Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
Világszínvonal helyi kivitelezésben Optikai kábelrendszer a megyei távközlésben, egyben bizonysága a felzárkózásnak Réti János Debrecen, Mátészalka (KM) — Számtalanszor leírtuk már a keleti országrész, megyénk hátrányos helyzetét. Bemutattuk a munka- nélküliséget és jelenségeit, a munkahelyteremtés és megtartás szinte leküzdhetelen nehézségeit és az infrastruktúra elmaradottságát. Közben az idő halad, a körülmények, nehezen bár, de változnak, kötelességünk hát arról is beszámolni, ha valamiben — szerencsére nem egy területen — már nem tizenkilencedikek vagyunk tizenkilenc megye összehasonlításában. A 80-as évek első felében kezdett elterjedni a távközlésben lézer fényvezető optikák alkalmazása és alig tíz évre rá, 1992-ben Mátészalka és Nyíregyháza között ilyen optikai kábelt fektetett le a MATÁV annak bizonyságául, hogy nem mindenben tekinthető mostohagyereknek Szabolcs- Szatmár-Bereg megye. Új technika, új lehetőségek — A gerincirányú optikai kábel lefektetése a két város között elkészült — tudtuk meg a Magyar Távközlési Vállalat Debreceni Igazgatóságán Rácz István fejlesztési osztályvezetőtől. — A rendszer gyakorlatilag lehetővé teszi a digitális technika alkalmazását, általa növelhető lesz a központok kapacitása, a működtetés biztonsága, de megvalósulhat számítógépes adathálózat ösz- szekapcsolása, videojelek továbbítása is és egy sor olyan szolgáltatás amit még csak a jövőben fogunk hasznosítani. □ Tulajdonképpen mi ez a fénykábel? — Speciális üvegszál értendő az optikai kábelen, amely fényjelekké alakított információt továbbít nagy távolságra, 30-80 kilométerre, erősítő egység közbeiktatása nélkül. Minőségileg tisztább vételt garantál, nem veszélyezteti beázás, sőt bizonyos értelemben olcsóbb, mint az eddig használt vezetékek. Egy szálon akár 1900 kapcsolat is létesíthető azonos időben. Első ütemben a városi központokat kapcsoljuk össze ezzel a vezetékrendszerrel, és talán öt-tíz éven belül elérhető lesz, hogy minden előfizető lakásában egy-egy optikai végpont legyen, amiről többtucat TV- csatoma, azon kívül személyi számítógép, de riasztó rendszer is működtethető. □ Hol tart jelenleg a fejlesztés? — Tavaly év végére befejeződtek az első, a Mátészal- ka-Nyíregyháza szakasz munkálatai, 1993-ban elkészül a Kisvárda-Nyíregyháza és a Nyíregyháza-Debrecen összeköttetés. A nagy lehetőség A fénykábel teljes rendszere elkészültekor 11 területi egységre bontva, 34 optikai átadó közbeiktatásával, 450 kilométeres nyomvonalon hálózza majd be az országot. Kivitelezésére a MATÁV nemzetközi tendert írt ki. A sok technikai-technológiai újdonságot jelentő és komoly minőségi követelményeket támasztó munkát, a vezetékköteg speciális technológiával történő belövését a földalatti kábelcsatornába, Mátészalka-Nyír- egyháza között az Ecsediláp Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulat nyerte meg és végezte el. Az összeszokott szakembergárda eséllyel pályázik a Szolnokig húzódó, összesen 228 kilométernyi távolság további szakaszain is. — A mi esetünk, akár egy kis cég nagy felismerésének is felfogható — mondja Lőrincz Károly igazgató a társulat mátészalkai központjában. — Úgy gondoltuk: ha sokáig várunk a helyzet, a tulajdonviszonyok és vízügyi feladatok hovatartozásának tisztázódására, akkor könnyen csődbe juthatunk mielőtt bármi is kialakulna. Kapva kaptunk hát a távközlés fejlesztéséből kínálkozó feladaton és bevallhatom: 1992-ben a 184 millió forintos bevételünkből az eredeti profilunkkal mindössze 3,9 milliót tudtunk termelni. Nagy a versengés a pályázók között, mivel garantáltan fizetőképes megrendelőről van szó, igaz a követelmény is magas: eddigi munkánkat például a világhírű Pirelli cég szakemberei ellenőrizték. Elismerés külföldről is □ Nyilván növelte ismertségüket szakmai berkekben a feladat elvégzése... — És nem csak a hazai piacon. Kapcsolatba kerültünk holland, olasz vállalatokkal is, bár a nyugatiak nem egészen értik a társulatot mint tulajdonformát. Talán ezért is a szükséges eszközök beruházásának, a szakmai képzések és továbbképzések költségének kockázatát magunknak kell vállalni. íme a tanulságos eset fejlesztésről, infrastruktúráról, helyzetfelismerésről, vállalkozásról, fennmaradásról. Okulásul arra, hogy ha túlbecsülni nem is lehet a megye helyzetét, de alulbecsülni sem szabad. Szabolcs-Szatmár-Bereg nem csak a távközlésben, de egyéb vonatkozásokban is közelebb került már az országos átlaghoz, ha úgy tetszik Európához, mint a korábbi évtizedekben volt. De az itt élő embereknek, itt működő vállalatoknak, az itt kezdeményező vállalkozóknak igenis meg kell tanulni az önmagukon való segítés összes fortélyát. A fénykábel, itt még a föld felszínén Szekeres Tibor felvétele A Wartburg és a Mercedes nem fedezet Nyíregyháza (KM - N. L.) — Á Nyírtelek melletti tanyán egy kezdő vállalkozó így panaszkodott: „Néhány munka- nélkülinek munkát adnék, ha beindulna az üzlet. Hogy beinduljon, hitelre van szükségem. Kilincseltem a bankoknál, nem kapok hitelt, nincs fedezetem, a Wartburg személyautómat és az IFA teherautómat nem fogadják el fedezetnek." A hitelnyújtás feltételeiről dr. Kokas Attilánét, az OTP Bank megyei igazgatóságának osztályvezetőjét kérdeztük. Elmondta: minden banknak alapvető kötelessége, hogy betéteseinek pénzét a legnagyobb biztonság mellett helyezze ki. Vizsgálják, a vállalkozó a tevékenységével a személyes jövedelmén, a költségeken felül képes-e megtermelni, előteremteni a hitel visszafizetésére szánt összeget. Magyarán rentábilis, vagyis jövedelmező lehet-e a vállalkozás. Ha egyéni vállalkozó hitelt vesz fel, sem a Wartburgját, de még a Mercedesét sem fogadják el fedezetnek, mert a gépkocsik forgalmi engedélye eltűnhet, a kocsikat ellophatják, az országból kicsempészhetik. Egyéni vállalkozó fedezete lehet többek közt a szántóföld, a gyümölcsös. Az OTP osztályvezetője, Simon János elmondta, a személyi kölcsönök folyósításánál kikötés, hogy megfelelő jövedelem legyen. A dolgozó nettó jövedelmének kétszereséig nem kémek biztosítékot. Nagyobb összegnél kell a Hitel- garancia Rt. kezessége.---------------Tárca — A zavaraim valamikor még Valentin-nap táján keletkeztek. Számomra a szere- tetnyilvánításnak ez az ünnepe — mindenféle szimpatikus vonása ellenére — idegen maradt. Valahogy nem jár rá a kezem az ilyenkor szokásos ajándékozásra, a virágvételre, valamint a szám se a kendőzetlen vagy titkolt, homályos szerelmi vallomásokra. És hogy mindezt még írásba öntsem? No, nem! Ezt aztán nem. Szóval, nem megy nekem ez az egész. De, és most ezt személyesen mondom („lícsno”, hogy a Brezs- nyev-korszak kedvelt szófordulatára utaljak közlendőm súlyát erősítendő, vagy épp gyöngítendő?), bajba kerültem ismét, immár a nőnappal. Felborult bennem a hagyományok rendje, és erre még a minap rátettek egy lapáttal nőnemű családtagjaim. Sőt, mivel sorsom alakulása mindig igencsak erősen kötött a szebbik „pólushoz” — így vagy amúgy, mindenféleképpen, ne firtassuk—kaptam figyelmeztető, óva intő „jelzéseket” másoktól is. — Csak nem gondoltad komolyan, hogy bármivel megajándékozz nőnapon? Ilyen, ha nem tudnád, már nincs. Megszűnt. Helyette ott lett volna a Valentin. Bezzeg, akkor meg sem rezdültél, bár csak egy Kállai János döntöttem: a Tavaszt, ezt a még meg sem érkezett csodát fogom köszönteni március 8- án. Mert a megújulás, a rügy- fakadás és virágbomlás fűillatú évszaka akarva-akarat- lanul nekem mindig a nőkkel üzen. A kevesebb sállal, kaVirágok a Tavasznak csoki erejéig is! Egy nyavalyás lapot sem voltál képes írni. Észre sem vetted, hogy vagyok. Hallgattam bambán a replikát, és elment a kedvem a virágvételtől, a bombonbespáj- zolástól, a parfümmeglepetéstől. Mit töröm én magamat — morfondíroztam —, ha valami nincs, akkor nincs, ha most nem kell a figyelmesség, hát nem kell. Nehogy még bárki valamiféle „retrográd” elemnek kiáltson ki a nők (egyébként nemzetközileg jegyzett!) méltatása miatt. Elbánál, a lehúzott kesztyűkkel, a szélben lobbanó hajzuhata- gokkal, az asszonyok-lányok szaporodó mosolyával, a szeretet és a szerelem elfedhetet- lenül mámorító illataival. És hogy mit súg a fülembe ez a ravaszdiképű, sokszor lépre csaló, de mégis kedves lányarcot formázó tavasztündér? Megmondanám, ha szavakba lehetne önteni, ha mondatok ketrecébe tudnám kényszeríteni azt a gondoszlató, megifjító és talán embernek is jobbá tevő hangulatot, ami így, a nők volt vagy juszt is eljövendő napja táján elfog. A szókincs, legyen bármilyen gazdag, cserben hagy. Dadogásba, pontatlanságokba sodor a mind türelmetlenebbé váló szándék, a fogalmazáskín bénító érzése. így hát — a rámbundásult tél súlyaitól még nem egészen szabadulva —, neked viszem, Te nőnemű évszak. Te madarainkat visszaváró kikelet, apró ajándékaimat: a hóvirágot, amit te szültél, a nők szépségét, amit te formálsz még gyönyörűbbé, a megfogant szándékokat, melyektől emberségünk tartalmai teljesedhetnek. És tudom, hogy így, általad mindegyik, nekem kedves és fontos nő kap majd a „jutalomból”. Am ha mégis, átlépve a magam által szimbolikussá változtatott ünneplés furfangos megoldását, szóval, ha valakihez csakazértis odamerészkednék csokrommal-bon- bonommal-müty űrjeimmel, ne nevess ki Tavasz. Hiszen Te, egyedül Te vagy az oka, hogy összezavarodtam. A népharag hangja Györke László A zt hiszem, az olyan megrázó tragédiák, mint a pörbölyi, örök tanulságul szolgálnak, és számos kérdést hoznak felszínre. Többek között törvényeink szigorúságát. A tragédia bekövetkezte után szinte alig akadt olyan beszélgetőpartnerem, aki ilyen vagy olyan formában szóba ne hozta volna. Voltak egészen szélsőséges vélemények, miszerint az akkumulátortolvajok ellen a lehető legszigorúbban kellene fellépni. Persze, ha el tudják őket kapni... Sokan voltak, akik a MAV-ot marasztalták el, merthogy miféle dolog az, hogy tíz napja nem üzemelt a fénysorompó. Aztán egy másik vélemény szerint a néhai gépkocsivezető a hibás, hiszen nem először járt ezen az útvonalon, tudta azt is, hogy mikortájt halad el a sorompónál a vonat. A legtöbben azonban az akkumulátortolvajokra haragszanak. íme, az egyik megnyilatkozás: „Ez egy maffia. A tolvajtól átveszik az aksit, másként nem lopná el. Potenciális tömeggyilkosok ezek. Csak kapnám el valamelyiket, felhúznám az első lámpavasra. Semmi közöm azokhoz a gyerekekhez, de dühít, hogy ilyen ostobán kellett meghalniuk. Mert a sajátjaimra gondolok, hiszen ők is buszoznak naponta.” Persze, az önbíráskodás törvénybe ütköző cselekedet, de az őszinte (nép)harag arról árulkodik: rendre, fegyelemre, biztonságra van szükség, hogy senki se garázdálkodhasson büntetlenül. Példás büntetést, elrettentést követelnek. Nem alaptalanul és nemcsak az ominózus akkumulátorügyben. Telefont az orvosoknak Botrágyi Sándomé írja Nyíregyházáról Noviczki főorvos úr telefonról szóló cikkéhez szeretnék hozzászólni. A betegek érdeke azt kívánná, hogy legalább a vezető főorvosok soron kívül kapjanak telefont. Az önkormányzat miért nem segíti elő, mivel egy telefonra nem csak egy nagy tragédia során van szüksége egy orvosnak, de ha egy beteggel probléma van, nem tudják értesíteni. Leírom egy keserű tapasztalatomat: több mint 2 évi eredménytelen gyógykezelések (baleseti) után a főorvos úr megműtötte a lányom lábát. Vasárnap este komplikáció lépett fel, arra kértük a nővért, hogy hívja be a főorvos urat. Ekkor derült ki, nincs telefonja. Rettegve gondolok arra, hogy a telefonhiány miatt a lányom nem lesz 100 százalékos gyógyult. Miért nem segít a MATÁV is e probléma megoldásában? Kommentár _________________ Békés birkanyáj Balogh Géza jrzi lettünk oktatva. Leg- 1Y alábbis azok, akik részt vettek, vagy csupán érdeklődéssel figyelték a hétvégén a Számadás '92 elnevezésű kisújszállási konferenciát, ahol a népi nemzeti politizálás esélyeiről, lehetőségeiről volt szó. A liberális pártok, az SZDSZ, a Fidesz már eleve iszonyodva tekintettek az esemény elé, de az MSZP is figyelmeztette a meghívott tagjait, hogy Kisújszálláson csak magánemberként vehetnek részt. Nem akart kimaradni a sorból az MDF sem, maga a miniszterelnök hívta fel videofilmes üzenetében a résztvevők figyelmét, miszerint járhatatlan út nosztalgikus és népfrontos gondolkodással azt az érzést kelteni, mintha pártok feletti együttműködésre lenne szükség a többpárti parlamentáris demokrácia helyett. De mi is történt az alföldi városkában, mely így megrémítette a parlamenti pártokat? Semmi egyéb, csak nyolcvanegynéhány magyar értelmiségi, mellőzve minden pártszempontot, pártmegbízatást, számot vetett a nemzet megmaradásának és felemelkedésének esélyével. Am, úgy tűnik, a mai Magyarországon már ennyi is éppen elég, hogy a parlamenti pártok halálra rémüljenek, s félretéve minden ellentétet, az effajta kezdeményezéseknek rontsanak. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, miért félnek vajon ennyire e pártok a külső körökből érkező kezdeményezésektől, hogyan hihetik azt, hogy rajtuk kívül az ország dolgaiba senkinek nincs beleszólása. Csak nem az eddigi parlamenti szereplésük kritikájaként fogták fel a szárszói konferencia nyomát követő újszállási kezdeményezést? Alighanem itt van a kutya elásva, ezért volt ez a nagy egyetértés köztük. Am, ha így van, meg kellene kérdezni tőlük: azt akarják talán, hogy békés birkanyájként legelésszünk a nagy magyar rónán, ahol kampósbottal kell észhez téríteni az elkódorgó jerkét? Vagy miként kell cselekednünk, hogy legalább a pásztorkutyákat ne uszítsák ránk? Kelet-Magyarország 3 HÁTTÉR 1993. március 4., csütörtök
