Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
1993. március 24., szerda HÁTTÉR Világra szóló minősítés A Tungsram sikerének nagy visszhangja volt. még Amerikából is érkeztek gratulációk Nábrádi Lajos Kisvárda (KM) — Az elmúlt napokban, hetekben felpezsdült az élet a Tungsram Rt. központjában és egységeiben, így a kisvár- dai gyárban is. A központi sajtó egyre-másra adta közre az ígéretes intézkedéseket, de azt is, hogy újabb létszámleépítés várható. Hír, hogy új vezérigazgatója van a cégnek, világra szóló minőségi tanúsítványokat kapott az rt., a tervezett fejlesztési költségek fedezésére 17 milliárd forintra emelik a társaság alaptőkéjét. Az összefüggő témáról beszélgettünk a kisvárdai gyárban Dankó István minőségbiztosítási vezetővel. Első nekifutásra □ Két minőségi tanúsítványt is kapott az rt. a közelmúltban. Műszaki, gazdasági szempontból mekkora a tanúsítványok jelentősége? — Kétéves kemény munkával értük el, hogy megkaptuk az ISO-9001 minőségbiztosítási rendszer tanúsítványát. Jó műszaki színvonal, kifogástalan minőség nélkül képtelenség megfelelni a piac mai követelményeinek. Ezzel a műszaki szinttel és minőséggel érhető el termékeink (autójelző és segédvilágítási lámpáDankó István A SZERZŐ FELVÉTELE kát gyártunk több kontinensre) optimális költségszintje, s ezáltal a piaci versenyképesség. A tanúsítvány arról biztosítja a Tungsram üzletfeleit, hogy az egész vállalati rendszer — a tervezéstől a készáru-raktározásig — az optimális minőség érdekét szolgálja. S nemcsak a termékek, hanem az azokat előállító gyártósorok is a nagyon szigorú nemzetközi minőségi szabványoknak megfelelően készülnek. — Megkaptuk az úgynevezett Ford Q 1 nemzetközi minőségi tanúsítványt is. Még pedig első nekifutásra. Ez azt is jelentheti, hogy szállíthatunk a világhírű gyárnak. Cégünk sikerének nagy visszhangja volt, Amerikából is érkeztek gratulációk. Minőségpolitikai kézikönyve is van vállalatunknak. Ez többek között oktatási feladatokat ír elő külön vezetőknek és a fizikai dolgozóknak is. Szigorú követelmények □ Az alkatrészgyártók és a megrendelők hogyan befolyásolhatják a minőséget? — Az alkatrészgyártóknak, a beszállítóknak március elején tartott cégünk konferenciát. Egyik beszállítónk például a Csepel Művek. A konferencián többen hangsúlyozták: a végtermékek csak akkor felelhetnek meg a tanúsítványok által is garantált felsőfokú minőségnek, ha az alkatrészek is kifogástalanok. Szigorúak a követelményeink. A nagyobb vevők is vizsgálják gyárunkban a minőséget. Legutóbb például a híres francia autó- konszern, a PSA képviselői voltak itt. A franciák maximálisan elégedettek voltak, „A” kategóriás minősítést adtak nekünk. Ezt a szintet és általában a minősítési szinteket tartani, sőt emelni akarjuk. □ Milyen konkrét intézkedéseket hoztak Kisvárdán a minőség javítására? — Gyártógépeket fejlesztettünk ki, magas műszaki színvonalon. Különböző szervezési intézkedéseket is hoztunk megelőzési szándékkal. A hibaforrásokat akarjuk kiküszöbölni. A hibák azonnali felfedezése és gyártásközi kijavítása is célunk. Egy szervezési intézkedés nyomán a laboratóriumokat, a raktárakat átépítettük, átrendeztük a jobb minőség érdekében. Minden termékcsaládunknak gyártás- minőségi kézikönyve van, ez részletesen leírja a konkrét és szigorú tennivalókat. Az azonosító számok szintén a hibamentes termékek előállítását szolgálják. Piacon maradnak □ A dolgozók közvetlenül mennyire érdekeltek a minőségi munkában? — A részvénytársaság központjában hozott valamennyi intézkedés minket is közvetlenül érint. Ezt a dolgozók is tudják. Gyűléseken, oktatások keretében a fizikai dolgozókkal is tudatosítjuk, hogy keményen meg kell küzdenünk a konkurenciával. Ha jó a minőség, piacon maradunk, ha van piac, van munkahely. A piacvesztés elbocsátásokat vonhat maga után. Nálunk ettől most nem kell tartani, gyárunkban a tudomásom szerint csak az adminisztratív létszámban lesz leépítés. A minőségbiztosítási folyamatok fejlesztésének eredményeként a gyártás se- lejtköltsége az utóbbi két évben 60 százalékkal csökkent. Kimutatható tehát a gazdasági haszon. Az üzemcsarnok bejáratánál ez a jelmondat olvasható: „Az elégedett vevő holnap is vevő marad”. Pályázatok árusítóhelyekre Nem közterület-engedély birtokában lehet árusítani, hanem bérleti szerződés alapján Nyíregyháza (KM - HZs) — Panasszal fordult szerkesztőségünkhöz a Könyveskamara elnöke, Jávor István, aki sérelmezi, hogy a nyíregyházi önkormányzat által meghirdetett tizenöt utcai könyvárusító hely közül ötre bárki jelentkezhet az országból. Etikátlannak tartja, hogy könyvkiadó is pályázhat, mert ezáltal egyenlőtlenné válik a verseny. A kiadó nagyobb árréssel dolgozik és magasabb bérleti díjat tud fizetni. A vagyon és vállalkozási irodánál érdeklődtem, mennyiben tér el az új rendelet a régitől. — Az új rendelet, annyiban változott a régihez, képest, hogy nem közterület-használati engedély birtokában lehet árusítani, hanem bérleti szerződés alapján — tudtam meg Szemán Sándor főelőadótól. — Az kap jogot a könyvkereskedelemre, aki a versenytárgyalást megnyeri és vele az önkormányzat bérleti szerződést köt. A versenytárgyaláson havi díjra licitálnak a pályázók. Öt négyzetméteres terület használatáért havi 7500 forint az induló licit. Tizenöt hely kiadó, tízre csak nyíregyházi székhellyel és Nyíregyházán kiállított vállalkozói engedéllyel rendelkező személyek pályázhatnak. A fennmaradó öt helyre bárki az ország területéről. — A versenytárgyalás résztvevőinek minden egyes pályázathoz 25 000 forint letéti díjat kell befizetni, melyet a vesztesek visszakapnak, a győztesekét viszont beszámítják a bérleti díjba. □ Hogyan lehetséges, hogy egyes könyvárusok még árulhatnak, míg mások már bezártak? — Az engedélyek január végén lejártak, azonban aki kérvényezte, annak a műszaki iroda meghosszabbította. □ A zöldség-gyümölcs elárusító helyekért már lezajlott a versenytárgyalás. — A belvárosban hét zöldség-gyümölcs árus március elsejétől már bérleti szerződés alapján gyakorolja tevékenységét. Nagyobb területigényű, mint a könyvárusoké és jövedelmezőbb vállalkozási forma is. Ezért tíz négyzetméterre pályáztak és a licit induló díja 15 000 forint volt. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a végösszegek az indulásnak a többszörösét is meghaladták.