Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
1993, április 15., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarorszäg> 3 Hatástalanítható ökológiai bomba A gazdasági baj okozta létbizonytalanság, az elszegényedés előlépett a rák rizikófaktorává így nem lesz könnyű elkerülni a második rákrobbanást Balázs Attila felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Sokak szerint túlzás, egyre több szakember szerint viszont reális az állítás, miszerint mint az a bizonyos szamárbőr, úgy zsugorodik az emberiség számára az ökológiai bomba hatástalanításához szükséges idő. A természet egyetlen gramm felesleges termőtalajjal, egyetlen liter felesleges tiszta vízzel, egyetlen szippantásnyi felesleges tiszta levegővel nem rendelkezik. Miközben kizsákmányolunk, pazarlunk, utódaink elől pusztítjuk el a természet kincseit. Saját jólétünket az ő egészségük rovására biztosítjuk. És a mi egészségünk? A nagy, világrésznyi természeti szennyezésekhez még külön-kíilön minden ország is hozzáad többet vagy kevesebbet (inkább többet) a maga légterében, vizében, földjében. Megengedett határérték Az már bizonyított, hogy nagyon sok betegség kiváltói, közvetlen vagy közvetett előidézői a vegyi anyagok. Vagy ha ezek a mérgek nem is szerepelnek egyértelműen az okok között, annyi bizonyos, hogy egészségünk megőrzését nem szolgálják. Ötven adatszolgáltató ország számait áttekintve szomorú, de tény, rákban — is — vezetünk. Nálunk a legmagasabb a daganatos betegségekben elhunytak aránya. Nem meglepő sajnos, de megszokhatatlan, hogy ha valahol halálozási statisztikát látunk, mi biztosan benne vagyunk. A legújabb adatok több mint riasztóak: az elmúlt húsz-huszonöt évben nálunk az egyes légúti szervek daganatos megbetegedései miatt elhunytak száma a negyven-ötvenévesek körében három-hatszorosára nőtt. Tehát a rák a fiatalabb korosztályokat sem kíméli. Drámai, ha ez tendencia. Egy vizsgálat szerint Magyar- ország lakosságának 44 százaléka erősen szennyezett levegőjű helyen él. Városaink, de szinte az egész ország levegőjében a rákkeltő aromás szénhidrogének többnyire jóval az úgynevezett megengedett határérték felett vannak jelen — pedig nem vagyunk nagyon fejlett ipari ország. És hány anyagnál még a határértéket sem állapítják meg! Pedig azok is hasonlóképpen 70-90 százalékban szívódnak fel. Nem is csoda vezető pozíciónk a légúti szervek daganatos megbetegedéseiben. A légszennyezettség ártalmai állítólag először allergia, bronchitis, asztma formájában jelentkeznek. Vannak erősen szennyezett térségek, ahol a gyerekek tíz százaléka szenved valamilyen légzőszervi betegségben. És ha kamaszként rászokik a dohányzásra? Ha autófényező vagy taxis lesz...? Szennyezett a környezet Hol keresendők az okok? A környezetben feldúsult rákkeltőkben, a szennyeződésekben, melyek legyengítik az immun- rendszert? Az életmódban? A táplálkozási kultúrában? A hajlamban...? A magyar rákrobbanás a hetvenes években volt. A nyolcvanas években látványosan növő környezet- szennyezés hatásai később fognak jelentkezni. Napjainkban a témát érintő, két egymással ellentétes irányú változás figyelhető meg. Egyrészt sok nagyüzem tönkrement, s a termeléssel együtt a koncentrált kömyezetszeny- nyezés is megszűnőben van. Csak reménykedhetünk abban, hogy a nyugati tőkével együtt talán a környezetvédelmi kultúra és gyakorlat is beszivárog hozzánk. Ám a rák kockázata valószínűleg továbbra sem csökkent. Egyre többen hangoztatják, a gazdasági bajok okozta létbizonytalanság, az elszegényedés előlépett nemcsak az érrendszeri megbetegedések, hanem a rák rizikófaktorává. A rosszabbodó higiénés viszonyok, a táplálkozás romló minősége nem az ellenállóképesség erősítését szolgálják. S nem a munkaképes kor kitolódását, mégcsak nem is az átlagéletkor növekedését. Ami a pszichózist illeti, nos, a kilátástalanság, a perspektí- vátlanság effektiv és tudatbeli léte nem pótolható semmiféle vitaminnal. Nem olyan titokzatos a dolog egyre többet hallunk az ideges panaszok okozta pszichoszomatikus betegségekről. A harag, az agreszivi- tás lecsapoiásában, az indulatok szétszórásában, a krónikus várakozás, a gyötrő tépelődés, a szorongás legyőzésében sok szakember látja a testi-lelki egészség megőrzésének esélyét. Személyes felelősség Az egészségügyi propagandák a személyes felelősségre apellálnak, de nyilván összetettebb problémakörről van szó. Egy esetleges második rákrobbanás megelőzésének vannak adminisztratív eszközei, szemléletformálásra ható módszerei, de a mélyrétegekbe semmilyen intézkedéssel nem lehet behatolni. Ellenben meg lehet próbálni javítani a körülményeken, a humán, társadalomlélektani környezeten — hogy gyakrabban beszélhessünk jövő időben. Olvastam valahol egy vizsgálatról, melyben múlt századi adatok alapján kiderítették: a hajótörött matrózok nem szomjan vagy éhen haltak, azaz nem a feltételek híján vesztették életüket. A hajótöröttség tudatába pusztultak bele. Tehát a hajótöréseket kellene elkerülnünk.----------Tárca — ELATIVITÁS. A busz elment. Z-né kétségbeesett arccal, tehetetlenül nézi, amint eltűnik a kanyart kísérő jegenyék között. Már-már elsírja magát, amikor egy vadonatúj Suzuki fékez mellette. — Szállj be, Mariska, úgyis a városba megyek — szól ki belőle a szomszédék Pistája elégedett kamaszvigyorral. A fiú szemmel láthatóan fittyet hány a sebességkorlátozásra, ám a város messze van, s az idő egyre fogy. Az asz-szony idegesen harapdál- ja a szája szélét, lopva oda- odapillant az órájára. Bruttó tízezerért dolgozik három műszakban, de most valami átszervezés lesz, és azt küldik el, aki késik. Bele sem mer gondolni, mi lesz, ha rajta csattan az ostor. Akkor miből neveli fel a két gyereket? Pistát feszélyezi a feszültség, ki nem állhatja a csöndet. — Nem érdemes bosz- szankodni—rpróbálja vigasztalni utasát. — En is munka nélkül vagyok, de szakmát is szereztem. Lenne ugyan állásom, ám én rongyos tízezerért nem leszek hülye dolgozni. Látva, hogy a vigasztalás eredménytelen, méginkább beletapos, szeretne már túllenni az egészen. Amikor a gyárkapu elé érnek, mindketten megkönnyebbülten sóhajtanak fel. Egyikük a félelemtől, másikuk a valóság nyomasztó terhétől szabadult meg. Legalábbis egyelőre. NEHÉZ ÁLOM. Szinte az első naptól kezdve a büszkesége volt a szakmunkásképzőnek. Minden tantárgyból az osztályfőié nőtt, az országos szaktárgyi versenyeken is előkelő helyezéseket ért el. Ahányszor neve szóba került, osztályfőnöke mindig elégedetten dörzsölte tenyerét, sohasem volt még ilyen tehetséges tanítványa. Aztán az utolsó tanévben történt valami. Jegyei rohamosan romlani kezdtek, elemi kérdésekre sem tudta a választ. Tanárai nem akartak hinni a szemüknek, s mivel a fiú egyre ingerültebb, szét- szórtabb lett, rábeszélték, forduljon orvoshoz. Az alapos vizsgálat semmilyen kóros elváltozást nem mutatott ki, már mindenki belenyugodott, hogy több tantárgyból is bukásra áll. Kivéve az osztályfőnököt, aki hol a szaktanárokat kérlelte, próbálják korrepetálni kedves tanítványát, hol a fiút szidta, győzködte, ne hagyja ennyiben. —Tanár úr, nagyon kérem, tessék engem megbuktatni — fakadt ki a sokadik beszélgetés végén az iskola egykori kedvence. — Ha most befejezem, munkahelyem nem lesz és még a családi pótlékot is elveszítem. Anélkül nem él meg a család. Azóta az osztályfőnök nem kér és nem korhol. A kollégáit is békén hagyja. Csak az álmai lettek nehezebbek. A PIAC SZÓNOKA. A KGST-piacon, mint mindig, most is nagy a forgalom. Néhányon vásárolnak, a többség csak nézelődik. Középkorú, vállas férfi mustrál- gatja az árusok portékáit. Léptein, szeme pillantásán látszik, mai szeszadagját már elfogyasztotta. No meg, az is hamar kiderül, nem vásárolni jött, csak „szórakozni”. Szinte minden árun talál valami ócsárolnivalót, s amolyan önkéntes kikiáltóként, fennhangon taglalja észrevételeit. Az egyik árus végül megunja, rászól, ha semmit sem akar venni, legalább ne rontsa a boltot. Bár ne tette volna. —Ezek teszik rönkre az országot, ezek a külföldiek — ordítja teli torokból.—Előbb csak árulni jönnek ide, aztán elveszik a munkahelyeket is. Én is miattuk maradtam munka nélkül. Megállíthatatlanul ömlik belőle a szitok. A legtöbben távolabb húzódnak, mintha jeleznék, nekik ehhez az emberhez semmi közük. Öten- hatan érdeklődéssel hallgatják. Idősebb férfi áll meg mellettük. — Ejnye, Jóska, legalább magadat ne kevernéd bele — szól rá a szónokra, kihasználva egy lélegzetvételnyi szünetet. — Hiszen jól ismerünk mind, nem dolgoztál te a régi rendszerben sem. Pedig akkor még nem voltak itt a külföldiek. A szónok elvörösödik, mérgesen legyint, aztán eloldalog. Néhány árus már össze is csomagolt. Orémus Kálmán Nehéz álom Tilitoli — aktával M. Magyar László zomorúan távozott a minap a másodfokú megyei bíróságról egy sonkádi házaspár. Bánatosak voltak, mert ügyük oly sok hónap után most sem haladt egy cseppet sem előre. Még tavaly azt kérték a fehérgyarmati bíróságtól, hogy nehéz anyagi helyzetük miatt havonta kevesebb részletet fizessenek az OTP- nek. A bíróság elutasította kérelmüket, de az ottani bíró formai és tartalmi hibát is elkövetett a tárgyalás során, ezért megfellebbezték a döntést. / Így kerültek be a megye- székhelyre a másodfokú bíróság elé. Az unatkozó, ásító bírói arc látványa nem sok jót ígért. Látszólag felcsillant számukra némi remény, amikor a törvények ismerője megkérdezte a házaspárt: „Miért nem kérik a másodfokú bíróságtól a kamat csökkentését is, hiszen akkor valóban kevesebbet kellene fizetniük?" A fiatalok megörültek ennek az ötletnek, s lelkesen bólogattak, holott a bírónak tudnia kellett volna, hogy a kamat mértékéről csak az országgyűlés dönthet[, s nem a bíróság. ítélethirdetés előtt a közel fél órai várakozás még a reményt éltette a pereskedőkben, de aztán jött a rideg valóság: a másodfokú bíróság úgy döntött, tárgyalja újra elölről az egész ügyet a fehérgyarmati városi bíróság. G yakran elhangzik a panasz, hogy a bíróságok mennyire leterheltek. Talán ha az ilyen esetekben alaposabb lenne a feltáró munka, s nagyobb körültekintéssel, hibák elkövetése nélkül dolgoznának, akkor már az első tárgyalások eredményesek lennének, s nem növekedne az ügyek ide-oda tologatásával a bürokratikus ügyintézés. Csengeri képeslap Elek Emil FavÉTELE Kommentár __________________ Negyvenmilliós szék Balogh Géza M eghalt egy országgyűlési képviselő Bács- Kiskun megyében. Annak rendje-módja szerint kiírták tehát a választásokat, hogy aztán a legtöbb voksot kapó személy betöltse a szerencsétlenül járt ember helyét a Parlamentben, legyen aki képviseli majd a Lajosmizse környékén élők érdekeit az ország legfontosabb fórumán. A szavazás első fordulója nem hozott eredményt, megismételték hát. Akkora volt azonban a választók közönye, hogy újból ismétlésre volt szükség. Talán mondanunk sem kell, hogy az is eredménytelenül zárult. Eltartott ez a szavazósdi még párszor, mígnem aztán a napokban megszületett a siker: végre annyian járultak az urnákhoz, hogy ki lehetett hirdetni a győztest. Akinek a személye most nem is fontos — egyébként nem a kormánypárti, de még csak nem is az ellenzékiek jelöltje győzött—sokkal tanulságosabb az a számvetés, mely a nyögvenyelős választás után készült. Ezek szerint a többszöri választás húsz, de ha a korteskedést is beleszámítjuk, majdnem negyvenmillió forintjába került az államnak. Vagyis nekünk. Bizony az ország legkeletibb vidékén élő krónikás elgondolkodik e súlyos összeg hallatán. Mert negyvenmillió forintból fel lehetne építeni a paszabi, a nyírparasz- nyai, a beregsurányi általános iskolát, ennyi pénzből már munkahelyeket lehetne teremteni Sényőn, Nyírgel- sén, Turistvándiban. Tudom én persze, hogy drága dolog a demokrácia. Nem csak a szó átvitt, de valódi értelmében is. Am a pénz pocséklására a demokrácia nevében sem lehet hivatkozni. Joggal szidtuk, szidjuk az elmúlt rendszert, ennek ellenére nem kéne mindent abból elhajítanunk. Ha akkor megüresedett egy képviselői szék, automatikusan helyébe lépett a választásokon közvetlenül mögötte végzett személy. z nem jó, mert közben előre haladt a társadalom mobilitása — mondhatják erre sokan. Tulajdonképpen igazuk van, de akkor meg kell kérdezni: a három éve Parlamentbe juttatott képviselők helyzetét mindez nem érinti? Dehogynem. Mégsem hívjuk őket vissza. Nézőpont)
