Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. április 16., péntek Tavaszi nagytakarítás Balázs Attila felvétele Kinyomtatott üzlet A tulajdonjogot csak a szerződés teljesítése és a teljes vételár kifizetése után kapják meg Nyíregyháza (KM - MCS) — Március egyik nyíregyházi slágerüzlete tagadhatatlanul a Nyírségi Nyomda vétele és továbbadása volt. Egyik részről azért, mert a megyeszékhely önkormányzata először vállalkozott arra, hogy megvásárol egy ipari létesítményt, részt vesz a privatizációban, másrészről azért, mert a hasznosításával az önkormányzat két fiatalembert, két magánszemélyt bízott meg. Kinek jó ez az üzlet? — teszik fel minduntalan a kérdést. Ennek jártam utána. Elővételi lehetőség A Nyírségi Nyomda tavaly 176 millió forintos törzstőkével alakult kft.-vé, amelynek legfőbb tulajdonosa az AVÜ, illetve minimális rész jutott a nyíregyházi és a mátészalkai önkormányzatnak. Az állami rész kivásárlására egy amerikai vevő jelentkezett, aki 30 millió forintot ígért. Ugyanazokat a feltételeket vállalva a két önkormányzat élt elővásárlási lehetőségével, így a 30 milliós vételi árból 26,9 millió jutott a nyíregyházi, 3,1 millió a mátészalkai önkormányzatra. A vételár kiegyenlítése előtt javasolta a nyíregyházi önkormányzat vagyonirodája, hogy az összeg egy részét kárpótlási jeggyel egyenlítsék ki. A meghirdetett kárpótlási jegy felvásárlási akció keretében a kárpótlási jegyeket 67-69 százalékért vásárolták meg, az AVÜ pedig 128,8 százalékon fogadta el. Az önkormányzat ezzel jelentős összeget takarított meg. Ekkor jött a dilemma: hogy fogja üzemelteni az önkormányzat a városban lévő ipari létesítményt. Több jelentkező közül az önkormányzat két magánszemélyt választott ki, Molnár Bélát, akit a Grafik Nyomda vezetőjeként ismernek, illetve Vára- di Józsefet, akinek a nevéhez a mások által alapított Futár című hetilap fűződik. Tartozik a Futár A szerződés szerint a két magánszemély 30 napon belül, illetve év végéig jelentős összeget fizet a nyíregyházi önkormányzatnak. Az üzemeltetési költség és a vételár, amelyet a két magánszemélynek két év alatt kell kifizetni, többszöröse az önkormányzat által kifizetett összegnek. A tulajdonjog csak a szerződés teljesítése és a teljes vételár kifizetése után kerül a két magánszemélyhez. A két év alatt az önkormányzat felügyelete alatt lesz a nyomda, a felügyelő bizottság elnöke Par- ragh Dénes lett. Mind Váradi József, mind Molnár Béla ügyvezető igazgatók lettek a kft.-ben, akik egymás között is szerződést kötnek a vitás kérdések elkerülésére. Egyébként fele-fele arányban lettek üzlettársak. Híreink szerint mindketten a nagyobb lehetőség, a Nyírségi Nyomda nyereséges üzemeltetésére koncentrálnak, korábbi vállalkozásaik ugyanakkor megmaradnak. Többször szó esett a Futár többmilliós tartozásáról, a pletyka szerint Váradi József olcsón vásárolta meg tartozását. Megtudtuk, a Futárt három éve nyomják a Nyírségi Nyomdában. A nyomda kintlevősége 33 millió forint, ebből 13 millió olyannyira kétes, hogy behajtására minimális az esély. A Futár elismeri a többmilliós tartozását, amelyben határidőn belüli és határidőn túli is szerepel, utóbbi késedelmi kamatokkal együtt. Az iratok szerint eddig semmilyen per, vagy írásbeli fizetési felszólítás nem volt ebben az ügyben. Most az a kérdés, hogy Váradi József mint magánszemély mikor és hogy hajtja be annak a Futár Kft.- nek a tartozását, amely az ő családi vállalkozása. Újságok nyomtatása A két magánszemély tervei között — ez a szerződésben is megtalálható — jelentős rekonstrukció is szerepel, amelyet kedvezményes hitelből finanszíroznának. Üzleti tervükben a tankönyvnyomtatás mellett további könyvmegrendelések, illetve nagy példány- számú újságok nyomtatása szerepel, ezeket az üzleteket Budapestről kívánják elhozni. A nyomda áraival eddig sem volt gond, a minőségben akarnak javulni, és rövidebb határidővel vállalnak munkát. Aprópénz helyett telefonkártya Nyíregyháza (KM - M. É.) — A közelmúltban jelentek meg városunkban azok a telefonok, amelyek nem pénzérmével, hanem előre megvásárolt kártyával működnek. Huszonhat olyan fülke van, ahonnan már csak azok tudnak telefonálni, akik előre gondoskodtak a kártyák beszerzéséről. Jelenleg kétfajta kártyát lehet vásárolni: az egyik 250 forintba kerül, a másikért 600 forintot kell fizetni. Ezek helyi és távolsági hívások lebonyolítására egyaránt igénybe vehetők. A kártyával történő telefonálás nem kedvezményes, a beszélgetésekért ugyanannyit kell fizetni, mintha érmével működő készülékkel telefonáltunk volna. Amikor a kártyán szereplő összeg lejár, a készülék jelzi, hogy új kártyát kell belehelyezni. A kártyákat a távközlés ügyfélszolgálati irodáiban folyamatosan meg lehet vásárolni. Ezenkívül a MATÁV több magánkereskedővel, illetve céggel is kötött szerződést az árusításra. Több közülük már fel is vette, és árulja is ezeket. A beszerzés tehát nem ‘jelent gondot, s reméljük, az új készülékek kevesebb bosszúságot okoznak majd, mint a sokak által csak pénznyelő automatáknak nevezett társaik.----------Tárca— szürke madárka általában a hajnali órákat választotta a bejelentkezésre. Valami olyan semleges időpontot, amikor még senkit sem érdekelhetett igazán az odamerészkedése. Ráröppent az erkély szögvasára, billegette magát egy kicsit, aztán rázendített oktáv nélküli csi- ripjeire. Hogy veréb volt-e vagy valami másféle csőrösszárnyas a korai vendég, azt nem tudta pontosan az ágyban fekvő, a színére is inkább csak rásejdített, amolyan áttételes technikával. Mert ki más lehetne a külváros fakó szavú dalnoka, mint egy kosz- lottj mindig éhes „csűri". O már hetek óta sohasem érzett igazi vágyat, hogy egyen valamit. A teákat, yzör- pöket küzdelmesen legyűrte, de hogy keményebb falatokat rágjon és nyeljen, ehhez nem volt ereje és bátorsága sem. A fulladástól félt, attól a végzetes levegőhiánytól, ami időnként akkor is rátört, ha a kezét mozdította. Csak egy _________________________ parányit igazított a testét borító, átnedvesedett takarón, csupán egy moccanásnyit változtatott a helyzetén, Kállai János Légszomj az iszonytató légszomj vattapamacsai máris előgurultak a halálos rettegés búvóhelyeiről. Pedig nagyon szerette volna látni reggelei dermedt csöndességének vidám hangú megzavaróját. Azt a picinyke barnás-fekete tollgubancot, „aki" —mint egyetlen, hűséges „telefonpartnere” — hívás nélkül fülbeharsogta a mégis elkezdődő napot. Mert, akik tehették volna, hogy odacsörögjenek neki néha, azok sem igen próbálkoztak, gondolván: úgysem bír odavánszorogni az előszobában parkoló készülékhez. Meg hát nem is nagyon tudtak volna vele másról szót váltani, mint a betegségéről, a jobbulni nem akaró állapotáról. — Leírtak. Elfelejtettek. Nem kíváncsiak rám — suttogta befelé, amikor a dolog eszébe jutott. De siratni magát? Minek? Elapadtak a könnyei, miként a nyomtalanul felszáradó harmatok, csak a szájapasztó keserűség maradt utánuk. Az ágy mellé állított széken ott volt érintetlenül a reggelije. Két zsömle, egy bögrében tej, alma. Óvatosan a tálca irányába fordult, amikor meghallotta a már nagyon várt, ismerős csivitelést. — Viszek neki valamit — döntötte el konokul. — Elván- szorgok az erkélyig, ha belepusztulok is. Remegő kézzel szaggatta szét az egyik süteményt, aztán megpihent. Erezte, az izzadság lassú csöppjei borítják el a homlokát, de tudta, már nincs visszaút. Két lábát előrenyújtva ereszkedett a szőnyegre, aztán a morzsalékot besöpörte a tenyerébe. Úgy tűnt, órákba telik, míg a résnyire nyitott ajtóig ér, de végül diadalmasan eljutott a megpillantás lehetőségéig. A veréb gömbszemei bohókás gyanakvással villantak rá, jelezve: csak gyere, nem félek tőled, hiszen hozzád repültem, érted szálltam ide pir- kadáskor, mert tudni akartam: megvagy-e még. Arcát nekifordítva a friss fuvallatoknak, egyetlen lendítéssel szórta szét az erkély betonján a zsömlefoszlányokat. Aztán hatalmas szorítást érzett a szíve körül, és egyszerre feltűntek lehulló szemhéjai mögött az ismeretlenségből előhömpölygő,' lilás-feketés fényhullámok. Amikor délután megtalálták, már nem volt benne élet. A borzas csiripelő ott gubbasztott a feje fölött, nézte a merevült testet. Hallgatott. Az érintetlenül hagyott morzsakupacokat pedig lassan kezdte széthordani a koraestére megélénkült, kíméletlen északi szél. Nézőpont Küzdelem Balogh József ét és fél éves kemény küzdelem után most úgy tűnik, siker koronázza Szűcs M. Sándor és ország- gyűlési képviselőtársai munkáját: a zárt Bereg kinyílhat egy tiszai pontonhíd jóvoltából. Amíg elérhetetlennek látszott a gyorsan felépíthető híd, nem volt különösebb vita, hol legyen, mostanra azonban egyre hangosabban kéri magának az a tábor is, amelyik Tisza- adony és Aranyosapáti, s az is, amelyik Lánya és Ti- szamogyorós között szeretné látni. Természetesen mindkét tábornak igaza van, hiszen egyáltalán nem mindegy hol, hány oldalról lehet megközelíteni egy-egy települést, mindennapossá, elevenebbé tenni azokat a kapcsolatokat, amelyeket eddig kompon ápoltak a folyótól szétválasztott községek. De híd csak egy van. E környéknek hatalmas, 100 millió feletti a forintban mérhető érték, ám érzelmek nem forintosíthatók. Mi legyen hát a híddal, a hídért hová építsék fel azok a munkások, akiknek érzelmi kötődést nem jelent, csak munkát. Nekik mindegy, a környék lakóinak azonban nem. Ezért csak úgy lehet igazságos döntést hozni, ha az érdekelt falvak képviselőtestületei egymás érdekeit is tiszteletben tartva, titkos szavazással dönt a pontonhíd helyéről. A polgármestereknek pedig minden információt össze kellene gyűjte- niük, mégpedig írásban, hogy a határozat valóban megalapozott legyen. E pillanatban csak egy helyen jelenthet rövid időn belül áldást a híd, de a környék országgyűlési képviselőjének már megvannak az elképzelései a jövőt illetően is, hogy a másik rész se járjon rosszul, igaz, hogy ahhoz még egy kis idő kell. Aranyosapáti és Adony vonala lenne a tengely, Lánya és Mogyorós mellett pedig az szól, hogy annak a környéknek több a túloldalon a földje. Ezért lenne szükség egy bölcs, de gyors döntésre, nehogy míg itt a pontonhíd helyéről tart a vita, addig valamelyik más országrész megkaparintsa. Autóbuszmegállóban Kommentár _________________ Rabló automaták D. Bojté Gizella A közelmúltban a rendőrség egy akció során megyénkben több mint száz játékautomatát foglalt le. A bíróságon is jó néhány olyan tárgyalás van, ahol az engedély nélkül üzemeltetett „csodamasinák” ügyében hoznak döntéseket. A legtöbb kocsmában — vendégcsalogatónak — ott díszeleg a pénznyerő szerkezet. Esély a meggazdagodáshoz, egy korsó sör mellett! — lehetne akár ez is a szlogen. A településeken egymást érik az italboltok, s a kocs- márosok a vendégek kedvéért akár hajnalig is nyitva tartanak. No de tehetünk-e szemrehányást emiatt a hódító nedű csapolóinak? Aligha, hiszen nekik az az érdekük. S hogy jobban menjen az üzlet, bekapcsolódnak abba a „sötét" láncolatba is, ahol olcsón juthatnak játékdutomatákhoz. Nagyon kártékony e jelenség, mert nemcsak anyagilag fizetnek rá a „játékosok" , hanem egy olyan szenvedély rabjai lesznek, mely tartalmatlanná teheti életüket. Még fájdalmasabb, hogy egyre több gyerek dobálja be az uzsonnára kapott kevés pénzét is e vibráló játékmasinákba — beállva ezzel étz eleve vesztesek sorába. Indokolt volna gyakrabban tartani razziákat a feketén működtetett félkarú rablók tájékán. Még indokoltabb a példás, elrettentő büntetések kiszabása, a visszaeső üzemeltetők eltiltása a kereskedelmi vendéglátó tevékenységtől. Igen, ha úgy tetszik: tegyenek lakatot az ilyen kocsmák, presszók ajtajára. HÁTTÉR Elek Emil felvétele
