Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
1993. március 4., csütörtök Kelet-Magyárorsatág 7 Mégsem történt meg a csoda Tekintélyellenesség A mindenkori uralmat a tekintélyelv, tehát az autoritás tisztelete tartja fönn. Az anarchisták elvetik a parancsosztogatást és az engedelmességet, és ehelyett csak a közös megegyezésen alapuló döntéseket tartják elfogadhatónak. Egy valóban szabad társadalomban, amelyet a mostani hierarchikus kényszerek helyett a kölcsönös segítség és társadalmi szolidaritás tartana össze, mindenki hihetne és gondolhatna bármit, de nézeteit sohasem erőltethetné rá másokra. Az anarchizmus az a politikai elmélet, amely leghangsúlyosabban tartja számon az emberi társadalom teremtett jellegét, vagyis azt, hogy egyetlen intézménynek sincs a szó szoros értelmében vett reális, valós léte, hanem valamennyit emberi szándék hozta létre. A mereven tekintélyelvű kommunista és fasiszta pártok, illetve legitimnek álcázott fasisztoid jellegű intézményi rendszerek megpróbálták kispolgári forradalmi ideológiának feltüntetni az anarchizmust, és lejáratni annak minden gyakorlati megnyilvánulását. Amikor ez nem sikerült, akkor láttak hozzá az anarchisták fizikai megsemmisítéséhez. Ennek élő példája volt a spanyol forradalom, ahol Franco fasizmusa és Sztálin szövetségének következtében győzött a reakció. Elkezdődtek a kivégzések és a hosszú börtönbüntetések a forradalmat döntően hordozó F.I.A. (Ibéria Anarchista Föderáció) szabadságharcosai ellen. Akik abban reménykedtek, hogy az anarchista mozgalom követők híján kihal, és túllép rajta a történelem, azoknak csalódniuk kellett. Az anarchista tanok újraéledtek, hiszen egyre több autonom csoport igényli napjainkban a tekintélyelv helyett a problémamegoldó megegyezést, a természet leigázása helyett a természettel való partnerviszonyt, a gyerekek elnyomása helyett a szabad, kreatív gondolkodó gyerek felnevelését. Mélyen elásva az állam a kapitalizmus embertelen struktúrái, a polgári normák belénksulykolása, a kis- családi élet csöndes, izolált elnyomása, a privilégiumok igazságtalansága, a nacionalizmus, az állami bürokrácia, a tőkés pazarlás súlya alatt. Mert hogy is mondták a 68-as párizsi diákok a forradalom fekete zászlói alatt? „A ma utópiája — a holnap valósága!” Komonyi Zoltán A Nyíregyházi Anarchista Föderáció nevében A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogót, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kedves Tóth Kornélia! A január 20-án megjelent Szemtanúja a csodának... cikkre szeretnék válaszolni. Annál is inkább, mivel ennek a kedves, szolid bácsinak én is a páciense voltam. Ma már sokan reklámozzák magukat, hogy olyan energia van a kezükben, ami által meggyógyulnak az emberek. Elgondolkoztam a bácsitól hazajövet. Istenem, a biblia szerint közel van az Úr Jézus visz- szajövetele. Mivel az van megírva: arról tudjátok meg, hogy közel a vég, hogy nyereségvágyók lesznek az emberek, betegeket gyógyítanak az én nevemben, de ne higgyetek nekik, mert ezek az Antikrisz- tusok. Én istenhívő voltam és vagyok gyermekségemtől kezdve. Áldott legyen a pora a szüleimnek és nagyszüleim- nek, akik hitben neveltek, és óriási sok megpróbáltatáson mentem keresztül, és sok betegségen, de sokkal könnyebb volt a kereszt elviselése. Sajnos, annak ellenére, hogy én A Kelet-Magyarország február 2-i számában „Megemlékezés” cím alatt rövid tájékoztató jelent meg arról, hogy Vá- sárosnaményban a Szabadelvű Protestáns Kör megemlékezett a 425 évvel ezelőtt lezajlott tordai országgyűlésről. Nem jelent meg a tudósításban az évszám, 1568. január 6., amelyet az unitárius egyház a maga születésnapjának tekint. 1568. január 6-án mondták ki a világon elsőként a vallás- szabadságot, megelőzve olyan szabadságjogokat biztosító mozgalmakat, mint az 1776-os amerikait, vagy 1789-es franciát. Ma sokszor halljuk, hogy nekünk Európába kell tartanunk. Azt válaszolhatjuk, hogy mi már ezer éve itt vagyunk, amikor első királyunk bevezette népét a keresztyén európai közösségbe. Itt voltunk akkor is, amikor ezt a keresztyén Európát kellett védenünk. Hunyadi János 1456-os nádorfehérvári diadala emlékére szólnak a harangok délben 12 órakor. János Zsig- mond uralkodása alatt mondta ki a tordai országgyűlés, hogy Kedves Balogh Géza! Elolvastam a Kelet-Magyar- országban, az 1993. február 26-án megjelent cikkét Rigók a parkban címmel. Az én gondolataimnak ezt a címet adhatom: Rigók a kertünkben, de miért?! Fárasztó iskolai napok után (IV. osztályos vagyok Mátészalkán, a Baross László Mg. Szakközépiskolában), a legkedvesebb időtöltésem, gyönyörködni a madarakban. Szerencsésnek tartom magam, ugyanis a kertünk tele van szebbnél szebb fákkal. Nagyrészt bogyósokkal: madárberkenye, tűztövis, vadrózsa. Igazi paradicsom ez a madaraknak. Jönnek a fenyőrigók, a meggyvágók, a cinegék és még sorolhatnám. Csapatokban lepik el a bokrokat, fákat, de mint kiderült, nem mindenki örül ennek a madártömegnek. az ilyen csodadoktorokban nem hiszek, már háromszor estem csapdába. Hiszen ki ne szeretne meggyógyulni, még ha idős is. En már az ötödik páciens voltam a csodadoktornál. Nem akarom részletezni, csak röviden ennyit: amikor behívott a szobába, leültetett egy fotelba. Nem kérdezett semmit. Csak ahogyan az újságcikkben nézem, ugyanúgy behunyta a szemét, ránézett egy falon lévő szentképre, én csak vártam. Közben megkérdeztem, imádkozni tetszik? Akkor talán imádkozhatnánk együtt... Annál is inkább, mivel én csöndes kis szobámban odahaza úgy beszélek Istennel és a jó megváltómmal, mint most önnel. Arra nem gondoltam, hogy a felesége az előszobába bejött és rámszólt, a férje nem szereti, ha beszélgetnek. Elkezdődött a simoga- tás, rá-ránézett a képre. Kérdezte, mit érzett, mondom, semmit. Sőt nem is ott fáj, ahol kezdte a simogatást. így kénytelen voltam elmondani. hitét mindenki szabadon gyakorolhatja. Igaz, a türelmetlenség, amely már 1524-ben a rákosi országgyűlésen megnyilvánult, századokig sem szűnt meg. Már ekkor kimondták, hogy „omnes lutherani com- hurantur”, vagyis minden lutheránust (evagélikust) meg kell égetni. Következett az eperjesi vésztörvényszék, a gályarabság, vagy itt Nyíregyházán 1753-at követően az evangélikúsok első papjának, Vandlik Mártonnak az elűzése. Le is bontották egyszerű templomukat, és harangjukat elrejtették Sulyánbokorban. Ha a zaklatás nem szűnt volna meg, akkor a messze Szlavóniáig meg sem álltak volna. Volt azonban nemesszívű pártfogójuk, gróf Károlyi Ferenc, aki szorgalmas telepeseit megvédte minden egyházi és világi hatalmassággal szemben. 15 éves ifjúként 1941-ben, gimnáziumunk cserkészcsapata tagjaként jártam először Erdély földjén. Voltam vendége kedves unitárius lelkésznek éppen úgy, mint asztalos emA városunkban nemrég egy kiskereskedő fegyverboltot nyitott, ahol a szülők légpuskákkal lephetik meg a gyerekeiket. így tett a szomszédunk is, aki a két tinédzser fiának légpuskát vásárolt. A szó szoros értelmében kiirtják a madarakat a környékünkről. Péntek délután 3 perc alatt 3 madarat lőttek le: egy meggyvágót, 2 fenyőrigót. A meggyvágó, és az egyik fenyőrigó percek alatt elpusztult, de a 3. áldozatot azóta is gyógyítgatom, ugyanis „csak” a szárnyát érte a golyó. Tudni kell, hogy nem nehéz ezeket a madarakat meglőni, mert akár 2 méterre is bevár-, ják az embert, ugyanis még nem tanulták meg, hogy azok ellenségek. A tundrán, ahol nagyrészt az életüket élik, nem élnek emberek, és még nincs veszélyérzetük. Óriásian zúg a fejem, fülem, egyensúlyzavarom van, pillanat alatt elszédülök, de nem vesztem el az eszméletemet. Aztán a két kezét több ízben megismételve rátette a fülemre, ismét kérdezett, mit érzek. Feleltem, jobban zúg a fülem. Lefektetett, újra szolidan a képre nézett, de csoda nem történt. Lehet azért, hogy én nem hiszek ezekben a csodákban? Velem hamar végzett, mert észrevetette hitetlenségemet, és azt sem mondta, mint másoknak, hogy menjek visz- sza. Csak annyit, hogy tegyem a heverőre a borítékot. Hazafelé jövet a fiam megkérdezte a kocsiban, mikor kell visszamennem. Mondom, soha. Megtörtént a csoda. Megszabadultam ötszáz forinttól. Ne higgyünk azoknak, akik ilyen könnyen, verejtékezés és fizikai megterhelés nélkül akarnak pénzt keresni. Talán a régi mondás szerint „egy bolond százat csinál”. Özv. Csáki Menyhértné Dombrád bemek, aki Nyíregyházára került egykori unitárius szomszédja iránt érdeklődött Baráton, és üzent neki általam. Addig csak gimnáziumunk egyetlen unitáriusát, tűzoltó-parancsnokunk fiát ismertem annak, aki a második világháborúban hősi halált halt. Dávid Ferenc alapította az unitárius egyházat. Most tartották megemlékezésüket Tordán, az egykori országgyűlés helyén. Ünnepelték egyházuk születésének 425. évfordulóját. Egyházuk fiának, Bartók Bélának a neve az egész világon ismert. Azt kívánom, hogy az egész világon ilyen jól ismerjék meg 1568. január 6. jelentőségét is, amikor Erdélyben, Magyarországon a világon elsőként biztosították a vallásszabadságot. Tudják meg ezt is Tordáról, ne csak azt, hogy ott van a tordai hasa- dék, amelyet évtizedek múlva családom tagjainak is megmutathattam. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza, Szarvas u. 105. Mint megfigyeltem, nemcsak a két szomszéd tinédzser szórakozása a madárpusztítás. Még jó pár gyereket láttam, akik a sásas, mocsaras, igazi madárparadicsomban lövik halomra a védett madarakat. Már várom a napot, amikor egyetlen fenyőrigó sem lesz. Hazamennek, ahol remélhetőleg biztonságban lesznek, s az itt maradók pedig csak a jószerencséjükben bízhatnak. Másban úgysem reménykedhetnek, mert mit ér az a természetvédelem, amely még azt sem tudja kiharcolni, hogy iskolai tananyag legyen a természetvédelem, hogy betiltsák a légpuska forgalmazását, s így felelőtlen, buta, közönyös gyerekek, illetve felnőttek kezébe ne kerüljön légpuska. Tisztelettel: Koncz Nóra Vásárosnamény Mindenki tudja meg Tordáról Madárpusztítás csak öncélúan Megalázott publikum Tisztelt Szerkesztőség! Az 1993. március elsejei újságban megjelent „Farsang a csarnokban” című cikkhez szeretnék hozzászólni. Nem derült ki a cikkből az újságíró neve, de én sem szívesen adnám nevemet ilyen „színvonalas” műsor leköz- léséhez. Mint gyermekes szülő sajnálom azon szülőtársaimat, akik gyermekeikkel együtt a kellemesnek ígérkező lOOFolk-Celsiusés Szandi-koncertnek áldozták vasámapestéjüket. Felháborítónak tartom a fővárosi „művészek” ezen estén nyújtott viselkedésüket. Még play-black-nek sem nevezhető az a műsor, amit az ott jelenlévőknek előadtak. Vagy a reklám áldozatává estek? Nagyon megalá- zottnak éreztem e teljesítmény után a tisztelt publikumot. Nem tudom, hogy ez rendezői igénytelenségre utalt-e, vagy a szabolcsi embereknek kultúrával történő megmérgezésére? Ezekután tisztelettel kell szólnom az ott bemutatót tartott és fellépett lelkes kicsinyekről, felnőttekről. Ők tanúbizonyságát adták annak, hogy szűkebb pátriánkban, Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében a sport- és mozgáskultúra színvonalas komoly eredményekre képes, s hogy rendelkezik még nézősereggel, annak ellenére, hogy az estét követően csorba esett a renomén. Javaslom, hogy az elkövetkezendő időben a sportot és mozgáskultúrát ne kockáztassuk az előadóművészek kritikán aluli szerepeltetésével, vagy a rendezők igényesebben lépjenek fel hasonló esetekben. Dobránszki Mihály Nyíregyháza Termőföld-hasznosítás Erről a törvényről nem lehet eleget szólni Az 1993. évi II. tv. hatályba lépése óta a sajtóban már több alkalommal olvashatunk a részarány-földtulajdon kiadásáról, pontosabban a földrendező és a földkiadó bizottságok tevékenységéről. Véleményem szerint erről a fontos törvényről nem lehet eleget publikálni, hisz ez a törvény évekre, évtizedekre határozza meg az ország mezőgazdasági, tulajdoni és társadalmi arculatát. A földrendező bizottságok is már ebben a szellemben dolgoztak több-kevesebb sikerrel. Egyezség alapján létrehozták a földalapokat, és azokat ki is jelölték. Arra az esetre, ha a földalapok nem fedezik az igényeket, a törvény szerint mód és lehetőség nyílik az átcsoportosításra, illetve az újabb konszenzusra az illetékes szövetkezetek és a földhivatalok segítségével. A törvény szellemében mindenkinek lehetőséget ad ingatlanával való szabadrendelkezésre. Nevezetesen megműveli, bérbe adja, vagy elidegeníti. Lehetőség nyílik az egyéni, de a csoportos művelésre is. Az utóbbi kis- parcellás gazdálkodás hatékonyságát kívánja előre mozdítani. A földrendező bizottságok fontos feladatát képezte a termőföldek folyamatos mezőgazdasági hasznosítása is, melyek ingyenes, vagy bérleti formákban történtek, és jelenleg is tartanak. Ezek az eljárások nem képeznek tulajdoni viszonyokat. A földkiadó bizottságok tevékenysége viszont a tulajdoni helyzetek megvizsgálása, jogi mérlegelése és a tulajdoni jog megteremtésére irányulnak. A törvény teljes szövegét a közmegegyezés szellem hatja át, ehhez kérik az érintett tulajdonosok megértő és jogszerű magatartását azért, hogy a törvény minél gyorsabban és pontosabban nyerjen végrehajtást. Skolnyik András Nyíregyháza, Selyem u. 53. Árverés ürömmel Visszaemlékezéseink elkalauzolnak a kisgazdaságok mezejére, amely, lehet mondani, régen volt. Dolgos kezek munkájának eredményeként rendezett dűlőutak, fasorok szegélyezték a szemet gyönyörködtető gazdaságokat. Ez így is volt rendjén —- mondták a korosabbak. Akié a föld volt, azé volt a fasor és az út fele a parcella teljes szélességéig. Ez az ősi szokás megdőlni látszik. Nemrég volt Őrben az első földárverés, amelyet az érdekeltek nagy izgalommal vártak, mitsem sejtve a boldog tulajdonosi állapotban mindvégig rejtetten keveredő ürömről. Történt ugyanis, hogy a licitálás után a már részben kárpótoltakkal közölték: az út és a fasor nem tartozik a visszaadott földhöz^ az le van választva. Eltűnődünk és még a közelmúltra visszaemlékezve is úgy tűnik, hogy elválaszthatatlanul a termelőszövetkezeté volt a föld a fasorral és az úttal együtt. Vajon mi választotta el a földtulajdontól a fasort és az utat? Kinek fog a fa árnyékot vetni? Ki fizeti meg a leárnyékolt terület terméskiesését? Az elszáradt és lehullott gallyakat ki fogja összeszedni? Hol és hogyan lehet majd a fasoron átjárni? Kié lesz a felelősség, ha az át rendezetlensége miatt baj történik? Válasz nélküli kérdések sorozata így tovább! A hasonlóan gondolkodóknak talán még egy kérdést: kell-e megváltoztatni az évszázados szokást? Szerintünk nem! ^ * Őri kárpótoltak: kárpótlásra jogosultak
