Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

KÖZÉLET Kisújszállás ürügyén Kosa Ferenc képviselővel Kósa Ferenc Elek Emil felvétele Kovács Éva Budapest (KM) — Sokféle jelzővel illették nemrég azokat, akik elmentek Kisújszállásra, hogy a nép nevében politizáljanak. Szá­mos vezető politikus, közöt­tük maga Antall József mi­niszterelnök fejezte ki nem­tetszését még a rendezvény előtt, mondván, az efféle összejöveteleknek nincs sem­mi értelme, a dolgok másutt, másképpen dőlnek el. Kósa Ferenc, megyénk MSZP-s képviselője jelen volt a tanácskozáson. Bár azóta el­telt egynéhány nap, vélemé­nye, gondolatai méltóak a fi­gyelemre. □ Nem kevesen voltak, akik jóelőre figyelmeztettek: a népi kezdeményezéseknek, a nép­frontos politizálásnak rég el­múlt az ideje, aki mégis ilyesmire adja a fejét, számol­hat a következményeivel. Mi a magyarázata, hogy a fentiek ellenére Ön mégis elutazott Kisújszállásra ? — A válaszhoz kicsit messziről kell elindulni. Haj­danán, az „átkos pártállami időkben” mindenféle tanács­kozásokra, összejövetelekre meghívtak, így aztán a legkü­lönfélébb kemény ellenzéki közösségekben próbáltam gondolkodni az ország sorsá­ról, helyzetéről. Ott voltam a monori erdőben, a lakiteleki sátorban, a demokratikus bal­oldal műhelyeiben, és bár ezek az összejövetelek többnyire a hatalom tilalmába ütköztek, sohasem jutott eszembe, hogy bárki megtilthatná nekem a szabad és érdemi gondolko­dást. Emlékszem, egy-egy haj­dani összejövetel előtt csö­rögtek a telefonok, voltak akik intettek, voltak, akik fenyeget­tek, s voltak, akik biztattak, hogy igenis, a szabad gondo­latra nagyobb szükség van, mint egy falat kenyérre. Azért említem mindezt, mert most, a diktatúra Leépítése után megdöbbentő volt számomra, hogy ugyanúgy csörömpölnek a telefonok, mint annak idején. A mondatok is hasonlítottak. Intelem, fenyegetés, hisztéria, gyanakvás, és persze emberi hang is. Ugye eljössz, ugye elmész, ugye nem hagyod ma­gad kizökkenteni a különféle militáns handabandázások ál­tal... □ Ön végül nemcsak el­mentjei is szólalt Kisújszállá­son... — Igen. Amennyiben egy hozzászólásban lehetséges, megpróbáltam megfogalmaz­ni, mit gondolok az ország je­lenlegi állapotáról, miféle ag­godalmak és miféle remények ólálkodnak bennem. Szeretném leszögezni, hogy ezen a tanács­kozáson semmiféle szélsőséges meg­nyilatkozás nem volt, még azok a személyek, szemé­lyiségek is, akik erre igencsak hajlamo­sak, visszafogottan és tárgyilagosan igyekeztek elmon­dani a véleményü­ket. Úgy is mond­hatnám, a tanácsko­zás erkölcsi értelem­ben megpróbált méltóvá válni az or­szág súlyos helyze­téhez. Sajnos azon­ban olyan időket élünk, amikor éppen ez a nyugodt, meg­fontolt és elfogu­latlan igazságtörek­vés elszánt ellenfe­lekre talál. □ Mit gondol, vajon miért? — Azok az ilyen-olyan szél­sőségek, amelyek belevakultak a hatalomért folytatott harcba, mindenféle emberi szándékot és hangot ellenfelüknek, sőt, ellenségüknek tekintenek. Elképedve olvastam a már- már tébolyult előítéleteket, megbélyegzéseket. Ráadásul főképp olyanok írták ezeket, akik nem is voltak ott a konferencián, nem tudták, mi minden hangzott el, csak verték a cíntányéijaikat önfeledten. Az előítéleteknek ez a nyil­vános és militáns tobzódása csak megerősített abban a hi­temben, hogy emberi hangú eszmecserére, felelős párbe­szédre ma éppoly szüksége van a hazának, mint annak ide­jén a monori erdőben, a lakiteleki sátorban... □ Antall József, akit igazán nem lehet szélsőséges, meg­gondolatlan jelzőkkel illetni, nem sok értelmét látta a ta­nácskozásnak... — A konfliktus ma nem egy túlerőben lévő diktatórikus hatalom és a nép között feszül, hanem a józan emberi hang, a megmaradást szolgáló felelős gondolkodás, és az egyre fék­telenebb, gyűlölködőbb, ilyen­olyan hatalmacskák között folyik. Ezen a tanácskozáson senki nem ajnározta a kor­mányt, sem a mostanit, sem a leendőt, ellenkezőleg! A törté­nelmi, társadalmi folyamato­kat azok szempontjából pró­báltuk végigtekinteni, akik ezer esztendőn át megtartották a hazát, akikre ma is a legna­gyobb teher hárul, s akik nél­kül nem képzelhető el egy em­beribb jövendő. Én nem res­tellem kimondani, hogy ezen a tanácskozáson a magyar nép helyzetéről próbáltunk gon­dolkodni. □ Elég sok ideje annak, hogy mindenféle pártok és személyek rájuk, a népre hi­vatkoznak, a nép nevében cse­lekszenek... — Kormányok jönnek, mennek, váltogatják egymást a politikai ellenfelek, de saj­nos elmondható, hogy ezideig Magyarország még sohasem volt a magyar népé. Sokkal in­kább grófok, bárók, párttitká­rok, különféle koalíciók birto­kolták a hatalmat, de sajnála­tosan, mégha a nép nevében tették, akkor is a nép feje fö­lött. Hirtelen eszembe jutott Ady, aki ezt írta: „Egyszer volt itt lakodalom, nagy igazi lako­dalom, amikor Dózsa György volt az ország vőlegénye.” Még a 60-as évek végén készí­tettem egy filmet Dózsáról, s azóta ábrándozom egy efféle „lakodalomról”. Egy olyan Magyarországról, ahol a néphatalom, a demokrácia egyenlő, nem álom és remény, hanem valóság lesz. Túlköltekezés állampénzen Gaál Gyula, az SZDSZ országgyűlési képviselője nyilatkozik a költségvetés gondjairól Nyíregyháza (KM — BJ) — A napokban Nyíregyhá­zán jár{ Gaál Gyula, az SZDSZ országgyűlési képvi­selője, a költségvetési bi­zottság tagja. A képviselő — aki az Állami Számvevőszéki Bizottság elnöke is — a saj­tótájékoztatón beszélt az ál­lami számvevőszéknek a bel­földi államadósság alakulá­sáról kialakított álláspontjá­ról. Bevezetőben elmondta: tavaly az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy a lakossági megtakarítások jobban nőttek, mint amekkora deficitet az ál­lamháztartás produkált, tehát lakossági megtakarításokból lehetett finanszírozni az ál­lamháztartási hiányt. Az ösz- szes jövedelemtulajdonos túl­költekezik, túlkölt az állam, túlköltenek a gazdálkodó szfé­rában, az egyetlen alrendszer, a lakosság olyan jövedelemtu­lajdonos, amelyik megtakarí­tott. — Ennek a megtakarításnak a döntő része a benthagyott kamatokat jelenti. Míg tavaly a betéti kamatok 30 százalék fölött indultak és az év végére csökkentek 10-20 százalék közötti szintre a lekötési időtől függően, igen tetemes megta­karítást jelentett az a lakossági kör, amelyik spórolni már nem tud, de még nem szorul rá, hogy felélje a korábbi megta­karításait és a kamatait. Tehát egyszerű jóváírással növeked­tek a megtakarítások. — Most, hogy a betéti ka­matok kevesebb mint felére estek a tavalyi év elejihez ké­pest, azt jelenti, hogy a belföl­di megtakarítások is jelentős veszteséget fognak mutatni, tehát sokkal kisebb lesz a belföldi megtakarítás. A másik probléma, hogy a költségvetési hiány mint a társadalombiztosítás hiánya a tavalyihoz képest is a nagyobb mértékűre várható. A harma­dik probléma, hogy a belföldi államadósság nemcsak a költ­ségvetési és a társadalom- biztosítási hiányból származik vagy táplálkozik, hanem költségvetésen kívüli rendsze­rek is táplálják, ami túlfinan- szírozási szükségletet jelent. Ide sorolta a képviselő a bel­földi hitel-konszolidációs programot, a bankok kétes, vagy torz követeléseit, állama­dóssággá konvertálását, mert számítások szerint ez százmil- liárd forinttal fogja növelni a belföldi államadósságot. Ide sorolta a volt szovjet-magyar kapcsolatokban felhalmozó­dott kereskedelmi tartozáso­kat, amit fegyverszállítások el­lenében a magyar állam átvál­lalt és a magyar állam tar­tozása lesz a nemzeti bank fe­lé. A lényeg az, hogy pénzzel nem tudnak fizetni az oroszok, Jelcin pedig Oroszország ne­vében vállalta az egykori szovjet adósságokat. A fegy­vert az állam vásárolja meg és adja oda a honvédségnek, de ennek fejében át kell vállalni azokat a tartozásokat, amit idáig külföldi államadós­ságként számoltak el. — A különböző garancia- vállalási kötelezettségek érvé­nyesítése miatt azt becsülöm — mondta Gaál Gyula —, hogy akár ötszázmilliárd fo­rinttal is nőhet a belföldi ál­lamadósság. Ezzel szemben egy erősen csökkenő lakossági megtakarítás tapasztalható, és ebből egy olyan feszültséget látok kialakuliú, ami vagy je­lentős inflációt gerjeszt, tehát visszakanyarodik az inflációs tendencia és az eddigi inflá­ciócsökkenés helyett egy új­bóli növekedés következhet be. A másik lehetőség, hogy a külföldi eladósodást ebből a két forrásból lehet finanszíroz­ni. Mind a kettő nagyon erő­sen korlátozza a gazdaságpo­litika mozgásterét. — És ha idáig panaszkodtak sokan, hogy restriktiv a pénz­ügypolitika és nem jut a gaz­daságba megfelelő tőke, akkor azt gondolom, hogy most még inkább olyan időszakra kell számítani, amikor valóban re- striktívnek kell lenni a pénz­ügypolitikának, szemben az elmúlt időszakkal, amelyik nem volt igazán az. — Különben nagyon súlyos veszélyeket látok az inflá­cióban és a gazdaságnöveke­désben. Ez azért nagyon veszélyes, mert egy állam­adósság-növekedés miatti ka­matfizetési kötelezettség a kö­vetkező évek költségvetését nyomja agyon. Már most a költségvetési ki­adás fő összegének durván 20 százalékát a kamatfizetési kötelezettség jelenti, tehát majdnem a legnagyobb ki­adási tétel a költségvetésben. Ha az államadósság így növekszik tovább, és egyre újabb finanszírozási források bevonására van szükség, akkor miközben nem fog csökkenni a költségvetési hiány, nem fogja tudni finan­szírozni azokat a szolgáltatá­sokat —oktatás, egészségügy, kultúra —, ami direkt költség- vetési állami feladat kell hogy legyen. Miközben visszavonul az ál­lam és egyre jobban leron­gyolódnak a nagy elosztási rendszerek, közben a költség- vetési hiány meg nő, s ezzel egy abszurd spirál alakul ki. A tennivalókra koncentrálni Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Gyakran feltűnik mostaná­ban a televízió képernyőjén Zwack Péter, aki nem csupán sikeres üzletember, de egy­ben a Liberális Polgári Szö­vetség Vállalkozók Pártjának elnöke is. A párt létrehozta már a vidéki bázisait is, a sz- abolcs-szatmár-beregi szer­vezet elnöke Barabás László, akit a párt napokban meg­tartott elnökségi ülésének eseményeiről kérdeztük. — A kibővített országos elnökségi ülésre március 9- én, Budapesten került sor. Igen jelentős dátum ez az életünkben, hiszen a párt gazdasági alaptéziseit vitat­tuk meg, amit március húsza­dikán a megyei elnökség is napirendre tűzött. Ezt teszi egyébként minden megye. Az ott elhangzottakat egy alapos vitaanyagban sűrítjük majd össze, s ez alapján ké­szül el, remélhetőleg júniusra a párt teljes gazdasági prog­ramja. □ Miképpen lehetne azt tö­mören összefoglalni? — Részletekkel természe­tesen még nem szolgálhatok, hiszen a munka derekán va­gyunk. Annyit viszont el­mondhatok, hogy a kidolgo­zásába ismert külföldi szak­embereket is bevonunk, s mellőzzük az ideológiai kér­déseket. □ Csak nem a kilencvenné- gyes választásokra készül már a párt? — Kimondva, kimondatla­nul ezt teszi minden párt. Az első fordulóban egyébként valamennyi körzetben önálló képviselőjelöltet igyekszünk állítani, olyan jelölteket, akik elfogadják a mi ideológia- mentes politizálásunkat, s ki­mondottan a gazdasági ten­nivalókra koncentrálnak. Akik a kisvállalkozók érde­keiért állnak majd ki. □ Miért hangsúlyozza a „kis” jelzőt? — Mert a nagyvállalko­zóknak már megvan a maguk pártja. □ Tehát Önök a mezítlábas mesteremberek szavazataira számítanak inkább? — Én azért nem nevezném őket mezítlábasoknak. De ha azt kérdezi, hogy mondjuk a jánkmajtisi kőművesekre, a tarpai ácsokra, a mátészalkai autószerelőkre, a rakamazi cipészekre, vagy a nyíregy­házi kereskedőkre, üzletkö­tőkre gondoltunk-e, akkor igen a válaszom. Azt valljuk egyébként, hogy szükség van a nagyvál­lalkozókra is, de meg­győződésünk, ha nem lesz négy-ötszázezer kisvállal­kozó az országban, akkor na­gyon nehezen állhat talpra a magyar gazdaság. Mi pedig azt akarjuk, hogy virágozzék a gazdaság. □ Hol állnak a tagszerve­zéssel? — Szervezeteink ma már behálózzák az egész megyét Csengéitől Gávavencsellőig, Tiszavasváritól Kisvárdáig. S rengeteg a szimpatizán­sunk, úgyhogy jó eséllyel in­dulhatunk a választásokon. Természetesen még rengeteg a dolgunk, dehát a mi em­bereink nem arról ismertek, hogy irtóznak a munkától. Torgyán Szamosszegen Nyíregyháza (KM) — beregi látogatása lesz. A sza- Torgyán Józsefet, a független mosszegi találkozónak az ad kisgazdapárt elnökét látják különös aktualitást, hogy a vendégül április harmadikán, napokban őt választották a szombat délután öt órától kisgazdák miniszterelnök-je- Szamosszegen. A politikus- lőttjüknek, minden bizony­nak az idén e mostani már a nyal most is sokan lesznek második szabolcs-szatmár- kiváncsiak a szavaira. Fűlpősdaróc, református templom Balogh Géza felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents