Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

1993. március 3., szerda Kelet-Magyarország 7 Demecsernél fotóztuk ezt a roncsautót. Már nem di­vat a vasgyűjtés, így a karosszéria iránt legfeljebb a varjak érdeklődnek # Átjáróra vágyunk Nyíregyházán a Család ut­cán lakunk. Két kisgyerme­künk van, a nagyobbik a Lász­ló utcai óvodába jár. Egy kis út található a távhővezeték alatt, ezen lehetne átmenni a Család utcáról a körútra, de ott van a csatorna, amin gyalog sokan járnak, viszont babakocsival nem lehet. Márpedig erre sok kisgyerekes család él a kör­nyéken, a babakocsit toló anyukáknak ez nagy segítség volna, hogy megrövidíthetnék az útjukat. A szülők nevében kérjük, helyezzenek oda vala­mi átjárót, nem kell rendes híd, csak amin át lehet menni. Keresztesné H. Zsuzsa Nyíregyháza, Család u. 43. Áfa — vissza Bővebb felvilágosítást sze­retnék kérni lakásvásárlással kapcsolatban. Tavaly decem­ber elsején hallottam a rádió­ban a hírekben, hogy lakásvá­sárlás, illetve -építés esetén az áfát 400 ezer forint értékig vissza lehet igényelni. Mi 1992 nyarán vásároltunk há­zat, felvettünk rá 280 ezer fo­rint kölcsönt az OTP-től, de még így se tudtuk teljesen ki­fizetni. Amennyiben lehetsé­ges, kérjük, tájékoztassanak, hogy lehet-e visszamenőleg visszakérni az általános for­galmi adót, illetve hová kell fordulni ebben az ügyben. Tóth Zoltánná Nyíregyháza (Az APEH megyei igazga­tósága ügyfélszolgálati és áfa­visszatérítési osztályának ve­zetője az alábbiakat válaszolta olvasónk kérdéseire: Az álta­lános forgalmi adóról és az 1992. évre hatályos, többször módosított 1989. évi XL. ív. rendelkezéseit figyelembe véve a lakásvásárlással kapcsolat­ban áfa visszaigénylésére nincs lehetőségük. Tavaly a kész lakás értékesítése esetén az adó mértéke 0 százalék volt, így áfát lakásvásárlásnál nem is fizethettek. A levélben em­lített információk 1993-ra vo­natkoznak, mivel az ettől az évtől hatályos áfa-törvény szerint a kész lakás (félkész la­kás) elsődleges forgalma 25 százalékos adójú. Ennek visszaigénylésére magánsze­mélyeknek meghatározott mértékben van lehetősége.) Kálvária tévével 1990. november 6-án az áta­lánydíjas tévékészülékemet a szerelő javítás végett beszállí­totta a MODUL Vállalat máté­szalkai kirendeltségébe. Szo­morú, hogy levelemet már 1993. február 19-én írom, és még a mai napig a tévémet nem kaptam vissza. A szerelő a nyíregyházi MODUL-t hi­báztatja, hogy nem adtak bele alkatrészt. Mindent elkövet­tem több, mint két év alatt, szinte kéthetente bejártam a mátészalkai szervizbe, míg 1992. második felében a sze­relő azt mondta, most már nem is tudja hazahozni, mert a szervizben lába kelt a másfél éves képcsőnek, de Nyíregy­háza kifizeti az ellenértékét. A hosszú idő alatt több ajánlott levelet küldtem a MODUL Vállalathoz Nyíregyházára, tavaly novemberben kaptam végre egy levelet, amire én a kért választ megküldtem. Úgy nézett ki, elkezdődött az ügy­intézés, és végre megkapom a saját televízióm ellenértékét. de sajnos, a mai napig nem kaptam semmit, pedig már az­óta is két ajánlott levelet küld­tem Nyíregyházára. Már nem tudom, mitévő legyek, 1990- re kifizettem az egész . évre szóló átalánydíjat, szolgálta­tást nem kaptam érte, ráadásul elvitték a tévémet is, amit azó­ta nem láttam. Nem tudok be­lenyugodni, hogy azt, ami az enyém volt, ne kapjam vissza. Még azt szeretném megírni, hogy a MODUL Vállalat fel­számolás alatt áll. Ha már nem kaphatom vissza a tévékészü­lékemet, szeretném, ha az el­lenértékét megkapnám, hiszen rokkantnyugdíjas vagyok és nagyon hiányzik a televízióm. Pontos név és cím a szerkesztőségben Nyugdíjasok farsangja Nyírbogdányban bátyus far­sangot szerveztek február 19- én a nyugdíjasoknak. A helyi klubtagokon kívül voltak még Záhonyból, Kisvárdáról és Nagykállóból is vidámságra vágyó nyugdíjasok. A polgár- mesterünk is eljött közénk erre a családias összejövetelre, amely lehetőséget ad az idős embereknek arra, hogy kikap­csolódjanak a mindennapok­ból, egy időre elfelejtsék a gondjaikat. Segítőkész sza­kácsok remekelték az ebédet a farsangolóknak; a klubtagok énekeket, mókás verseket ad­tak elő, aztán tangóharmonika muzsikájára és magnózenére táncra perdültek. Nyolcvan ember így jókedvvel, családias hangulatban töltötte el együtt a délutánt. Gégény Béláné Béke Klub, Nyírbogdány Harasztosi Pál felvétele! : Elhagyatott tanya Janó határában Az ági öröklésről jogászszemmel Dr. Bartha Sándor Nyíregyháza — Az 1848-as polgári forradalom hazánkban eltörölte az ősiséget és meg­szüntette az úrbériséget. A jobbágyföldek a jobbágyok tu­lajdonává váltak és az örök­lésük is ennek megfelelően történt. Az ősiség megszünte­tése a vagyon felszabadítását jelentette az addigi, törvény­ben maghatározott utódlási rend alól. Mégis, abból meg kívánták tartani azt, ami a régi magyar jogban a vagyon egy család kezén való megtartásá­ban jelentkezett. Ezért megal­kották az ági öröklés szabá­lyait. Az ősiség a vagyont egy család kezén tartotta, az ezt pótolni kívánó ági öröklési rend a vagyont — leszármazó hiányában —, a házastárs elől elvonva, a vagyonszerző ágá­hoz juttatta vissza. A vagyon összefogását még más eszkö­zökkel is biztosította, a hitbi- zomány, a hitbizományi kis- birtok, a családi birtok, a vitézi telek. A jelenleg hatályos pol­gári jogunk egyebek mellett megtartotta az ági öröklést, de korlátozza mind az ági örök­lésre jogosultak, mind az ági­nak minősülő vagyontárgyak körét. Az ági öröklésnek az az alapgondolata, hogy az örök­hagyó felmenőitől való va­gyon — leszármazók és végin­tézkedés hiányában —, annak a családjában maradjon meg, aki azt szerezte, és ne szálljon át idegen (a feleség) család­jára. A vagyon ági jellege megállapításának egyik fel­tétele az, hogy a vagyontárgy meghatározott személyekről háruljon az örökhagyóra. így ági öröklésnek van helye, ha a vagyon valamelyik felmenő­jéről (szülők, nagyszülők), il­letőleg testvéréről vagy a test­vér leszármazójától szállt az örökhagyóra. Ha a vagyon ezen a körön kívül eső sze­mély közvetítésével hárult az örökhagyóra, elveszti ági jel­legét. Az ági jelleg másik feltétele, hogy ezekről a személyekről a vagyontárgy öröklés vagy in­gyenes juttatás (legtöbbször ajándék) útján szálljon az örökhagyóra. Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki ar­ra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, tehát az ági va­gyontárgy pótlásának vagy ér­téke megtérítésének nincs he­lye. Nem terjednek ki ezen szabályok az ági vagyontárgy helyébe lépett, vagy annak ér­tékén vásárolt vagyontárgyra sem. A kisajátítási kártalaní­tás, földrendezés, vagy áttele­pítés során csere címén jutta­tott ingatlan akkor sem ági jel­legű, ha az eredeti ingatlan az volt. Nem tartoznak az ági va­gyontárgyak körébe a szoká­sos mértékű ajándékok. Tizen­öt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szoká­sos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt tartani. Az ági vagyon­tárgyat természetben kell ki­adni, ettől a felek megál­lapodásban eltérhetnek, és a bíróság kizárólag célszerűségi szempontból rendelheti el az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését. Szerkesztői üzenetek KUCSERA SÁNDOR, Záhony: A új munkatörvény hatályba lépésével — vagyis 1992. július elsejétől —, megszűnt a jubileumi juta­lom a gazdálkodó vállalatok­nál. A közalkalmazottaknál viszont továbbra is megma­radt, ezt hallhatta a tévében. BALOGH DÁNIEL, Nyíregyháza: Igazán sajnál­juk, de a jogot elveszítették. A szövetkezeti törvény ha­tályba lépéséről és az át­meneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény hatodik paragrafusa rendelkezik ar­ról, hogy a volt tag örököse 1992. március 20-ig nyújt­hatja be a szövetkezethez a vagyonnevesítési igényét. Ha ezt a határidőt elmulasz­totta, vagyonnevesítésben nem részesíthető. KISS LAJOSNÉ, Fehér- gyarmat: A házastársi jöve­delempótlékot az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után is tovább folyósítják önnek. Zsolt jogos pénzéről már a bíróság dönt Rakamaz (KM — TMI) — Akik másoknak bajt, szomorúságot okoznak, rendszerint azzal cselek­szik, hogy a javukat akar­ják. Erről is szól ez a törté­net, amely 1983 nyarán tragédiával kezdődött. A kilencéves Szilvási Zsol­tot kerékpáron vitte az édes­apja, egy figyelmetlen autós elütötte őket. Az apa ott halt meg, a gyermek életveszé­lyes sérülésekkel került kór­házba. Alig lábadozott, édes­anyja elköltözött a háztól. Őt és kishúgát állami gondozás­ba vették, de az elhunyt két fivére nem engedte intézetbe őket. Zsoltot Szilvási József, húgát László fogadta magá­hoz. Saját házról álmodozik Nevelőszülőként havonta gondozási díjat és családi pótlékot (9-10 ezer forintot) kaptak a gyermekek után, akiknek az árvaellátását a TBI az OTP-ben gyűjtötte, hogy majd nagykorúként ka­matostul felvehetik. Zsolt­nak tavaly augusztusban ki is fizették az 458 846 forin­tot, ám a pénz mindmáig ne­velőszüleinél van... Zsolt halk beszédű, sápadt fiatalember. A baleset óta sokat betegeskedett, több­ször műtötték. Józsi bátyjáék etették, gondozták tisztes­séggel, igaz, nem volt nagy igényű soha. Jelessel végez­te el a tiszaberceli szakmun­kásképző zöldségtermesztő szakát, arról álmodozott, hogy kertészkedni fog, ha lesz egyszer saját háza, a kertben fóliázni; talán meg is él belőle. Állása viszont a ra- kamazi téesz tehenészetében lett, a fizetését átadta a neve­lőszüleinek. Volt is helye mindig, a házuk még nincs bepucolva... Azóta van baj köztük, ami­óta kíséretükben felvette a közel félmillió forintot. Mi­vel hétvége volt, megegyez­tek, hogy hétfőn beteszik Rakamazon a takarékba. Zsolt 50 ezer forintot adott nekik kölcsön belőle, vegye­nek tüzelőt, hisz tudta, hogy anyagi gondjaik vannak, majd visszaadják egyszer. Aztán vagy három hét múlva rákérdezett, hol a négyszáz- ezer forintja, mert csak hall­gattak. A nénje közölte, hogy már takarékba tették a nevére. Közben kiszemeltek neki egy tomácos, pici udvaros, öreg házat az Ády Endre ut­cában. Kívülről megmutat­ták, de Zsolt a fejét rázta, hi­ába győzködték, hogy olcsó, marad pénze bútorra is. — így nem lehet dönteni, több házat kell megnézni — mondta. Nincs belszólásuk Közben napról napra rom­lott a viszonyuk, mert se a pénzét, se a takarékkönyvét nem látta. Októberben nem bírta tovább a viszálykodást, elmenekült a másik nagybá­csihoz, aki a húgát neveli. Azóta ott él. Ez év januárban Lászlóék rokonságában kínáltak egy többszobás, jól karbantartott házat a Dózsa György utcán. Zsoltot különösen az 500 öles kert vonzotta a lefekte­tett öntözőcsővel. A Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet megígérte, hogy ennek a háznak a megvásárláshoz kétszázezer forint életkezdé­si támogatást ad, de a másik­ra egy fillért se, mert azt nem tartja jó vételnek. A fiú re­ménykedett, tervezgetett, de volt nevelőszülei mindent keresztülhúztak. Zsolt pén­zét mindmáig nem voltak hajlandók átadni. A GYIVI megszervezte, hogy ügyvéd előtt megírják az adásvételi szerződést, oda se vitték el a pénzt. A házat közben eladták Zsolt nagy bánatára. Ki tudja, mikor lesz ilyen lehetősége az élet­ben? Szilvási Józsefné remeg az idegességtől, amikor mon­dom, hogy a fiú pénzét tör­vénytelenül tartják maguk­nál. — Én odaadom, de, szó­val... tíz évig én nevelem, és akkor csak semmi? Nekem nem kell az ő pénze. A fiú maga dönt Az érzelmektől heves beszélgetésből kiderül, nem tetszik nekik, hogy Zsolt a sógor családjára hallgat. Ám felnőtt ember, arra hallgat, akire akar! Egyébként ennek az indoklásnak semmi köze a lényeghez, hogy jogtalanul birtokolják a 19 éves fiú pén­zét. Különben is, rögtön bukfencet vet a logika, ha a tényeket nézzük: 1992. au­gusztusban vette föl az árva­járadékot, ezt a házat viszont 1993. januárban kínálták el­adásra. A közben eltelt négy hónap alatt sem adták oda neki a négyszázezer forint­ját. A különös és elgondolkod­tató ügyben a bíróság mond­ja majd ki az ítéletet. Érde­kes, hogy a volt nevelőszü­lők inkább vállalják a pert, és következményeit, de saját igazukhoz ragaszkodnak. Hisz ők csak Zsolt javát akarják! Ezzel az indokkal szokták okozni az emberek a másiknak a legtöbb bajt és gondot... Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents