felbuzdulva még újabb két utca lakossága jelentkezett, hogy ők is szeret­nének telefont — tájékoztat Hódi Miklós, Őr polgármeste­re. — A hivatal vállalta a szer­vezést, s augusztus 28-án alá­írtuk a megrendelőt a MA­TÁV mátészalkai üzemegysé­gével. A megállapodás szerint január közepe volt a határidő. A kivitelezők már nagyban dolgoztak, amikor a télen ki­derült, hogy a vajai 400-as központban már nincs 34 sza­bad vonal, csak 28. Felrúgott megállapodás A vajai 400 vonalas központ felosztásában eredetileg úgy állapodott meg négy település, hogy. Vajának 200, Rohodnak 75, Őrnek 75, Nyírparasznyá- nak pedig 50 vonal jut. — Mint megtudtuk, ez ak­kor lett volna igaz, ha egyszer­re lett volna ennyi igény mind a négy községben. Mivel a MATAV-nak az volt a célja, hogy minél hamarabb elfogy­jon ez a 400 vonal, nem vette figyelembe a korábbi megálla­podást, így Őrnek nem jutott már megfelelő számú vonal. Az emberek jönnek, s kérde­zik, hol tart a telefonügy. Ők már rég befizették a pénzt, szeretnék tudni, mikor lesz te- lefonjuk.Március elején Hódi Miklós Debrecenben tárgyalt a MATÁV beruházási osztály- vezetőjével. Mivel a vállalat­nak újabb 400-as központ épí­tésére nincs pénze, megál­lapodtak abban, hogy 28 von­alat bekötnek, a fennmaradó hatot pedig igazgatói engedél­lyel ideiglenesen bekötik a vizsgálókészülékek terhére. Hiába várták Őrben, hogy a kivitelező folytassa a munkát, kiderült, az igazgató nem en­gedélyezte a hat vonal bekötését. Tárgyalásról tárgyalásra — Április elején megint el­mentem tárgyalni, de mivel azt mondták, hogy a hat vonal bekötésére nem vállal a MA­TÁV határidőt, felálltam az asztaltól — folytatja a polgár- mester. — Mire hazaértem, már várt a telefon: menjek vissza másnap, lesz valami megoldás. Nyilatkozat ké­szült, amely szerint ez év de­cember végéig a hat vonalat mindenképpen megoldják a vizsgáló vagy a tartalék vona­lak bevonásával, a 28 család­nak pedig május 15-ig bekötik a telefont. —Hátra van még az a hálát­lan feladat, hogy eldöntsük: melyik család legyen benne a hatban? Valószínőleg a 34 ne­vet beledobjuk egy kalapba, s kihúzzuk azt a hat családot, akik csak később kapják meg a telefont. Kisvárdán a Víz és a Kölcsey utca kereszteződésé­ben lévő Sarokház ABC látja el a Virág Ferenc utcai lakótelepen és a környéken élőket friss áruval Vincze Péter felvétele Jegyzet Divatos gyógyszerek Kovács Éva n zakemberek állítják, O statisztikusok és közgaz­dászok adatokkal, tényekkel bizonyítják, az egészségügy a legdrágább, legköltsége­sebb ágazatok egyike. Nincs az a pénz, amit el ne nyelne, nincs az a költségvetés, ame­lyet időnként meg ne rendí­tene. Elég, ha csak a folya­matosan növekvő gyógy­szerárakra gondolunk, de nyugodtan hozzávehetjük az energia, a víz, a villany és egyéb, a gyógyításhoz nél­külözhetetlen kiadásokat, költségeket is. Nem titok az sem, hogy ma összesen négymillió munka- vállaló tartja el az országot, termeli ki, fedezi a társada­lombiztosítás, az egészség­ügy szükségleteit. Mindezek­ből következik, hogy nem ár­tana e területen se a mosta­ninál nagyobb takarékos­ság, ha úgy tetszik, a nehéz időkben nélkülözhetetlen ésszerű spórolás. Mert hogy nehéz idők vannak, az telje­sen bizonyos. Kezdődhetne a takarékos­kodás szerintem rögtön a gyógyszereknél, s ezzel egyi- dőben elkelne egy kis ipar­védelem a hazai piacokon. Orvosok mesélik, ma már szinte nincs olyan nap, hogy egy-két ügynök ne kopogna ajtajukon, a legmodernebb, no meg a legdrágább külföl­di patikaszerek egész arze­nálját kínálva nekik. Csil- log-villog a doboz, tobzód­nak a színek, a legmoder­nebb formát öltik a tubusok, üvegek. Mindez persze fo­rintért, s nem is kevésért. Eközben privatizációra vár, idestova tönkremegy a magyar gyógyszeripar, mert mindenki a nyugatit, a drá­gát szeretné eladni. A beteg meg csak áll a patikák pénz­tára előtt, szorongva szá­molva a forintokat, elég lesz-e, futja-e mindenre, amit felírt a doktor úr. Orvosismerősöm meséli, számítógépében napraké­szen tárolja a gyógyszerek áraival kapcsolatos adato­kat, s mielőtt felírja betegé­nek a receptet, csendben megkérdezi: két azonos ha­tásúból melyiket, az olcsóbb hazait, vagy a drágább nyu­gatit ajánlhatja-e? Mi lesz a válasz, talán nem is kell mondani. A kisnyugdíjas, a szaporodó számú munkanél­küli gondolkodás nélkül vá­laszt, s az esetek döntő több­ségében nem is jár rosszul, mert a magyar is van olyan jó, ha nem éppen jobb, mint a méregdrága nyugati. Hatásában sokszor sem­mi, külalakjában szinte min­dig eltér a kettő. Kérdés per­sze, divatolni, vagy éppen gyógyulni akar-e valaki. Mert azt kár lenne tagadni, a gyógyszerezésben, a gyógyszerfogyasztásban is alakulnak ki időnként diva­tok. Egy-egy felkapottabb cikk nem is annyira az orvo­sok, mint a betegek által vá­lik slágerré, s akkor aki te­heti, csakis azt eszi. Márpe­dig nekünk most nem hiá­nyoznak az efféle divatok. Nincs rá pénzünk, mégha szükségünk lenne is. Támogassuk a hazai ipart! — szólt egykor a jel­szó, melynek aktualitása saj­nálatos módon most újra visszatérni látszik. Ha majd a nehezén túljutunk, jöhet­nek ismét a gyógyításban is az „újhullámok”, az átme­neti, vagy éppen tartós diva­tok. Alapítvány Dombrádért Dombrád (KM) — Közel hetvenért vettek részt azon a meghitt honismereti találko­zón Dombrádonon, melyen — a nagyközségből a fővá­rosba elszármazott dr. Sipos József történész kezdemé­nyezésére — megalakult a Dombrádi Honismereti Ala­pítvány. A helyszínen negy­venen csatlakoztak. A pol­gármester örömmel üdvö­zölte az alapítványt, s kife­jezte, hogy a képviselő-tes­tület partnere a szándékok megvalósításának. Várják azok csatlakozását, akik sze­retik a települést, s ragasz­kodásukat ebben a formában is szeretnék kifejezni. TB-képviselőket választunk Nyíregyháza (KM) — A társadalombiztosítás önkor­mányzati képviselőinek megválasztására kerül sor május 21-én hazánkban. Fél évszázaddal ezelőtt már lé­teztek efféle szervezetek, mégpedig nem is akármilyen eredménnyel. Most is az a cél, hogy nagyobb ellenőr­zés mellett döntsenek a ren­delkezésre álló pénzek fel- használásáról. S mindezt pártoktól függetlenül tegyék. A májusban megválasztás­ra kerülő önkormányzatok nem vállalnak könnyű szere­pet. Tagjaik sorába ezúttal egyrészt a munkáltatók ér­dekképviseleti szervei, illet­ve maguk a biztosítottak de­legálnak küldötteket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents