Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

1993. március 17., szerda Kelet-Magyarország 7 Kiirtott nyárfák A tél folyamán azt láttuk, hogy a Zöldért borbányai tele­pe körül lévő gyönyörű nyár­fasort megritkították. Még helyénvalónak találtuk, hiszen a vékonyabb fák megmarad­tak, gondoltuk, több fényt kap­va majd gyorsabban fejlődnek. A napokban arra lettünk fi­gyelmesek, hogy a fasor végén megindult egy brigád, és az összes fát kivágta. Mivel elég sok fáról van szó, gyanúsnak tűnt a dolog. Néhány kérdésünkre az újság hasábjain szeretnénk magyarázatot kapni, és egyben felhívjuk a környezetvédők fi­gyelmét erre a vandál pusz­tításra az új lakótelep köz­vetlen közelében. Várjuk a választ az illetéke­sektől arra, hogy egy felszá­molás alatt lévő, sok milliós adóssággal rendelkező vállala­ton mennyit segít a fakivágás­ból származó bevétel, és arányban van-e a környezeti kárral? Mely hitelezőket akar­ják kifizetni a pénzből, vagy csak a vagyonátmentés sajátos módját tapasztaljuk? A fakivá­gási engedélyt mikor és mi­lyen módon kapták? Az enge­délyt kiadó esetleg nem köve­tett-e el szabálytalanságot, és a hatóságnak nem kell-e a hely­színen meggyőződni a tények­ről? Sürgős válaszukat a még meglévő sok fa érdekében is kérjük. A lakók, Borbánya Üröm az örömben Talán mindannyiunk örö­mére nagy reklámmal virágki­állítás és kedvezményes vásár rendezését hirdették meg már­cius 7-én Sóstófürdőn. A vi­rágszerető közönség és mások is vasárnapi programként ke­resték fel a kiállítást. Az, hogy a nőnap előtti napra időzítet­ték, csak növelte a látogatók számát, akik gyönyörködni és vásárolni szerettek volna. Jómagam is szerveztem már egész héten barátokat, ismerő­söket e jó szabadidős prog­ramra. Vasárnap nyitás után nem sokkal ki is érkeztünk a családdal a sóstói sZabadidő- park autóparkolójába. Az első csalódás már a be­jutásnál, a kötelező belépőjegy váltásakor ért, a „nagy át­verés” azonban csak a helyszí­nen lett nyilvánvalóvá. A többnyire üres kézzel távozó látogatók megnyilvánulásai­ból már sejteni lehetett, hogy a kiállítócsamokban valami nincs rendben. A nagy csarnok egy sarkában volt egy pár polc cserepes virágokkal, az aszta­lon kaktuszok, valószínűleg egy magánkiállító rendezésé­ben. Az akkor és ott kiállított virág mennyisége és választé­ka nem érte el egy kis virágüz­let árukészletét. A csarnokban volt egy pattogatott kukorica- és egy kabalaárus. Néző és vevő rengeteg lett volna. Na­gyon sajnálom, hogy ilyen si­kertelen volt a szervezés, az amúgy is zaklatottságban élő emberek vasárnapját kár volt így tönkretenni. Tamás István Nyírpazony Javítani lehetne a közlekedést Aki már járt a „KGST-piac” kitelepítése óta a nyíregyházi Rákóczi utca Északi körúton túli szakaszán, az előtt ismert, milyen lehetetlen az ottani közlekedés. Én személy sze­rint többször is tettem javasla­tot, hogy a gond megoldódjon, de ezeket ismeretlen ok miatt nem valósították meg. Most ismételten próbálkozom, an­nál is inkább, mivel a tavasz beköszöntével várhatóan ug­rásszerűen megnő ennek az út­szakasznak a forgalma. Az országban sehol sem ta­pasztaltam még, hogy egy ilyen forgalmú úton a forga­lomirányító lámpa zöld jelzése ennyire rövid ideig (10-15 má­sodperc) tartson. Következ­ménye egyértelmű: 6-10 jár­mű áthaladása egy váltási idő alatt idegőrlő benzin- és pénz- pocsékolás. A fázisidőt meg kellene növelni olyan mérték­ben, hogy legalább 20-25 sze­mélygépkocsi átjuthasson a kereszteződésen egy lámpa­váltás alatt. Gyakori, hogy a város felé igyekvő kocsisor vége a Me­zőgéptől, vagy még messzebb­ről araszolgat. Lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy minél hamarabb elhagy­hassák a Rákóczi utcát. Sokat javíthatna a helyzeten, ha a Ságvári Endre utca egyirányú- sítását megfordítanák, esetleg kétirányúvá tennék. így a vá­ros északi része felé igyekvők közül sokan elkerülhetnék a lámpás kereszteződést az Árok, Kórház, Hímes, Stadion utcán való haladással. Ugyan­akkor a Bethlen utca irányá­ban is hamarabb lehetne for­dulni a Simonyi óbester és a Munkácsy Mihály utcán. Pontos név és cím Egy szál szegfű Harminckilenc éves, két­gyermekes elvált asszony va­gyok. Nem szeretem túlzottan a nőnapot, mert olyan erőlte- tettnek érzem. Felköszöntenek minket egy szál virággal a fő­nökök, a férfi munkatársak, mosolyognak, aztán másnap már mindenben hibát találnak. A mostani nőnapon nagyon kellemes élményem volt. Mentem a munkahelyemre, és a sétálóutcában elém toppant egy fiatalember egy piros szegfűvel. Boldogságot és sok sikert kívánt nekem a Balolda­li Ifjúsági Társulás és a szocia­listák nyíregyházi szervezete nevében. Nagyon jólesett ez a gesztus, hallottam más mun­katársnőmtől, hogy őnekik is nagy örömet okozott. Tóth Györgyné Nyíregyháza, Kossuth u. Vágták a fákat hűvös halomba a telepnél. Csak annyit remélhetünk, hogy mindegyik helyett csemetét ültet­nek, mert az irtás elértéktelenítette a környezetet Harasztosi Pál felvétele Jogászszemmel Az idős korúak felmondását korlátozó rendelkezésről Nagy Mihály A munkanélküliség növeke­désével egyre több idős korú munkavállaló munkahelye is megszűnik. Elhelyezkedési esélyük egyre csökken. Bár a munkaviszonyuk megszün­tetésének lehetőségével több­ször foglalkoztunk, a panaszos levelek száma nem csökkent. Tartalmukból arra lehet követ­keztetni, hogy a munkahelyen nem mindig kapnak megfelelő tájékoztatást. Megelőzés cél­jából ismertetjük a hatályos rendelkezések által biztosított lehetőségeket. Az úgynevezett „törzsgár- datagok” felmondását korláto­zó rendelkezést az új munka­törvény nem tartalmazza. Ma már ilyen felmondást korláto­zó szabály nincs ha­tályban. A jelenleg hatályos törvény szerint: „a munkáltató csak különösen indokolt eset­ben szüntetheti meg rendes fel­mondással a munkavállaló munkaviszonyát, az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül.” Ez a rendelkezés tehát nem tiltja, csupán korlátozza a fel­mondást. Ezen túlmenően csak a rendes felmondásnál al­kalmazható, nem vonatkozik a rendkívüli felmondásra, a kö­zös megegyezésre, a határo­zott időre kötött munkaszerző­désre és a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére. A kor­látozás feltételeinek a fel­mondáskor (nőknél 50., férfi­aknál 55. életév betöltése) il­letve ha a felmondást koráb­ban kézbesítették, a felmondás kezdő napján kell fennállni. A rendkívüli indokot min­den esetben egyénenként és konkrétan kell vizsgálni. Rendkívüli indok mind a mun­káltató, mind a munkavállaló részéről felmerülhet. Ilyen in­dok lehet pl. ha a munkáltató­nál az ellátott munkakör vég­legesen megszűnik, vagy a munkavállaló munkáját ha­nyagul végzi, vagy helytelen magatartást tanúsít. A rend­kívüli indokot minden esetben a munkáltatónak kell bizonyí­tania. A levelekben gyakran hivat­koznak arra, hogy a munkálta­tó felszólítja a munkavállalót a munkaviszonyának rendes fel­mondására, illetve közös meg­egyezéssel