Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06 / 55. szám
1993. március 6., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kosarat kapott az amerikai A Nyírségi Nyomdában a leépítések után még aggódnak az ott dolgozók az állásukért Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Felröppent a hír: a Nyírségi Nyomdát egy Amerikában élő magyar vállalkozó kívánja megvásárolni harminc- millió forintért. (Az AVÜ egyébként több, mint 160 millióra értékelte). Hétfőn zárt ülésen viszont úgy döntött a nyíregyházi közgyűlés: élni kíván elővásárlási jogával. Köztudott, hogy a testületi ülések nyilvánosak, azonban bizonyos esetekben zárt ülést rendelhetnek el. Már vannak, akik találgatják: a titkolózásnak oka lehet. Elővásárlási jog Dr. Fazekas János jegyzőtől érdeklődtünk, akí elmondta, nincs szó titkolózásról, a zárt ülést azért rendelték el, mert komoly adásvételbe való bekapcsolódás üzleti titkot képez. A döntés viszont nyilvános. Ez esetben pedig az, hogy szavazás után a testület úgy nyilatkozott, élni kíván elővásárlási jogával. Bár az előzetesen kiküldött napirend nem tartalmazta a nyomda kérését, az ülésen tűzték tárgyalásra a témát, ugyanis a határidő sürgetett: március 4-ig kellett nyilatkozni. A gazdasági társaságokról szóló törvény alapján ugyanis elővásárlási jog illeti meg az önkormányzatot, mivel a Nyírségi Nyomda, mint állami vállalat, gazdasági társasággá alakult, és a belterületi földérték révén résztulajdona van az önkormányzatnak. Az Állami Vagyonügynökség 90,9 százalékban tulajdonos, a földérték révén 9,1 százalékban üzletrésze van a nyíregyházi és a mátészalkai (ott kirendeltség működik) önkormányzatnak is. Utóbbi azonban elővásárlási szándékáról lemondott. □ Mit szól a lépéshez a megyei önkormányzat? — erről már Vezse Arpádné dr.-t, a vagyonkezelési és vállalkozási osztály vezetőjét kérdeztük, ugyanis a nyomdát a megyei tanács alapította. — Azok a vállalatok, amelyeket 1985-től vállalati tanács, illetve küldöttgyűlés irányított, tartósan vagy ideiglenesen állami tulajdonú vállalatnak minősülnek. Ezeket az Állami Vagyonügynökség magához vonta, ő bonyolít mindenféle ügyletet velük kapcsolatban. Ä megyének csak formális szerepe van, papíron nyilatkoznia kell a támogatásról. Az eladott üzletrész után pedig járandóságot kap, ez idén húsz százalék. Amerikai érdeklődő — Maguk többet tudnak, mint én — válaszolta szerdán a telefonvonal másik végéről kérdésemre Görbedi László, a Nyírségi Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója. — Én is a tévéből, az újságból szereztem tudomást az egészről, a közgyűlésre nem hívtak meg. Előrehaladott tárgyalásokat folytattunk egy amerikai céggel, amely komoly befektetéseket ígért megfelelő garanciákkal. Az üzletrész miatt viszont az ÁVÜ megbízásából eljáró ETD Kft.-nek hivatalból fel kellett ajánlania megvásárlásra a nyomdát az önkormányzatnak. Görbedi László javaslatára megkerestem Angyalos Gézát, az ETD Kft. (Európai Kereskedelem Fejlesztő Kft.) igazgatóját, aki a következőket mondta el: — A nyíregyházi önkormányzat bejelentette, élni kíván elővásárlási jogával. Ez azonban csak akkor realizálható, ha azonos feltételek mellett veszi meg a nyomdát, mint amilyenekkel az amerikai vállalkozó szándékozik. Már volt egy adásvételi szerződés, amelyben fejlesztésekre, beruházásokra kötelezte el magát, ezt a szerződést elküldtük az önkormányzatnak. □ Mekkora összegű fejlesztésről van szó ebben? — A befektetés teljes összege kétmillió dollár. A berendezések nagyrésze már elavult, múzeális értékű. Csak akkor maradhat talpon a nyomda, ha ezek a befektetések megtörténnek. □ Vagyis ezek szerint nagyobb értékű beruházásról van szó, mint amennyi az eladási ár. Archív felvétel — Azt lehet mondani. Cl Mit szólt az amerikai az önkormányzat szándékához? — Hivatalosan még nem nyilatkozott, de érzékeltette, hogy talál más befektetnivalót. Munkásgyűlést tartottak Csütörtökön délután Mádi Zoltán, Nyíregyháza polgár- mestere munkásgyűlésen jelentette be a Nyírségi Nyomda dolgozói előtt a közgyűlés hétfői ülésének döntését, s válaszolt a kérdéseikre. Kérte, a szakszervezet, a munkástanács és a vezetők március 8-án délig juttassák el hozzá írásban a véleményüket. * Egy bizonyos: nincsenek könnyű helyzetben a nyomda dolgozói. Már voltak leépítések, s akik még ott vannak, aggódnak az állásukért. Jó volna tudni, vajon az említett adásvételi szerződés tartalmaz-e konkrét határidőket a befektetésre, mert kétmillió dollár ugyan szép összeg, de nem mindegy, egy-két éven belül lesznek belőle gépek, s ezáltal munkahelyek, vagy csak a jövő században. Veszélyes oszlopok Nyíregyháza (KM - Cs. Gy.) — Talán nincs olyan hónap, hogy a Titász Rt. ren- désze ne tenne feljelentést a rendőrségen közüzem szándékos rongálása miatt. Ugyanis szinte mindennapossá vált a 120 kilovoltos távvezetékek Tartóoszlopainak meggyengítése oly módon, hogy az oszlop merevítő szögvasait kiszedik. Ha az oszlopok kiborulnak, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az óriási gazdasági káron túl városok, intézmények, kórházak, maradhatnak villamos energia nélkül. Egy szaktanácsadó a Titász Rt.-t arról tájékoztatta, hogy az okozott kár nagysága nem éri el a szabálysértési értékhatárt, ezért bűncselekmény nem történt. Pedig az áramszolgáltatónak az oszlopok helyreállítása összességében súlyos tízezreibe kerül. Szerencsére az életveszélyessé tett tartóoszlopok eddig nem okoztak nagyobb gondot, mert az ellopott szögvasakat sikerült idejében pótolni. Ám ha a katasztrófa bekövetkezik, vajon ki lesz a bűnös? A tolvaj-e, vagy az, aki tőle a szögvasakat megvásárolta?-------------Tárca— M ár több órája eloltották a kórteremben a villanyt, de ő még mindig ébren volt. Az ajtó alatti kis résen szűrődött csak be egy keskeny fénysugár a folyosóról, az világította meg egy picit a másik három nőt, akik a szoptatástól kimerülve mélyen aludtak. Egyhangú szuszogásuk már majdnem álomba ringatta volna, azonban egy gondolat messzire űzte tőle a békés megelégedettség pillanatát. Mi legyen a csecsemővel? Ez a kérdés szinte már azóta foglalkoztatta, hogy kiderült terhessége. Kezdetben abban reménykedett, hogy szorosabb lesz kapcsolata a barátjával, s talán még házasság is lehet az együttjárásból. Két hónapig úgy is tűnt, minden rendben van, ám mikor a srác mégis bejelentette, hogy elhagyja, már minden késő volt, nem lehetett a babát elvetetni. Korholta is eleget az anyja, miért nem tanult a többi telepi lány sorsából, bár igaz, azok előbb-utóbb vagy férjhez mentek, vagy legalábbis élettársat találtak. Aztán ott vannak a testvérek is, vele együtt szám szerint hatan. A 17. évével ő a legidősebb, a többiek még apró gyermekek. Milyen furcsa a sors: az anyja a saját gyerekeivel együtt az unokájával is foglalkozhatna. Már mint, ha megtartaná. De mit tudna ő gyermekének biztosítani? Az iskolából kimaradt, szakmája nincsen, s még csak kilátás sincs semM. Magyar László Menekülés milyen munkára. Az apja sem tud elhelyezkedni, hiába járja körbe az üzemeket, a vállalkozókat. Néha akad valami alkalmi munka, de a család abból sem lát sokat, elissza a haverjaival a kocsmában. Amikor a testvéreit dajkálta, ringatta, gyakran gondolt arra, hogy egyszer neki is lesz babája. Akkor annyira vágyott rá, most pedig, hogy csak pár fal választja el a csecsemőtől, nem érzi azt az önfeledt boldogságot, amiről az anyák oly sokat szoktak mesélni. Vajon milyen élet várna a lányára otthon? Elhálnák majd őt is 13 éves korában? Ha most itt hagyná, állami gondozásba kerülne, talán jómódú nevelőszülők vennék magukhoz. Hallott ő már olyanról is, hogy külföldi gazdag családok fogadtak örökbe gyermekeket. Álmatlanul forgolódott a kemény ágyon, azonban mindjobban erősödött benne az érzés, hogy mennie kell. Elfelejteni a múltat, menekülni a jövő elől. Csak úgy tud tovább élni, hogy nem tartozik senkinek sem felelősséggel, számára csak úgy lesz újra holnap, ha nincs olyan kötelék, ami a tegnapra emlékeztetné. Óvatosan felült, hallgatta a többiek egyenletes lélegzését. Lábujjhegyen a szekrényhez lopakodott, s igyekezett úgy felöltözni, hogy ne okozzon semmi zajt. Kilesett a folyosóra, minden mozdulatlan, csak az újszülöttek osztályáról szűrődött ki a fel-felsíró ártatlanságok éles hangja. Hirtelen bevillant, a sajátja is köztük lehet. Egy késztetést érzett, hogy visszatekintsen a szobára, aztán már surrant is ki a folyosón, hogy minél hamarabb maga mögött hagyja az épületet. M ár a város másik végén járt, de még mindig hallani vélte egy csecsemő sírását, vékony ordítását, fájdalmas, kétségbeesett könyörgését... Nézőpont ) Elárvult üzletek Angyal Sándor A sarki üzletházban hét- ről-hétre több az üres helyiség, kis cédulával az ajtóüvegen: „Ez a bolt bérbe adó.” Nem kell ahhoz nagy képzelőerő, hogy az ember rájöjjön, itt a vállalkozás zátonyra futott, a tulajdonos — vagy az utolsó bérlő — kipucolta a boltot, leértékelés, kiárusítás közben mentette a még menthetőt. Sajnos, mostanra egyre többen kénytelenek szembenézni a piac farkastörvényeivel, azok közül, akik nem is olyan régen nagy reményekkel vágtak neki a biznisznek, vették fel a drága hitelt, tették kockára vagyonuk egy részét. (Itt illik az újságírónak is némi önkritikát gyakorolni, mert maga is többször tollhegyre tűzte a hitel- nyújtás bürokratikusságát, nehézkességét, s emelt szót a piacgazdaság kiépülését hátráltató financiális gátak ellen.) Időközben ugyanis a hazai kereskedelemben a kínálat messze meghaladta a keresletet; a gazdasági rendszerváltás —sok tekintetben kikerülhetetlen — velejárója, a munkanélküliség és a keresetcsökkenés miatt leapadt a fizetőképes vásárlók tábora. Innen már egyenes az út a dagadó raktárakhoz, a „holt tőkéhez”. Vagy van más ok is? Esetleg a pénzügyi kormányzatban bekövetkezett fejcsere nem arra utal, hogy a tönk- remenés részben kivédhető lehetett volna? Tény ugyanis, hogy a restrikciós pénz- politika az indokoltnál nagyobb mértékben bénította le a gazdaságot, a termelést, ahonnan pedig a jövedelem származhatott volna, fedezetéül a hazai áruforgalomnak. Amíg igyekeztek kordában tartani az inflációt és megőrizni az ország fizető- képességét, addig lepusztultak korábban virágzó cégek, s csődbe jutottak új vállalkozások. Enyhe vigasz, hogy mindeközben nőtt a valuta- tartalék, hiszen annak a mostani lelassulás is az ára. Pang a bankvilág is, hiszen mire kezdtek alászállni a kamatok, megcsappant a vállalkozók kedve és tőkéje. j j a valóban a gazdaság ll élénkítése indokolja a minisztercseréket, a kormány felfrissítését, akkor talán még belül vagyunk a 24. órán, s talán újból kivirulnak hamarosan a ma igen szomorú képet nyújtó, elárvult üzletek. A szezon kezdetén tartunk, a vetőmagboltokban bőséges a kínálat Balázs Attila felvétele Kommentár Másik Magyarország M. Magyar László t t ajon milyen utasításo- V kát kaphattak felülről a bírók az OTP elleni perekkel kapcsolatosan? A bíróságok folyosóin napjainkban gyakran elhangzik a pereskedő állampolgárok szájából ez a kérdés, amint látják a több hónapra elnyújtott tárgyalások menetét, vagy amint meghallják a keresetet elutasító ítéletet vagy a megnövekedett törlesztőrészlet minimális csökkentéséről szóló döntést. A felülről való irányítás gondolata az elkeseredett emberek fejéből pattanhat ki, természetesen senkinek sincs joga kételkedni bíróink függetlenségében, pártatlanságában. Néhány ítélet azonban elgondolkoztató, úgy tűnik, mintha a döntést hozó személy egy másik Magyarországon élne, nem ismerné az itteni életet, nem találkozna nap mint nap a szegénységgel. Az OTP elleni pereket már eleve azok a családok indították, amelyek jóval a létminimum alatt élnek. Az egyik négytagú család 13-14 ezer forint összjövedelemből próbál megélni, s ebből kellene még kifizetnie havonta á „büntetőkamattal" 5700 forintra emelkedett törlesztőrészletet. Mindezek ellenére a bíróság elutasította keresetüket, amelyben azt kérték: hadd fizessék az eredeti részletet hosszabb időn keresztül. Az indoklások között szerepelt az is, hogy az édesapa jövedelemcsökkenése viszonylag nem nagy. Ha úgy nézzük, valóban „alig" csökkent valamit az 1986-os fizetés. Akkor 5500 forint volt a bér, most pedig 4200 forint. Jól tudjuk valamennyien, mennyit ér, mire elég a 4200forint 1993-ban. V alóban valamennyien ismerjük az itteni helyzetet?! Az elutasított kérelem inkább azt jelzi, hogy egynémely honfitársunk egy másik Magyarországon él.
