Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám

Kelet-Magyarország 5 1993. március 30., kedd HAZAI HOL-MI Örülni az életnek műtét után Elfordulás helyett lelki támogatásra, segítségre van szükségük A területi iroda az egykori óvodai épületben működik Harasztosi Pál felvétele M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — Összerezzenünk, ha dagana­tos beteggel találkozunk, ta­lán észrevétlen még hátrébb is lépünk, holott valameny- nyien magunkban hordoz­zuk e betegség lehetőségét. Az elfordulás helyett azon­ban lelki támogatásra, segít­ségre van szükségük a már meggyógyult betegeknek, hi­szen mindenkinek joga van a teljes emberi életre. Ennek érdekében tevékenykedik hazánkban a Napforduló Szolgálat. Nyíregyházán a Sóstói úti kórház területén, az egykori óvoda épületében működik a Rákbetegek Országos Szövet­sége által szervezett Napfor­duló Szolgálat területi irodája, amely a megye daganatos be­tegeinek érdekvédelmével foglalkozik. Megtalálni az életmódot — A műtétek illetve a gyógykezelések után gyakran érzik úgy a betegek, hogy ma­gukra maradtak. A Napforduló Szolgálat azt vállalta fel, hogy segíti lelkiekben a hozzáfor­duló embereket, illetve segít abban, hogy megtalálhassák azt a legmegfelelőbb életmó­dot, amely alkalmas életük továbbviteléhez — tájékoztat Sándor Zoltánná, az iroda ve­zetője. — Igyekszünk meg­könnyíteni számukra azt, hogy elfogadják önmagukat. Gon­dolok itt elsősorban az emlő- műtött nőkre, illetve a többi daganatos betegre. A Napforduló Szolgálatnál lehetőség van egyéni beszél­getésre, csoportfoglalkozásra, pszichológiai tanácsadásra, gyógytornára. A műtét után itt kapják meg az első emlőpro­tézist, s van parókakölcsönzés is. — Április elsejétől jogse­gélyszolgálatot szeretnénk in­dítani, itt társadalombiztosí­tási és segélyezési kérdésekre kaphatnak majd választ az ér­deklődők. Olyan programokat szervezünk, amilyeneket kér­nek a bennünket felkeresők. Szokott lenni előadás például a helyes táplálkozásról, a moz­gás jelentőségéről. Tájékoz­tató anyagokat, étrendi anya­gokat is biztosítunk. Nem az a célunk, hogy elfeledtessük a betegséget, hanem az, hogy az emberek megtanuljanak he­lyesen élni, i tudjanak örülni az életnek. Találkozás a klubban A területi iroda közös ren­dezvényekkel is igyekszik összefogni a megye betegeit. Decemberben műsoros kará­csonyi ünnepséget szerveztek, amelyről az ajándék sem hi­ányzott. A daganatos betegek számára a megyében jelenleg három klub működik: Nyír­egyházán, Ibrányban és Nap­koron. A klubok a helyi ön- kormányzatoktól nemcsak he­lyet, hanem anyagi támogatást is kapnak. Szeretnének több klubot is létrehozni, talán Kis­várdán, Rakamazon, Újfehér- tón és Vásárosnaményban ta­lálkozhatnak egymással ha­marosan klub keretében a be­tegek. A Napforduló Szolgálat le­hetőséget biztosít arra is, hogy a betegek 120 forintos egység­áron rendszeresen Béres- csepphez jussanak. A területi iroda hétfőn, kedden, szerdán 9 órától 14 óráig, csütörtökön 13 órától 17 óráig tart ügyfél- szolgálatot. A 41-555/140-es telefonszámon hívható az iro­da, ahol a hivatali idő után üzenetrögzítő működik. Lelki rehabilitáció A betegekkel sokat foglal­kozik Husztiné Hajdú Erika, a területi iroda pszichológusa. — Sajnos, az általános ta­pasztalat az, hogy a rákos be­teggel nem mer a környezete a betegségéről beszélgetni. Még a szakemberek is furcsán rea­gálnak, amint ineghallják, hogy mivel foglalkozom. Az emberekben lévő előítélet győzött meg arról, hogy itt a helyem. Rákos betegség eseté­ben még van remény, sokáig lehet élni, épp ezért keresni kell az emberi kapcsolatokat, nem szabad bezárkózni. Gya­kori, hogy sebészetileg meg­gyógyultak az emberek, azon­ban lelkileg nem, így pszicho­lógiai rehabilitációra van szükség. Egyéni és csoportos beszélgetéseken, illetve a Si- monton tanfolyamon próbá­lunk segíteni. A Simonton módszer lényege az, hogy ellazult ál­lapotban képzeleti képekkel olyan gyakorlatra tehetünk szert, amellyel erősítjük ma­gunkat, s kapcsolatainkat ren­dezhetjük. Tervezünk ön­kéntes segítőhálózatot is. Az önkéntes segítők a már meg­gyógyult betegek, akik a műtét előtt álló betegekkel elbeszél­getnek. Bebizonyították ugyanis, hogy jobban gyó­gyulnak azok a betegek, akik a műtétre előre felkészülnek. — Hogyan lehet lemérni a beszélgetések, a tanácsadások eredményességét? — Az emberek szívesen jönnek hozzánk, s elmondják, másként élnek, más a hangu­latuk, mint korábban. Igénylik és keresik is a közösséget, és a családhoz is másként viszo­nyulnak. S hogy megváltoz­tak, nyitottabbak lettek, az lát­szik is rajtuk. Chicago ugyan nincs, de... Egy érpataki levél nyomán a közbiztonságról Vissza a faluba Ilk (KM) — Közel 1200- an élnek napjainkban Ilken. Az utóbbi időben a lakosság létszáma emelkedett a szü­letések, visszaköltözések ré­vén. Költöztek haza csalá­dok Budapestről és a megye más városaiból is. Mint Ba- ráth Gusztáv polgármester elmondta, bár sokan ragasz­kodnak a földhöz, gyenge minősége miatt nemigen le­het megélni belőle, csak jö­vedelempótlásra alkalmas. A családok nem ren­delkeznek gépekkel, pénzük sincs eszközök vásárlására, így nem lehet azt várni a földosztástól, hogy enyhít majd a munkanélküliségen. A munkanélküliek közül többen vállalkozásokkal próbálkoznak, ennek kö­szönhetően már öt vegyes­bolttal rendelkezik Ilk. Á la­kosság ellátását javítják ezek az üzletek, azonban kicsi ahhoz a település, hogy valamennyi fenn is tudjon maradni. Ebben az évben eddig két vállalkozási engedélyt adott ki kereske­désre a polgármesteri hiva­tal, egy vállalkozó pedig be­zárta a boltot s visszaadta az engedélyt. Györke László Érpatak (KM) — Anony- musunk szerint Érpatakon nem tesznek semmit a köz- biztonságért, a cigányok „fé­nyes nappal bemennek az udvarokra, és azt visznek el, amit akarnak... Ha megun­ják az emberek, és elkezde­nek önbíráskodni, hová fog ez vezetni, és kik lesznek a felelősek érte?” Súlyos szavak, de ha a kö­zelmúltba visszatekintünk, nem teljesen alaptalanok. Javult a közbiztonság Kóczon Pál polgármester szerint, amióta (1991 novem­bere, decembere) megalakult a polgárőrség, a közbiztonság javult a településen. A jelen pillanatban 34 fős csapatnak maga a polgármester is tagja. — Való igaz viszont, hogy kisebb lopások ma is előfor­dulnak. Sajnos, a polgárőrség csupán a megelőzésben nyújt­hat hathatós segítséget, intéz­kedési joga nincs. Az utóbbi fél évben „jelen­tősebb” betörés nem történt. Az idézőjel nem véletlen, hi­szen ami másnak nem jelen­tős, az a meglopottnak bizony az. Március harmadik hetében például a sózóból vittek el egy fél disznót. Papp Ernő rendőr őrmester: — Tavaly szeptember óta verekedés vagy garázdaság ügyében nem kellett intézked­nem Érpatakon. Vagyon elleni bűncselekmények, kisebb lo­pások fordulnak elő elsősor­ban: tejet, tejterméket visznek el, és jellemző a gázpalack­lopás. A szomszédos Geszte- réden és Bökönyben sokkal keményebb a helyzet. Fabódébiztonság Az áfésznek van egy fából készült kis boltja nem messze a gázcsereteleptől. Itt volt leg­utóbb betörés tavaly augusz­tusban, amikor még nem üze­melt a riasztóberendezés. — Igaz, azóta elvitték né­hányszor a friss tejet, amit le­lakatolt deszkaládákban tettek le az üzlet elé kora reggel — mondja a boltos. — Aztán úgy oldottuk meg a dolgot, hogy most később hozzák a tejet, amikor már itt vagyok. ­Vajon az emberek rettegnek a faluban? — Nézze — így a hetven év körüli E. néni —, engem ugyan még nem loptak meg, de a szomszédomat már igen. Ő biztos fél, de én sem vagyok igazán nyugodt. Pláne, hogy volt tavaly egy csúnya ügy, megvertek egy házaspárt. A tyúktolvajok — akik nem csak tyúkot lopnak — nem lehetnek sokan, de nagyon alattomosan „dolgoznak”: általában olyan portákat látogatnak meg, ahol védtelen idősek, magányosak élnek. Hiba lenne azonban egy kalap alá venni minden ci­gányt akár e viszonylag kis te­lepülés esetében is. M. néni mesélte, hogy vele szemben lakik egy szorgalmas cigány- család. Már áll a fóliasátruk, két és fél hold dohányföldet „fogott” az asszony. A másik véglet pedig, amikor segélyért kuncsorognak és a polgármes­terre haragszanak, ha az nem ad. Ám a felajánlott közhasz­nú munka után nem nagyon kapkodnak. Fogytán a türelem — Bár most nincs Chicago Érpatakon — mondja a pol­gármester —, mint volt koráb­ban, de mielőbb törvény kelle­ne, mert fogytán a türelem, s valóban félő, hogy ha valame­lyiküket elkapják, tettleges- ségre kerülhet sor. Ezt pedig senkinek sem jó. Jegyzet ______________________ Kampány és vér Kovács Éva emrég történt, hogy a népjóléti miniszter va­lamennyiünket arra szólí­tott, adjunk vért, hogy baj­ban lévő embertársainkon segítsünk. Valóságos kam­pány indult e perctől útjára, szinte naponta hallhattuk a helyzetjelentéseket: hol ma­radt el műtét vérhiány miatt, melyik megye melyik kórhá­zában akadoznak vagy ép­pen késnek a gyógyulást je­lentő operációk. A kampány segített, a hir­telen támadt, rendkívül sú­lyos helyzetből rövidesen ki­lábalhatott a magyar egész­ségügy. Tanulságokat azon­ban szép számmal elköny­velhetnek a benne dolgozó szakemberek. Közöttük az első talán az, hogy legyen a helyzet bármily drámai is, a magyar emberek segítőkész­ségére azért még mindig számíthatunk. Másik meg­szívlelendő tanulság az, hogy a kényszer hozta, de ésszerű javaslatoknak nem­csak a nehéz időkben, ha­nem azok után is komoly hasznuk lehet. A nyíregyházi véradóállomáson például a válsághelyzetben született döntés alapján az operáló orvosok és a veradoallomas szakemberei ezentúl „össze­dolgoznak”, ami a gyakor­latban azt jelenti, egyeztetik a műtéti programokat. így próbálják elkerülni, hogy esetleg a bevatkozás előtt, —ne adj isten—alatt derül­jön ki, hogy nincs, vagy ép­pen kevés a vér. A kampá­nyok, a kényszerhelyzetben hozott határozatok azonban mindent mégsem jelenthet­nek, számos dolgot semmi­képpen nem pótolnak. Svájc­ban élő ismerősöktől tudom, ott nem kampányokkal, ha­nem állandó figyelemmel igyekeznek a véradás iránti érdeklődést ébren tartani. Hatalmas feliratokkal, transzparensekkel díszített, Speciális buszok járják pél­dául rendszeresen a nagyvá­rosokat meg a legapróbb falvakat, helyébe menve a másokon segíteni akarók­nak, hogy azok utazás nél­kül is nyújthassák karjukat. A nnyi szükséges dologra nincs, s annyi felesleges ötletre jut pénz nálunk még napjainkban is. Legyen pe­dig bármilyen lapos a buk­sza, úgy gondolom, néhány ilyen járműre a legnagyobb gondok között is futnia il­lene. Támogatás a családnak Egy pilótára emlékeztek a bajtársak Fényeslitke (KM-T. K.) — A légi katasztrófa mindig megrázza a közvéleményt. Százszorosán igaz a megál­lapítás, ha hivatásos pilótát ér utol a végzet. így történt ez Széles Béla százados ese­tében is. Kilenc esztendeje, hogy a taszári repülőalaku­lat hivatásos vadászpilótája egy feladat gyakorlása köz­ben nem tudta a gépét visz- szaemelni a felhők fölé és az a földbe csapódott. A hely­színen életét vesztette az ak­kor 34 éves repülőgép­vezető. Teltek az évek, a szülők, Széles Sándor és az édesa­nya fájdalma mit sem csök­kent. A napokban ismét em­lékezetükbe idézték azt a borzalmas dátumot, mivel fiúk egykori kollégái elláto­gattak a szülőfaluba, Fé- nyeslitkére. Fehérvári Lász­ló alezredes, a repülőalaku­lat személyiügyi osztályve­zetője és Metzger István őr­nagy, szintén vadászpilóta keresték fel a szülőket. Nem jöttek üres kézzel. Ötvene­zer forint értékű takarékje­gyet nyújtottak át, és termé­szetesen lerótták kegyele­tüket társuk sírjánál. — Három évvel ezelőtt a Magyar Honvédség Kapos Vadászrepülő Osztálya ne­vében Gőgös Ottó ezredes, parancsnok kezdeményezé­sére hoztuk létre a Corvin Alapítványt — hallottuk Fe­hérvári Lászlótól. — Azzal a céllal jött létre, hogy a sú­lyosan hátrányos helyzetbe került katonai repülőknek és a repülést biztosító állo­mánynak (hátramaradt hoz­zátartozóiknak), vagy a re­pülőbaleset következtében megoldhatatlan nehézségek­kel szembekerülő polgári la­kosoknak nyújtson anyagi segítséget. De az átszervezé­sek miatt önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő­ket is újrakezdési vagy át­képzési támogatásban része­síthetjük. Széles Béla igen kalandos utat járt be. Fényeslitkéről az akkori Szovjetunió repü­lési főiskoláján, Kraszno- darban szerzett diplomát. A taszári alakulatnál kezdte el vadászpilóta pályafutását. Metzger István ma is nagy szeretettel beszél róla: jóke- délyű, barátságos, bajtársias szellemű társat veszítettek el benne. Különös aktualitást ad a Corvin Alapítvány mű­ködésének, hogy csütör­tökön a Ferihegyen lezuhant egy Cessna gép. A két pilótát igen súlyos sérülé­sekkel ápolják. Ki tudja, még nekik is segítséget nyújt-e az alapítvány? Metzger István őrnagy, vadászpilóta és Fehérvári László alezredes A szerző felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents