Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 86. szám
1993. április 14., szerda HÁTTÉR Először a vendég lábbelijét nézik A mintamodellt mindig a feleség teszteli, s ha bevált, csak azután kezdhetik a gyártást Nyíregyháza (KM - MCS) — Találkozásunkkor nem az udvariatlanság miatt pillant először lábbelimre a Levicz- ki házaspár. Szakmai ártalom, könyvelem el mosolyogva, ugyanakkor én is a cipőiket vizsgálom. Az egyik új modellünk, mutat a sajátjára a feleség. Az első női mintacipőt mindig én tesztelem, ha megfelelő, akkor kezdhetjük gyártani. Sokáig keresem a megye- székhely déli ipartelepén a 22 szakmunkásnak munkát adó cipőüzemüket, minduntalan a már meglévő ipari létesítményeket figyelem. Biztos valamelyik üzemcsarnokot a privatizáció keretében megvették és átalakították, gondolom. De nem. Fehér selyemzászlók Az utca végén kellemes csalódással állok meg egy nemrég átadott épület előtt, amely előtt fehér selyemzászlókat ráncigái a szél, rajta a felirat: Lebok Kft. Ahogy belépek a földszinti üzemcsarnokba, csak egy pillantásra néznek fel asszonyok és férfiak a varró- és tűzőgépek fölött, majd tovább szorgoskodnak. Az emeleten már javában zajlik a cipőüzem avató ünnepsége, amelyre a szakma szinte valamennyi jeles képviselője eljött. Egy szusszanásnyi idő azért akad, amikor a házaspár- ! ral közösen tudunk beszél- f getni. Kettejüket Pelili néven ismerték kereskedők, gyártók az elmúlt év végéig, ezen a fantázianéven készítették a cipőket. Mosolyogva magyarázzák, hogy az olaszos hangzású szót telefonon egyáltalán nem értették partnereik, ráadásul az egyik tag kilépett a társaságból, így egy másik céget hoztak létre, a Lebok KFT.-t.Egy mélyről jövő sóhajjal idézik fel találkozásukat a budapesti könnyűipari műszaki főiskolán, ahol együtt végeztek. Imre, a férj még büszkén hozzáteszi, a felsőfokú végzettség megszerzése előtt már kezében volt a tímár szakmunkás bizonyítvány. Nyolc évig mindketten a Szabolcs Cipőgyár vezető beosztású dolgozói voltak, amikor engedtek a nyírbátori Auróra Cipőgyár igazgatója csábításának, pedig akkor a feleség kereskedelmi osztályvezető, a férj műszaki-termelési osztályvezető volt. Visszajöttek Nyíregyházára A csengeri gyáregységbe a mindennapos kijárás bonyodalmas lett volna, így egy szolgálati lakásban laktak. Amikor kisfiúk 1988-ban kezdte az első osztályt, visszajöttek Nyíregyházára, de már nem mentek vissza a cipőgyárba, saját maguk kezdtek cipőket készíteni. Terveztek, modelleztek, összeállították a papírmintát, varrták a felsőrészt, egy leselejtezett szabászgépen pedig a nagy táblából vágták ki a talpakat. Az első héten óriási kínlódással három pár cipőt hoztak össze. — Alkalmazott felvételére akkor még nem gondolhattunk — magyarázza a férj —, hiszen előbb a saját bérünket kellett kitermelni. A filozófiánk akkor és most is az volt, hogy kevés nyereséggel, divatos, strapabíró cipőket készítsünk. Hittünk abban, hogy néhány éven belül sikerül egy kis szeletet kihasítani a piacból. Az árakat pedig nem úgy képeztük, mint az állami szektorban, ahol összeadták az egy cipőre jutó ráfordítást, majd beszorozták az összeget mondjuk hárommal. A korábban kialakított kereskedelmi kapcsolataikat keresték meg modelljeikkel, sikerrel. Négy éve már önálló cipőboltot nyitottak, amelyet saját készítményű lábbelikkel láttak el. A bevezető ár megtette a hatását, ahogy mindketten fogalmaznak, felfedezték őket. A női csizmákra is kitaláltak egy újdonságot, a pánton lévő csatot, amelynek fantasztikus sikere volt, sorra „koppintottá” a többi kereskedő is. Ennek a modellnek az érdekessége, hogy ezt a négyéves fazont az idén keleti szomszédunknak fogják exportálni. Ilyen modell egy életben csak egyszer adatik, sóhajtanak fel újra. Sóstóhegyi házukat már úgy alakították ki, hogy a pincében egy cipőüzemet is berendeztek. A szakembereket a piac bővülésével együtt vették fel, ők csak annyit gyártottak, amennyit megrendeltek, raktárkészletet soha nem tartottak. Nem a nagy szériára rendezkedtek be, volt olyan modell, amiből tizet készítettek, de naponta akár hatszor is át tudtak állni más modellre. Egyszer csak betelt a műhely, tizen dolgoztak, viszont bővíteni kellett volna. Kedvező beruházás — Végigjártuk az összes eladó nyíregyházi üzemcsarnokot, de az energiaköltség elvitte volna minden pénzünket — mondja a feleség. — Nem tagadom, a beruházás az adó szempontjából is most volt kedvező, így olasz mintára építtettük fel az új cipőüzemet. Nemcsak gyártunk lábbeliket, hanem cipő- és alapanyag nagykereskedést is kialakítottunk. Tizenkét új munkahelyre kaptunk állami támogatást, végül 22-őt alakítottunk ki. Tavaly 14 ezer lábbelit adtunk el, az idei bővítés alapján a szám három-négyszeresére emelkedik. A talpat külföldről hozzuk, várhatóan a bőröket pedig tengerentúlról fogjuk importálni. Egyelőre csak belföldre szállítunk, de már a mintákat kiküldtük a nyugati, illetve a tengerentúli országokba. Ez a fejlesztés következő lépcsője lesz. Búcsúzáskor már nem is tűnik fel, hogy mindketten ismét a cipőmre néznek, már természetes számomra. Pasztőrözött világos most már Bőcsről Nyíregyháza (KM) — Korábbi lapszámunkban írtunk arról, hogy teljesen megszűnik a 8 napos szavatosságú Borsodi Világos sör palackozása Nyíregyházán. Az alapanyagot szállító Borsodi Sörgyár legfőbb tulajdonosa, egy belga cégnek ugyanis más elképzelései vannak. Év elején az első negyedév végére ígértek változtatást. Minderről Raska Bélát, a Keletsör Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük. — Nem szűnt meg a Borsodi Világos, bár nagyon sokan kerestek és telefonáltak nekünk, hogy miért nem gyártják tovább ezt a sörfajtát. Csak a 8 napos szavatosságú Borsodi Világost nem palackozzák tovább, helyette egy jobb minőségű, 30 nap szavatosságú, pasztőrözött ugyanilyen márkanevű sört hozott forgalomba a Borsodi Sörgyár, amelynek ára minimálisan emelkedett. A sör palackozása Nyíregyházán megszűnt, a Borsodi Világost a gyár telepein palackozzák és onnan szállítják a megyeszékhelyre illetve a megyébe. — A 8 napos szavatosságú sörrel nekünk is sok gondunk volt, nem volt megfelelő hűtőlánc a boltokban és nem lehetett az eladást úgy végigfuttatni, hogy az üzemünkben és az üzletekben is rövid ideig álljon a sör. A mai viszonyok között legkevesebb 5-6 nap kell, míg a gyárból a sör a boltokba kerül és ott eladják. Ha csúszás volt, megromlott a sör. — A Keletsör Kft. jelenleg 100 százalékos tulajdonosa a Borsodi Sörgyár, amely megszüntette a palackozó üzem működését. A gépek még ott állnak a telepen, nem tudom mi lesz a sorsuk, az itt dolgozókat pedig munka hiányában kénytelenek voltunk elengedni. A palackozó gépeket leszereljük és abban a helyiségben raktározni fogunk.--------------Tárca— A jogutód nélkül megszűnt vállalat volt főkönyvelőjébe botlottam a minap a nyíregyházi sétáló utcán. Itt sétált hátratett kézzel, arcán mosoly ült, príma öltöny feszült rajta. Nem úgy nézett ki, mint aki jogutód nélkül megszűnt. A mit csinálsz mostanában? kérdésre ezt válaszolta: két káeftének viszem a könyvelését. Fura véletlen, hogy másnap az Arany János utcán láttam csoszogni a hetven körüli nyugdíjas könyvelőt, aki a 60-as évek végén fekete könyökvédőt viselt hivatalában. A kisöreg kisnyugdíjas. Az íróasztal alatt meggörbült lábait lassan rakosgatta egymás után. A közeli ABC-áru- házba ment a szokásos kenyérért, olcsó párizsiért. Az is megteszi. Kopott szatyor jóba bele-belekapott a nyargaló tavaszi szél. A kisöreg alig lehet 45-50 kiló. Vékony arcát ezer ránc szegi. Szemüvege mint a szódásüveg alja. Kopott a kalapja, az egész ruházata, sárgásbarna cipőjét már egy suszter sem vállalná sarkalásra, talpalásra. Emlékszem, a hatvanas évek legvégén az öreg hivatalába vittek a hivatalos útjaim. Ha jól emlékszem, nem is a nevemre volt kíváncsi, hanem a nálam lévő ügyirat számára. Szürke zakója ujjait fekete könyökvédő óvta a kopástól. Az íróasztal kopott, nem a zakója. Az öreg — akkor még középkorú —fel sem nézett az aktákból, rendkívül keveset és borzasztóan halkan beszélt. Az arcára volt írva, hogy betéve tudja a törvényerejű rendeleteket, a hatályos tanácsi határozatokat és számoszlopok lebegnek a szemüvege előtt. Valakitől hallottam, az ötvenes évek elején a könyvelők egy része csak 6, vagy 8 osztályt végzett, de valamennyien szépen tudták kanyarinta- ni, cirkalmazni a betűket. Tintatartó, itatós feküdt az asztalukon, néha megnyálazták a tintaceruzájukat, hogy jobban fogjon. A hetvenes években egyre több érettségizett lány tanulta a kettős könyvelést, sokan a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomát szereztek. Az egyik nagy, szatmári téeszben három tanult könyvelő lány is dolgozott a nagyhatalmú főkönyvelő keze alá. A lányok Bécsből hozott zsebszámológép segítségével dolgoztak. Az utóbbi évtized könyvelői, főkönyvelői közül sokan közgazdasági egyetemet végeztek, számítógép a fő munkaeszközük, többen doktori címet szereztek. Az egykori nagyvállalatok, téeszek könyvelő lányai mostanában többnyire a munkanélküliek keserű kenyerét eszik. k íróasztalról álmodnak. (_y A menő közgazdakönyvelők közül pedig többen káeftékben dolgoznak, vagy felcsaptak adószakértőnek, értékbecslőnek. Változott a könyvelők világa is. A tintaceruzától a számítógépig... Nábrádi Lajos íróasztalról álmodnak Nézőpont Az utolsó téesz-tavasz Galambos Béla acionalizálásnak mondják a megye mezőgazda- sági szövetkezeteiben azt a kényszerű, de ésszerűnek már a legtöbb helyen nem nevezhető takarékosságot, aminek jegyében a tavaszi munkákra való felkészülés folyik. A gépeken csak a legszükségesebb javításokat végzik. Alkatrészek után járnak, amiket — mivel korábban nem rendeltek meg —, ma nem könnyű beszerezni. Műtrágyát — a legerősebbek kivételével —, mint zsíroskenyérre a sót, általában csak nitrogént terveztek ezúttal is. Foszfort és kálit, már harmadik éve nem szórnak. A növényvédelemben egyedül a gyomirtás az, ami valószínűleg nem ézenved csorbát, hisz a kapát már senki sem veszi elő szívesen. Viszont a kártevők, kórokozók elleni harcban jobbára csak tűzoltásra futja. Mert pénzből van a legkevesebb errefelé. Ugyan a minisztérium véleménye szerint nem kell termékértékesítési szerződést bemutatni a hitelfelvételhez, ám nincs az a bank, amelyik az utolsó téesz-evben, amikor bármelyik üzemből bármi lehet, egy fillért is adna komoly garanciák nélkül. A megye nagyüzemei a vagyonuk eladogatásából pénzelnek, de már a jobbak is a tartalékaik végét élik. A tulajdoni szempontból bizonytalan sorsú földekkel nem mernek foglalkozni sem a szövetkezetek, sem a vállalkozók. Emiatt aztán jó néhány hektár gyümölcsös telepítése marad későbbre megyeszerte. A munkákat is csak azokon a táblákon, táblarészeken kezdik el, amelyeknek a tagsághoz tartozó, vagy kívülálló tulajdonosai a termelési költségek egy részét, vagy egészét előre leteszik. A z óriási munkanélküliségtől sújtott szabolcsi községek életére sok helyütt a fásultság jellemző, de az agresszivitás is felüti itt-ott a fejét. Az emberek nehezen viselik a vagyoni helyzetükben bekövetkezett negatív változásokat, a növekvő társadalmi különbségeket. A tulajdon mai, történelmi léptékű újraelosztása közben azért a falu békéjét is őrizni kellene. Kalandra fel Balázs Attila felvétele Kommentár __________ Húsvét után Baraksó Erzsébet ódult ki a tömeg a húsvéti szertartásról a zsúfolásig megtelt templomból, átszellemült arcú, felemelt fejű embereket láthattunk, akik kinyilváníthatták: íme, lelkiismeretük szerint élhetik meg hitüket. Jó volt megpillantani az ünneplőbe öltözött és a szívük ünnepélyességét tekintetükben kisugárzó embereket, jó volt érezni, hogy rend van, béke van és nyugalom. Jó volt hallani a híreket, hogy kontinensünkön több helyen húsvéti békemeneteket szerveztek, a keresztény Európa az ünnepet arra használta fel, hogy hirdesse a szeretet mindenek feletti erejét. Nem volt jó viszont azt tudomásul venni, hogy a húsvét előtti készülődés hangulatát miként zavarták meg a hazánkban működő egyik külföldi misszionárius szervezet tagjai. A jól öltözöttségükről ismert fiúk jártak házról- házra (de nem locsolkódni) és terjesztették agresszíven a nekünk idegen hitüket. Nem egy ilyen csoport vadássza a lelkeket, és sajnos, van táptalaja magvetésüknek, mert vonzzák a tájékozatlan fiatalokat, akik, mire családjuk tagjai észbe kapnak, már a szekta foglyai, és éppen a szeretet nevében szakítják el őket családjuktól, tanulmányaiktól. Az közismert, hogy a mi történelmi egyházaink útját szeretnék állni az ilyen törekvéseknek, többek között a kereszténység értékeinek felmutatásával. A kérdés az, vajon a társadalom mennyire készült fel arra, hogy a mostani változásokkal együtt a hittérítők is felbukkannak? em hallottuk még az üdvözítő megoldást, hogyan lehet megfékezni a szektákat, de az nem lehet kétséges, ha ilyen veszély van, a családokban még nagyobb szeretettel kell a helyüket kereső fiatalok felé fordulni. Stílusosan szólva a költővel: Húsvét előtt. És húsvét után is. Kelet-Magyarország 3 A Leviczki házaspár az új cipőüzemben Balázs Attila felvétele