----------Tárca — étköznapjaink minidrámái sokasodnak, és talán szót sem érdemelnének, ha nem mi, színjátékokra felkészületlen, egyszerű emberek lennénk a résztvevői, esetenként a főszereplői. És, mint ahogyan ez korunk össze- zagyvált viszonyrendszeréhez illik, a kis előadások gyakran átcsúsznak az abszurdba, az egymás mellett elbeszélés monológjaiba, a közöny és figyelmetlenség testet-lelket sorvasztó mocsaraiba. Mondják, ha ingoványbán élsz, jó, ha megbarátkozol a krokodilokkal. Menne is ez rendesen, ha a vigyorgópofájú behemó- tok mindig és mindenhol a maguk pikkelyes, undorító-síkos, fogcsattogtató mivoltukban jelennének meg a jelképes vagy nagyon is valóságos színpadokon. Ha felismerhetnénk őket, ha felkészülhetnénk alattomos támadásaikra^ Állok az ABC egyik húsospultja előtt, várom a soromat, megfegyelmezett türelemmel csak akkor csuszszanok egy lépésnyit, amikor az előttem toporgó is araszolhat egyet. Béke, nyugalom, csönd. Am egyszerre kisebb szóváltás, maradva a dramaturgiai szakkifejezések körében: dialógus hangjai-szavai ütik meg a fülemet. A szereplők: a fiatal boltoslány, egy középkorú hölgyvásárló és egy valamivel fiatalabb. — Az a szalonna nem háromszázhúsz, hanem háromtíz — mondja a jólöltözött ifiasszony. Rámutat az árcédulára, magam is odapillantok. Igen, hármas, egyes, nulla. Kétség nem lehet. De van! A csitri a hűtőpiramis védelmében, cáfolhatatlan árismeretének magabiztosságával odaböki: háromhúsz. Már dobja a csomagocskát a számkijelzős mérlegre, beüti a kilónkénti, szerinte valós forintértéket, kanyarítja a zsírpapírra a ceruzás számot. — Már ne haragudjon — szólal meg tisztelettudóan a középkorú —, a cédulára 310-et írtak, és a kifüggesztett lajstromon is annyi van. Csönd. Válasz nem érkezik, de a szalonnadarabot kinyújtani készülő kéz megtorpan a levegőben. Ismét az ifjabb nő következik. Javasol, ötletet ad, mintegy elejét véve a kibontakozni készülő konfliktusnak. — Talán nézze meg az árjegyzékben, hátha nem jól emlékszik. A húseladó-lány, mintha egy idegen bolygóról idetévedi, zöld hajú, háromszemű és nyolcfülű lény állna előtte, rámereszti a szemét, de továbbra is összeszorítja a száját- Gondolom, nem hallotta a megoldást kínáló mondatot. Tévedek, mert mégiscsak reagál, megnyílnak eperajkai — óh korokodilok mimikrije, óh álcázási manőverezés! —, ésfelsivít: — Jóska, mennyi ez a szalonna? Tehát színre lép a negyedik szereplő. Jóska. Picit gondolkodik, hátranéz, a falon függő, hatalmas számjegyzékre, aztán kivágja: — Háromszáztíz! Na, végre! Következhet a katarzis, a felemelő érzés, hogy minden rendbe jött, győzött az igazság. Balga remény, ősi naivitás! A mérésszámlázás csalhatatlan, ke- vésszavú földi angyal-aligátora újra dob — mármint a szalonnát a mérlegre ■—-, aztán kódol, jól láthatóan megintő sak háromszázhúszat üt be. A már előbb ráírt fizetendő összeget át sem javítva, „végez". Áru ki, kosárba be, vásárló el. A játéktér egy pillanatig „üres", majd folytatódhat a bolti abszurd, újabb hősökkel és áldozatokkal, végtelenül. Kállai János Bolti abszurd Kelet-Magyarország 3 Tegye, ha teheti Angyal Sándor M ég a pártállami időkből való a példa: egy közhivatalnok abban az utcában, ahol csak „szintes" házak épülhettek, „kertes-földszintest" alakított ki magának. Ehhez csupán a beépítési tervet módosíttatta hivatalnok kollégáival, így már minden a szabályok szerint esett meg... Amikor szóba került, hogy mégiscsak ízléstelen így visszaélni a helyzeti előnyével, a kivételezett hivatalnok mérnökbarátja csak annyit mondott: „Tegye, ha teheti..." Mostanság egyre gyakrabban hallani ezt a nyegle mondatot, s még hozzá is teszik, hogy ha nem vennénk észre, most más világ van, itt nincs helye semmilyen erkölcsi hegyi beszédnek. Mert például, egyesek megszállottan keresik a joghézagokat, s cseppet sem titkolják, ki akarják azt használni. Szép vagyonokat gyűjtöttek már némelyek azáltal, hogy vagy pártot alapítottak (anno a korábbi választások előtt) vagy látszatkáeftéket hoztak létre költségelszámolás, adóvisszatérítés, autólízingelés céljára. (Ha összeomlottak, hát — korlátoltan — feleltek egymillióval.) Nagy trükk volt aztán az öncsőd intézménye, hogy a különösebb anyagi befektetést nem igénylő „ bétékről" már ne is beszéljünk. Hallhattunk aztán „pecsétes szélhámosokról” , akik milliós tételekben vettek át árut értékesítésre, aztán fizetni elfelejtettek. Tegye, ha teheti — hallom újra a felmentő érvelést, hiszen igaz: aki joghézagot, hézagos szabályozást használ ki, az még nem elítélendő, majdhogynem dicsérendő ember, mert ő nem olyan élhetetlen, mint a lelkiző nagy többség. Mindezt el is tudnám fogadni, ha nem forogna fenn az ilyen eseteknél személyi összefonódás, hatalmi helyzetből történő előny- szerzés, s ha nem mocorogna bennem a gyanakvás: ha itt mindenki csak üzletel, a termelés meg süllyed, akkor miből fogunk megélni. Vagy ez már másodlagos? Ópályiban néhány éve megszűnt a vasútállomás, s most eltűnik a romos épület is Harasztosi Pál felvétele Kommentár________ Szótalanul Nagy István Attila ányszor álltunk döbbenten, s nagyokat hallgattunk. Nem volt szavunk sem az elmúlásra, sem az örömre. Mindkettő ott fészkelődön a torkunkban, de nem találta az utat. Vagy inkább bennünk volt tisztázatlan az érzés és a gondolat? Ki tudta abban a pillanatban? Máskor meg nem tudtuk volna abbahagyni. Csak beszéltünk, fűztük a szavakat egymásba, élveztük a kimondhatóság örömét és mámorát. Olyan jó volt megmártózni ebben az állapotban. Mert mi lehet nagyszerűbb érzés, mint szavakkal is birtokba venni a körülöttünk lélegző valóságot, amelynek minden lélegzetvétele a szívünkig ér. Nem tudunk megszabadulni a nyelvtől, hiába menekülnénk a különféle gesztusokhoz. Mindegyik mögött a hangzás világ rejtőzködik, s előbb-utóbb követeli a megszólalást. S ha így van, vajon nem elemi érdekünk-e úgy ápolni, olyan féltő szeretettel körülvenni anyanyelvűnket, amilyennel csak lehet? Minden rossz mondat törött ablak, amely hibás gondolatra néz. Ne vigasztaljuk tehát magunkat azzal, hogy nem tudjuk „kimondani", pedig a „nyelvünkön" van. Nincs nyelv nélküli gondolat. Minden méltóságunk a gondolatban rejlik, s még tovább: a nyelvben. Minden esztendőben megrendezik hazánkban az anyanyelv hetét. Ilyenkor előadások hangzanak el arról, hogyan kellene szebben, emberibben kifejeznünk magunkat. A gond csupán az, hogy nagyon gyakran azok ülnek a hallgatóság soraiban, akik jól tudják: az anyanyelv helyes és pontos használata nélkül csonka a világgal való kapcsolattartásunk. De az anyanyelv és az élet kapcsolatáról nemcsak az ünnepeken, hanem a hétköznapokon is sokkal többet kellene írnuk és beszélnünk. Hogy csökkenjen azok száma, akiknek nincsen szavuk a világra. Nézőpont)
