Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
1993. március 3„ szerda Kelet-Magyarország 3 Jövőjüket a világkiállításban látják ✓ Uj szárnyakon és alapítványon is száguldanak a repülőshallgatók a következő évezred felé Nyíregyháza (KM - GB) — Az Expo ’96-hoz kapcsolódó rendezvények lebonyolítására a megyénkből beadott pályázatok közül eddig négyet fogadott be a Világkiállítási Pályázati Bizottság. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskoláé az egyik. Ebben a tájkultúrák bemutatásán, nemzetközi konferenciák és kereskedelmi rendezvények szervezésén kívül, egy meglehetősen egyedi vállalkozás is szerepel. Tulajdonképpen egy szolgáltatáscsomag, amit repülősök találtak ki repülősöknek. A nagy ötlet a nyughatatlan másodéves repülőgép-vezető hallgatóktól származik. Azoktól a fiatalemberektől, akikből mint mondani szokás, tizenkettő nem egy tucat. Akik már eddig is felhívták magukra néhány kezdeményezésükkel, önmenedzselési próbálkozásaikkal a figyelmet az alma mater falain belül, s kívül. Nincs pénz repülésre Amikor másfél évvel ezelőtt Nyíregyházára felvételiztek a jelenlegi másodévesek, mint mondják, abban a tudatban tették ezt, hogy az ország egyetlen olyan főiskolájába jönnek, ahol polgári pilótaképzés folyik. Az oktatással kapcsolatos felsőbb elképzelés ugyanis az volt, mivel mezőgazdasági repülőgépvezetők iránt megcsappant az igény a gyakorlat részéről, az új évfolyamok hallgatóit (velük kezdődően) ezután már a polgári repülés számára, annak pilóta-utánpótlása céljából képezik. A tavalyi elsőévesek szép reményei azonban szertefoszlani látszottak, mivel a repülés költséges gyakorlati oktatásához a főiskola reálértéken csökkenő pénzeszközei kevésnek bizonyultak. Veszélybe került a nagy cél, amiért ezek a hallgatók — akik mindannyian vitorlázó repülő előélettel, idegennyelv-ismerettel rendelkeznek — ide jöttek. — Nem nyugodtunk bele, hogy a képzésünk körül már a kezdet kezdetén annyi minden kétségessé vált — meséli Strausz Attila, a nevezetes másod évfolyam egyik hallgatója. — A saját érdekünkben, mivel mi most akarunk repülőgépvezetők lenni, úgy gondoltuk, jobb, ha mi is a kezünkbe vesszük sorsunk alakítását, s besegítünk a főiskolának a gyakorlati oktatásunkhoz szükséges pénzügyi háttér megteremtésébe. Miután a főigazgatónk egy megfelelő fórumon tett sikeres hozzászólásának eredményeként egyedül itt Nyíregyházán megmaradt a pilótaképzés, már volt értelme a költségeket kiegészítő anyagi támogatókat keresni. — A főiskola mellett, amely alapítványt hozott létre e célra, mi hallgatók is léptünk. Szponzorok kellenek — Saját ösvényeket taposva — kétségtelen, hogy a megszokott szolgálati utat, az ügy sürgősségére való tekintettel, megkerülve — bombázni kezdtük több pénzért a minisztériumot. Hirdetésszervezésbe kezdtünk a fővárosban transzparensek légi vontatására. Találtunk egy céget, a Shellt, amelyik éppen a világ- kiállításhoz kapcsolódó vállalkozásukban látva jó reklám- lehetőséget, anyagilag is hozzájárulna a repülésoktatás költségeihez. Azóta már folynak a konkrét tárgyalások a szponzor és a főiskola között. Milyen is az a speciális repülős program, amivel a hallgatók és a főiskola közösen pályázott a Világkiállítás Pályázati Bizottságához több más rendezvény tervezete mellett? Az Expo-Air ’96 névre keresztelt pályázat nem kisebb célt tűz ki, mint a világkiállítás komplex légi kiszolgálását, elsősorban az észak-keleti országrészben, de ha kell, egész Magyarország területére. Ez tulajdonképpen egy olyan célszolgálatot jelent, ami a személy-, és anyagszállítástól, az egészségügyi szolgáltatáson át, a légifotózáson, tájbemutatáson keresztül a postai szervizszolgálatig minden repülőgépet igénylő feladatot elvégez. Az Expo ’96 pályázati bizottsága elfogadta a repülős pályázatot. Válaszában támogatásáról biztosította a nyíregyháziakat, és közölte, hogy, mint a világkiállításhoz szorosan kapcsolódó programot, számításba veszi, és egyeztetés érdekében, illetve kapcsolatfelvétel céljából megküldi azt a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályának. Új szárnyakon Az Expo-Air programban rejlő nagy lehetőségeknek a kihasználásához addig még számos fontos feladatot kell elvégezni. A mostani másodéves hallgatók, akiknek eddig még csak a magán szakszolgálati engedélyük van meg, tisztában vannak azzal, hogy a főiskolai diploma mellett meg kell szerezniük mindazokat a jogosítványokat, amelyekkel megfelelő képzettségű és minél sokoldalúbb pilótákká válhatnak. Ezért pályázták a Soros Alapítvány támogatását angolnyelvtudásuk tökéletesítéséhez, és ezért hoztak létre Új szárnyak néven alapítványt az alapképzésen túli kiképzésük anyagi fedezetének a remélt megteremtésére. Levegőben Harasztosi Pál felvétele Taxikorlátozás Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - M. É.) — Kétszáznegyvenben korlátozta a személytaxik számát hétfői ülésén Nyíregyháza közgyűlése. Az eredeti tervben — amelyet a taxis érdek- képviseletekkel is egyeztettek — kétszáz szerepelt, de a kiadott engedélyek számának ismeretében, vita után ezt a számot fogadták el a képviselők. Március elseje volt a határidő az engedélykérelmek beadására, ez is meghatározó szerepet játszott a döntésben. Különféle képviselői és taxis vélemények hangzottak el már korábban is, most néhány fuvarozót kérdeztünk arról, hogyan vélekednek a döntésről: tálatos volt most a tél. Lelkünket már készítettük a tavaszra, s egyszer csak zutty, a február nyakunkba zúdította a havat. Az egész kontinens hótorlaszokkal birkózik, települések váltak megközelíthetetlenné még a fejlett Nyugaton is, mert az 5 gépeik sem bírják a strapát — láttuk a tévében. S bár minden évben morgunk, most valahogy megértőbbek voltunk. Kivéve egyvalakit... A történet játszódik Nyíregyházán, a Vay Adám körúton szerda délelőtt, amikor végre elállt a szél. Szereplők: egy közteres kocsi és annak vezetője, egy BMW, s annak tulajdonosa. A Köztisztasági Kft. kocsija a latyaktól tisztította az utat. — A számítások szerint az lenne az ideális, ha 600 lakosra jutna egy kocsi — mondja Forgó József, a City taxitól. — A kiadható engedélyek számának korlátozásával mindenképpen egyetértek. Manapság a taxizás luxuscikké vált, nagyon kevés az utas, rövidek a fuvarok, így a megélhetésünk nagyon nehéz. — Véleményem szerint nem csökkent számottevően a kocsik száma — veszi át a szót Vinnai János magánfuvarozó. — Kevés olyan taxisról tudok, akik nem szerezték meg az engedélyt, ezek zöme is csak másodállásban dolgozott. Én nem érzem, hogy ezzel a döntéssel könnyítettek volna a helyzeamikor vezetője messziről észrevette, hogy az út mentén parkoló BMW mellett áll egy férfi. Lassított a síkos úton, s még figyelmeztetésül a dudát is megnyomta, hogy a férfinak legyen ideje arrébb állni. Am minden jószándék és elővigyázatosság ellenére sár csapódott a nyugati csodára. A közteres kocsi vezetője úgy tartotta illendőnek, ha kiszáll és elnézést kér. Úriembereknél úgy szokás — még ha bosszúsak is —, ilyenkor kezet ráznak, s elfetünkön. Napi 5-10 fuvarnál senki nem tud többet teljesíteni. A helyzet gyökeresen csak jövőre fog változni, amikor már csak katalizátorral rendelkező autókkal lehet fuvarozni. Ennek költségeit kevesen fogják tudni előteremteni. — A jövő nagyon bizonytalan — mondja Gombkötő András a Korona taxitól. — Szerintem ezt a kevés utast kevesebb autó is el tudná szállítani. Itt, a Jókai téren egyébként egyáltalán nem lehet érzékelni a létszám csökkenését. Az állomásnál viszont azt tapasztaltam, hogy azok a fehér rendszámos autók, amelyek még vasárnap utasra vártak, eltűntek a taxiállomásról. lejtik a dolgot. Nem úgy a mi emberünk! Lehajolt, hirtelen haragjában belemarkolt a sáros latyakba, s az elnézést kérő arcába csapta. A megbántott férfi nem porolt, nem ütött visz- sza. Annyit tett, hogy munkája végeztével igazgatójának őszintén jelentette az esetet. A BMW-st pedig hagyta tovább menetelni Európába. Bár gyanítható: hiába a nyugati csodája, szám- zárás dipója, gyönyörű felöltője és vasalt nadrágja — ezzel a modorral Hegyeshalomig sem jutna... Ráadásul még a kezét is bepiszkította! Kisiskolák segítése Budapest (KM) — A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatot hirdetett az úgynevezett kisiskolák támogatására. A pénzbeli segítségből azok a települési ön- kormányzatok részesülhetnek, melyek csak egyetlen iskolát működtetnek, és bennük a tanulók létszáma nem haladja meg a százat. A pályázatban meg kell adni: az iskola címét, megnevezését. Közölni kell az intézményben működő osztályok számát, tanulólétszámát. Ügyancsak közlendő a napközis csoportok száma, a bennük foglalkoztatott tanulók száma. Jelezni kell az esetleges összevonást is. Fontos pályázati adat még ezeken kívül a foglalkoztatott pedagógusok száma és a végzettségükre vonatkozó információk. Meg kell azt is fogalmazni a leírtakban, hogy a támogatást illetően milyen elképzeléseik vannak a kérelmezőknek. A pályázatokat a Kelet-Magyarországi Regionális Oktatásügyi Központba kell elküldeni, Szin Anna igazgató címére (4032 Debrecen, Becs- kereki u. 1/b. Tel.: 52-49- 055/136). A beküldési határidő: 1993. március 30. A pályázatot a ROK munkatársai bírálják el, bizonyos esetekben helyszíni szemle alapján. A pályázókat 1993. május 15-ig értesítik az eredményről, melyet egyébként a szaktárca hivatalos lapjában, a Művelődési Közlönyben is nyilvánosságra hoznak. Tárca Cservenyák Katalin Úri embertelenség Nézőpont Egy az igazság Nábrádi Lajos éligazságok helyett több őszinteséget, több igazságot szeretnénk hallani, tapasztalni. Lapunkban is olvashatták a minap: a kereskedelem a termelőkre mutogat, azt állítja, hogy a termelők miatt szűkös a választék. A termelők értékesítési gondokkal küzdenek, így nem kétséges, hogy az olvasó kinek hisz. Azt is megírtuk nemrég, hogy egy szabolcsi bűnelkövető mást állított a rendőrségen, mást az ügyészségen és megint mást a bíróságon. Háromféle igazság pedig nem létezik. Kétféle sincs. De csodálkozunk-e, hogy a kisstílű bűnöző féligazságokat mond, elhallgatja a valóságot? Hiszen a rádió és a tv naponta komoly emberek szájából sugároz féligazságokat. A rádió Vasárnapi újság című műsora két komoly férfiú esetében mutatta meg az érem másik oldalát. Sajnáltuk a főorvost, akit állítólag „csúnya" szó használata miatt bocsátottak el állásából. A rádióban viszont a polgármester elmondta: a doktor úr felszólítás ellenére sem tette asztalra a fejlesztési tervet, heteket késett, nem teljesítette munkaköri kötelességét. Egy pap a rádióműsorban panaszkodott a püspökségre, felháborodva beszélt a templomkert fáinak kivágásáról, mártírnak tüntette fel magát. Meghallgattatott a másik fél is, amiből kiderült: a lelkész urat mulasztásai miatt másodfokon is jogerősen eltiltották a papi tevékenységtől. (Ezt ő elfelejtette közölni a riporterrel.) Mi jöhet még ezután? Merült fel bennem a rádióriportok után. Ekkor bekapcsoltam a nyíregyházi rádiót, s itt egy agrár szakember ezt nyilatkozta: „Ez a kormány a mezőgazdasággal kapcsolatban csak azt nem rontotta el, amihez nem nyúlt". Ez így nem igaz — könyveltem el magamban. Jó volna, ha nagyobb felelősséget vállalnánk minden szavunkért! Jó volna, ha a jog is szankcionálná azokat, akik féligazságokat mondanak. Február utolsó napján — kihasználva a kései hóesést — lovas szánkózásra hívtak gyerekeket és felnőtteket a nyírtassi vadászházhoz. A vadásztársaság megmutatta a vadasparkot, ahol dámvadak és vaddisznók élnek, majd indult a járat VlNCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár Anyagi biztosíték Balogh József r) anaszkodtak a magánja kereskedők: a tejipari vállalat csak akkor hajlandó március elsejétől tejet és tejtermékeket szállítani, ha kauciót kap. Már korábban is kért egy bizonyos összegű anyagi biztosítékot a vállalat, de most felemelte a havi forgalom felére, és ez sok kereskedőnek meghaladja az anyagi erejét. Mi következik ezután? Vagy nem árulnak tejet, vagy kölcsön kérnek valakitől, mert az az ötletük sem talált megértő támogatásra, hogy mindennapfizetnek az átvett áruért, csak ne kelljen negyven-ötvenezreket óvadékba helyezni, hogy tejet is árulhassanak. A március elseje elérkezett, a tej is megérkezett, de még a válasz nem: megváltoztatta szigorú döntését a vállalat, vagy csak még nem tudja, ki adta postára a kauciót, s ki nem töltötte ki az óvadék / összegéről szóló csekket. így az is lehet, hogy holnap már hiába várják a tejet a bolt előtt. A vállalat érve első hallásra jogosnak látszik, hiszen valószínű sok a kintlevősége, sokan semmilyen hajlandóságot nem mutatnak a tartozás megfizetésére, és állítólag más vállalatok is élnek ezzel a módszerrel. Am a tisztességesen és pontosan fizetők nem értik: miért rajtuk csattan az ostor, miért nem csak az adósokkal szemben ilyen szigorú a vállalat. És persze ilyenkor az a gondolat is befészkelheti magát az ember fejébe: vajon mi lenne, ha ugyanilyen meggondolásból a tehéntartók is csak akkor vinnék a tejet a csarnokba, ha a tejipar is kauciót helyezne el náluk. Mert ugyebár egy vállalat tönkremenetelére is volt már példa, és ők is kockáztatnak azzal, ha hitelbe, utólagos elszámolásra szállítanak. HÁTTÉR
