Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06 / 55. szám
A KIM hétvégi melléklete Malis kérdések Kevesebb a törvénysértés Balogh József Nyíregyháza (KM) — Egy évvel ezelőtt még sok gond volt az önkormányzatok munkájában a törvényességgel. Év közben viszont már azt hallottuk, hogy többségüknél javult a munka hatékonysága és demokratizmusa. Milyennek ítéli meg dr. Tóth Sándor, a köz- társasági megbízott megyei hivatalának törvényességi ellenőrzési osztályvezetője? — Ha a 229 önkormányzat működésének általános tapasztalatait elemezzük, akkor összességében valóban javulónak nevezhetjük. A demokratikus helyi politikai gyakorlat hiáhya azonban néhány képviselő-testület esetében működésben zavarokat okozott, feszültségeket teremtett a polgármester és a képviselő-testület között. Ezen túlmenően egy-két településen tapasztaltuk a képviselő-testület és a lakosság egy része közötti egyetértés hiányát, vagy a polgármester és a testület, olykor az iskolaigazgató közötti nézeteltérést. Különösen nagyobb számú képviselő-testület esetében előfordult, hogy a testület külön érdekeket képviselő csoportjai között hiányzott az egészséges konszenzus, és ez esetenként alkotmányos szabályokat nem sértő működési zavarokat idézett elő. □ Okozott-e sok gondot, hogy megnövekedtek a testületek feladatai, hatáskörei? — Az új törvények gyakorlati alkalmazása gyakran okoz gondot a képviselő-testületeknek. Különösen vonatkozik ez a munkaügyi döntésekre. Az önkormányzati törvény, valamint a hatásköri törvény nem helyes értelmezéséből eredő törvénysértések száma fokozatosan csökkent. A képviseBalázs Attila felvétele lő-testületek által hozott határozatok számában nagy a szóródás. Van olyan képviselő-testület, amelyik közel 300 határozatot hozott, a kisebb települések esetében nem ritka a 20 alatti határozatszám sem. A nagy eltérés oka lehet pl. az önkormányzati hatósági ügyek átruházása, valamint az önkormányzati hatósági ügyben hozott úgynevezett listás határozat. Még mindig tipikusan előforduló hiba (a polgármester, a jegyző figyelmetlensége miatt), hogy a testületek nem megfelelő szavazati aránnyal hoznak „határozatot”. Esetenként figyelmen kívül hagyják a képviselő-testületek az ön- kormányzati törvény azon rendelkezését, mely szerint minősített többség szükséges a rendeletalkotáshoz. □ Milyen törvénysértéseket, mulasztásokat, találtak a: ön- kormányzatok működésében? — Több esetben az Alkotmánybíróság határozatát figyelmen kívül hagyva hozott határozatot titkos szavazással a képviselő-testület. Néhány helyen a polgármester helyett települési képviselő vezette a testületi ülést. A képviselő- testület működése a saját szabályzatával ellentétes (hiányzik a jegyzőkönyv-hitelesítők aláírása, a határozat alakja nem felel meg a szabályzat előírásainak). A költségvetés, a zárszámadás jóváhagyására határozattal kerül sor, hatályon kívül helyezett jogszabály alapján vetettek ki út- és közműfejlesztési hozzájárulást. Előfordult az is, hogy a testületi ülés jegyzőkönyvét a polgármester, illetve a jegyző nem írta alá. Jelentős arányt képviselt az úgynevezett mulasztásos törvénysértések száma, mert a képviselő-testületek egy része jogszabályban előírt kötelezettségének nem tett eleget, például nem tartott közmeghallgatást, elmaradt a költségvetési szervek alapító okiratának felülvizsgálata és így tovább. □ Hogyan fogadták az Önök jelzéseit? — A képviselő-testületek a törvényességi jelzések túlnyomó többségét elfogadták, esetenként azt köszönettel vették. Előfordult olyan eset is, hogy a képviselő-testület csak késve szerzett tudomást a törvényességi jelzés tényéről, miután azt a polgármester nem terjesztette a megadott határidőig a testület elé. □ Volt-e szükség arra, hogy bírósághoz forduljanak törvénysértő határozat felülvizsgálata miatt? — Öt esetben kezdeményeztünk bírósági felülvizsgálatot. Az Alkotmánybírósághoz az elmúlt évben két indítványt terjesztettünk elő, így kezdeményeztük a szamossze- gi önkormányzat képviselő- testületének telekadóról szóló, valamint a nyíregyházi közgyűlés népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendeletének alkotmánybírósági felülvizsgálatát, mivel az érintett képviselő-testületek a törvényességi jelzésben foglaltakat a megadott határidőig nem fogadták el, és a szükséges intézkedést nem tették meg. □ Milyennek látják a polgármesteri tisztség ellátását? — A polgármesterek, mint a képviselő-testületek elnökei, jórészt betöltik az önkormányzati törvény által előírt szerepüket. Az utóbbi időben több társadalmi megbízatású polgármestert minősített át a testület főállásúvá, mivel a megnövekedett fejlesztési feladatok főállású polgármestert igényelnek, különösen a nagyobb lélekszámú településen. A megállapítások ellenkezőjére is van példa Demecserben, Nyírtasson, ahol a képviselő- testületek az elmúlt évben a főállású polgármesterek státusát társadalmi megbízatásúvá változtatták át. □ Van-e hatékony eszköz a jegyzők kezében a törvényesség elősegítésére? — Igen, de a képviselő-testületek üléseiről készült jegyzőkönyvek szerényen tartalmazzák azt, hogy a jegyző milyen eszközöket használ a törvényes döntések meghozatalának elősegítésére, felhívja-e a képviselő-testület figyelmét az esetleges törvénysértő döntések meghozatalát megelőzően a jogszabályi rendelkezésekre. Az elmúlt évben mindössze 8 jegyzői észrevétel fel- terjesztésére került sor a testületi ülés jegyzőkönyvével egyidejűleg, vagy külön. A munkavégzésüket befolyásolja a polgármesterrel való kapcsolattartásuk is. □ Az önkormányzati rendszer nemcsak a falvakban, városokban új. Előfordultak-e olyan esetek, amikor Önök is tanácstalanok voltak egy-egy ügyben? — Természetesen, ezért az elmúlt évben is 5 állásfoglalást igénylő kérdést terjesztettünk fel válaszadásra, melynek nagy részére a választ szóban vagy írásban megkaptuk. (1991-ben az állásfoglalást igénylő kérdéseink száma 33 volt). Az egységes jogértelmezést segíti elő a havonta megjelenő BM önkormányzati tájékoztató is, emellett felkérésre részt veszünk a jegyzői klubok munkájában, együttműködünk a Közigazgatási Kamara megyei tagozatával, így megfelelő alkalom nyílik a helyi önkormányzatok működésének törvényességével ösz- szefüggő aktuális kérdések ismertetésére, megvitatásra. □ Köszönöm a válaszait. A TARTALOMBÓL: @ Megfakul a megasztár • A Széphalom újdonságai • Karády és a képernyő • Az idő urai KM galéria Kompozíció Balázs Attila reprodukciói ^—.^resztes Szent János írta: „Jfíncs aíafga, teste * nincsen, nem íjép, nem támaszfpdfíj. Hova ő V. vágyafozifc más defy az, méy ismeretien. "Sl fenti mézétjeffemzi a CeginíföS afiatafJősztafos Zsoft művészi törekvéseit is. Efnigaszfodás a megszokott áárázoíástóf, intenzív szeméfyiségfceresés. Jő képei mint Ha arróí árufkpdnának fiogy szándékosan távok tartja magát az emkerektót. 'De könnyen keket, kogy ez csak kamaszos attitűd. Jőkárkogyan van: Jősztakos Zsokt teketséges emker, s ezért megérdemki a figyekmet._______________________________________________________________) Asztalos Z>soCt festményei fMj^án&életnény f A valódi tettek tisztelete Nagy István Attila nyolcadikos nebuló, akinek az eredményei egyáltalán nem rosszak — ezért is mert jelentkezni a város egyik jó hírű középiskolájába —, amikor az adhat igét szóelemeire bontotta, határozottan leírta, hogy: ad ige, hat tőszámnév. A javító magyartanár bénul- tan állt a jelenség előtt, nem tudta mire vélni a dolgot, s csak az volt a „szerencséje”, hogy ott feküdt előtte a másik felvételi-alkalmassági dolgozat. Nem ért rá meditálni. Csak később gondolkodhatott el az eseten, s kiegészítette korábbi tapasztalataival. Nem mintha most döbbenne rá először, mégis minden alkalommal megrémül, amikor félhangosan kimondja: tizenéveseink nem tudnak magyarul. S akkor még egy szó sem esett arról, hogy egyre nehezebb az általánosban vagy a középiskolában irodalmat tanítani, mert a gyerekek számtalan szó jelentésével nincsenek tisztában. A legjobb esetben visszakérdeznek, de gyakrabban inkább mondanak valami marhaságot. Lehet-e magyar az, aki nem beszéli helyesen anyanyelvét, nem fáradozik azon, hogy ezt az élete végéig használt eszközt a legjobb állapotban tartsa? Könnyen mondom ki, hogy nem. Pedig közben az is eszembe jut, hányszor hallom naponta: ebben az országban a keresztény nemzeti erkölcsöt kell megvalósítani; az istváni haza megteremtése a legfontosabb; magyar áru, magyar viselet, magyar ének, magyar film, magyar magyar. Szeretheti-e a hazáját az, aki a szittya Magyarországot szeretné megteremteni? Nincs okom azt mondani, hogy nem. Legfeljebb annyit tehetek hozzá, hogy nem jól. Nem tudom kiűzni az agyamból azt a jelenetet, amikor az eidhoveni stadionban a francia fiatalok harsányan, mámorosán, a trikolórt lobogtatja elkezdték énekelni: ”Allons enfants de la Patrie”, teli torokból hangzott a francia himnusz. Örültek, hogy franciák. S örülünk-e mi annak, hogy magyarok vagyunk? Mire kell nekünk a haza? „Szeresd hazádat és ne mondd” — írta Vörösmarty, mert az mindig gyanús (ezt már én teszem hozzá), ha valaki a magyarságát ünnepli vagy ünnepelteti. Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy nem a szavak, hanem a tettek tisz- telhetők bennünk. A politikusoknak pedig érdemes lenne elolvasni a Honszeretet című verset, amelyben Vörösmarty meglehetősen pontosan fogalmaz: „S nem csak dicsőké a haza; / A munkás pór, szegény, / Bár észrevétlen, dolgozik / A hon derűi étén.” Vannak bizony milliók, akik egy szót sem szónak a hazaszeretetükről, csak teszik a dolgukat. Élni szeretnének, lehetőleg minél jobban. Gyarapodni anyagiakban, és bármennyire furcsán hangzik, szellemiekben is. Csak el kellene juttatni hozzájuk a szót és a képet, a hangot és a látványt. S megtanítani őket megérteni a szót, a hangot és a látványt. Nagyszabású program, ami messze meghaladja az iskolát, részt kellene belőle kérnie mindenkinek. A politikusoknak pedig csupán annyit kellene tenniük, hogy megteremtenék a szellemi gyarapodás anyagi feltételeit. Tudom, hogy ez az elgondolás meg naivnak is nevezhető, de ez kétségtelenül nehezebb cselekvési program lenne, mint a magyarságra való hivatkozás. S ezt meg kellene tenni, mert különben kialakul az emberekben az az érzés, amit a korábban már idézett Vörösmarty írt meg Országháza című versében: „Hol nevét rút ferdítésben / Ismerik csak átokképpen. / Neve: szolgálj és ne láss bért. / Neve: adj pénzt és ne tudd mért. I Neve: halj meg más javáért.” Szóval, nem elég a ruha meg a film, nem elég a lobogó sem, amely az ünnepeken nejlonban lengedezik a szélben. A hazához való ragaszkodás a hajszálereken át jut el az agyba és a szívbe. Először az érzelmekben fogadja el az ember, megmártózik annak kellemes hullámaiban. Lehet, hogy ez egy gyerekkori emlék vagy kamaszszerelem. A tekintetünk elé táruló táj lánánya, amelytől sohasem tudunk és akarunk megszabadulni. szenvedélyhez az ész érveket keres, s így alakul ki a haza iránti cselekvő szeretet. A gyermek sem azért szereti a szüleit, mert ők nemzették, hanem az élet apró és nagy dolgaiban ott érezte őket maga mellett. így van ez a hazával is. Ennek a felismerését hiányolom én jelenkori politikusaink magasan szárnyaló beszédeiből. Vagy aki magasan repül, nem veszi észre a részleteket? Lehet, hogy ilyen egyszerű az egész.
