Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

1993. március 22., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Repülőtér lehet a kifutópályán Még jórészt hiányoznak az információk, pedig már ideje lenne tenni valamit Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Van a megyeszékhelyen egy, a polgári repülésre alkalmas repülőtér. Állami tulajdon­ban, több mint 40 hektáros önkormányzati földterület­tel a szomszédságában. A Repülőgépes Szolgálat (álla­mi vállalat) kezelésében van ez a repülőtér, melyet mege­gyezés alapján a NYIR-REP Kft. üzemeltet. Van egy elvi állásfoglalás, mely szerint közforgalmú re­pülőtérré lehetne fejleszteni, ha lenne rá jelentkező. A szomszédvárral, Debrecennel folytatott versenyeztetés ered­ményeként az állami támoga­tást a vetélytárs kapta. De hogy ki jár jól, az a jövő zenéje. A nyíregyházi önkormány­zat korábban úgy gondolta, kéri a repülőteret, hiszen nem mindennapi közlekedési infra­struktúrát jelent. Kérdés per­sze, mennyibe kerül az üze­meltetése. Korábban — mi­ként más állami vagyontár­gyak — ez nem kerülhetett ön- kormányzati tulajdonba, a kö­zelmúltban a közlekedési mi­nisztérium azonban felajánlot­ta: térítés ellenében megkap­hatja a város. Kérdés persze, menynyiért, de erről egyelőre nem tartották fontosnak tájékoztatni a városatyákat. S az is elképzelhető — ha az értékét nézzük, hogy többszáz millióról lehet szó. (Hacsak nem jelképes összegért adnák át, ez persze nem valószínű.) Elkezdett beruházás A kérdés persze nemcsak az, hogy az önkormányzatnak kell-e ez a tulajdon (s van-e rá pénze), hanem az is: hogyan oldható meg az üzemeltetése. Hiszen a Repülőgépes Szolgá­lat nem véletlenül adta át a működtetést a NYÍR-REP Kft.-nek; központi állami tá­mogatást ugyanis nem adnak hozzá. Repülőseink azonban felvállalták, hiszen egyrészt Épül a kifutópálya nem akarták, hogy az enyésze­té legyen, másrészt pedig a szakembereket sem lenne sze­rencsés szélnek ereszteni. So­káig azonban ez a helyzet nem tartható az anyagiak hiánya miatt. Hiányzó információk Beruházások is kezdődtek a fejlesztés érdekében, a megyé­nek adott kormányzati támo­gatásból 37 millió a kifutó­pálya bővítését szolgálja, a ta­valy megkezdett munkát nyár­ra a tervek szerint be is fejezik. A kifutó egy része az állami tulajdonú repülőtéren van, a másik része benyúlik az ön- kormányzati területre. S az ön- kormányzat egyebek között azért vásárolta meg az adott területet, hogy lehetőséget biz­tosítson a fejlesztéshez. Befektetőre lenne szükség a repülőtér hasznosításához, de ehhez jelentkezők kellenek. Az érdekeltek tárgyaltak is a működtetés gondjairól, a lehe­tőségekről, de még sok a bi­zonytalansági tényező. Tisztázni, rendezni kellene végre a tulajdonlás kérdését. De talán nem úgy, hogy az „ál­lam bácsi” megpumpolja az önkormányzatot, jó sok pénzt kérve. Hiszen nagyon sok álla­mi vagyon került az önkor­mányzatok kezébe csak úgy (korábban is volt közük hoz­zá), elég, ha az állami laká­sokra, vállalatokra gondolunk. S valamit ez a város is tett év­tizedekkel ezelőtt a repülőtér megépítése érdekében... Elvi állásfoglalást kellene hozni a képviselőknek: kíván­ják-e, hogy ez a korszerű in­frastruktúra fennmaradjon (ehhez támogatást is kellene adnia a városnak), vagy magára hagyják. Igaz, egy­szerre szépnek és okosnak ne­héz lenni, de a lépéskényszer előbb-utóbb szorítóvá válik. Ahhoz, hogy ez az állásfog­lalás megszülethessen, tudni kellene persze azt is, mennyi­be kerül a repülőtér üzemelte­tése, milyen bevételekre lehet szert tenni, ezután lehet csak a nem könnyű kérdést eldönteni. Az is szerencsés lenne per­sze, ha a közlekedési minisz­tériumban is úgy állnának a dologhoz, hogy nem állják el a napot. Talán nem szerencsés hányaveti módon feldobni: té­rítés ellenében átadják, de minden további információk adása nélkül. Arról nem be­szélve, hogy egy amerikai szakértői vélemény — amely­nek meglétéről is csak a sajtóból értesült a város — a nyíregyházi repülőtér előnyeit fogalmazta meg a debreceni­vel szemben, ebből azonban az önkormányzat egy sort sem ismer. Pedig bizonyára szí­vesen betekintenének a tanul­Balázs Attila felvétele mányba, a tapasztalatszerzés érdekében. Talán postázhatták volna a minisztériumból... A jövő érdekében Van tehát egy repülőterünk, amelynek pillanatnyilag nem látni a jövőjét. De előbb-utóbb dönteni kell róla. Figyelembe véve természetesen a gazdasá­gi érdekeket és lehetőségeket, de azt is, mennyit ér megléte. Talán nem véletlen, hogy a közekedés világszerte kulcs­kérdés, elég, ha csak a gyors­vasutak építésére, a magán­repülőgépek elterjedésére gondolunk. Nyugat-Európá- ban például nagyforgalmúak a kistérségi repülőterek, bevált és gyakori közlekedési lehető­ség a légi út kihasználása. S ha a gazdaság és a térség lehető­ségeit, remélt fellendülését nézzük, van jövője. Tény, hogy számos kiegészítő tevé­kenység is szükséges rentá­bilissá tételéhez, de ha a turiz­must, a remélhetőleg megépü­lő gyógyszállót, a volt Szov­jetunió felé irányuló nyugati érdeklődést vesszük figyelem­be, talán kár lenne pusztulni hagyni a repülőteret. Nehéz a döntés, kétségtelen, sok összetevője van. De ugye, ha van egy aszfaltút, s egy­előre kicsi rajta a forgalom, abból sem csinálunk szántó­földet?... Elek Emil felvétele Nyíregyháza belvárosa a tavasz első napján---------Tárca — ömérdek lehetőség kínál­kozik a szabadidőnk hasznos vagy haszontalan el­töltésére. Maradhatunk ott­hon a tévé előtt, a rádió mel­lett, olvashatunk a szobában vagy a könyvtárban, de mehe­tünk kirándulni, futni, teni­szezni, uszodába, színházba, moziba, vendégségbe, ven­déglőbe, vagy: kocsmába. Az egész arról jutott eszem­be, hogy mostanában egyre több aggódó telefont kapunk: sorra nyílnak a garázskocs­mák, palackozottital-boltok, bögrecsárdák. Kinek a fia, kinek a veje, kinek a férje isz- sza el a munkanélküli-segé­lyét, a fizetését, a családi pót­lékot, kinek pedig a szom­szédja. írjunk már arról, mi­lyen csúnya dolog ez, hátha tesz valamit a hatóság a fenti szórakozóhelyek bezáratásá­ért. Zavarban vagyok ilyenkor, mit mondjak. Először is, mert úgy tudom, kocsmába járni még nem kötelező. Aztán ma­gam elé képzelem azt az em­bert, akit törzshelyéről átirá­nyítanak a színházba, hogy sírja végig Shakespeare Hamletjét. Gyanítom, alig várja majd az első felvonás utáni szünetet, hogy megke­resse a büfét. Egy dolgot ugyanis — sajnos — nem szabad elfelej­tenünk: kicsiny hazánk egy főre jutó alkoholfogyasztásá­val hosszú ideje roppant előkelő helyet foglal el Eu­rópában. Magyarán: a kocs­mákra van a legnagyobb igény. Berzenkedhetünk ez ellen, de én eleddig még csak egyet­len jó öreg kocsmárosról hal­lottam, aki veszteséggel zárt: idős Petrovics Sándor­ról, kedvenc költőm édesap­járól. Vajúdnak viszont a mozik, anyagi nehézségekkel küsz­ködnek a színházak, könyvre nincs pénz a könyvtárban, víz nincs az uszodában, kirán­duló az erdőben, a hajnali kocogót pedig szemberö­högik. 7 / gy aztán két dolgot te­hetünk: nem erősködünk tovább, meghajlunk a többsé­gi igény előtt, vagy kitalálunk valami nagyon okosat. Nekem viszont még semmi sem jutott eszembe. Cservenyák Katalin Inni vagy nem inni Emberpiac vállalkozóknak Nábrádi Lajos isebb „emberpiac” működik Nyíregyházán és megyénk néhány települé­sén. A vállalkozó kora reg­gel kimegy, és rámutat né­hány munkára váró —főleg külföldi — állampolgárra: „Maga, meg maga jöjjön velem!” Ezek a vállalkozók részben a külföldi olcsó munkaerőn, s a munkanél­külieken gazdagodnak meg. Általánosítani persze nem szabad! Sok egyéb panasz mellett ez hangzott el az elmúlt hé­ten a Nyíregyházi Családse­gítő Központban, a Sarkan­tyú utcán működő munka- nélküliek és álláskeresők klubjában. Szívesen tesszük közzé, hogy a klub megala­kította a Munkanélküliek, Álláskeresők és Pályakez­dők Egyesületét — érdekvé­delmi céllal. A heti klubfog­lalkozáson az elkeseredett munkanélküliek egy sor do­logról mondták el véle­ményüket, s ezek többnyire egyeznek e sorok írójának nézeteivel. Való igaz, hogy például a legtöbb munkanélküli hasz­nossá szeretné tenni magát, de lépten-nyomon nehézsé­gekbe ütközik. Am vitatható, sőt cáfol­ható annak a klubtagnak a véleménye, aki ezt mondta: „Minket a társadalom kivet magából, nyűgnek tartanak bennünket”. Ezt így általá­nosítva nem lehet megálla­pítani, hiszen a legtöbb jó érzésű, olvasott ember tud­ja: a szóban forgó emberek többnyire önhibájukon kívül váltak munkanélkülivé. (A klub egyik nem titkolt és nemes célja a lelkisegély nyújtás.) A z anyagi segélynyújtás is szóba jött a foglalko­záson. Valaki javasolta: me­gyei alapítványt hozhatná­nak létre. Egy szakmunkás klubtag javaslata: 6 hóna­pig a járadék mellett enge­délyezni kellene az ipar­űzést. Egy értelmiségi klub­tag elmondta, a tulajdonos felemelte az albérleti díjat, s ez a kevés járadék rovására meg.Volt, aki haszontalan­nak tartotta az átképzést és a hitelből elkezdett vál­lalkozást. „Jó évet” zártak a vandál utasok a MÁV Nyíregy­házát Balsával és Dombráddal összekötő kisvasút vonatán. A kocsikban okozott anyagi kár 172 400 Ft. volt ’92-ben, de volt olyan vagon is, melynek 23 ablakát verték ki keretestől a diszkóból hazatartó fi­atalok Balázs Attila felvétele Kommentár ____________________ Támogatás természetben Galambos Béla kormány gazdasági ka­binetje után a parla­ment munkaerőpiaci bizott­sága is megtárgyalta és el­fogadta azt az új, rövid időn belül bevezetésre kerülő ja­vaslatot, mely szerint támo­gatni fogják a földdel ren­delkező és jelenleg munka­nélküli-járadékot kapó ál­lampolgárokat abban, hogy értelmes, termelő tevékeny­ségbe kezdhessenek meglé­vő gazdasági alapjaikon. A vissza nem térítendő ál­lami támogatás a hátrányos helyzetű északkeleti megyék azon munka nélküli lakóit akarja lehetőséghez juttatni, akik mezőgazdasági ter­melést tudnak és akarnak folytatni. A saját tulajdonú vagy bérelt földterülettel való rendelkezés mellett fel­tételül szabják a támogatás elnyeréséhez, hogy az igény­lő kilépjen a munkanélküliek táborából és vállalkozói igazolványt váltson. A támo­gatás összege 150-200 ezer forint körül mozogna, amit a kezdeményezők bölcs előre­látással, természetben szán­dékoznak odaadni az érin­tetteknek. Ez azt jelenti, hogy a támogatás erejéig vetőmagot, műtrágyát, te­nyészállatot és egyéb, a terv­be vett termeléshez szüksé­ges anyagokat kap a gazdál­kodóvá váló munkanélküli. A Földművelésügyi Mi­nisztérium, mint ahogyan a nemrég megyénkben járt ál­lamtitkára kifejtette, azt sze­retné, ha a fenti lehetőséget kihasználók közül többen összeállnának, szövetkezné­nek. Ezáltal több milliós saját erő képződhetne a fel­vett támogatásokból, amivel akár egy komolyabb össze­gű kölcsönt, például egzisz­tenciahitelt is felvehetnének ezek a csoportos vállalko­zások. Mindez azonban csak tervezet marad addig, amíg a megyei munkaügyi központ nem adja hozzá egyetértését. ermészetes, hogy a sa­ját kasszájuk fölött ön­állóan rendelkező megyeiek egyetértésére szükség van. A zsebükben nem kotorászhat más. Am azt gondoljuk, hogy az effajta segítségnyúj­tásra égetően szükség van mezőgazdasági munkanél­küliséggel már elképesztő mértékben sújtott megyénk­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents