Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
1993. április 17., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Mentálhigiéné — a jövő tudománya 4 Ahhoz, hogy megszűnjön a „küszöbláz”, meg kell tanulnunk a szakszerű lazítás technikáját A támaszkereső és a védelmet nyújtó kéz egymásra találásában sokat segíthet a mentálhigiéné Kállai János Nyíregyháza (KM) — Szorongásokkal, gátlásokkal, kimondott vagy kimondatlan félelmekkel — valljuk be — sokan küzdünk. Sokszor úgy tűnik, a ránk nehezedő terhektől nem tudunk szabadulni. És ami a dolgot súlyosbítja: egy idő után a halmozódó lelki problémáknak a fiziológiás betegségtünetei is jelentkeznek. Orovoshoz kell fordulni. Egy ma még szélesebb körben kevésbé ismert tudomány, a mentálhigiéné elkötelezettjei és művelői vallják: a kórházi ágyig vezető utat nem feltétlenül kell bejárni. Az „elkerülhetőség” módszereiről kérdeztük Exterdéné Zsurkai Ilonát, a nyíregyházi Egészségügyi Főiskola adjunktusát, aki maga is most végzi a debreceni tudományegyetem pszichológiai fakultásán a mentálhigiéné szakot. Megelőzés, lelki edzés, védelem — Nem mint a szakma autentikusa kívánok ezekről a kérdésekről beszélni, hanem mint aki tanulóként meg- és átélem ennek a nálunk eddig szervezetten nem működtetett tudományterületnek a lényegét. A mentálhigiéné fogalom valójában a személyiség zavartalan működésének és képességeinek a védelmét tartal- mazza.'Jelentősége a folyamatos megelőzésben van, azaz a lelki megterhelésekkel szembeni védelem kialakításában. A cél pedig: az egyén „legyűrőképességének” a fejlesztése. □ Amit Ön felvázolt, az sokban hasonlít a különböző lelkitréningek, személyiségfejlesztő tanfolyamok, vagy — bocsásson meg —a csodadoktorok terápiájára. Mitől tudomány a mentálhigiéné? — A hozzá nem értés, a fogalomnak és magának a tudománynak az ismeretlensége, félreértelmezése lehet a forrása a tudománytalanság vádjának. Magam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mentálhigiéné országosan és nemzetközileg ismert szaktekintélyének, dr. Bagdy Emőke kandidátusnak a tanszékén vagyok végzős hallgató. Magyarországon az ő tevékenységének köszönhetően vált ismertté a relaxációs és szimbólumterápiás eljárás. □ A relaxációról is sokat beszélnek mostanában, néha azonosítják a fogalmat a pihenéssel. Tényleg erről van szó? — Nos, a mentálhigiéné két nagy területet ölel fel. Az első, amit megelőzésnek nevezünk, az egészséges embereket készíti fel a nehézségek elviselésére, vagyis a lélek edzésével foglalkozik. A másik az önvédő mechanizmusok kialakítása, melyek közül az egyik a re- laxáció. Ez a módszer alkalmas, sok egyéb mellett, a szorongások feloldására is. De tudni kell: a relaxáció nem medicina! Ez nem az orvos és a páciens kapcsolatát feltételezi, hanem a társ- vagy kliensi viszonyt. Az eljárás során a társnak nem tanácsokat kell adni, hanem konzultálni kell vele. Kórházi kapcsolatok és a mentálhigiéné □ Ön előbb-utóbb befejezi a tanulmányait a debreceni egyetemen. A gyakorlatban hol fogja hasznosítani az ismereteit, a szaktudását? — Húsz évig tanítottam a nyíregyházi egészségügyi szakközépiskolában. A kórházi gyakorlatok során megfigyelhettem a legkülönbözőbb emberi viszonylatokat: az orvos-beteg, a nővér-beteg, az orvos-nővér sok konfliktussal terhelt kapcsolatait, melyekben az emberi méltóság nem egyszer csorbát szenvedett. Pedig ezek minőségén múlik minden! A beteg kiszolgáltatottságérzésén is enyhíthetne a mentálhigiénésen felkészült orvos vagy nővér pozitív viszonyulása. Éppen ezért fogom a tanultakat először a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskola diákjai körében alkalmazni. A megyei önkormányzat pályázatára benyújtottam a Mentálhigiénés ellátás programja című munkámat. Sikerrel jártam. Tréningre szorulunk — A közeljövőben elkezdjük a relaxációs tréninget önkéntesen szerveződő csopor- t(ok)ban. Ennek a munkának a nyitányaként fog Bagdy Emőke előadást tartani április 20- án, 13 óra 30-tól az egészség- ügyiben. A jövő pedig? Az egészségügyi kormányzat szándékainak megfelelően, minden megyében meg kell szervezni a mentálhigiénés ellátást. Ez elsődlegesen a szaktárca feladata, de nem „bújhat ki” alóla az oktatásügy sem. Mert a felnövekvő nemzedékeket kell jól felkészíteni a világban való eligazodásra, az „küszöbláz” megszüntetésére. Persze, ezekben a dolgokban csaknem valamennyien tréningre szorulunk, amit még egészségesen a legcélszerűbb elkezdeni. Korszerűbb technika kellene Egy modem tűzoltó gépjárműfecskendő több mint tizenötmillió forintba kerül Nyíregyháza (KM - T. K.) — Lassan elavult fecskendős autókat küldhetnek a tűzoltók a riasztás helyszínére, ám ezek nehezen tudnak eleget tenni a feladataiknak. A nyíregyházi városi tűzoltóparancsnok, Pernyák Sándor őrnagy azt is hozzátette: a Belügyminisztérium pályázatot hirdetett a technika korszerűsítésére, de támogatást csak azoknak adnak, akik legalább 30-40 százalék saját erővel is rendelkeznek. Erre sajnos, a nyíregyházi parancsnokság képtelen. Egy modem gépjárműfecskendő 16 és 20 millió forint közötti összegbe kerül. Épp ezért levélben kérte a nyíregyházi és a környékbeli települések ön- kormányzatait, a gazdálkodó szervezeteket, az intézményeket, hogy anyagi lehetőségeiktől függően támogassák a tűzoltótechnika korszerűsítését. Eddig is többen ígértek anyagiakat, hogy a pályázatot benyújtsák a BM-hez. Már csak azért is sürgős lenne a segítség, mert két hónap áll rendelkezésre a pénz összeszedésé- hez és a pályázat beadásához. Tudomásuk szerint a megyéből a nyírbátori és a záhonyi tűzoltók már pályáztak, az országból is bizonyára sokan élnek a lehetőséggel. Az életet és az anyagiakat óvó tűzoltóknak, sajnos, saját erő vagy költségvetési támogatás nem áll rendelkezésre a modernizálásra, ezért szükséges összefogni e téren is. —----------------- Tárca A lmot láttam. Rémálmot.- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember... Haja hajdan fekete volt. Almomban fehér. Feje valaha tiszta, lelke jóságos. Víziómban elborult aggyal, háborgó lélekkel fenekeden a világ ellen. Az álomképben egyedül élt, mint az ujjam. Holott hajdan, a valóságban akár dedót nyithatott volna, annyian nyüzsögtek körülötte. Vajon miért maradt magára ez az úr álmomban? Csak egy kutyája maradt, mert az eb elég vájtfülű volt hogy ne hallja meg, mit mond, ha éppen elöntötte az epe. Ahányszor e nyomasztó álomra gondolok, eltűnődöm azon, vajon miért torzult el az évtizedek alatt kialakult kép? Hiszen a pszichológusok szerint a valóságot éljük tovább álmunkban, abban a sajátos világban, esetleg megelevenednek még benne vágyaink. Én sosem vágytam arra, hogy ilyennek lássam ezt az urat. Vagy tán ő a kivétel, aki erősíti a szabályt? Vajon milyen külső hatások érték a lelkét, hogy így kificamodott egykori egyénisége? Vagy lelkében Györke László Vízió mindig is benne volt a csírája a gáládnak, csak éppen jól leplezte? Nem valószínű, hiszen aki tenyérnyi szobáját, vékony karéj kenyerét, fél pohár borát is megosztotta a nálánál is szegényebbel, akitől valaha csak önzetlenséget, szépet, jót, nemeset lehetett tanulni... Ezt nem lehet megjátszani! Ez belülről jött, ez a lénye, az egyénisége volt. Évtizedek teltek el, hírét sem hallottam. Most meg ez a rémálom... Külsején csak az évek látszottak, ám bensőjében valami megmagyarázhatatlan nagy tragédia, lelki összeomlás idézhette elő a változást. Mint általában az álomban, magyarázat nincs, csak sejtés, hogy a belső deformáló- dás végül is külső behatások eredménye lehet. Talán a mai, keményebbé, olykor kegyetlenebbé, kevésbé emberarcúvá lett élet? De hát csak okoskodás ez, hiszen élete folyamán az utóbbi időkhöz képest sokkal keményebb pofonokat állt ki emelt fővel, csorbulatlan hittel és tiszta szívvel. Hiszen zokszó nélkül viselte el az égbekiáltó igazságtalanságokat. Életművésznek neveztük, hiszen a lét peremén is olyan ember tudott maradni, akinek a szava számított, súlya volt, akire felnéztek még akkor is, amikor úgy döntött: vándorbotot vesz a kezébe, és szerencsét próbál, akár a mesében a szegény ember harmadik, legkisebb fia. Senki nem vetett követ rá, hisz mindenki tudta: e döntésre az élet kényszerítette, s ez ellenkezik vágyaival. Csak hát a mindennapi kenyérgondok... A mellőzöttség... A kiúttalanság... alán el is felejteném ezt a rémálmot, ha nem térne folyton vissza már egy hete. Talán fel kellene keresni — ha tudnám hol él —, és meggyőződni róla, hogy ez csak egy rossz tréfa volt álomtündértől. És hogy ő éppen olyan, mint régen. Legfeljebb az évtizedek okozta külső elváltozások... De belül semmi! Nézőpont Hazai földben Balogh Géza M a vesznek végső búcsút Kállay Miklóstól. Magyarország egykori miniszterelnökét, külügyminiszterét hosszas száműzetés után Amerikában érte a halál, a New York-i temetőben pihent sokáig. A család öt éve hozatta át hamvait Rómába, a Magyar Máltai Lovagok sírboltjában várta, hogy végakaratának megfelelően a kállósemjéni családi kriptában leljen végső nyugalmat szerettei között. Most jött el ez a nap. Magyarországnak újból szabadon választott parlamentje, független kormánya van, hosszú idő után nem idegen hatalmak ránk erőltetett akarata szerint kell élnünk. Kállay Miklós is erre törekedett miniszterelnökként. A lehetetlennel határos feladatra vállalkozott ezzel. Kinevezésekor a legtöbb európai nemzettel együtt már Magyarország is belesodródott a világháborúba, az országot kettős veszély fenyegette: vagy a hitleri megszállás, vagy a sztálini bolsevizmus. A józanul ítélő történészek szerint az olyan kis országnak, mint Magyarország, nem volt harmadik lehetősége. Az egykori miniszterelnök világosan látta a veszélyt, ezért is próbálta meg a lehetetlent, próbálta meg felvenni a kapcsolatot az angolszász hatalmakkal. Az ő szavaival: a náci és a szovjet zsarnokság között minden erőnkkel a szabadsághoz, a Nyugathoz akartunk eljutni. Am a hintapolitika, mely a kettős veszedelem elkerülését, a magyarság függetlenségének, az ország területi integritásának megőrzését igyekezett elérni, kudarcra ítéltetett. Béketapogatózásait az angolszászok lekezelték, a németek meg kezdettől fogva a távozását követelték. Negyvennégy márciusában pedig bekövetkezett a vég. A hitleri csapatok megszállták hazánkat, az ország végleg elveszítette a függetlenségét. Kállaynak is menekülnie kellett. A koncentrációs táborból szabadulván Amerikában telepedett le. Soha többé nem látta viszont a hazáját. Utolsó mondatainak egyike így hangzott: „Én hiszek a szabadságban, a becsületben, a hűségben, ezért hiszek nemzetem, népem feltámadásában”. Kállay Miklós ma végleg hazatalál. Szekeres Tibor felvétele Kommentár___________________ Utca és utcanév Réti János a hiszik, ha nem, még van (vannak?) Lenin utca (utcák?) ebben a megyében, tehát Magyarországon. Amikor először hallottam hírét, bizony elcsodálkoztam, hiszen a messze-földön híres túlbuzgalmunk nála kevéssé ismert és kevéssé kommunista nevét is letörölte (áthúzta, átixelte) már az utcasarkokon, feladva ezzel a leckét a helyi ön- kormányzatnak az átkeresztelésre. Nemrég jósorsom összehozott az egyik (tudtommal nem az egyetlen) falu polgármesterével, ahol még van Lenin utca. Rákérdeztem, rábólintott, aztán kifejtette: közvélemény-kutatást végeztek az utcában lakók között a névváltoztatásról. Harminc százalékuk jelzett vissza és köztük is megoszlottak a vélemények. A képviselő-testület háromszor foglalkozott a kérdéssel, eredménytelenül. Az érintetteknek nincs kedvük végigcsinálni az átíratás összes intéznivalóját, nincs pénzük másik táblát festetni, és így tovább. A házak nem dőltek össze, az emberek élnek és a fő gondjuk sem ez. Higgyem el—mondta a polgármester —, akik nem tudják, miből fognak holnap élni, kenyeret adni a családjuknak, azokat nem az foglalkoztatja, hogy politikai szempontból jó-e az utcájuk neve vagy sem — fejezte be. Nem tudtam hozzáfűzni semmit. Irigylem az amerikaiakat a bölcsességükért, hogy számozzák az utcákat. Bár gyanítom, nálunk hasonló megoldás esetén, rendszerváltáskor, az előző hatalom által adott, mondjuk egész számokat, az új berendezkedés bizonyára merőben új tartalmú törtszámokra cserélné fel. Gyors szerviz
