Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Hazahozzák Kállay Miklós hamvait Róma után Kállósemjén a végső nyugvóhelye az egykori miniszterelnöknek nyugszik. Itt pihen a miniszterelnök hitvese is, akit negyvenöt telén ért halálos aknaszilánk. Őrzi szépségét A kápolnát száz-százötven lépés választja el a kastélytól, melybe jó ideje tanyasi diákotthont rendeztek be. Vén tölgyek, platánok között vezet odáig az út. Va- 1 a m i k o r nyolchektáros park övezte a kaS” télyt, szebb- Kállay Miklós m. kir. miniszterelnök és kőinél szebb ügyminiszter Archív felvétel Kállósemjén (KM - B. G.) — Pár nappal nyolcvanadik születésnapja előtt, 1967. január 14-én New Yorkban meghalt Magyarország egykori miniszterelnöke, Kállay Miklós. A hozzátartozók ott, Amerikában temették el. Földi maradványait 1988-ban a New Yorki-i temetőből Rómába hozatta át a család, azóta a Magyar Máltai Lovagok sírboltjában várja, hogy az általa építtetett kállósemjéni kápolnában nyerjen örökös nyugalmat. Fiai, Kristóf, Miklós és András azon az öt évvel ezelőtti márciusi napon nem is igen gondolták, hogy hamarosan sor kerülhet erre. Szabolcs megye nagy halottjának gyászszertartását húsvét után, április 17-én tartják Kállósem- jénben. Megbízható vidéki köznemes De ki is volt Kállay Miklós? A legszerencsésebb talán, ha C. A. Macartney professzor szavait idézzük, aki a miniszterelnök korának kiváló ismerője, aki az angolszász történészek jellegzetesen szikár, de a tényékhez mindig ragaszkodó stílusában több tanulmányban is foglalkozott a két világháború közötti magyar viszonyokkal. Ő így ír Kállayiról: „...vérbeli és meg- győződéses konzervatív-liberális volt... Származása, neveltetése, egész világa olyan, mint a kormányzóé: nagy múltra visszatekintő, megbízható, vidéki köznemes. E fajtának lelki és szellemi indái talán nem ágaznak nagyon messzire, ám a legfinomabb hajszálgyökerei is magyar talajból táplálkoznak.” Horthy kormányzó 1942 márciusában nevezte ki miniszterelnökké, s szinte pontosan két esztendő múltán, Hitler követelésére, Magyarország német megszállását követően kellett megválnia a posztjától. Előbb a török követségen talál menedéket, majd koncentrációs táborba jut, s onnan kiszabadulván Amerikában telepszik le. Soha többé nem látja viszont a szülőföldet. Mi most, a semjéni polgár- mesterrel, Lipcsei Miklóssal a családi kápolna mellett állunk. Hűvös, csepergős a tavasz, s panaszkodnak a mesterek, hogy nem a legjobb az idő a meszelésre, a kőművesmunkákra. Azért belülről már kimeszelték az épületet, aztán levezetnek bennünket a kriptába, ahol nyolc Kállay-sarj fákkal..., mára alaposan megcsappant a számuk. Nem ma vágták ki persze őket, hanem még a háborút követő zavaros időkben. De legalább jó néhány öreg példány megmaradt belőlük. Nem úgy a kastély berendezéséből. — Az öregek elbeszélése szerint orosz katonalovak ab- rakoltak a nagyteremben — meséli a polgármester. — Ezekután persze nem lehet azon csodálkozni, hogy a berendezés, a rengeteg könyv, festmény szinte teljesen megsemmisült. Innen, a parkból alig látni a jelét annak, hogy bent nagy a sürgésforgás. Az önkormányzat, s az általános iskola asszonyai meszelnek, ablakot tisztítanak, takarítanak, a család mintegy kétszáz főnek egykori kastélyukban szeretne a gyászmise után állófogadást adni. — Tulajdonképpen a nyári felújítási munkákat hoztuk előre — magyarázza az iskola, s a kollégium igazgatója, Pólyák András, miközben a szűk lépcsőkön igyekszünk a második szintre. — A gyermekek a tavaszi szünetet töltik, így nyugodtan dolgozhatnak az embereink. • A Kállay család fészkét, Kállósemjént valamikor Egy- házassemjénnek nevezték, a mostani kastélyt még a tizennyolcadik században építették. Feltehetőleg az a Salvator Április az építésze, aki a nagykál- lói megyeházát is építette. A kis, barokk kastélyt ugyan többször is átépítették, ám egykori szépségét mindmáig őrzi. Megmaradt két kandalló, egy nemes cserépkályha, s hát persze azok az öreg, vastag falak, a boltívek... A kastélybeli életről a semjéniek természetesen ma már szinte semmit sem tudnak, hiszen majd ötven esztendő telt el azóta. A család utolsó inasa, Mogyorósi Kálmán azonban még él, ráadásul Kállósemjénben. A nyolcvan esztendős öregúr pontosan húsz évig állt a Kállay család szolgálatában, s jöttünkkor éppen lent, a kertjében bogarászik. Egy inas emlékei — Jaj, ne haragudjanak, hogy csak így sárosán, lucskoson..., ráadásul egy agyvérzés is érte a múltkorában, úgy hogy sokra ne számítsanak — szabadkozik a felesége, miközben egy mérges komondornak markolja a bundáját, hogy nyugodtan a házba tudjunk menni. A Mogyorósi-portán két lakás is van, egy az öregeké, egy a fiataloké. Az utóbbiban telepszünk le, egy kis fiúunoka lábatlankodik körülöttünk, majd megunja a hallgatózást, s olvasni kezd. Hallani hallott már a Kál- layakról, de arról talán még soha, hogy valamikor a nagyapja is az ő alkalmazásukban állt. — Félárva voltam hatodma- gammal, s a kegyelmes úr megsajnált..., felvett kertészinasnak — eleveníti fel a majd hetven esztendővel ezelőtti időket Mogyorósi Kálmán. — Tizenkét esztendős voltam, s. az igazat megvallva nagyon' nem szerettem a kertészkedést. Végül a kegyelmes asz- szony könyörült meg rajtam, s szólt a kegyelmes úrnak. — Hát inas aztán akarsz lenni? — kérdezte. — Akarok — mondtam. Beültetett az autójába, s elmentünk Nyíregyházára egy első osztályú szabóhoz. En nem is tudom, hány rendbeli ruhát varratott nekem, csak arra emlékszem, hogy ezer pengőnél is többet fizetett. Hétköznapi koszton Házigazdánk szerint a családnak ötszáz holdnyi birtoka volt a semjéni határban, s annak tekintélyes része szőlőből, gyümölcsösből állt. Maga a családfő csak ritkán tartózkodott itthon, hiszen már a két világháború között is komoly tisztségeket viselt. Állt a földművelésügyi minisztérium élén, volt kereskedelmi államtitkár, utóbb pedig vezette az Országos Öntözésügyi Hivatalt. — Tulajdonképpen csak a hétvégét, meg az ünnepeket töltötte itthon, de mikor miniszterelnök lett, még kevesebbet látták a semjéniek — folytatja az egykori inas. — Egyébként a család egyáltalán nem élt valami nagy lábon, például teljesen hétköznapi koszton voltak. A pontosságot, a tisztaságot azonban megkövetelték, de amúgy szép csendes, családi életet éltek. Az akalmazottaknak pedig mindig pontosan fizettek. Nekem például hat mázsa búza, hat mázsa gabona, meg egy öltözet ruha volt a bérem, s egy hold kommenciós föld. Később áttértünk a pénzre, harminc pengőt kaptam havonta. Mogyorósi Kálmán egészen 1945-ig volt a család alkalmazásában, leszámítva a katonaságot, meg a fogságot, aztán elkerült a vízügyhöz, majd a miskolci közúti vállalathoz. Onnan is ment nyugdíjba. A kastélyban évtizedek óta nem járt, de most, a gyászmisére elmegy. „Jó magyar volt...” — Elbúcsúzom a kegyelmes úrtól — mondja kézfogás közben, már a kisajtóban. — Tisztességes ember, jó magyar volt. Mint ahogy a fiai, az én gyermekkori játszópajtásaim is azokká váltak. Úgy mondja mindezeket Mogyorósi Kálmán, mintha ismerné Kállay Miklósnak a fiaihoz intézett végakaratát. „Kristóf, Miklós, András..., vigyétek tovább a Semjén törzset becsületben, éljen bennetek örökké szegény hazánk emléke és imádata! Ezt kérem tőletek, Apátok.” A kastélyban ma tanyasi kollégistái laknak A SZERZŐ FELVÉTELEI Jegyzet Piacinformáció Györke László emrég hallottam egy sajtótájékoztatón a dánoktól: náluk olyan szak- tanácsadó központokat hoztak létre, természetesen számítógépekkel felszerelve, amelyek naprakész adatokkal tudnak szolgálni arra vonatkozóan, hogy mit érdemes termelni, minek van piaca. Sőt, ha a farmer megengedheti magának — márpedig miért ne engedhetné meg? —, és saját számítógépe van, akkor közvetlen kapcsolatot tud létesíteni az úgynevezett felvilágosító centerekkel, ahonnan egészen friss információt kap. Persze nyomban ott a kérdés: ki fizeti a szolgáltatást? A termelők, természetesen, nem egymástól elszigetelten, egymás ellen dolgoznak, hanem szövetkezetekbe tömörülnek. A szövetkezetek pedig szövetségbe. A szolgáltatást kezdetben az állam finanszírozta, ám a szövetkezetek szövetsége az utóbbi években megszilárdult, most már arra is futja, hogy a szolgáltatást megvegyék. Persze nemcsak az adatszolgáltatás kerül pénzbe, hanem a szaktanácsadás is. Ezért viszont a gazda maga választja meg — pályázat útján —, ki adjon neki szaktanácsot. Köztudott, hogy Dániában igen magas színvonalú a mezőgazdaság. A szaktanácsadást mégis igénylik. Nyilván pontosan akarják ismerni az új technológiákat, az új vetőmagvakat. Tehát ha versenyben akarnak maradni, állandó adatáramlatra van szükségük. Emellett a szövetség bizonyos garanciát is jelent tagjai számára. zt hiszem, a piaci információ a mi gazdálkodóinkra is ráférne, hogy idejében tudjanak váltani, hiszen hányán, de hányán mentek tönkre azért, mert nem tudták eladni hol a paprikát, hol az uborkát, rájuk rothadt a paradicsom, az alma. Tavaly meg már a dohány sem volt az igazi. A háziorvosok háza táján Budapest (KM) — Az újonnan bevezetésre kerülő egészségügyi-elosztási reformon belül a legtöbb beteget közvetve és közvetlenül a háziorvosi szolgálatra vonatkozó újítások érintik. A betegközpontú szemlélet és a teljesítményarányos alapelv értelmében a finanszírozásban jelentősen nő a kártyapénz aránya. A kártya alapértéke duplájára nő, júliusban havonta 40 forintot fog „érni”. A gyermekkörzetek még jobb ellátását segíti, hogy a korcsoportokhoz tartozó szorzószámok közül a kisgyermekeké — életkori sávonként differenciálódva —jelentősen növekedni fog. Új elemként lép be a deg- resszió (ez itt azt jelenti, hogy a 2800 pont feletti értékben összegyűjtött kártyák fokozatosan egyre kevesebbet érnek), mely a mamutkörzetek kialakulását hivatott megakadályozni. Azaz, hogy az orvosok nehogy olyan sok beteget vállaljanak, akiket már nem tudnak kellő alapossággal ellátni. A betegek otthonában történő ellátás többletköltségeinek fedezésére szolgáló területi pótlék is duplájára emelkedik. A bázisalapú finanszírozást olyan módszer váltja fel, mely figyelembe fogja venni az egyes körzetek eltérő feltételeit. Azon háziorvosi körzetek finanszírozására, ahol többletszolgáltatás várja a betegeket, ebben az évben is lehetőség lesz. A Népjóléti Minisztérium előremutatónak tartja a háziorvosi vállakózások létrejöttét, és az eddigi kedvező tapsztalatok alapján minden lehetséges eszközzel támogatja azt. A teljesítményarányos finanszírozás olyan versenyhelyzetet teremt, melyet a piacgazdaságban mindenkinek fel kell vállalnia. Ennek lesznek nyertesei és vesztesei is. Vesztesei, akik a reformban ellenérdekeltek. Az új típusú finanszírozási szemlélet változást követel minden egészségügyi dolgozótól. Döntő szerepet kap a minőségellenérzés, törekedni kell a takarékosságra és az új, hatékony, költségkímélő gyógyító eljárások bevezetésére. Honismereti siker Penyige (K. M.) — A napokban nagy öröm és meglepetés érte a penyigei művelődési ház honismereti szakkörét, ugyanis a Város- és faluvédők Szövetsége ifjúsági pályázatán két harmadik díjat nyertek munkájukkal. A „Lakóhelyem nevezetes sírjai” című témakörben Kilenc letört rózsa címmel, a „Lakóhelyünkért tettük” című témakörben pedig A penyigei honismereti szakkör helytörténeti gyűjteménye címmel írták meg dolgozatukat a 11-14 éves diákok. Természetesen a dolgozatokat képekkel, rajzokkal, dokumentumokkal illusztrálták a fiatalok. A nem remélt sikert 204 dolgozat közül Esztergom, Jászberény, illetve Ráckeve, Esztergom mögött nyerte el a penyigei csapat. A díjkiosztó ünnepséget Budapesten, a Budavári Palota „E” épületében rendezték meg, ahol meg lehetett tekinteni a pályázók írásos és képzőművészeti alkotásaiból rendezett kiállítást. A megjelent gyermekeket S. Hegedűs lászló, a szövetség elnöke üdvözölte, a kiállítást pedig Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nyitotta meg. A pályázatokat Ráday Mihály alelnök, országgyűlési képviselő értékelte. Beszédében kiemelte, hogy a pályázatok bizonyságot adtak a fiatalok érett gondolkodásáról, a szülőföld iránti szere- tetről, az értékek iránt érzett felelősségről. A családi kápolna
