Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

1993. március 3„ szerda Kelet-Magyarország 3 Jövőjüket a világkiállításban látják ✓ Uj szárnyakon és alapítványon is száguldanak a repülőshallgatók a következő évezred felé Nyíregyháza (KM - GB) — Az Expo ’96-hoz kapcso­lódó rendezvények lebonyo­lítására a megyénkből bea­dott pályázatok közül eddig négyet fogadott be a Világki­állítási Pályázati Bizottság. A nyíregyházi mezőgazdasá­gi főiskoláé az egyik. Ebben a tájkultúrák bemutatásán, nemzetközi konferenciák és kereskedelmi rendezvények szervezésén kívül, egy meg­lehetősen egyedi vállalkozás is szerepel. Tulajdonképpen egy szolgáltatáscsomag, amit repülősök találtak ki re­pülősöknek. A nagy ötlet a nyughatatlan másodéves repülőgép-vezető hallgatóktól származik. Azok­tól a fiatalemberektől, akikből mint mondani szokás, tizen­kettő nem egy tucat. Akik már eddig is felhívták magukra né­hány kezdeményezésükkel, önmenedzselési próbálkozá­saikkal a figyelmet az alma mater falain belül, s kívül. Nincs pénz repülésre Amikor másfél évvel ezelőtt Nyíregyházára felvételiztek a jelenlegi másodévesek, mint mondják, abban a tudatban tet­ték ezt, hogy az ország egyetlen olyan főiskolájába jönnek, ahol polgári pilótakép­zés folyik. Az oktatással kap­csolatos felsőbb elképzelés ugyanis az volt, mivel mezőgazdasági repülőgépve­zetők iránt megcsappant az igény a gyakorlat részéről, az új évfolyamok hallgatóit (ve­lük kezdődően) ezután már a polgári repülés számára, an­nak pilóta-utánpótlása céljából képezik. A tavalyi elsőévesek szép reményei azonban szertefosz­lani látszottak, mivel a repülés költséges gyakorlati oktatásá­hoz a főiskola reálértéken csökkenő pénzeszközei kevés­nek bizonyultak. Veszélybe került a nagy cél, amiért ezek a hallgatók — akik mindannyi­an vitorlázó repülő előélettel, idegennyelv-ismerettel ren­delkeznek — ide jöttek. — Nem nyugodtunk bele, hogy a képzésünk körül már a kezdet kezdetén annyi minden kétségessé vált — meséli Strausz Attila, a nevezetes má­sod évfolyam egyik hallgatója. — A saját érdekünkben, mivel mi most akarunk repülőgép­vezetők lenni, úgy gondoltuk, jobb, ha mi is a kezünkbe vesszük sorsunk alakítását, s besegítünk a főiskolának a gyakorlati oktatásunkhoz szükséges pénzügyi háttér megteremtésébe. Miután a fő­igazgatónk egy megfelelő fó­rumon tett sikeres hozzászólá­sának eredményeként egyedül itt Nyíregyházán megmaradt a pilótaképzés, már volt értelme a költségeket kiegészítő anya­gi támogatókat keresni. — A főiskola mellett, amely alapítványt hozott létre e célra, mi hallgatók is léptünk. Szponzorok kellenek — Saját ösvényeket taposva — kétségtelen, hogy a megszokott szolgálati utat, az ügy sürgősségére való tekin­tettel, megkerülve — bombáz­ni kezdtük több pénzért a mi­nisztériumot. Hirdetésszerve­zésbe kezdtünk a fővárosban transzparensek légi vontatásá­ra. Találtunk egy céget, a Shellt, amelyik éppen a világ- kiállításhoz kapcsolódó vál­lalkozásukban látva jó reklám- lehetőséget, anyagilag is hoz­zájárulna a repülésoktatás költségeihez. Azóta már foly­nak a konkrét tárgyalások a szponzor és a főiskola között. Milyen is az a speciális re­pülős program, amivel a hall­gatók és a főiskola közösen pályázott a Világkiállítás Pá­lyázati Bizottságához több más rendezvény tervezete mellett? Az Expo-Air ’96 névre ke­resztelt pályázat nem kisebb célt tűz ki, mint a világkiállítás komplex légi kiszolgálását, el­sősorban az észak-keleti or­szágrészben, de ha kell, egész Magyarország területére. Ez tulajdonképpen egy olyan cél­szolgálatot jelent, ami a sze­mély-, és anyagszállítástól, az egészségügyi szolgáltatáson át, a légifotózáson, tájbemuta­táson keresztül a postai szer­vizszolgálatig minden repülő­gépet igénylő feladatot elvé­gez. Az Expo ’96 pályázati bi­zottsága elfogadta a repülős pályázatot. Válaszában támo­gatásáról biztosította a nyír­egyháziakat, és közölte, hogy, mint a világkiállításhoz szoro­san kapcsolódó programot, számításba veszi, és egyez­tetés érdekében, illetve kap­csolatfelvétel céljából meg­küldi azt a Közlekedési Mi­nisztérium légügyi főosztályá­nak. Új szárnyakon Az Expo-Air programban rejlő nagy lehetőségeknek a kihasználásához addig még számos fontos feladatot kell elvégezni. A mostani másod­éves hallgatók, akiknek eddig még csak a magán szakszolgá­lati engedélyük van meg, tisz­tában vannak azzal, hogy a főiskolai diploma mellett meg kell szerezniük mindazokat a jogosítványokat, amelyekkel megfelelő képzettségű és mi­nél sokoldalúbb pilótákká vál­hatnak. Ezért pályázták a So­ros Alapítvány támogatását angolnyelvtudásuk tökéletesí­téséhez, és ezért hoztak létre Új szárnyak néven alapítványt az alapképzésen túli kikép­zésük anyagi fedezetének a remélt megteremtésére. Levegőben Harasztosi Pál felvétele Taxikorlátozás Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - M. É.) — Kétszáznegyvenben korlá­tozta a személytaxik számát hétfői ülésén Nyíregyháza közgyűlése. Az eredeti terv­ben — amelyet a taxis érdek- képviseletekkel is egyeztettek — kétszáz szerepelt, de a ki­adott engedélyek számának is­meretében, vita után ezt a szá­mot fogadták el a képviselők. Március elseje volt a határidő az engedélykérelmek beadásá­ra, ez is meghatározó szerepet játszott a döntésben. Különféle képviselői és taxis vélemények hangzottak el már korábban is, most né­hány fuvarozót kérdeztünk ar­ról, hogyan vélekednek a dön­tésről: tálatos volt most a tél. Lelkünket már készítet­tük a tavaszra, s egyszer csak zutty, a február nyakunkba zúdította a havat. Az egész kontinens hótorlaszokkal bir­kózik, települések váltak megközelíthetetlenné még a fejlett Nyugaton is, mert az 5 gépeik sem bírják a strapát — láttuk a tévében. S bár minden évben morgunk, most valahogy megértőbbek vol­tunk. Kivéve egyvalakit... A történet játszódik Nyír­egyházán, a Vay Adám kör­úton szerda délelőtt, amikor végre elállt a szél. Szereplők: egy közteres kocsi és annak vezetője, egy BMW, s annak tulajdonosa. A Köztisztasági Kft. kocsija a latyaktól tisztította az utat. — A számítások szerint az lenne az ideális, ha 600 lakos­ra jutna egy kocsi — mondja Forgó József, a City taxitól. — A kiadható engedélyek számá­nak korlátozásával minden­képpen egyetértek. Manapság a taxizás luxuscikké vált, na­gyon kevés az utas, rövidek a fuvarok, így a megélhetésünk nagyon nehéz. — Véleményem szerint nem csökkent számottevően a ko­csik száma — veszi át a szót Vinnai János magánfuvarozó. — Kevés olyan taxisról tudok, akik nem szerezték meg az en­gedélyt, ezek zöme is csak má­sodállásban dolgozott. Én nem érzem, hogy ezzel a döntéssel könnyítettek volna a helyze­amikor vezetője messziről észrevette, hogy az út mentén parkoló BMW mellett áll egy férfi. Lassított a síkos úton, s még figyelmeztetésül a dudát is megnyomta, hogy a férfi­nak legyen ideje arrébb állni. Am minden jószándék és elő­vigyázatosság ellenére sár csapódott a nyugati csodára. A közteres kocsi vezetője úgy tartotta illendőnek, ha kiszáll és elnézést kér. Úriembereknél úgy szokás — még ha bosszúsak is —, ilyenkor kezet ráznak, s elfe­tünkön. Napi 5-10 fuvarnál senki nem tud többet teljesíte­ni. A helyzet gyökeresen csak jövőre fog változni, amikor már csak katalizátorral rendel­kező autókkal lehet fuvarozni. Ennek költségeit kevesen fog­ják tudni előteremteni. — A jövő nagyon bizonyta­lan — mondja Gombkötő And­rás a Korona taxitól. — Sze­rintem ezt a kevés utast keve­sebb autó is el tudná szállítani. Itt, a Jókai téren egyébként egyáltalán nem lehet érzékelni a létszám csökkenését. Az ál­lomásnál viszont azt tapasztal­tam, hogy azok a fehér rend­számos autók, amelyek még vasárnap utasra vártak, eltűn­tek a taxiállomásról. lejtik a dolgot. Nem úgy a mi emberünk! Lehajolt, hirtelen haragjában belemarkolt a sáros latyakba, s az elnézést kérő arcába csapta. A megbántott férfi nem porolt, nem ütött visz- sza. Annyit tett, hogy munkája végeztével igaz­gatójának őszintén jelentette az esetet. A BMW-st pedig hagyta tovább menetelni Eu­rópába. Bár gyanítható: hiá­ba a nyugati csodája, szám- zárás dipója, gyönyörű felöl­tője és vasalt nadrágja — ez­zel a modorral Hegyesha­lomig sem jutna... Ráadásul még a kezét is be­piszkította! Kisiskolák segítése Budapest (KM) — A Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium pályázatot hirdetett az úgynevezett kisiskolák tá­mogatására. A pénzbeli segít­ségből azok a települési ön- kormányzatok részesülhetnek, melyek csak egyetlen iskolát működtetnek, és bennük a ta­nulók létszáma nem haladja meg a százat. A pályázatban meg kell ad­ni: az iskola címét, megneve­zését. Közölni kell az intéz­ményben működő osztá­lyok számát, tanulólétszámát. Ügyancsak közlendő a napkö­zis csoportok száma, a bennük foglalkoztatott tanulók száma. Jelezni kell az esetleges össze­vonást is. Fontos pályázati adat még ezeken kívül a fog­lalkoztatott pedagógusok szá­ma és a végzettségükre vonat­kozó információk. Meg kell azt is fogalmazni a leírtakban, hogy a támogatást illetően mi­lyen elképzeléseik vannak a kérelmezőknek. A pályázatokat a Kelet-Ma­gyarországi Regionális Okta­tásügyi Központba kell elkül­deni, Szin Anna igazgató cí­mére (4032 Debrecen, Becs- kereki u. 1/b. Tel.: 52-49- 055/136). A beküldési határ­idő: 1993. március 30. A pá­lyázatot a ROK munkatársai bírálják el, bizonyos esetekben helyszíni szemle alapján. A pályázókat 1993. május 15-ig értesítik az eredményről, me­lyet egyébként a szaktárca hi­vatalos lapjában, a Művelődé­si Közlönyben is nyilvános­ságra hoznak. Tárca Cservenyák Katalin Úri embertelenség Nézőpont Egy az igazság Nábrádi Lajos éligazságok helyett több őszinteséget, több igaz­ságot szeretnénk hallani, ta­pasztalni. Lapunkban is ol­vashatták a minap: a keres­kedelem a termelőkre muto­gat, azt állítja, hogy a ter­melők miatt szűkös a válasz­ték. A termelők értékesítési gondokkal küzdenek, így nem kétséges, hogy az olva­só kinek hisz. Azt is megírtuk nemrég, hogy egy szabolcsi bűnelkövető mást állított a rendőrségen, mást az ügyészségen és megint mást a bíróságon. Háromféle igazság pedig nem létezik. Kétféle sincs. De csodál­kozunk-e, hogy a kisstílű bű­nöző féligazságokat mond, elhallgatja a valóságot? Hi­szen a rádió és a tv naponta komoly emberek szájából sugároz féligazságokat. A rádió Vasárnapi újság című műsora két komoly fér­fiú esetében mutatta meg az érem másik oldalát. Sajnál­tuk a főorvost, akit állítólag „csúnya" szó használata miatt bocsátottak el állásá­ból. A rádióban viszont a polgármester elmondta: a doktor úr felszólítás ellené­re sem tette asztalra a fej­lesztési tervet, heteket ké­sett, nem teljesítette munka­köri kötelességét. Egy pap a rádióműsorban panaszko­dott a püspökségre, felhábo­rodva beszélt a templomkert fáinak kivágásáról, mártír­nak tüntette fel magát. Meg­hallgattatott a másik fél is, amiből kiderült: a lelkész urat mulasztásai miatt má­sodfokon is jogerősen eltil­tották a papi tevékenységtől. (Ezt ő elfelejtette közölni a riporterrel.) Mi jöhet még ezután? Me­rült fel bennem a rádióri­portok után. Ekkor bekap­csoltam a nyíregyházi rá­diót, s itt egy agrár szakem­ber ezt nyilatkozta: „Ez a kormány a mezőgazdaság­gal kapcsolatban csak azt nem rontotta el, amihez nem nyúlt". Ez így nem igaz — könyveltem el magamban. Jó volna, ha nagyobb fele­lősséget vállalnánk minden szavunkért! Jó volna, ha a jog is szankcionálná azokat, akik féligazságokat monda­nak. Február utolsó napján — kihasználva a kései hó­esést — lovas szánkózásra hívtak gyerekeket és fel­nőtteket a nyírtassi vadászházhoz. A vadásztár­saság megmutatta a vadasparkot, ahol dámvadak és vaddisznók élnek, majd indult a járat VlNCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár Anyagi biztosíték Balogh József r) anaszkodtak a magán­ja kereskedők: a tejipari vállalat csak akkor hajlandó március elsejétől tejet és tej­termékeket szállítani, ha ka­uciót kap. Már korábban is kért egy bizonyos összegű anyagi biztosítékot a válla­lat, de most felemelte a havi forgalom felére, és ez sok kereskedőnek meghaladja az anyagi erejét. Mi követ­kezik ezután? Vagy nem árulnak tejet, vagy kölcsön kérnek valakitől, mert az az ötletük sem talált megértő támogatásra, hogy minden­napfizetnek az átvett áruért, csak ne kelljen negyven-öt­venezreket óvadékba helyez­ni, hogy tejet is árulhassa­nak. A március elseje elérke­zett, a tej is megérkezett, de még a válasz nem: megvál­toztatta szigorú döntését a vállalat, vagy csak még nem tudja, ki adta postára a kau­ciót, s ki nem töltötte ki az óvadék / összegéről szóló csekket. így az is lehet, hogy holnap már hiába várják a tejet a bolt előtt. A vállalat érve első hal­lásra jogosnak látszik, hi­szen valószínű sok a kintle­vősége, sokan semmilyen hajlandóságot nem mutat­nak a tartozás megfizetésé­re, és állítólag más vállala­tok is élnek ezzel a módszer­rel. Am a tisztességesen és pontosan fizetők nem értik: miért rajtuk csattan az os­tor, miért nem csak az adó­sokkal szemben ilyen szigo­rú a vállalat. És persze ilyenkor az a gondolat is befészkelheti magát az ember fejébe: va­jon mi lenne, ha ugyanilyen meggondolásból a tehéntar­tók is csak akkor vinnék a te­jet a csarnokba, ha a tejipar is kauciót helyezne el náluk. Mert ugyebár egy vállalat tönkremenetelére is volt már példa, és ők is kockáztatnak azzal, ha hitelbe, utólagos elszámolásra szállítanak. HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents