Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

1993. március 17., szerda Kelet-Magyarország 3 Versenyfutás a holnapért Egy hurokban éli napjait az anyavállalattal a HÓDIKÖT fehérgyarmati gyára Fehérgyarmat (KM - MCS) — A bejárati kaput kegyetlenül cibálja a szél, újra meg újra nekiüti a vas­tartónak. Hiába nézem a portásfülkét, hátha valaki megunja az iszonyatos zajt, kijön és módjával bezárja a kaput. Senki, üres a fülke. Lemondok már arról is, hogy valakit találok az üzemben, hiszen a bezárt ajtók mögül semmilyen zajt nem hallok. Úgy tűnik ezt a gyárat is becsukták, sóhaj­tok nagyot, de azért belépek az üzemcsarnokba. Profilt váltani Alig palástolom meglepeté­semet, hiszen legalább 200 hölgy szorgoskodik a gépek­nél, a sorok között púposra halmozott pulóverhegyek so­rakoznak, a hangszórókból pe­dig lágy zene szól. Az irodá­ban egy nagy dobozban né­hány díszes csomagot találok, benne csoki, kávé, spray, azoké, akik még nem vették át a nőnapi ajándékot. Hitetlen- kedek, így néz ki egy fel­számolás alatt lévő cég egyik gyáregysége. A hirdetmény a Hódmezővásárhelyi Divat Kö­töttárugyár (HÓDIKÖT) fel­számolásával megbízott Reorg Rt. már másodszor teszi köz­zé, az első körben nem sikerült értékesíteni a 870 milliós va­gyonra értékelt céget. A va­gyontárgyak felsorolásánál a 7. tétel a fehérgyarmati, amely a felértékelés szerint 301,874 millió forintot ér. Megnézte, elment Aki csak a gyarmati gyár­egységet akarja megvenni, an­nak vagy profilt kell váltani, vagy még mélyebben kell a zsebébe nyúlni és a vásárhelyi üzemet is meg kell vásárolnia. A kötődéi vertikumot a het­venes évek elején ugyanis úgy alakították ki, hogy csak egy részét hozták le Fehérgyar­matra. A vásárhelyiek megve­szik a fonalat, megkötik a pu­lóver részeit, Gyarmaton összevarrják, majd ismét visz- szaszállítják Hódmezővásár­helyre, ahol kikészítik, cso­magolják és eladják. Emiatt önmagában a gyarmati üzem a vásárhelyi nélkül keveset ér. A felszámolás eddig csende­sen zajlott Fehérgyarmaton. Két hónapig speciális gépek eladását hirdették meg, ame­lyekből 20-50 ezer forintos áron el is kelt egypár, a többit elszállítják Hódmezővásár­helyre. Mindez szokványos egy felszámolásnál, a feles­leges vagyontárgyakat sorra adják el. Ami viszont szokat­lan, arról Légrádi Zoltánná gyárigazgató számolt be: — Az elmúlt évet nyereség­gel zártuk és emiatt fizethe­tünk 13. havi bért, amelynek egy részét már megkapták a dolgozók. Eddig ilyen nem volt, csakúgy mint a nőnapi ajándékcsomag, amely kel­lemes meglepetés volt. A fel­számolásról eljutnak a hírek is hozzánk, tudjuk, hogy még egyszer meghirdették az egész céget. Legutóbb a helyi pol­gármesteri hivatalon keresztül volt egy külföldi érdeklődő a gyarmati üzemre, megnézte a telepet, aztán elment, de azóta nem jelentkezett. Ahogy vé­gigjárjuk az üzemcsarnokot, a közel 200 hölgy mellett szebb­nél szebb női pulóvereket emel ki a halomból vendéglá­tóm. Francia, német, japán bérmunka, amelyet a vásárhe­lyi központ kötött le a külföl­diekkel. Fő a minőség A gyarmatiak megkapják a normaidőt, ebből kell gazdál­kodniuk, a leglényegesebb a munkánál a nyereséges terme­lés. A portaszolgálatot kény- szerűségből megszüntették, az időbéres létszámot a negyedé­re, 25 főre csökkentették, csak­hogy a tervezett nyereséget el­érjék és ezáltal fennmaradja­nak. Naponta 2000-2500 pu­lóvert állítanak össze a höl­gyek, akik szigorú ellenőrzés mellett dolgoznak: a külföldi II. osztályú árut nem fogad el. — Amíg van megrendelé­sünk és ebből profitálunk, ad­dig üzemelünk — búcsúzik Légrádiné. - A vállalatnak no­vember 30-ig kell átalakulni, most várjuk, lesz-e vevő a cég­re illetve a gyarmati gyáregy­ségre. A megye ügyében egységesek Megszámolják, hányán akarnak Szabolcsban gyorsabb ütemű rendszerváltást Nyíregyháza (KM - KÉ) — Sokszínűség vagy a bomlás kezdete? — teszik fel sokan a kérdést mostanában a leg­nagyobb kormánypárttal kapcsolatosan. A találgatás arról folyik, egyben marad, vagy részeire hull az MDF. Dr. Vékony Miklós képvise­lővel arról beszélgettünk, va­jon a pártban ténylegesen ta­pasztalható többféle irány­zat a megyénkbeli képvise­lőkre is jellemző-e. □ Az MDF 1987-es megál­lapodását követően gyűjtő­pártként határozta meg magát, ezzel is elismerve és hangsú­lyozva, hogy soraiban külön­böző gondolkodású, szemléle­tű emberek jöttek össze. — Ez így igaz, s ez a sokszí­nűség ma is jellemzője pár­tunknak. Szerintem ez nem le­het probléma, számos neves külföldi pártban is hasonló a helyzet. A sokszínűség tehát nem akadálya a programok .megvalósításának. Ugyanakor nem tagadható, hogy vannak belső konfliktusok, viták, s ez teljesen természetes dolog. Egy témáról, egy megoldásról gondolkodhatunk másképpen. Erre a legjobb példa Csurka, aki a kormány politikáját erőt­lennek látva, dinamikusabb fejlődést sürget, sürgetett. A társadalmi rendszer megvál­toztatásának tempóját valóban többen kifogásolják, lassúnak találják. Ez sokak számára szimpatikus lehet, ily módon érthető, ha Csurkának me­gyénkben is vannak hívei, a kérdésen tehát el kell gondol­kodni. □ Számon tartja valaki, há­nyán lehetnek Szabolcs-Szat- már-Beregben azok, akik gyorsabb, dinamikusabb áta­lakulást sürgetnek? — Nehéz megmondani, pontos számot áprilisban tu­dunk, akkorra készül el az ál­talunk megrendelt, erre irá­nyuló közvéleménykutatáson alapuló statisztika. Arra a kérdésre pedig, hogy a pártunk egészében fellelhető irányzatok a megyebeli MDF- es képviselőket is jellemzik-e, azt hiszem, igennel válaszol­hatok. Igaz, egy az egyben Csurka-hívő közöttünk két-há- rom ha lehet. Vannak vitáink, próbáljuk egymást meggyőzni és befolyásolni, de annyit biz­ton mondhatok, ha a megye érdekeiről van szó, valameny- nyien egységesek vagyunk. Az efféle kérdések közé tarto­zik például a mezőgazdaság, ahol szerintem jelenleg vál­ságmenedzselésre lenne szük­ség, s abban is egyetértünk, hogy az eddigi támogatások mellé újabbak szükségesek. Ezt ma már látni kell, s az e célra megfogalmazott kor­mányprogram alaposabb ki­használása is szükséges. Az ország egyes régiói között ma is tovább nő a távol­ság, megyénk helyzete a sokat emlegetett Borsod megyeinél is rosszabb. Az előbbrelépéshez nem elég az eddig megígért támo­gatás. Bankok, hivatalok, egyéb támogatások kellenek — ezt ma már nem csak nekünk, képviselőknek, ha­nem a kormánynak is látni kell. Sajnos, Magyarországon mára kialakultak egészen tra­gikus helyzetben lévő régiók, s Szabolcs-Szatmár-Bereg kö­zéjük tartozik. Ez ügyben egyébként a következő parla­menti ülésen magához a mi­niszterelnökhöz interpellálok, s arra kérek választ, mit kíván tenni a kormány a hatásos re­gionális politika kialakítása érdekében. Nagyon kíváncsi vagyok, ugyan milyen választ kapok kérdésemre, s arra méginkább, vajon el tudom-e azt a választ fogadni? Jól felszerelt, új orvosi rendelőben fo­gadhatja dr. Kovács Tóth Pál Gyöngy­vér két asszisztensével a betegeket tavaly óta Kótajban. A korszerű létesítmény napi százhúsz beteg ellá­tására képes Harasztosi Pál felvétele Szociális pályázat Nyíregyháza (KM) — A napokban megjelenő Népjóléti Közlöny 5. számában sok tele­pülésünk számára kedvező — a szociális törvény megvalósí­tását szolgáló — pályázati le­hetőség lesz olvasható. A mi­nisztériumhoz önkormányza­tok nyújthatnak be pályázatot a szociális alapellátás körébe tartozó személyes szolgáltatá­sok fejlesztésére. Elsősorban kistelepülések, falvak pénzügyi igényeit, programjait várják majd, ugyanis előnyben részesülnek a hiányzó vagy bővítésre szo­ruló szociális alapellátási in­frastrukturális célok. Támoga­tást lehet kérni tárgyi feltéte­lekre a következő „kategóriák­ban”: házi segítségnyújtás, családgondozás, étkeztetés, gyerekek napközbeni ellátásá­nak új formái. A nyíregyházi Pro Humana Alapítvány a je­lentkezéshez szükséges adat­lap kitöltésétől a pályamunka végső formába öntéséig szíve­sen nyújt szakmai segítséget a pályázó önkormányzatoknak. Biztos befutók Nyéki Zsolt-Kj apjainkban már bevett Ív szokássá, sőt, előírások szerint kötelezővé vált na­gyobb beruházások előtt versenytárgyalásokon el­dönteni a kivitelezők szemé­lyét, kilétét. A tenderek elő­nyei közismertek: a megren­delő az általa elképzelt mi­nőségű és szakmai színvo­nalú munkához illetve terv­hez illeszkedő legkedvezőbb árajánlatot t részesítheti előnyben. Am nem élnénk Magyarországon, ha a telje­sen legális, nyilvános verse­nyeztetés ellenére nem le­hetne a lehető legtöbb pénzt kisajtolni a verseny kiíró­jától. A forgatókönyv szerint ugyanis egy adott határ­időig beérkeznek szépen a pályázatok a kivitelezés ter­veivel és a költségek kalku­lációival. Megtörténik a (jobb esetben) nyilvános ér­tékelés és eredményhirdetés, amikoris nyilvánvalóan a legkedvezőbb ajánlatot tevő nyeri el a megbízást. Egé­szen eddig a dolgok a ren­des kerékvágásban halad­nak. Csakhogy furcsa mó­don, valami oknál fogva a nyertes egyszer csak vissza­lép (objektív okokra hivat­kozva), s ilyen esetben auto­matikusan az utána követ­kező legígéretesebb pálya­műre száll a kivitelezés jo­ga. Persze, ez már valamivel többért vállalja a munkát, hisz nem véletlenül lett vesz­tes eredetileg. Gyakran a láncreakció nem áll meg az első nyertes visszalépésével, ugyanígy cselekszik a máso­dik, a harmadik legkedve­zőbb ajánlatot tevő is, míg csak a legmagasabb költsé­gekkel kalkuláló áll rendel­kezésre. Mivel a versenytár­gyalás teljesen szabályos, nincs semmi akadálya a megbízásának. A dolognak csak az a bök­kenője, hogy a pályázatokat benyújtó cégekben ugyana­zon személy vagy személyek érdekeltek, s a sorozatos visszalépések tudatos, előre gondosan megtervezett ko­reográfia szerint zajlanak le. Bizonyítani ezt még akkor is nehéz, ha sokan ismerik a háttérben maradókat. A sza­bad piaci mechanizmus működéséhez is elengedhe­tetlen némi korlátok fel­állítása, mert különben sza­bad rablás folyhat, s mint legtöbbször, a szürke emi­nenciások zsebére. Tavaszvárók Elek Emil felvétele Kommentár ________________ Fény és árnyék Páll Géza Kjyugodt lelkiismerettel 1V állapíthatjuk meg, hogy népünk legnagyobb nemzeti ünnepét a dicső napok szel­leméhez méltóbban ünne­peltük az idén, mint tavaly. Hosszú volt az az idő, ami­kor nem fejezhettük ki sza­badon érzelmeinket. Nemze­dékek nőttek fel, s ugyan­csak nemzedékek távoztak az élők sorából, s most ott tartunk, hogy még tanuljuk, ki-ki közérzete, érzésvilága, mentalitása szerint, hogyan is kellene örömmel, szé­gyenkezés, megfélemlítés, kishitűség, de hivalkodás, melldöngetés nélkül megél­ni magyarságunkat. Azután már jószerivel csak rajtunk múlik, meny­nyire futja időnkből, erőnk­ből, múltba néző hajlandó­ságunkból az ünneplésre épp napjainkban, amikor ezrek és ezrek küzdenek meg a talponmaradásért, a meg­élhetésért, a család eltartá­sáért. Mégis jó volt kinézni a szerkesztőség ablakán, s lát­ni a felcsillanó vidámságot a máskor talán nagyon is komor arcokon. Nézni az apróságokat, a kokárdás, hullámzó tömeget. Nincs jelentősége, nem ez a legfontosabb, mégis a munkába jövet, csupán kí­váncsiságból elkezdtem szá­molni, a szembejövők közül hányán viselnek kokárdát. Talán fele-fele arányban voltak. Ezen az arányon na­pirendre is tértem, nem a külsőség a lényeg, bár ez is hozzátartozik az ünnephez. De azon már nehezebben tu­dok túljutni, hogy az ünnep­léstől karnyújtásnyira, a sé­tálóutcában — legalább a délelőtti időben — miért nem tették le a vakolólapá­tot az üzlethelyiség átalakí­tásán dolgozó munkások. Tudom én a választ, mert a munkadójuk így kívánta, szorít a határidő, pénzért dolgoztak. Nem rájuk ne­hezteltem. Személy szerint nem is tudom kire, csak őket nézve szomorú lettem, mi­közben a szerkesztőségi szo­bába felhallatszott az ün­nepség üzenete, zsongása, zenéje. így élesebben lát­szott a fény és az árnyék. HÁTTÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents