Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13., kedd Kelet-Magyarország 3 Virág helyett kóró termett A hoppon maradt társközség, Rétközberencs esete az önállósággal A kultúra háza ma Rétközberencsen A szerző felvétele Györke László Rétközberencs (KM) — Akár abszurdnak is nevezhető Rétközberencs helyzete, hiszen húsz éven keresztül közigazgatásilag Ajakhoz, határa pedig a pátrohai mezőgazdasági termelőszövetkezethez tartozott. A köz- igazgatási központ a falut, a téesz a gazdaságot juttatta oda, ahol ma van. A polgármesteri hivatalban beszélgettünk el Kovács Károly polgármesterrel és Kovács Imre jegyzővel. Húsz év „hordaléka” — Ötvenhattól hatvannyolcig voltam itt vb-titkár — mondja Kovács Imre —, akkor ez a község gyönyörű, virágzó település volt, az emberek jó módban éltek, jól működött az akkori Egyakarat Mgtsz. A „házasság” Ajakkal Be- rencsnek nem sok jót hozott húsz év alatt. Hiszen az akkori vezetés a társközséget gyakorlatilag nem fejlesztette. Ennek „ékes” bizonyítéka, hogy a rég felújításra szoruló művelődési ház tavaly nyáron összeomlott. Az iskola nyolc tanterme hat (!) helyen van, közülük többnek is igen rossz az állaga. A jegyző úr szerint a tanyasi iskolák felszereltsége is különb a berencsinél. Ajakkal eddig nem tudtak dűlőre jutni az elszámolás kérdésében. Bár igaz, hogy a volt GAMESZ felszámolásából jutott Berencsnek is egy Zsuk, egy kazán, meg néhány apróság, és úgy-ahogy rendbe hozták a polgármesteri hivatal épületét, amely azelőtt szolgálati lakás volt. Ám a vízműbe fektetett mintegy hat és fél millió forint egyelőre még odavan. — Azt mondták annak idején, ha Ajakon befejezik a vizet, azután itt folytatják — mondja Kovács Imre. — De Berencsen nem csináltak semmit sem. Testületi határozattal fogjuk követelni, hogy lemondtunk az elszámolásról, de ezt a pénzt visszaköveteljük. Ha Ajak a határozatnak nem tesz eleget, bírósághoz fordulunk. Kihúzhatják alóluk a talajt A kilábalás alapfeltétele lenne, hogy az itt élőknek legyen munkájuk. Jelenleg viszont az 560 munkaképes lakosból kétszázhetvenen!!) munkanélküliek. A községben néhány kereskedő jelenti a vállalkozók körét. Bejelentett kisiparos pedig egy sincs. Tehát csak a földművelés az, ami eltarthatja a falut. Igen ám, de a földrendezés sem egyszerű, ugyanis a felszámolás alatt álló pátrohai téesz „elgazdálkodta” a vagyont. A többszáz millió forintos adósság kiegyenlítésére a vagyon ugyanis — a termőföldet nem számítva — kevésnek bizonyult. Tehát termőföldet is kell értékesíteni ahhoz, hogy a téesz kiegyenlítse a számlát, aminek egyenes következménye, hogy esetleg „idegen” birtokosok kezére kerül majd a berencsi határ egy része. — Persze, először a helyi igényeket kell kielégíteni — mondja Kovács Károly polgármester. — De már jelentkeztek a volt földbirtokos leszármazottai, akik kétszáz hold földre tartanak igényt. Ez is csak bonyolítja a helyzetet. Kiútkeres(gél)és Talán éppen az imént vázolt bonyolult helyzet is közrejátszott abban, hogy más falvaktól eltérően itt még nem hoztak létre új típusú szövetkezetét. Az élet azonban nem állhat meg, hiszen szántani, vetni kell, a földhöz jutottak többségének viszont nincs eszköze. Hét helybeli vállalkozó létrehozta a szolgáltató Szerfás Kft.-t, amely gépeivel bérmunkában végzi el különböző munkálatokat. Mivel földet is vásároltak, gazdálkodnak is. A volt téesz-sertéstelepet egy Vilmuta nevű kft. vette meg. Ez viszont már nem helybeli tulajdonú. Viszont itt is jut majd — reményeik szerint — munka néhány berencsinek. Ez a kft. is vett földet, s a későbbiek folyamán például zöldségtermesztéssel is fog foglalkozni. A vázolt körülményekből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy segélyért tolong a polgármesteri hivatal előtt a falu. Rétközberencs azonban büszkébb annál. Rendszeres szociális segélyben például tavaly tíz család részesült. Volt olyan, hogy a polgármester indítványozta egyik-másik idős ember eseti támogatását. Talán ebben benne van a felemelkedés csírája. A kilátástalannak tűnő helyzetből önerejükből, hathatósabb központi támogatás nélkül nemigen tudnak kilábalni. Földárverezések Nyíregyháza (KM) — Ha a tavasszal kialakított ütemet tartani tudják a kárrendezési hivatalban, akkor augusztusra be is fejeződhet a kárpótlási jegyek kiadása. Április 21-én Mándo- kon lesz lehetőság licitálásra. A művelődési házban délelőtt tízkor kezdődő árverezésen 175 hektár, összesen közel 1500 aranykorona-értékű földnek lehet új tulajdonosa. Tiszalökön április 22-én folytatódik az előző napi árverezés. Ezen a napon 65 hektár területre lehet licitálni, aranykorona-értékük megközelíti az ezerötszázat. Nyíregyházán is elkezdődik április 23-án az árverezés. A volt pártház nagytermében reggel nyolckor kezdődő liciten 85 hektár kerül kalapács alá, a földek aranykoronaértéke 1470 körül van. Másnap reggel nyolctól folytatódik a licitálás a volt pártház nagytermében. Ezúttal 60 hektárt lehet szerezni, a földek aranykorona-értéke 1340. Érdemes tehát figyelemmel kísérni az érdeklődőknek a földárveréseket.-------------Tárca— 5 zomszédom Vigyori Vidor, akivel jószomszédi viszonyban állok, heves integetéssel hívott át magához az út másik oldalára. Kezében egy színes paksamétát szorongatva toporgott, amíg sikerült a forgalmon átevickél- nem. —Ezt nézze meg szomszéd! Milyen színes tájékoztatók jönnek a címemre naponta — mondta önelégült arccal. — Ez valamelyik párt választási programja? — kérdeztem. A csiricsáré színekből legalább is erre gondolok. Különben is: Jó napot! — Magának is, ha ennyire konvencionális akar lenni. Ez egyébként egy csodálatos árulista valahonnan és csak nekem. Legalábbis az itt lévő levelükben, amit maga a Főnök írt alá, azt írják, hogy ez az ajánlatuk csak nekem szól. — Ne akarjon átverni, hiszen ez a műanyagzacskó fel sincs bontva. Hogyan olvasta el akkor a levelet? — kérdeztem. — Persze, hogy nincs! Majd otthon egy kávé és egy jó pipa mellett kicsemegézem. Ettől függetlenül tudom, hogy ezt írták, mert az eddig kapott több tucatban is ez volt. — Na, én nem irigylem, hogy ekkora levelezést bonyolít le. A postai költségekről nem is beszélve, amelynél a határ lassanként már a csillagos ég lesz — sajnálkoztam. — Van eszembe! Tudhatja, hogy sokrétű feladatom ellátásától nincs nekem időm a postán kujtorogni. Viszont az ajánlattevőimet sem hagyhatom figyelmen kívül. Látom, szükségük van rám. Biztosan nélkülözhetetlen is vagyok nekik. — De honnan ismerik magát, szomszéd? Nem azt mondom, hogy a nevében lévő alliteráció nem kelti fel esetleg egy irodalmár figyelmét, de az ritkán foglalkozik árulista összeállításával és kipostázásával. Habár manapság már minden lehetséges — morfondíroztam félhangosan. — Ez nem lehet kérdés! Valaki tudja, hogy én egy komoly anyagi kondícióval bíró, és a világ dolgai iránt széles skálán érdeklődő ember vagyok, akit érdemes megkeresni. Kaptam már ajánlatot holland kertésztől, aki 14 karátos arany ékszert ad ajándékba, ha felveszem vele a kapcsolatot. Egy svájci cég olyan fülbevalót kínált, amelyiknek viselése gyógyítja a reumát, a fejfájást vagy a magas vérnyomást. De kaptam ajánlatot francia asztrológustól épp úgy, mint egy magyar szexológustól, hogy „Mit csinál egy szexológus az ágyban”, és a témáról tudományos, orvosi alaposságú tájékoztatást ígért. De tulajdonomban van a Kámaszútra és az Illatos kert, így a téma momentán nem érdekel. Közelebb állnak hozzám a műszerek, ékszerek listái és a szőrmeajánlatok. — De hát miért, szomszéd? Hiszen maguk csak beülnek a Toyotába, és hipp-hopp máris ott vannak bármely nagyvárosban. —Ez így nem igaz! Először is nem Toyota, hanem Mitsubishi, amit épp úgy sújt a sebességkorlátozás, mint egy nyavalyás Trabantot, és különben is utálok a vásárlókkal keveredni. De így, a megrendelésemre mindent házhoz hoznak, még Ciccolina könyvét is, amit igaz szerelmeiről írt. — Azt is megrendelte, szomszéd? — Nem, mert nem ígért nekem érte semmi kedvezményt, semmi grátisz ajándékot. Ez a közismerten bőkezű díva, velem olyan szűkmarkú volt, hogy még egy közös hétvégére sem hívott meg Monte Carlóba. eszélgetésünk alatt végig elégedetten ragyogó arca megfelhősödött, értet- lenné vált. Sajnálta Ciccoli- nát, mert sejtelme sincs, hogy mit veszített. Cserbakőy Levente Ajándékozón Rejtett tragédiák Kováts Dénes M indig nagy megdöbbenéssel olvasom a híradásokat — melyek egyre gyakrabban bukkannak fel — az újszülött gyermeküket megölő anyák tettéről. Megérteni, bár indokok tömkelegét sorolják fel alkalmanként, sosem fogom őket. Különösen, hogy kivétel nélkül azt állapítja meg az orvos: egészséges, életerős csecsemőtől vette el az életet szülője. Egyesek szerint a tudatlanság, műveletlenség, mások szerint a felelőtlenség, könyörtelenség motiválja őket szörnyű tettük elkövetésére. Hiszen nemcsak gyereklányok, leányanyák találhatók közöttük, hanem már több gyermekeket szült asz- szonyok is. És ami még szomorú és furcsa: állítólag rokonságuk, a környezetük előtt is sikerül eltitkolni állapotukat. Igaz, az esetek legnagyobb részében ennek ellenére is kiderül, ki a halott csecsemő anyja. És mégis sokan dobják el így gyermeküket! Természetesen nem a lebukás veszélye kellene, hogy gátolja a gyilkosokat — másként nem lehet nevezni őket —, hanem az a tudat: ha már megszülte, ne vegye el az ártatlan csecsemő életét. Mert bár nem kellemes nevelőotthonokban felnőni, mégis jobb talán, mint ez a megoldás. És nagyon sokan vágynak reménytelenül arra, hogy gyermekük legyen! Számtalan lehetőség van már a születésszabályozásra. Igaz, — s ez egyben sajnálatosan szomorú — nagyon sok a teljesen tudatlan ember is. e talán éppen ezért kellene sokkal nagyobb energiát fordítani a felvilágosításra, a hasonló esetek megelőzésére, elkerülésére. (Ebben a családnak, a környezetnek is nagy a felelőssége.) Azért, hogy ne legyen ennyi tragédia. A szünidő hasznos eltöltésére vállalkozott néhány diák, akik a nyíregyházi művelődési központban agyagformálással, korongozással töltik idejüket Botrágyi Károlyné stúdióvezető segítségével Elek Emil felvétele Kommentár Lépések a sikerúton Kállai János jabb fordulójához érkezett a Magyar Televízió által meghirdetett, ez évi Ki mit tud? vetélkedősorozat. Az előválogatók lezajlása után, most a megyei döntők következnek. A szervezők nevezési kategóriánként különböző helyszíneket választottak a bemutatókra. A sort Kisvárda nyitja meg, ahol a művelődési központban április 16-án, 16 órától lépnek színpadra a hangszeres zene képviselői. A megyei fordulóba tizennyolcán jutottak (az előválogatón még harmincnyolcán próbálkozhattak). Április 17-én, 17 órától a nyíregyházi Városi Művelődési Központ hangverseny- terme fogadja a néptánc és a klasszikus és modern színpadi tánc döntőseit. A legjobb tizenkét néptáncprodukciót huszonhat közül választotta ki a zsűri, a tizennégy klasszikus és modern táncszámot pedig harmincnégyből. Mátészalkán, a helyi művelődési központban április 18-án, 10 órától vetélkednek a vers-, a prózaés mesemondók, valamint a szónoki beszédek előadói, szám szerint: huszonegyen. Ókét az előválogatók dönt- nökei nyolcvanegy benevezett közül tartották érdemesnek a megyei döntőn való szereplésre. Délután, 16 órától, szintén a művelődési központban méri össze a tudását az énekkategóriából bejutott húsz versenyző (ők az első fordulóban még hatvanegyen voltak). A statisztikai adatok is sejtetik, a megyei döntőre szorosabb lett a mezőny. És a folyamatnak ezzel még ko- rántsincs vége! Májusban következik az országos előválogató, ami még mindig nem a „képernyős” szerepléssel azonos. A megyei döntőben a zsűri valamennyi kategóriában dönt az „érmek" sorsáról, kihirdeti, hogy szűkebb pátriánkban kik voltak a legkiválóbbak. De, hogy az izgalmak továbbra se szűnjenek, ez nem jelenti azt, hogy az országos válogatóra minden helyezettet meghívnak. Hja, a siker csúcsaira vezető út egyáltalán nem olyan rövid, mint gondolnánk. De megéri! HÁTTÉR
