Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
Vissza a jó öreg és olcsó vályoghoz Megfelelő vázszerkezet kialakításával akár kétemeletes épület is létrehozható belőle A vályog ehhez képest alternatíva lehet Harasztosi Pál felvétele Cselényi György Nyíregyháza (KM) — A vályogházépítés gondolata mind többeket foglalkoztat. Lapunk ezt szóvá tevő jegyzete nyomán főleg fiatalok jelezték érdeklődésüket, annál is inkább, mivel a lakásárak lassan elérik a csillagos eget. Akiket a szüleik nagyobb összeggel nem tudnak támogatni, igencsak nehéz helyzetben vannak. Latolgatják, osztanak, szoroznak, miként teremthetnének maguknak viszonylag olcsón, de a kornak megfelelő otthont. A téma Sebők Jánosnak, a Ingatlanbörze Bt. műszaki szakértőjének fantáziáját is megmozgatta. Vállalkozott arra, hogy gondolatait megossza olvasóinkkal. Méltatlanul háttérben — A vályognak, mint az emberiség egyik ősi építőanyaga reneszánszának éppen itt az ideje — mondta bevezetésképpen. — Szerintem a gazdaságos lakásépítésen kívül, sokakat még bizonyos vállalkozási, illetve munkalehetőséghez is juttathatna. A vályog alkalmazása talán méltatlanul szorult háttérbe. A használatát manapság sokan a szegénységgel, a nyomorral, vagy egy-két neves ember különcködésével hozzák összefüggésbe. Pedig ha a kivitelezés jó tervek alapján és lelkiismeretesen történik, akkor a létesítmény állja az idők viharát. — Ehhez az kell, hogy a vályogot a talajvíz és a csapadékvíz károsító hatásától védjék meg — folytatta Sebők János. — Tehát az esővizet csatornarendszerrel el kell vezetni, s a vezetéket karbantartani. Energia takarítható meg Tudnunk kell azt is, hogy a beépítés előtt álló, vagy a már beépített és erősen elázott vályogtégla a kiszáradása után soha nem lesz eredeti szilárdságú. A hőszigetelő képessége felületképzéssel növelhető. De az említett néhány hátrányt az előnyei bőségesen ellensúlyozzák. Például az, hogy a vályogfalak a lakás belső légtérének klímáját egyensúlyban tartják, s így asztmatikus megbetegedéseket nem okoznak. A vályog hőtároló képessége a tömör égetett agyagtégláénál nagyobb. Emiatt szakaszos fűtésnél a belső légtér hőingadozása mérsékelhető. — Kedvező, hogy agyag szinte minden településen bányászható, s az anyagköltséget nem, vagy alig terhelik a fuvarozási és egyéb járulékos költségek. Megjegyzem, az utóbb említettek a kereskedelmi forgalomban kapható falazóanyagok árának mintegy 40-60 százalékát teszik ki. Az agyag, illetve a vályogtégla kisüzemi módszerrel előállítható, valamint viszonylag egyszerű szállítóeszközzel az építés helyszínére juttatható. Nem beszélve arról, hogy mivel nem kell égetni, ezzel hatalmas mennyiségű energia takarítható meg. Vályogból családi ház falai minden további nélkül megépíthetők. Ha megfelelő vázszerkezetet alakítanak ki, akkor akár kétemeletes épület is létrehozható belőle. A számítások szerint a jelenleg széles körűen használt építőanyagokból kialakított házakkal szemben a vályogból készültek mintegy 20 százalékkal kevesebbe kerülnének. Kölcsön is adható Vályogtégla felhasználását jogszabályok nem tiltják. A szakértő tudomása szerint korábban a pénzintézetek — egy belső utasítás miatt — a vályogépületek létesítéséhez nem nyújtottak hitelt. Ez az építési kedvet csökkentette. Ezután Simon Jánost, az Országos Takarékpénztár lakossági hitelosztályának vezetőjét kerestük fel, aki elmondta: az említett tiljó előírásról nem tud. A kölcsönigényt a műszaki ellenőr jóváhagyása, illetve az építési engedély alapján bírálják el. A privatizáció az egészségügyért Dunántúlon már virágzik az orvosvállalkozás, keletre még az információk is nehezen jutnak el Nyíregyháza (KM - K. É.) Egészségügyi vállalkozók második országos konferenciáját rendezik április 16-17-én Nyíregyházán. A rendkívül nagy érdeklődéssel várt tanácskozáson napjaink egészségügyének legégetőbb gondja, a privatizáció, a vállalkozás kerül terítékre. A Népjóléti Minisztérium által is sürgetett és hasznosnak ítélt reform alapja a privatizáció, mely a háziorvoslásban indult útjára, s ez év második felétől a szakrendelőkben illetve a kórházakban is elkezdődik. Nem mindegy hát, milyen a tájékoztatás, mit tudnak a témáról az egészségügyi dolgozók, a reformban leginkább érdekeltek. A vállalkozásokról szóló első országos konferenciát tavaly tartották Szombathelyen, a másodikat a Szabolcs megyei Orvosi Kamara vállalta magára. Tette ezt azért, mert tapasztalatai szerint az ország különböző részein az egészségügy terén is igen nagy eltérések érzékelhetők: amíg a Dunántúlon már javában virágoznak az orvosvállalkozások, az ország keleti felére még az információk is nehezen jutnak el. Ebben, a felzárkózásban segíthet ez az országos konferencia nyíregyházi megrendezése. A nyíregyházi konferenciára számos neves szakembert várnak a szervezők. Jelen lesznek a minisztérium, a társadalom- biztosítás, a Magyar Orvosi Kamara és a különféle biztosítók képviselői, s azok az orvosvállalkozók, akik már „élesben” csinálják a privatizációt. A konferencia iránti érdeklődés országszerte máris igen nagy, a szervezők várják a további jelentkezéseket és minden érdeklődőtől elfogadják. Információt kérni, vagy jelentkezni a szervező bizottság címén, Nyíregyháza Szent István u. 68. alatt, illetve telefonon vagy faxon a 42/43- 146-os számon lehet. Szilvási Csaba Álomvonat-----------Tárca allgatom a rádióban a híreket. Norvégia nem ad több segélyt Namíbiának, mert az afrikai országban a skandinávok által az éhezők megsegítésére küldött összegből luxusrepülőgépet vásároltak az elnöknek. A XX. századi technika és az őskor bálványimádása. Ehenhaló földönfutók égbe röpítik az isten-királyt. Sötét ország. Nem a mi világunk. Nézzük, mi újság van nálunk. Zöldet mutat a szemafor, áll a jelző, az akadályok elé piros-fehér csíkos sorompót állított a drága bakter úr. Az illetékes fővasutas lobogó lelkesedéssel, egy robogó lokomotív optimizmusával beszél arról, hogy egy-két éven belül lecserélik a hazai vasútikocsiparkot. Jönnek a kék-fehér színű álomvonatok, légkondicionálással, telefonnal, szőnyegpadlóval, plüss- bevonatú ülésekkel. A mellékhelyiségekben a berendezés rozsdamentes acélból készült. padló. Merültem, egyre merültem. Pillanatokon belül a hírhedt „fekete vonaton" ültem gondolatban, mint oly sokszor már a valóságban, ahol Budapest és Mátészalka között és felidéztem legmaradandóbb élményeimet. „Jaj, jaj, fekete vonat!" Ragacsos, mocskos ülések, sörrel locsolt, mocskos műanyagpadló, bagó-, fokhagyma- és „cefre"-szagú fülkék. Az ammónia- és okádékke- verék-szagú toalettben bokáig érő, szennyes csatornalé. A kupéban az ülések gon. Ordítanak, mint a fába szorult féreg, durva röhögések kíséretében trágárságokat kiabálnak a leszálló nők után. Később már petárdát is robbantanak. Többen a szívükhöz kapnak a jámbor utasok közül, egy öregasszony ijedtében majdnem leesik az ülésről. A szomszédfülkében kétségbeesett kisgyerekek sikoltoznak. Mintha Szarajevóban lennénk. Amiben akkor nem hittem, most valóság lett. Ülök a Nyíregyháza-Budapest INTER CITY expresszvonaton. Ez már a jövő. Megjött, hegyek között, völgyek között zakatolva, feltartóztathatatlanul. A kék-fehér csoda. Az álomvonat. Suhan a síkságon, s bár reményhegyek és kételyhullámvölgyek között kanyarog, mégis gyorsabb nála és megelőzi őt a képzelet. Vajon ellen tud-e majd állni a bársonyos plüsshuzat a bicskának, ki lehet-e majd tisztítani a meggyalázott puha szőnyegpadlót? Vajon hová utaznak majd honfitársaim, és hová utazom én is velük: Európába, vagy a Balkánra? „Bécs, Pá-rizs, Lon-dorí’-t, vagy „Sza-ra-je- vó”, szar a jö-vő” -t csattog- nak-e a síneken a hajladozó talpfák fölött a rohanó kerekek? M ost jó. Robog velem a kék-fehér álomvonat, a magyar közlekedés kedves, „villásfarkú fecskéje". Egyelőre egyedül van. De jönnek a többiek is. Nyarat csinálni. Szeretettel várjuk őket. Nézőpont ) A bárány „fiié” Balogh Géza énz beszél, kutya ugat. Lehet itt feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus, kapitálfeudalizmus, feudál- szocializmus, vagy újbóli szabadversenyes kapitalizmus, úgy tűnik, e több száz éves mondás igazságát semmi sem ingathatja meg. Mert bármennyire is berzenkedünk, a mögöttünk lévő ezer esztendő azt bizonyítja, mindent az érdek, vagyis annak tárgyiasult formája, a pénz mozgat a világban. Ami természetesen még nem is lenne baj, ha a pénz igazi értékmérő lenne, legalábbis abban az értelemben, hogy csak tisztességes munkával lehetne hozzá jutni. Ma azonban a kivételezett helyzetben lévők százezreket tehetnek zsebre, csak azért, mert a jó sorsa erre, vagy arra a posztra állította. Vagy ma, vagy tegnap, tegnapelőtt. A juhászcimborám például állatfelvásárlónak, a munkanélkülivé vált agronómusbarátom meg hűtőházasnak menne. Tudod-e te, hogyan adhatok túl a bárányaimon? Ha mindegyik filéhez odateszek egy százast. Vagyis hát kettőt, búsul a juhász, merthogy két file van a báránynak. Ez mind semmi, legyint az agronómus. Mi már tavaly is hatvan hektáron termesztettük a csemegekukoricát a leadminisztrált ötven helyett. Annak a tíz hektárnak a termésével kellett le- kenyereznünk a hűtőház egyik vezetőjét, hogy átvegye a csöveket. Es elment a bárány, a tengeri? — néztem rájuk. El hát, mondták. Csak az idén már kétszáz forint, meg húsz hektár a tarifa. ersze, fizetnek mindketten. Amolyan maszekadóként fogják fel az egészet. Gondolkoztak rajta, hogy e kenőpénzt költségként beépítsék-e az állami adójukba, de aztán letettek a tervről. Pedig érdekes lett volna. Mert tán még az is kiderülhetett volna, hogy a birka „fiié" adócsökkentő tényező. Az idei év első felében 200 lakókocsit gyártanak a fehérgyarmati Fipkersz Kft. dolgozói orosz megrendelésre Elek Emil felvétele Kommentár _________________ Vesztes a fogyasztó Csikós Balázs alamikor az év elején egy hír járta végig a nyomtatott sajtót, tévét, rádiót, miszerint a versenyhivatal 100 millió forint bírsággal sújtotta a monopol- helyzetű cukorgyárakat, mert összehangolt akcióban (kartellben) emelték a cukor árát. Valami felcsillant bennem: mégis érdemes volt létrehozni a versenyhivatalt, nem engedi az árakat az égig emelni, odafigyel a tisztességtelen jövedelemszerzőkre. Kíváncsian vártam a további intézkedéseket. Március közepén jelent meg egy reagálás, a Kábái Cukorgyár elnök-igazgatója nyilatkozott az MTI-nek. Ez a közlés már a szikrányi helyeslésemet is kioltotta. Azt közölte az igazgató, hogy a versenyhivatal által kiszabott bírságból a gyárukra eső 14 millió forintot nem hárítják át a fogyasztókra. (Ezek szerint még ez is lehetséges lenne). Nesze nekünk! Milyen boldogok lehetünk. Ez már igazi kapitalista jószívűség. Azt a hírt keresem máig is az újságokban, hogy a versenyhivatal — ha nincs joga — valamilyen bíróság azonnal kötelezi a cukorgyárakat a tisztességtelen áremelés visszavonására, a vásárlók kártalanítására. Kárpótlásul legalább any- nyi ideig adják a régi árnál olcsóbban a cukrot, mint amennyi ideig megvámoltak minket. Ilyen hírrel nem találkoztam. Talán hiányos a sajtófigyelésem. Ha az illetékesek ilyen — már megjelent — közleményt bemutatnak, elnézést kérek, a fenti véleményemet visszavonom. 5 aj nos, az az érzésem, hogy az idézett „bírság” nem értünk van, hanem a további áremelést ösztönzi. Ha a cégek (nem csak a cukorgyárak) újra jogtalan áremelést követnek el, miért ne tennék, velük együtt jól jár az állam is, hiszen a „vétkesek" több ilyen-olyan adót, áfát fizetnek a magasabb árak után. Mindenki nyer, csak egy vesztes van, lesz: a fogyasztó. HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 1993. március 29., hétfő műanyagborítása bicskával felhasítva, a falon, a keretekben az üveg betörve, a képek kiszakítva. A folyosón kézi festésű zászlókat lobogtató, „leszerelő, öreg bakák” gaj- dolnak fülsértő, hamis hanMindez, amit itt jelen időben leírtam, az elmúlt nyár „fülcsiklandozó” élménye. En csak kapkodtam a fejemet. Vakított ez a kék-fehér ragyogás. Ingovány, mocsár volt nekem a süppedő szőnyeg-
