Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-12 / 60. szám

Kelet-Magyarország 3 1993. március 12., péntek Katedrák a jövő távoktatásában A diák maga választ a „csomagokból”, eldönti a tanulási sebességet Készülnek az oktatócsomagok a távoktatás nyíregyházi központjában Balázs Attila felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — A Nemzetközi Távoktatási Ta­nács becslése szerint napja­inkban szerte a világon min­tegy tízmillió résztvevője van a képesítést adó távokta­tási tanfolyamoknak. Ennek a hazánkban még kevésbé is­mert tanítási-tanulási mód­szernek a jelentősége az utóbbi két évtizedben nőtt meg, és vált általánosan elfo­gadott metódussá. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola, felismerve az új „techniká­ban” rejlő lehetőségeket, ha­marosan bekapcsolódik abba a távoktatási rendszerbe, mely­nek a centruma Debrecen lesz. □ Hol tartanak az előkészü­letek? — kérdeztük Mankó Mária tanszékvezetőtől, az új képzési forma nyíregyházi — főiskolai — megbízottjától. — Magyarország az Euró­pai Közösség támogatásával csatlakozik a távoktatási rend­szerhez. Nyíregyháza regioná­lis alcentrumként fog működ­ni. A mi főiskolánk, keresve a jövő lehetőségeit, már eddig is sok új szak indításával hívta fel magára a figyelmet, de ez most más. Újszerű forma, kü­lönleges képzési módszer. □ A laikus azt hiheti, hogy a lényeg csupán annyi: nem kell eljárni az órákra, a vizsgákon majd úgyis kiderül, hogy sike­rült-e felkészülni tanári segít­ség nélkül. Csak erről lenne szó? A tanárpótló technika — Nem egészen, bár egy­két dolgot illetően azért ez a feltételezés is közel áll az igazsághoz. A lényeg: a távok­tatásban részt vevő hallgató­nak a megtanulandó amyagot a rendelkezésére bocsátjuk. Ezek nyomtatott ismerethor­dozók, rádión és tévén keresz­tül közvetített információk, hang- és videókazetták stb. Az oktató személyzet és a tanulók tényleg „elkülönülnek” a fo­lyamatban, vagyis a hallgató nem látogatja rendszeresen a bázisintézményt, de rendsze­resen járhat konzultációra. És, ami szerintem a leglényege­sebb az egészben: önálló ütemben, a maga választotta tempóban sajátíthatja el az is­mereteket. □ Ez valóban forradalmasí­tani látszik a tanulmányi idő és a vizsgakötelezettség eddig eléggé beszabályozott sziszté­máját. Ha jól értettem, min­denki maga dönti el, hogy mi­kor kész a megméretésre? — Az oktatócsomag, amit a hallgató megkap, modulon­ként tartalmazza az elsajátí­tandó teljes írott- és hanganya­got. Tanulás közben beszabá­lyozza magának az elsajátítási sebességet. A mi esetünkben az optimális idő három hónap, de a gyorsításra és lassításra egyaránt van lehetőség. Mert nem az idő a fontos, hanem a megtanulás. A sikeres vizsga pedig — a kurzus tartalmától függően — szakmai vagy álla­mi végzettséget ad. □ A nyíregyházi főiskolán konkrétan milyen távoktatásos szakokra gondoltak? — 1993 szeptemberétől be­indítjuk az állami diplomát adó kulturális menedzser sza­kosító képzést. Erre a már dip­lomával rendelkező hallgatók jelentkezését várjuk. Most, áprilistól pedig a kulturális területeken dolgozók kapcso­lódhatnak be egy menedzser- képző tanfolyamba, ami sike­res vizsga letétele után okleve­let ad. Széles körben kiépített □ Mennyire gazdaságos a távoktatási forma a főiskolá­nak, és mennyibe kerül a hall­gatóknak? Egyáltalán: meg­éri? — A jól megszervezett és széles körben kiépített távok­tatási rendszer a felsőoktatás költségvetésének mintegy 70%-át fedezni tudná. De megéri a hallgatóknak is, hi­szen, pl. a mi esetünkben az első félévre eső két modul közül elég, ha először csak egyet vásárol meg. Már az egyik csomagegység anyagá­ból is lehet vizsgázni. Köz­ben, akár fel lehet függeszteni a tanulmányokat, s ha össze­gyűlt a pénz a második modul­ra, ismét bele lehet vágni. A folyamat egészének a jellem­zője a rugalmasság. □ Kik írják, illetve állítják össze a tananyagot? Fele áron azonos minőség — Az oktatócsomagokat a Művelődéstudományi és Fel­nőttoktatási Tanszék tanárai készítik, a felsőoktatási fej­lesztési alap anyagi támogatá­sával. Olcsón fogjuk „adni” a programot: a hagyományos tanfolyami költségek mintegy feléért. Létszámhatár nincs, sőt, kb. 300 jelentkező esetén lehet rentábilissá tenni az első „kört”. A sok előny közül az egyik leglényegesebb: ezzel a módszerrel Csengersimától Penészlekig mindenki ugyan­olyan minőségű oktatást vehet igénybe megyénk jelenleg adott infrastrukturális körül*- ményei között is. És még valami: a távok­tatásban részt vevők várhatóan nagy tömege — a folyamat szakaszolhatósága következ­tében — nem egyszerre szerez diplomát, ennélfogva nem azonos időpontban zúdul rá a munkaerőpiacra, ami mostan­ság szintén nem mellékes szempont. Földárverések Nyíregyháza (KM) — Legutóbbi földárverezésről szóló híradásunkban Jármit kettévágtuk, ott ugyanis áp­rilis 6-án nemcsak délelőtt licitálhatnak a kárpótlási jeggyel rendelkezők, hanem délután 13 órától is. Sok kis darab szántó és gyümölcsös kerül kalapács alá, de az összes terület nagysága nem több 15 hektárnál, az arany­korona-értéke ötszáz körül van. Fehérgyarmaton április 7-én délelőtt tíz órakor kez­dődik az árverezés a polgár- mesteri hivatal nagytermé­ben. Kétszáz hektárnyi terü­letre licitálhatnak a saját jo­gon kárpótlási jeggyel ren­delkezők, a megvásárolható aranykorona-értéke közel kétezer. Fülesden az ifjúsági klub lesz a helyszíne az árvere­zésnek. Az április 7-én dél­előtt 10-kor kezdődő liciten 750 aranykoronát érő föld­nek lehet új gazdája, a terü­let nagysága alig több 70 hektárnál.-----:--------Tárca— / ó jel: a valódi tavasz kö­zeledtét érzik a költöző madarak. Megindult a forga­lom az ég országútján, feltűn­tek az első vándorlómadarak, és néhány madárfaj háza- táján az erősebb nem már megkezdte az udvarlást. Petrilla Atilla természet- védő, a Sóstó-erdei Szaba­didő Park igazgatója beszá­molt arról, hogy a hideg idő ellenére már javában tart a költöző madarak vándorlása. Igaz, télen sem volt hiány a szárnyasokból, soha nem lá­tott fenyőrigósereg vendéges­kedett nálunk; ők mostaná­ban húzódnak vissza észa­kibb hazájukba. Tapasztalhattuk azt is, rengeteg varjú lepte el me­gyénket. Legtöbbjük szintén vendég volt, Lengyelország­ból, Ukrajnából és a szom­szédos Szlovákiából „tisztel­tek meg” néhány hétre min­ket, noha nem: feltétlenül örültünk nekik. Úgy látszik a magyar populáció melegebb­hez szokott, ők viszont egy ki­csit délebbre utaztak telelni, mostanában térnek haza, s meg is kezdik a fészekrakást. Csakúgy, mint a szarkák. A szarkalegények szép dolmá­nyukban már udvarolgatnak, s nem is reménytelenül. Szá­míthatunk a szarkaszaporu­latra. Örvendetes, hogy újra növekszik a szép történelmi madaraknak, a hollóknak a száma megyénkben is. Kö­szönhető ez a természetvédők és a vadászok összefogásá­nak, legálisan ugyanis nem mérgezhető ez a manapság már ritka madár. Kevesen tudják, hogy az erdei fülesba­goly is jobban szeret a más fészkébe települni, mint megépíteni azt. Bizonyára nem egy varjú meglepődik, amikor a mezei napszámból hazatérve az otthonában egy­szerre csak egy nagyfülű ba­golycsaládot talál. Persze a bagoly is védett állat, ezért a vadászoknak arra is gondol­niuk kell, hogy a varjúfészek­be esetleg bagoly telepedett. A költözők közül az elsők között érkezett a seregély. Le­het, hogy már meg is bánta a sietséget, de mit lehet ilyen­kor tenni. A természetvédők láttak már bíbicet, és megin­dultak különleges kötelékben a vadlibák is. Mire a tavakon, és a folyókon teljesen elolvad a jég, addigra itt lesznek a partfutó madarak: a cankófé- lék, a sárjárók és a lillék is. Azt mondják, gyors lesz az idén a tavaszi vonulás, és má­jusban már minden madár a fészkén ül. A hosszú tél után, ha az idő is engedi, a hétvégén bizonyára sokan mennek kirándulni. Ha szerencséjük van, találkozhatnak az első, tavaszthirdető kedves jövevé­nyekkel. Bodnár István Madárvonulás Nézőpont) Sérelmet éreznek Baraksó Erzsébet rz apjuk kéretlenül is a A bejelentéseket a megye különböző településeiről a helyi önkormányzati testüle­tek tevékenységéről, a pol­gármester és a képviselők viszonyáról. Talán monda­nunk sem kell, általában nem akkor keresik meg az újságírót, ha elégedettek, inkább akkor, ha sérelmet éreznek. Eltelt két és fél év a hely- hatósági választások óta, de vannak települések, melyek­nek hangadó állampolgárai a mai napig felemlegetik a választás napja előtt kiosz­tott gyorssegélyeket, juttatá­sokat, amelyekkel a volt ta­nácselnökök szavazatokat vásároltak meg. Azáltal ma­radhattak a székükben, és hiába jött a rendszerválto­zás, ott nem változott semmi. Más településeken arról panaszkodnak, hogy csalód­tak a polgármesterükben, pedig a régi helyén új ember van. Aki azonban összeté­veszti a szerepeket, tisztsé­gében kiskirálykodó a ma­gatartása, kihasználva a te­lepülés mostoha helyzetét, kezében tartja a falu népét, s mivel nincs a népben össze­tartás, senki nem mer ellene szólni. Néhány helyen tipikusnak mondható a polgármester és a képviselő-testület tartós vitája, amiből szerencsés esetben még pozitív ered­mény is születhet, sajnos azonban több településen lett a vitából viszály, foko­zatosan elmérgesedő szem­benállás. Presztízskérdést csinál­nak olyan ügyekből, melyek rövid úton elrendezhetők volnának, politikai csatáro­zást folytatnak már nem is az ügy, hanem a puszta el­lentmondás miatt, s mindez nehezíti a döntések megho­zatalát, akadályozza az ér­demi munkát. Lehetnek jó következmé­nyei, ha a nemkívánatos je­lenségeket a sajtó nyilvá­nossága elé tárják, de azok ellen fellépni elsődlegesen ott, helyben lehet, ha az ál­lampolgárok érdekénél va­lami más fontosabbá válik. Ha baj van, a helyi fórumok érzékeltessék a választott vezetőkkel és képviselőkkel: fő feladatuk és kötelességük a közösség szolgálata. Mert amint a bölcs mondja: a hatalom — miként sok más egyéb is — nem öröktől van és nem örökkévaló. Kommentár____________________ Bírság képviselőknek Kováts Dénes rp rdekes hírt olvastam a Hí minap, a téma és az öt­let talán nálunk is haszno­sítható lenne. Többek között azért, mert Magyarországon is gyakran tapasztaljuk, hogy a Parlamentben üre­sen tátonganak az ország- gyűlési képviselők székei az ülések, de még a szavazások alatt is. Sovány vigasz, hogy ez másutt is így van. Belgiumban az alsóház el­nöke vetette fel: olyan dön­tést kellene hozni, hogy csak azok kapják meg teljes képviselői fizetésüket, akik a szavazások legalább 80 százalékán részt vesznek. Aki pedig - mondjuk a felét - elmulasztja, ne kapja meg fizetésének csak kisebbik ré­szét. S ez a javaslat számos támogatóra talált. ■ Talán ez olyan elképzelés, melyet kis hazánkban is meg lehetne fontolni. Hiszen annyi mindent átveszünk Nyugatról! Mert bizony a közvetítések során gyakran észleljük a képviselők hiá­nyát. Igaz, számos más dol­guk is akad a plenáris ülé­sen való résztvétel mellett, hiszen sok egyéb — orszá­gos vagy helyi — érdek mi­att lobbiznak, szervez­kednek, tárgyalnak. S ez is a munkájukhoz (hogy ne mondjam: kötelességükhöz) tartozik. Természetes tehát, hogy súlyozni kell feladatai­kat, eldönteni, hol fontosabb jelenlétük. De azért az is a feladatuk, hogy részt vegyenek a parla­menti vitákban, döntsenek, törvényeket alkossanak. S ehhez — a téma ismerete mellett — az sem árt, ha ott vannak a döntéshozatalkor. Nehogy azt mondják azután: „Én ott sem voltam, nem szavaztam meg, engem ne szidjon senki...”. Hiszen azért (is) képviselnek ben­nünket, hogy a törvényeket megalkossák. Nem minden esetben kell (lehet) elmarasztalni tehát a távollevőket, de törekedniük kell(ene) arra, hogy a rájuk bízott felelősség tudatában részt vegyenek a szavazá­son. Ha másképp nem megy, hát ösztönözze őket a pénz­bírság! Megfontolásra érde­mes a belga ötlet. HÁTTÉR Fagyos március Bodnár István felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents