Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
1993. március 25., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nyírpilis föld ínség re kárhoztatva A földműves szántana, vetne, a föld mégis parlagon hever, mert nem találják a kiutat Ha nincs se traktor, se ló, akkor a tehén kerül a járomba A SZERZŐ FELVÉTELE Gyürke László Nyírpilis - Nyíregyháza (KM) — Ahhoz aligha férhet kétség, hogy napjaink legkritikusabb és a legtöbb konfliktushelyzetet előidéző kérdése faluhelyen a föld. A földművesek a törvényhozás lassúságáért a kormányt, a parlamentet hibáztatják. A földtulajdon rendezetlensége miatt pedig sok a parlagon maradt szántó. A valamivel alig több mint 600 lelkes Nyírpilis határa a piricsei Egyesült Erő Mgtsz- hez tartozott. Hogy milyen helyzet alakult ki a kisközségben, erről beszél Tóth István, a képviselő-testület tagja. Dudva és muhar — A volt téesz siralmas határt hagyott Pilisre. A gépeket mind eladták, Pilisre nem nagyon jutott belőle. A volt vezetők — tisztelet a kivételnek — azon vannak, hogy lehetőleg a földek jó része ne nagyon kerüljön a paraszt kezére, hogy minél több föld gazda nélkül maradjon, amit majd bagóért meg lehet szerezni. A 80-as években a téesz a zártkerteket is megszüntette, mintha ezzel is igyekeztek volna leértékelni a termőföldet. Egyáltalán nem érdekli őket, mi megy itt tönkre. A faluban összesen öt traktor van. A határ meg két és fél ezer hektár, de a szántó is tetemes. Vajon mennyit tud abból megművelni az az ember, akinek még igavonó barma sincs, nemhogy traktora? Az embereket félrevezetik, hogy ennyi meg annyi földadót vetnek ki. A többségnek nincs pénze, hát húzódoznak. Tavaly például kijelentették, hogy mindenki vethet a háztájijában. Igenám, de ha közben a földet kimérik a jogos tulajdonosnak, az talán le fog mondani az idei termésről? — Ha én veszek földet — mondja Tóth István —, amin éppen búza van, inkább kifizetem annak, aki elvetette a vetőmagot, a ráfordítást, a munkadíjat, de nem hagyom, hogy ez enyémen arasson. És nem én leszek a faluban az egyetlen, aki ragaszkodni fog a földjéhez, amit végre, hosz- szas huzavona után megkap. Azé legyen, aki megműveli Több ember véleménye a faluban, hogy sok olyan új birtokos lesz, akik a földet nem fogják megművelni. Meg eladni sem. — Márpedig — így Nagy István gazdálkodó —, aki három évig hagyja parlagon a földet, attól el kell venni, mert az nem gazda. Sajnos, a fiatalok helyzete itt sem jobb, mint a többi nyírségi faluban. Nem tudnak magukkal mit kezdeni, munkahelyük vagy megszűnt, vagy mint bejárókat, először őket engedték el. A mezőgazdasághoz nem értenek, jogaikkal nincsenek tisztában. — Én is hogy jártam? — mondja riportalanyom. — Apám után járt volna vagy 30 aranykorona-értékű föld, de engem is félrevezettek. Azt mondák, amiért a téesz annak idején a részemet 60(!) forintért megváltotta, nem jár föld. Ezért aztán kárpótlási igényre a papírokat be sem adtam. Lesz azért földem, mert egész életemet a mezőgazdaságban éltem le. Ha már nem jut mint kárpótlási, hát vásárolni fogok, mert sok olyan idősebb ember van, akinek jár, de már nem bírja megművelni. Miért nem árverezték még a termőföldeket a nyírpilisi határban? Miért növekszik emiatt a feszültség a településen? Erről dr. Sveda Bélát, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjét kérdeztük. Bonyodalmak a földárverés körül — Március 1-jétől az év végéig 700 árverést tervezünk. Szeptemberben befejeződik az igénybejelentések elbírálása, viszont felgyorsulnak az árverések, a mostaninak a kétszeresére, éppen azért, hogy még az idén elkezdhessék a földtulajdonhoz jutottak a szükséges munkálatokat. — Eddig nem kerülhetett sor földárverésre többek között olyan településeken — ezek száma 40-50 a megyében —, amelyeknek nincs jogerősen elbírált földalapjuk, mert fellebbezés alatt állnak. A szövetkezetek egy része, az Egyeztető Fórum, illetőleg a Földrendező Bizottság az első fokú határozat ellen fellebbezést terjesztett elő az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz, más része a jogerős határozat ellen keresetlevelet nyújtott be a Nyíregyházi Városi Bírósághoz. Tehát, míg a földkijelölési határozatok nem emelkednek jogerőre, árverezést kitűzni ezeken a településeken nem lehet. Elképzelhető, hogy emiatt az árverezés áthúzódik 1994-re. Megtudtuk: Nyírpilis és Pi- ricse is azok között van, ahol jelenleg még nem lehet árverezni, mert nincs jogerős földkijelölési határozat. Ám ez aligha vigasztalja a nyírpilisieket... A barátság nyolc éve Földárverezések áprilisban Vásárosnamény és környékén Nyíregyháza (KM) — A városok közül Vásárosnamény lesz a harmadik, ahol annyian kaptak már kárpótlási jegyet, hogy földárverezés tartható. Április 8-án délelőtt 9 órakor kezdődik a licit a művelődési házban, ahol ezer aranykorona-értékű szántó, erdő, gyümölcsös és gyep találhat gazdára. A terület nagysága 55 hektár. A Szilasban és a Borháznál lévő területen bányaszolgálati jogot jegyeztek be. Vitkán ugyancsak április 8- án reggel kilenckor kezdődik az árverezés. A falu határából ezúttal 75 hektár szántó, szőlő, erdő és gyep kerül kalapács alá, az aranykorona-érték megközelíti a kilencszázat. Nagypénteken Gergelyi- ugornyán és Olcsván tartanak árverezést. Gergelyiugomyán reggel kilenctől a kulturház- ban 90 hektárnyi föld kerül kalapács alá, ami 920 aranykoronát ér, s öt táblára bányaszolgálati jogot jegyeztek be. Olcsván a Polgármesteri Hivatal tanácsterme lesz a böjti árverezés helyszíne, s az alkalomnak megfelelően mindössze 50 hektár földnek lehet új gazdája. A minőség viszont jó, mert a terület aranykorona értéke meghaladja a nyolc - százhuszat. A földárverezés után az új gazdák már kezdhetik a tavaszi felkészülést, szánthatnak, vethetnek a földjükön. Fehérgyarmat (M. K.) — Nyolc évvel ezelőtt 60 idős ember alakította meg a Barátság Nyugdíjas Klubot a városi művelődési központban. Maguk sem hitték akkor, hogy sikerül ilyen emlékezetessé tenni az ünnepnapokat, hétköznapokat. Csupán az elmúlt évben — Parrag Gézáné klubvezető segítségével — részt vettek egy 10 előadásból álló népfőiskolái sorozaton. Autóbuszos körúton bejárták a megye nevezetes településeit, eljutottak Munkácsra is. A vár megtekintését követően a Kárpátok volt a következő állomás. Valamennyi utazónak nagy élményt jelentett a hatalmas hegykoszorú látványa. Szerencs műemlék temploma, vára, cukorgyára is programot adott egy hétvégére, megtoldva visszaútban Szabolcs földvárával, a Mudrányi kúria múzeumának élményével is. Szoros kapcsolatot tartanak a panyolai klubbal, s a megye többi nyugdíjasklubjával. Ott vannak a megyei nyugdíjas-találkozókon. A kultúrműsorban az énekkaruk, illetve népdalénekesük kapott pénzjutalmat. Terveik szerint a beregszászi nyugdíjasokat még tavasszal felkeresik. A napi klubélethez hozzátartozik a közösen megrendezett vallási és nemzeti ünnepek. A név- és, születésnapokon ki-ki beszáll a vendéglátásba; ilyenkor vidám nótaszóval, beszélgetéssel töltik az időt. Saját zenészük, Bódi Mihály nagyban hozzájárul a jó hangulat megteremtéséhez.----------Tárca— a így megy tovább, egészen eredeti programokkal várhatja a turistákat Nyíregyháza. Legalábbis a hevesebb vérmérsékletű spanyolokat, akik oly előszeretettel érdeklődnek a bikaviadalok után. Bizonyára sokan hallottak már róla, néhány spanyol városkában a fieszta, az önfeledt nagy össznépi szórakozás netovábbja, amikor kiengednek egy bikát az utcára, és nemcsak a matadorok, hanem bárki kipróbálhatja erejét és ügyességét a hajszolt állaton. A bika a szabadságtól megmámorosodva, csak fut az utcákon és tereken, miközben a bátrabb férfiak karókkal, vasrudakkal szurkál- ják, dühítik a szegény párát, amíg az csak össze nem rogyik. Mit mondjak, ízlés dolga az egész, dehát ne szóljuk meg más nemzetek fiait és szokásait. Nos, a múltkoriban hasonló dolog esett meg Nyíregyházán is. Igaz, nem bika szabadult el a vágóhídról, hanem „szarvasmarha”, de az izgalmakból kijutott bőven. Az egyik nőismerősöm például csak este mert a munkahelyéről hazamenni, mert kósza hírek szerint bika garázdálkodott a belvárosban. Igaz, ez a tehén sem volt egy mindennapi jámbor alkat, a tűzoltóság, a rendőrség is alig bírt vele. Megvallom, én a tehénnek szurkoltam, nem adta magát könnyen, a letag- lózás helyett legalább esélyt szerzett magának a szabadságra. Egyébként nem mehet minden rendben( a nyíregyházi vágóhídon. Úgy rémlik, nem először történt meg az eset. Ha jól emlékszem, néhány évvel ezelőtt egy bika is fellázadt a reménytelen sors, a kivégzése ellen, és megszökött egy napfényes délelőtt, de az még a mostani esetnél is cifrább volt. Szóval, igazi spanyolos események esnek meg olykor Szabolcs fővárosában, amelyek aztán országos értékű, színes hírré vállnak, örömest számolnak be róla az országos napilapok is. Reklámot csapnak így dicső vágó- hídunknak, Nyíregyházának. S ha már ilyen ingyenes hírverést kapunk, ki kellene ezt a lehetőséget használni. Az idegenforgalmi prospektusokban Nyíregyháza az elszabadult szarvasmarhák városa is lehetne, s bizonyára megindulna a spanyol turistainvázió megyénkbe, nem kevés valutát hozva. De addig is, talán nem ártana jobban vigyázni ezekre a szegény halálraítélt jószágokra. Bodnár István Turistacsalogató Otthonra M. Magyar László em irigylem a polgár- mestereket, hiszen az állampolgárok leggyakrabban a település első számú emberét keresik fel problémáikkal. S honfitársaink természete olyan, hogy saját gondjukat tartják általában a legfontosabbnak. Van, aki a sáros földutak miatt döngeti az asztalt, van, aki a szemetes közterületet és a gyenge közvilágítást sérelmezi, míg mások a segélyek elosztásának igazságosságát, a munkahelyek hiányát, vagy éppen a temetőben nyugvó ’48-as hősök elhanyagolt sírját teszik szóvá. Az egyik községben olyan kérés is elhangzott, hogy a falugyűlésen emlékezzenek meg a Don-ka- nyari katasztrófa áldozatairól. Tulajdonképpen mindenkinek igaza van, a teljes emberi élethez éppúgy hozzátartozik a település fejlesztétalálni se, mint a múlt tisztelete és megbecsülése, így egyik fölvetést sem lehet csak úgy félredobni. Persze, a szűkös pénzforrások kevés lehetőséget biztosítanak. A polgármester a testülettel mérlegel, melyek a fontosabb területek, mit kellene először megcsinálni. Bár a legkönnyebb egykét dologra nemet mondani, vigyázni kell azonban ezzel a szóval, hogy ne sértődjenek meg a településért aggódó lokálpatrióták. A kevésbé fontosabbnak tűnő dolgokról sem szabad elfelejtkezni, hát még ha nem is kerül sok pénzbe, csak egy kis szervezésbe. Biztos nehéz megtalálni a kérések között a középutat, de arról lemondania egy polgármesternek sem szabad. Úgy kell irányítania a település életét, hogy mindenki azt lássa: a számára legfontosabb területen történt előrelépés. Csak így fogja érezni ugyanis az állampolgár, hogy otthon van saját falujában. Szakmunkásvizsga előtt álló cipőfelsőrész-készítők gyakorlaton a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben Balázs Attila felvétele Kommentár ____________ Mihez képest Balogh József L ehet talán egy hónapja is, amikor a rádió egy reggeli krónikájában a győri tudósító örömmel számolt be róla, a Rába-parti városban csökkentették a hús árát, majd példákkal támasztotta alá az árcsökkentés jelentőségét. Pontos számokra már nem emlékszem, de arra igen, hogy a karajt négyszáz-valahány forint helyett 350-ért vehetik meg az emberek. Tulajdonképpen azért ütött az egész szöget a fejembe, mert azokban a napokban adtunk mi is hírt egy sokak szemében szerénynek tűnő árcsökkentésről, ám amikor a konkrét árakat egymás mellé raktuk, kiderült, mekkora nagy a különbség. A mi javunkra. Bementem például az Északi alközponti ABC áruházba, ahol a rövid karaj és a comb 325 helyett 300 volt, a hosszú karaj 300 helyett 280, a tarja 285 helyett 265, és ha tudom is, hogy sok a szegény ember, ha netán Győrben a négyszázat is könnyebben kifizetik, mint itt a háromszázat, akkor is jó volt összehasonlítást tenni. Pedig akkor még nem is láttam a néhány méterrel arrébb lévő diszkont árait. A valamikori körúti presszó asztalai helyén felállított pultokon 264forintért kínálta magát a karaj és a comb, még a szűzpecsenye ára is 276 forint volt, a tarját pedig 225 forintért mérték, s mérik azóta is. Vezetője mondta el, mi ebben a nagy trükk, hogyan tudják például a szegedi szalámiféléket is olcsóbban adni, mint a speciálisan szegedi termékeket forgalmazó üzlet. Az, hogy hosszú távon szeretnének olyan környezetben is megélni, ahol sok a bolt, ahol választhatnak a vevők az eladók között és csak egyjegyű számmal fejezhető ki a haszon. Ha kedvezményt kapnak a termelőtől — mint most az R-KO-N-től — azt nem tartják meg maguknak, hanem továbbadják a vásárlóknak és többre becsülik a sűrű fillért a ritka forintnál. Nézőpont )
