Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

HAZAI HOL-MI Versenyképes szolgáltatással a személy- és áruszállításban Határozott fuvarszerző politikát kell folytatnunk a szállítás területén Debrecen (KM — R. J.) — Egy régi bölcsesség szerint valaminek meg kell változni ahhoz, hogy minden ugyan­úgy maradjon. Vonatkozik ez az élet szinte minden területére, amikor bizonyos helyzet tarthatatlanná válik és belőle egyedüli kiutat az egész egy részének megvál­tozása, vagy megváltoz­tatása jelent. A Magyar Államvasutak több külső és belső ok egy­beesése folytán a kilencvenes évek elejére működőképessé­gének határára érkezett, elen­gedhetetlenné vált rendszeré­nek, szervezetének lényegi, gyökeres átalakítása a fenn­maradás érdekében. Ezt a fel­ismerést a MÁV 2000 címmel megismert tervben fogalmaz­ták meg, amely stratégiát tak­tikai lépések, vagyis konkrét intézkedések sora követett, il­letve követ a jövőben is. A földrajzi fekvés szerepe A szervezeti felépítés leglát­ványosabb változása azáltal következett be, hogy meg­szüntették a hat területi igaz­gatóságot és helyettük három nagy regionális egységet hoz­tak létre. Az így kialakított Keleti Üzletigazgatóság a ko­rábbi debreceni, miskolci és szegedi központok munkáját is koordinálja. Székhelye Deb­recen, első üzletigazgatója Sárái Gyula, aki Pécsről került az új beosztásba. □ Kinevezését vasutas­berkekben hónapokon át tartó találgatás előzte meg. Ön szerint kiválasztásánál milyen szempontok vezethet­ték a döntés előkészítőit? — Ha egy tündér fél évvel ezelőtt megkérdezi tőlem, mi a három kívánságom, aligha lett volna közte, hogy üzletigazga­tó legyek Debrecenben. Egyébként a vezérigazgatóság döntésében nyilván szerepet játszott az a meggondolás, hogy ha a három korábbi igazgatóság bármelyikéből vá­lasztják az üzletigazgatót, az nem feltétlenül találkozott volna egyetértéssel a másik két területen. Ennél fogva a ki­választott helyzete sem lett A létszámleépítés veszélye még nem múlt el Harasztosi Pál felvétele volna irigylésre méltó. Nem mintha az enyém az lenne. □ Az új szervezeti egység központját Debrecenben ala­kítják ki, ez szakmai minősí­tés, vagy pusztán a földrajzi fekvésből következik? — Nem taktikai meggondo­lás mondatja velem, hanem a tények: Debrecen elsősorban földrajzi fekvése révén lett az üzletigazgatóság központja. Annál is inkább, mivel Zá­hony önálló, a debreceni igazgatóság a számok abszolút összehasonlításban elmarad­nak a miskolci és a szegedi eredmények mögött. □ Azok a számok, amelyek egyébként is csökkenő ten­denciát mutattak az utóbbi években? — Igen. Nyolcvankilenctől, a rendszerváltással egyidejű­leg megkezdődött a vasút szál­lítási teljesítményének feltűnő visszaesése, amit folyamato­san követni kellett a személyi- és eszközállomány csökkenté­sével, vagyis összhangba hoz­ni a teherkocsiparkot a lét­számmal. Már pécsi beosztá­somban is szembe találtam magam ezzel a hálátlan és ne­héz feladattal. Állni a versenyt a partnerekkel □ Nyilván új munkaköré­ben is ez az átállítás okozza majd a legtöbb fejtörést, hoz­zá a pécsinél nagyobb mére­tekben... — Ott ötezer ember tarto­zott hozzám, Debrecenben, az új felállás szerint, mintegy harmincezer munkatársam sorsát kell felelősen kezelnem. A lényeg valóban egy és ugyanaz: létrehozni Kelet-Ma- gyarországon egy versenyké­pes szállítókapacitást. Es a versenyképesség fogalmába én mindent beleértek. Hogy olcsó, megbízható és pontos, állja az összehasonlítást a ver­senytársakkal a hazai, de a nemzetközi piacon is. Rövi­den: átgondolt, határozott fú- varszerző politikát kell foly­tatnunk mind az áru-, mind pedig a személyszállítás terü­letén. □ Körvonalazódnak már konkrét elképzelések? — Az InterCity járatok indí­tása nagy lépést jelentett. Saj­nos, más vonatokon az utazási körülmények bizony hagynak kívánnivalót maguk után. Jó lenne változtatni a feltétele­ken. Remélhetően az önkor­mányzatok együttműködésé­vel megvalósulhat a közeljö­vőben az úgynevezett tarifa- közösség, ami a vasúton utazók közvetlen bekap­csolódását tenné lehetővé a városi tömegközlekedésbe. Nyugat-Európában több példa is van erre. □ Mi lesz a nyíregyházi pá­lyaudvar rekonstrukciójával és hogy alakul a kisvasút sor­sa? — A rekonstrukció megva­lósul, a kisvonat megmarad. Az eddig szerzett ismereteim szerint legalábbis, de bőveb­ben inkább később nyilat­koznék a területet érintő fel­adatokról. Vasutasdinasztia tagja Q Megtudhatnánk valamit Sárái Gyuláról, a magánem­berről? — Negyvenkilenc éves va­gyok, nős, két nagy gyermek, egy fiú és egy lány apja. Ere­detileg dunántúli, közelebbről somogyi. Apám ugyancsak a MÁV-nál dolgozott, ennek ha­tására jelentkeztem Szegedre, a vasútforgalmi technikumba, utána pedig a Budapesti Mű­szaki Egyetem közlekedés­mérnöki karára. A diploma megszerzése után először Fo­nyódra kerültem, azután Ka­posvár következett, majd Pécs negyedszázadon át. Nehezen jöttem, illetve jövünk el. Kifejezett hobbim nincs, sze­retem a színházat, a szórakoz­tató kikapcsolódást. És a jó társaságot. □ Kívánjuk, hogy az ország keleti felén is jó társaságra találjon. Vandálok az utazás biztonsága ellen Tizennégy akkumulátort vittek el, tizenötször törték be a sorompó optikáját Debrecen (KM) — Pörböly tragédiája valósággal sokkolta az országot és a közvélemény figyelmét érthető módon egyszeriben a közlekedés biz­tonságára, különösen a vasút- technikához kapcsolódó biz­tonságra irányította. Az embe­rekben kérdések sora fogalma­zódott meg, amelyek közül mi is feltettük a legkézenfekvőb­bet: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében milyen adatok és milyen tapasztalatok vannak a vasút berendezései ellen elkö­vetett szándékos cselek­ményekről? A Keleti Üzletigazgatóság Vasútbiztonsági Irodáján Demeter Gábor csoportveze­tőtől megtudtuk, hogy január 1-je és február 22-e között Szabolcs-Szatmár-Bereg pá­lyaszakaszain egy kábellopás volt, tizennégy akkumulátort vittek el, tizenöt esetben törték be a fénysorompó optikáját. két alkalommal dobálták meg a vonatot, egy esetben idegen anyagot helyeztek a vágányra és hétszer egyéb rongálás tör­tént. Tavaly az igazgatóság egész területén 9029 méter ká­belt, 628 akkumulátort loptak el és 227 jelző optikát törtek be ismeretlen elkövetők. — A félreértés elkerülése végett jegyzem meg, hogy a fénysorompók hálózatról üze­melnek — tájékoztatott a cso­portvezető —, az akkumuláto­rok hálózati üzemzavar esetén lépnek működésbe. Eltulajdo­nításuk nem az áramellátást szünteti meg, hanem magát a rendszert, a berendezést teszi tönkre. A hiányt folyamatos áramszolgáltatás esetén észlel­ni sem tudjuk; akkor vesszük észre, amikor áramkimaradást követően beáll az üzemzavar. — Mi történik a hiba észle­lését követően? — Minden sorompónak van egy kontroll lámpája. Amikor a forgalmi szolgálattevő észle­li a meghibásodást, jelzi ezt egyrészt a biztosító berende­zési szakszolgálatnak, más­részt a rendőrségnek. Ez utób­bi bejelentés egyébként bűn­vádi feljelentésnek minősül. A hiányzó eszközöket általában 6-8-10 óra leteltével tudják pótolni, vagyis a hibát kijavít­ják szakembereink. Amennyi­ben ez nem történik meg, a területi diszpécser teszi meg a szükséges lépéseket az üzem­zavar elhárítására. — A vasút tehetetlen az el­követőkkel szemben. Tesznek- e valamit a megelőzés érde­kében? — Nehéz elhárítani a cse­lekményeket és az elkövetők felelősségre vonása sem egy­szerű dolog. Ezek érzékelteté­sére két példa: volt, ahol az akkumulátort az egész, több­szörösen lelakatolt aknával együtt erőgéppel fordították ki a földből. Olyan eset is előfor­dult, hogy az apa, a büntetést elkerülendő, 9 éves fiával vá­gatta le a vezetéket. Tudomá­sunk van arról, hogy a szak­emberek már próbálkoznak a rézhuzal acéldróttal való he­lyettesítésével és az akkumu­látorok kiváltásara is léteznek elképzelések. — A lopások bármennyire elítélendők, de indító okként fellelhető mögöttük az anyagi haszonszerzés. Mi van a rongálások hátterében? — Az oktalan, céltalan van­dalizmus. A jelző optika betö­réséből, a vonat megdobálásá- ból senkinek semmilyen hasz­na nem származik, nem szólva olyan esetről, amikor például betongerendát tettek a sínre érthetetlen, felfoghatatlan go­noszságtól vezérelten. Az ilyen elvetemültségre nincs magyarázat. Jegyzet Államból az államba A többször hangoztatott, merőben új, tulajdono­si, szolgáltatói szemlélet kialakulásának kezdetét szá­momra nem az erről szóló, egyébként meggyőző vezetői nyilatkozatok jelentették, hanem az, hogy az IC, vagyis az InterCity vona­tokon külső takarítók teljesí­tenek szolgálatot. Nem MAV-alkalmazottak felelnek a szerelvények tisztaságáért, hanem idegenek. És tiszta­ság van ezeken a vonatokon, továbbá van papírtörülköző, sőt toalettpapír is. Miért tulajdonítok ilyen jelentőséget egy látszólag lényegtelen jelenségnek? Azért, mert mögötte a válto­zás valódi csíráit vélem fel­fedezni. Azt, hogy a minded­dig végletesen belterjes ál­lami vasút — minek szépí­teni: az állam az államban — kezd nyitottabbá válni, kezd feloldódni egész szer­vezetére, működési mecha­nizmusára jellemző merev­sége. Ugyancsak ennek köszön­hetően kezdeményezi tarifa- közösség bevezetését az ön- kormányzatok és a társ- vállalatok bevonásával, il­letve vizsgálja a kombinált fuvarozás lehetőségét a te­herszállításban. Ezek az el­gondolások nem egyszerű érdekegyeztetést igényelnek, hanem feltételezik a készsé­get tartalmas, sokoldalú együttműködésre a társada­lom más területein munkál­kodó partnerekkel. Fogal­mazhatnám úgy is: régóta esedékes kéznyújtást jelen­tenek, a bizalom megnyil­vánulását az úgynevezett civil szféra felé. A zárt, önmagukat kiszol­gáló rendszerekről bebizo­nyosodott a történelem so­rán, hogy nem életképesek. Nem járható út hosszú tá­von, hogy valamely szerve­zet önnön megrendelője, el­lenőre és teljesítője is legyen egyszerre. A MÁV sem foly­tathatja tovább, hogy magá­nak épít, szerel, javít és ta­karít, tervez, menedzsel, propagál, üzletel, képvisel. Mindezt örökösen saját és csakis saját, más szóval bel­ső erővel megoldva. A vasút saját lehetőségei sok min­denre elegendők, de nem mindenre! Eljött az ideje, hogy a MÁV, a nagycsalád belássa: ahhoz, hogy növelje megbe­csültségét, feloldja a vele szemben gyakran megnyil­vánuló előítéleteket és segí­tőtársakat találjon, elenged­hetetlen, hogy jobban meg­ismerje az ország. Gondjai­val, örömeivel együtt. És hol, ha nem a partneri mun­kakapcsolatban ismerhetjük meg egymást. Eljött az ideje, hogy a MÁV megtalálja az új, hozzá arányos szerepet az új felté­telek között. Hogy a kis ál­lam megtalálja a helyét az új államban. Oldja beidegző­déseit, hogy ezáltal környe­zetében is feloldódjanak régi ellenkezések. A vasutasok közérzete Jelentés az érdekképviseletektől Nyíregyháza (KM) — Sztrájkok nyomán, hosszas és nem könnyű egyeztetése­ket követően a tavalyi év utolsó napjaiban végre létre­jött a megegyezés a kormány és szervei, valamint a MÁV vezetői és érdekképviseletei között a vasúti közlekedés közvetlen jövőjéről. Az ed­dig bekövetkezett és ezután elképzelhető változások kö­zött a vasutasok közérzetéről érdeklődtünk két szakszerve­zet tisztségviselőjétől. A Vasutasok Szakszerve­zete képviseletében Eszenyi László, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete ré­széről Samu János elmond­ták: nehezményezik, hogy az új üzletigazgató első látoga­tása alkalmával, Nyíregyhá­zán nem kereste meg a szak- szervezeteket, nem keresett lehetőséget a dolgozók előtti személyes bemutatkozásra. A munkaerőgazdálkodás jö­vőbeni várható alakulását mérlegelve szerintük, ha hin­ni lehet a nyilatkozatoknak, akkor jelenleg annyi dolgozó van, amennyi a feledatok el­látásához kell. Ez nem jelenti a létszámleépítés veszélyé­nek teljes, vagy végérvényes elhárulását, hiszen ha tovább csökkennek a feladatok, az értelemszerűen további raci­onalizálást vonhat maga után. A dolgozók között tapasz­talható hangulatról elmond­ták, hogy információ hiányá­ból fakadó bizonytalanság jellemzi az emberek közérze­tét. Amolyan alibi-privatizá­ciónak érzik a részvénytársa­sággá való átalakulást, nem tudják, hogy az rájuk nézve milyen következményekkel jár majd.A vasutasok úgy látják: a vezetés a kelleténél többet foglalkozik az át­szervezéssel, ami mögött in­kább érzik az adminisztráció feladatainak átkeresztelését, mint a munka hatékonyságá­nak tényleges fokozását. Sze­rintük a vasút elismerése nem a szervezeti felépítésen mú­lik. Mindezek ellenére tudo­másul veszik a változásokat és elvárják az egyes irányítá­si szintek és a dolgozói ér­dekképviseletek jó, illetve az eddiginél jobb együttműkö­dését. 1993. március 1., hétfő r W— » . -m. M .... ... • - v . ---- *— Kelet-Magyarorszag o Réti János Ez a fénysorompó (még) működik... HARtórrosi Pál fél vétele

Next

/
Thumbnails
Contents