való megszüntetés­re. A munkavállaló ugyan a rendes felmondás lehetősé­gével bármikor élhet, de annak hátrányos következményeivel számolnia kell: A munkáltató kötelezheti a felmondási idő ledolgozására, ez legkevesebb 30 nap; nem köteles a munkavégzés alól felmenteni és végkielégítést fizetni. Ha a munkavállaló a fel­mondási időt nem dolgozza le és ezzel a munkáltatónak kárt okoz, a keletkezett kárt köteles megtéríteni. Annak mértéke a munkavállaló másfél havi, il- letvea kollektív szerződés sza­bálya szerint háromhavi át­lagkeresete is lehet. Ezen túl­menően a munkaviszony megszűnésétől számított 180 napig nem kaphat munkanél­küli-járadékot. Nincs akadálya a közös megegyezésen alapuló mun­kaviszony megszüntetésének. Azonban minden esetben meg kell állapodni a felmondási idő hosszában, ezen belül a munkavégzés alóli felmentési idő mértékében és a végkielé­gítés összegében. A munkál­tató a munkavállalót felment­heti a felmondási idő teljes tar­tamára a munkavégzés alól, il­letve a végkielégítés a tör­vényben előírt mértéket is meghaladhatja, akár több évi összegnek megfelelő átlagke­reset is lehet. Utólagos követelésre csak a megál­lapodásban kikötött juttatá­sokra van mód. A foglalkoztatási törvény le­hetőséget ad arra, hogy a közvetlen nyugdíjkorhatár előtt lévő munkavállaló úgy­nevezett előnyugdíjban része­süljön. Ennek előfeltétele, hogy három éven belül el kell érni az öregségi nyugdíjkor­határt; rendelkezni kell a szük­séges szolgálati idővel (20 év); legalább hat hónapig mun­kanélküli-járadékban kell részesülni; elhelyezésre és átképzésre nincs lehetőség. A munkáltató átvállalhatja annak a munkavállalónak a nyugdíja megfizetését, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig öt év van hátra. Ez csupán lehetőség. Szerkesztői üzenetek Molnár Gábor, Nagy- kálló: A téesz és az onnan kilépett tag vitája az akkor hatályos termelőszövetke­zeti törvény vagy alapsza­bály rendelkezései alapján bírálható el az elévülési időn belül. Második kérdésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a juttatások mértékét és módját a szövetkezeti alap­szabályban, illetve más bel­ső szabályzatban kell meg­határozni. A sérelmes döntés ellen forduljon a szövetkezet felügyelő bizottságához. Szatmári Istvánná, Bak- talórántháza: A munkavi­szonyt a munkáltató felmon­dással nem szüntetheti meg a táppénzes állomány ideje alatt, valamint az azt követő 30 napon belül. Kérjen a munkáltatójától egyeztetést, ha az nem sikerül, forduljon a Nyíregyházi Munkaügyi Bírósághoz. Kedélyeket borzoló viszálykodás Tiszabercel (KM - TMI) — Egy író szerint a legtöbb házasság a Divina Comme­dia részeinek visszája: a pa­radicsommal kezdődik, át­megy a tisztító tűzbe, s a po­kollal végződik. Aminek általában nincs vége a válással sem, ha kö­zös fedél alatt élnek a volt házastársak, mint P. A.-ék. Málladozó házuk a falu vé­gén, benne szinte minden nyomorúságos. Olyan, akár a szétbomlott család élete... A lakás közös maradt Kórósovány, reszkető ke­zű az asszony, vastag szem­üveggel is alig lát. A há­romszobás ház legkisebb szobájában szorong két ti­nédzser korú fiával. Van egy nagyobb szobájuk is, de ab­ban megroggyant a kályha, nincs pénze az átrakatására. Honnan is lenne, munkanél­küli, járadéka 7600 forint, családi pótlékkal együtt 14 760 forintból élnek hárman. Kap még 2500 forint tartás­díjat, többet ítéltek meg, de csak ennyit vonhatnak le a volt férj munkanélküli-ellá­tásából. Az apa keserű, mogorva arcú ember, egyedül lakik a jó kályhájú szobában. A vá­lópert az asszony adta be el­lene tizennyolc évi, hamar romló házasság után. Az első fokú bíróság megosztotta a lakás használatát (a házat együtt építették az asszony telkén), a közös ingó va­gyont; a kisebb fiút elhelyez­te az apánál, ám ő nem gon­doskodott róla. A lelki és testi sivárság elől a gyermek visszamenekült az anyjához és bátyjához a kis szobába. A hajdani házastársak megfellebbezték ezt az íté­letet. Az asszony kérte visz- sza a fiút; a tartásdíjak meg­állapítását, valamint a ház kizárólagos használatát, mert örökös volt a veszeke­dés. A fiúk nem beszéltek az apjukkal, az se velük... A megyei bíróság a kisebb gyermeket is az anyánál he­lyezte el, és kötelezte az apát, hogy 1992. októbertől havi 3600 forinttal járuljon hozzá fiai tartásához, vala­mint fizesse meg ezerforin­tos részletekben a 65 600 fo­rintra rúgó tartásdíj-hátralé- kát. Újra megcsinálták a va­gyonmérleget, amiből kide­rült, hogy a volt férjnél 63 ezer forinttal több van a kö­zösből, mint ami megilleti. Van még egy ház A ház közös tulajdonát azonban nem szüntette meg a bíróság, nem látta indo­koltnak, hogy a volt férjet megfossza attól, amiért vala­ha megdolgozott. így á po­kol tovább tart, mert ahhoz túl kicsi az épület, hogy messzire elkerülhessék egy­mást. A férfi régebben Gáva- vencsellőn vett egy lakást (odaajándékozta a kisebbik fiúnak, hogy magához édes­gesse — mondja az asz- szony), most a rokona lakja. Odaköltözhetne ő is, mert a gyereknek nem kell. Boldo­gan visszaadná, csak menjen el tőlük az apja és legyen végre béke náluk! — A válás előtt elzárta előlünk a vizet, a tüzelőt, a hűtőt, időnként kikapcsol­gatta a villanyt, az udvari ásott kútba vezette a szenny­vizet, a szomszédok is tilta­koztak miatta. Nyáron elvi­selhetetlen bűzben éltünk, mert a melléképületben dög­lött tyúkokat, záptojásokat tartott. Kijött a KÖJÁL is.. P.-né sír már, reszket, mint a belülről fázó ember. Kicsinyes kellemetlenkedé­sekről is beszámol. — A közös költségből sem vállal részt, mindent én fize­tek — hüppögi aztán. — A vagyonkülönbözetet most se adta ide, pedig van pénze. Hét éve a sok jószágot én tartottam, mindent csinál­tam, ő eladta és eltette az árát, vagy kétszázezer forin­tot. A tartásdíjból is vagy húszezer forintot kaptam ed­dig. De a száznyolcvanezer forintos tartozásán én meg­váltom a házrészét, csak köl­tözzön el innen. Nyugalom­ban szeretnénk élni! Elárverezik, amit lefoglal­tak A volt férj tartozása miatt a bíróság tavaly december­ben végrehajtást rendelt el, ami eredménytelen volt. Most lefoglaltak tőle 47 300 forint értékben különféle dolgokat. Sajnos, a férfivel nem beszélhettünk. Pár perc­cel megérkezésünk után elbiciklizett valahová. Pedig ez a történet akkor volna tel­jes, ha ő is elmondta volna a saját igazát. A helyi önkor­mányzatnál megtudtuk, hogy nyolc birtokháborítási ügyüket vizsgálták ki, hol az asszony, hol az ember tett bejelentést. A férfi a nagy fiát többször feljelentette a rendőrségen, hogy betört hozzá, azonban állítása egy­szer sem bizonyosodott be... A falubeliek véleménye erősen megoszlik arról, hogy ki a hibásabb a volt házasfe­lek közül. Abban azonban megegyeznek, hogy ez az élet maga a pokol. Különö­sen a gyerekek szenvedik meg. Ha másért nem, az ő ér­dekükben kellene valahogy véget vetni a szülők örökös viszálykodásának. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents