Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-02 / 51. szám

Kelet-Magyarország 3 1993. március 2., kedd Munkanélküliekből lesznek a legújabb menedzserek Az önkormányzatok készségén múlik a falusi turizmus gyors és ütemes fellendítése Vendégfogadó a szatmárcsekei kúriában Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - BE) — Ma már az is megtörténik Csarodán, Tákoson, Túrist- vándiban, vagy az idegenfor­galom szempontjából hason­ló jelentőségű más települé­seinken, hogy luxemburgi rendszámú autóból kínaiak szállnak ki megcsodálni a páratlan szépségű épülete­ket, sajátos értékeinket. Ugyanakkor a vendégek megfelelő fogadása, a falusi turizmus körülményei és a nyelvtudás sok helyen okoz még gondot. E gondok enyhítésére — különös tekintettel az 1996-os világkiállításra — speciális ajánlatokkal jelentkezik me­gyénkben a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző (KIT). A munkanélkülieket különösen érintő lehetőségek­ről Kézy Béláné kirendelt­ségvezetőtől kaptunk informá­ciót. Széles a skála A KIT aktív szerepet vállal a ’96-os világkiállítás ügyében, és számos olyan tanfolyamot indít, melyek az expo idejére növelhetik a munkavállalás és vállalkozás esélyeit. Mit em­lítene ezek közül? — Nagyon széles a skála a betanító szaktanfolyamoktól kezdve a felsőfokú képesítő tanfolyamokig, vagy a vezető- képzésig. Említhetném az ide­genvezető-képzést, a szállodá­sok, valutapénztárosok, ide­genforgalmi menedzserek tan­folyamait, ezeken a megfelelő iskolai végzettséggel, külön­böző szinteken közép, vagy felsőfokú képesítést lehet sze­rezni. Természetesen foglal­kozunk nyelvtanítással, illetve számítógépes szakmai okta­tással. Vannak továbbá speciá­lis céltanfolyamok, amelyeket például a falusi turizmus, a fizetővendéglátás színvonalá­nak emelését szolgálnák, vagy olyan tanfolyam is van, ame­lyiken az etikett és a protokoll szabályait lehet elsajátítani. nősítésre pályáznak. Most in­dul hasonló a vendéglátós szakmában, szintén munka- nélkülieknek, a Megyei Mun­kaügyi Központ anyagi támo­gatásával, a munkanélküliek tanfolyamköltségeit az átkép­zési alapból fedezik. Nincs akadály látós és idegenforgalmi tudni­valók, vagy a szaknyelv leg­alább alapfokú megismerteté­séhez. Az önkormányzatok készségén múlik a falusi turiz­mus fellendítése, amit fontos­nak kellene tartaniuk, hiszen az önkormányzatoknak az az érdekük, hogy a települések lakói jól érezzék magukat. Ha az önkormányzatok — akár pályázat útján nyert pénzekből — igényt tartanak ilyen tanfo­lyamokra, velük együttmű­ködve kihelyezett tagozatok indítását is elképzelhetőnek tartjuk. Nagy szó, de talán nem elérhetetlen, mi azt sze­retnénk, ha a vendéglátásban és a kereskedelemben Sza- bolcs-Szatmár-Bereg számára is a világszínvonalat produká­ló szakembereket képeznénk ki, megfelelő nyelvtudással. Van érdeklődés — Mit lehetne kiemelni a megyei átképzések közül? — Az utóbbi idők tapaszta­latai azt mutatják: van érdek­lődés az idegenforgalmi és a vendéglátós szakmák iránt. Egy csoport tagjai középfokú idegenforgalmi szakon nem­rég végeztek, ők azelőtt mun­kanélküliek voltak, s most kö­zülük többen a felsőfokú mi­— Milyen lehetőség van arra, hogy megyénknek azo­kon a településein, ahol ide­genforgalmi látványosságok találhatók, a helybéliek a mos­taninál alkalmasabb körülmé­nyeket teremtenek a vendégek fogadására? — Részünkről ennek nincs akadálya, hiszen vannak pél­dául hostess, vagy házvezető­női tanfolyamaink is. Megvan­nak a lehetőségeink a vendég­A tűzvédelemmel nem szabad játszani Az alkalmazottak közül az egyikre több ügyfelük panaszkodott, ezért elbocsátották Nyíregyháza (KM - T. K.) — Butikosok panaszolták, hogy a közelmúltban üzletkö­tő kereste fel őket a Tűz­megelőzési Bt. alkalmazott­jaként és a tűzvédelmi utasítás beszerzésére szólította fel őket. Amennyiben nem ren­delkeznek ezzel az írásos anyaggal (amely pontosan tar­talmazza, tűz esetén mi a teendők sorrendje), több ezer forintra bünteti őket a tűzol­tóság — állította az üzletkötő. Az üzlettulajdonosok nem­csak szerkesztőségünket, ha­nem a megyei tűzoltóparancs­nokság illetékesét is felke­resték. Pócsi József tűzoltó alezredes, megyei parancs­nokhelyettes elmondása sze­rint az önkormányzatok mega­lakulásával a szabálysértési hatóság feladata és jogköre a büntetés az esetleges szabály­talanságok miatt. (Korábban a tanácsok büntettek, a tűzol­tóság mindössze a helyszíni bírságokat szabta ki.) A tűz­oltóság szívesen ad szakta­nácsot — ingyen — éppen azért, hogy az esetleges hibák miatt ne történjen baleset és ne menjenek veszendőbe anyagi értékek. A Tűzmegelőzési Bt. tagja, Kukucska István arról tájékoz­tatta lapunkat: az alkalmazot­tak közül az egyikre több ügy­felük panaszkodott. Kifogá­solták a stílusát, és megretten­tek a kilátásba helyezett bün­tetéstől. Ezt az alkalmazottat azóta elbocsátotta a betéti tár­saság. Nem egyedül tevékeny­kednek a piacon: üzletfeleik, megrendelőik, a gazdálkodó szervek segítséget kémek a tűzvédelmi szabályok betar­tatásában. Az Országos Tűzoltópa­rancsnokság elvi hozzájáru­lását megkapták az alakulás előtt, de azt hangoztatta a bt. képviselője: nem hatósági fel­adatot látnak el.-------------Tárca — J J gye, ismerős a szlogen: a történet a képzelet szüleménye. Ha valaki mégis magára ismer, az csupán a véletlen műve lehet. Az alábbi két apró történet viszont nem a fantázia szüleménye. Ha valaki mégsem ismer magára — lelke rajta. Áfaürügy Színhely: az egyik maszek bolt a külvárosban. Nagy a sor, hiszen a környéken ez a egyetlen most (vasárnap) is nyitva tartó élelmiszerüzlet. Előttem morog egy férfi: — Hogy a fenébe tudnak ennyit, 63 forintot elkérni egy Helikonért? — Hja, kérem, az áfa... —Áfa, áfa. De mennyi? — Hát ez az! Nem hat százalék, az biztos. Van az húsz vagy huszonöt is. Az is­ten se tudja. — Kérem, a dohányáru szabadáras. Ha viszi a kedves vevő, akkor vigye. Itt most ez ennyi. Ha máshol olcsóbb, akkor vegye ott — így a boltos. Az emberek hümmögnek, sziszegnek. Kényszerhelyzet, hiszen most egy doboz ciga­rettáért nem utazik a városba. Jó étvágyat! Belváros. Ételbár. Házias, ízletes koszt. — Csak hát —fakad ki az egyik törzsvendég —, az idén alig telik el hét, hogy valami­lyen meglepetésben ne lenne része az embernek. Na, nem kellemesben. Itt vannak pél­dául az árak! Ami fogy, annak két hónap alatt háromszor- négyszer is emelték az árát. Az elsőt még megértettem, hiszen rárakták az áfát. A má­sodik egy általános áremelés volt. Rendben. De miért kel­lett emelni harmadszor, ne­gyedszer is? Meg az ég tudja, hányadszor! Van olyan étel, amely két hónap alatt másfél­szeresei!) lett. Mint például a toroskáposzta. Tessék mon­dani, ez hány százalékos in­fláció? Ma már itt, ebben a nem is tudom hányád osztályú talponállóban, száz forint alatt maximum lebbencs- levest ehet az ember. — Látja, uram — mondja egy másik vendég —, így ger­jesztik mesterségesen az inf­lációt. Hiszen az MDF-pia- con még mindig lehet 15 forintért burgonyát kapni. De itt egy adag sült krumpli 45 forint. Csak azt nem értem, hogy őszszel, mikor a krumpli ugyanannyi volt, itt akkor sütve 32-t kértek érte. Meg aztán azt se értem, hogy az ebéd-hozzájárulás két eszten­deje is nyolcszáz forint volt, meg most is annyi. Addig egy fél ebédre volt elég, most egy negyedre. Hja kérem, változnak az idők. Györke László Sziszegő fizető Libamájat — nem Cselényi György P zegény mezőgazdasá- kJ gunknak ki tudja még milyen kihívásokkal kell szembe néznie, ha a jövőben is komoly exportbevételeket akar elérni. Az áruknak nem elég a nyugati országok szabta magas minőségi kö­vetelményeknek megfelelni­ük, a termelőknek és a ke­reskedőknek a különböző mennyiségi korlátozásokat figyelembe venniük, az ott előállított termékek magas szubvenciójával versenyez­ni, hanem most már egyre inkább bizonyos humanitá­rius tényezőket is szem előtt kell tartaniuk. Ugyanis az Európai Kö­zösség egyes országaiban mind erősebb az állatvédők mozgalma. Agrármérnök is­merősöm mesélte, nemrégen Angliában a libatömés ellen igencsak felemelték a sza­vukat. De nemcsak otthon. Több magyarországi li­batenyésztő helyre is elküld­ték megbízottaikat, akik a nálunk alkalmazott libatö- mési módszert siralmasnak találták. Hasonlóan véle­kednek más országok ez irá­nyú gyakorlatáról is. A hely­zet megváltoztatása érdeké­ben szeretnék elérni, hogy a vendéglátóhelyek ne kínál­janak libamájételeket. Mondhatjuk minderre, azért „ kukacoskodnak", mert mindenben dúskálnak, s életükben igazából még nem voltak éhesek. Ez lehet, de az állatvédők igyekezeté­re — a mezőgazdasági ex­portból származó dollár százmilliók miatt—mégsem legyinthetünk. Hazánkban is egyre többen vallják — he­lyesen! — azt a nézetet, hogy az állattartás és -vágás körülményein javítani kell. Mert ha a jószágoknak nem biztosítunk elfogadható élet- feltételeket, vagyis azokat sötét és zsúfolt helyen nevel­jük, akkor fogékonyabbá válnak a betegségekre, ami csak nagyobb gyógyszer­adaggal ellensúlyozható. S mindez előbb-utóbb a hús rosszabb minőségén, sőt az emberek egészségén is meg­mutatkozhat. S nyilván az utóbb említettek egyike sem kívánatos. Tehát nincs más választásunk, mint az álla­tokat humánusabban nevel­ni és ölni. Csökkent a bérleti díj Nyíregyháza (KM) — A hétvégi munkásgyűlésen a Szabolcs Húsipari Vállalat felszámolásával megbízott Hextra Kft. képviselője be­jelentette, a cég bérlője, a budapesti R-Ko-N Kft. to­vábbra is bérli a vállalat, vi­szont csökkentett bérleti díj­jal. Hosszas alku után egye­zett meg a budapesti társa­ság a felszámolóval, amely arra hivatkozott kérésénél, hogy decemberi és januári termelése veszteséges volt, és emiatt a jelenlegi bérleti díj mellett kénytelen lenne nagyobb létszámot elbocsá­tani. A Hextra Kft. úgy egyezett bele a csökkentés­be, hogy nagyobb mértékű létszámleépítés nem lesz a Szabolcs Húsipari Vállalat­nál. Kommentár Nagy ugrás Tiszalökön Kállai János A z iskolák oktatómunká­jának eredményességét igen változatos módszerek­kel és technikákkal lehet és kell is elemezni. A sokféle változat közül általában a konkrétumok, a számokban, statisztikákban megmutat­kozó adatok vizsgálata lát­szik a legkézenfekvőbbnek, jóllehet tudjuk: az oktatási intézmények sokszínű tevé­kenységét és főképp a pe­dagógusok gyakran ember- feletti erőfeszítéseit nem szabad csak a százalékok, grafikonok, trendek muta­tóival azonosítanunk, és csupán ezek alapján minő­sítenünk. Nos, a gimnáziumok top­listája ismét megjelent. Lo­kálpatriótaként az ember mindjárt a megyei intézmé­nyeket keresi abban a rang­sorban, amely az iskolák sorrendjét tartalmazza a fel­sőoktatásba bekerülés át­lagaránya szerint, hat év vi­szonylatában (1987-1992). Az összesítésben 183 gimná­zium szerepel, közöttük 12 „hazai”. (Megjegyzem: en­nél több gimnáziumunk van, s nem értem, hogy a tiszta profilú baktalórántházi vagy az ibrányi iskola miért maradt ki.) A számítógépes rendszer­rel készített kimutatás elem­zése alapján Neuwirth Gá­bor, az Országos Felsőokta­tási Felvételi Iroda vezetője mondotta: a listából kitűnik, hogy gimnáziumok többsége tartja a korábbi években elfoglalt helyét, de tapasz­talhatók látványos előretö­rések és visszaesések. Az előbbire a legfeltűnőbb pél­daként a tiszalöki Teleki Blanka Gimnáziumot em­lítette. Ez az iskola ugyanis 1987-ben a 162., 91-ben a 129. volt, 1992-ben pedig az 56. pozícióra ugrott! Azaz: hat éve az érettségizők 11 százalékát vették fel, leg­utóbb viszont 44 százalékát. A 33 százalékos emelke­dés hátterében sok motívum húzódhat meg, de közülük egy egészen biztosan meg­határozója volt a látványos sikernek: tavaly érettsé­gizett Tiszalökön az első, két tanítási nyelvű osztály, aho­vá sok, igen jó képességű ta­nuló járt, határozott tovább­tanulási céllal, vagyis nem­csak „látogatta” a sulit. Úgy vélem, az egyesek sze­rint „elvetéltnek” titulált kétnyelvű kísérlet életképes­sége mellett a tiszalökiek előrerukkolása mindennél ékesebben szól. HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents