Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
1993. március 11., csütörtök HATTER Keleí-Magyarország 3 Nem maradt el műtét A korábbi hatvanas átlag helyett jó ha húsz véradó jelentkezett naponta megyénkben Dr. Fodor Erzsébet Szekeres Tibor felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Alig pár napja annak, hogy a népjóléti miniszter drámai hangon szólt a tv képernyőjéről. Arra kérte az embereket, jelentkezzenek véradásra, mert nem kis mértékben az influenzajárványnak köszönhetően a főváros kórházaiban tragikus a helyzet. Betegek kerülnek életveszélybe, komoly műtétek maradnak el a szükséges vér hiánya miatt. Mi a helyzet megyénkben, beszélhetünk-e itt is szükség- állapotról? - tettük fel a kérdést dr. Fodor Erzsébetnek, a megyei véradóállomás főorvosának. Január volt a mélypont — Ami most Budapesten zajlik, nálunk már januárban megtörtént, akkor volt a legrosszabb a véradás helyzete, abban az időben állt legkevesebb vér a rendelkezésünkre. A korábbi hatvanas átlag helyett jó ha húsz véradó jelentkezett naponta. — Budapesten komoly műtéteket kellett elhalasztani. Nyíregyházán szükség volt efféle rendelkezésre? — Szerencsére nem, vérhiány miatt műtét a megye kórházaiban nem maradt el, legfeljebb csúszott egy napot, s az is csak akkor, ha ritka vércsoportú beteget kellett operálni. A januári nehéz helyzetet tehát nem sínylették meg a betegek, s ez több intézkedésnek is köszönhető. Rendkívüli véradásokat hirdettünk, szoros kapcsolatot tartottunk a két szomszédos megye véradóállomásaival, s felkértük a kórházak orvosait, ahol lehet, tervezzék meg, s jelezzék nekünk a műtétek időpontját, hogy mi is tudjunk felkészülni, a meglévő vérkészlettel gazdálkodni. Ez utóbbi ötletet a kényszer szülte, s azóta napi gyakorlattá vált, s nem csak nekünk, a műtétet végző orvosoknak is könnyebb lett a munkája. Gyakoribb vércsoporthoz tartozó betegeknél a műtét előtti nap délelőtt tízig, ritka vércsoportúaknál két- három nappal előtte várjuk az előzetes bejelentkezéseket. Összehangoljuk a munkánkat, s ez nem csak a nyugod- tabb operációt, a váratlan helyzetek kockázatának lényeges csökkentését is jelenti. — Nem csak a megye véradóállomásainak dolgozóin, a véradókon, hanem a kórházvezetés hozzáállásán is múlott, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Be- regben sikerült elkerülni a fővárosban most tapasztalható drámai helyzetet. Ezért is volt öröm számunkra, hogy a véradó-állomáson egy fővel nőhetett a szervezők száma, s régiek és újak áldozatos munkájának, no meg a Vöröskereszt tapasztalt munkatársainak köszönhetően nem hogy csökkenne, ma is folyamatosan nő megyénkben a váradók tábora. Családtagok is Ugyancsak új dolog, hogy egyes műtéteknél a családtagokat kérjük fel véradásra, s talán felesleges mondani, ilyen esetekben szinte elképzelhetetlen a nemleges válasz. Az elmúlt esztendőben csak Nyíregyházán 10 900, a megye egész területén pedig 19 500 véradótól vettek vért, s ezzel majd húsz literrel többet gyűjtöttek, mint a megelőző évben. Történik mindez akkor, amikor országosan hallható a panasz, nincs elegendő vér, illetve vérkészítmény az egészségügyi intézményekben... — Ez annak is köszönhető, hogy a megye állomásai igen jó kapcsolatban vannak egymással, s ez nemcsak a szervezésben, hanem a vér feldolgozásában, a különféle készítmények előállításában is megmutatkozik. Szerencsére a korábbihoz képest javultak a technikai feltételek is, a megyei véradóállomásra korszerű, modem gépeket kaptunk. Sajnos, az elhelyezésünkben továbbra sincs változás, jelenleg is igen szűkösen vagyunk. Többletmunka ingyen Súlyos problémának tartjuk a közalkalmazotti törvény egyes paragrafusait, amelyek a munka szervezésében, a helyettesítésben okoznak számunkra zűrzavarokat, eddig ismeretlen gondokat. A helyettesítések, a túlórák beosztása, a pluszmunka kifizetése körüli anomália nem tesz jót nekünk. Hiába dolgozunk sokat, a többletmunkát nem lehet kifizetni. Márpedig bármilyen felelősségteljesen gondolkodnak is a véradóállomások munkatársai, a végletekig kihasználni, csakis a kötelességtudatukra hivatkozva dolgoztatni egyre nehezebben lehet őket. Fehérgyarmaton a 70-es árvíz után egy egész negyed épült olajtüzeléses rendszerrel. Az itt lakók a fűtési szezonban gyakori vendégek a városban található ÁFOR benzinkúton Balázs Attila felvétele--------------Tárca — / tt a tavasz a kert alatt. Mindjárt földbe kell ereszteni az ekét. Lassan a vetőgépet is el kellene indítani, hiszen a borsó már alig várja, hogy kicsírázzon a jó nedvesmeleg földben. Igenám, de mi húzza az ekét, a vetőgépet? S egyáltalán kié ez a határ a Holt-Számos, meg az Ecsedi- láp széle között? Győrieteken kérdezi ezt tőlem és önmagától egy kucsmás paraszt bácsi. Nagyokat nyelünk, nagyokat hallgatunk, nem tudjuk a feleletet. A kínos csend után az öreg megint a földről beszél. Látszik rajta, hogy a határba vágyik, munkára, tettre kész. Mondatai kissé fésületlenek. Mégis szívesen hallgatom. Mert szenvedéllyel, szeretettel beszél a földről. Abbahagyja mondandóját, amikor észreveszi, hogy divatos tarkabarka nyakkendőt és aranylósárga nyakkendőtűt viselek. Hirtelen elmélyednek arcán a ráncok és csalódottan mondja: „Maga városi ember. Biztos, nem is érdekli a téma”. De igen! — nyugtatom meg, s közlöm vele, hogy Sóstóhegyen van 220 öl földem. Nekem ez a föld okoz temérdek gondot, sok-sok örömet. Felderül az öreg, hátrébb tolja kobakján a kucsmát és úgy árad belőle a szó, miként a tavaszi szél a Kárpátok felől. Mondja, hogy a lánya, meg a veje pedagógus. Tőlük tudja, hogy Rákóczi apánk amikor hazajött Lengyelországból, átlépte a határt, leborult és megcsókolta a magyarföldet. Aztán van valami regényféle, aminek a főszereplője egy földhöz ragadt János. Felemlíti, hogy ’45- ben a környékbeli csóró emberek majdnem az égig ugráltak örömükben, amikor juttattak nekik 3-4 hold földet. Egyik közülük a kukoricaszárból rakott nagy kupacba tett be egy fejőszéket és azon üddögélt napokig, amikor jöttek az agitálók a téeszesítés idején. Fura az ember — emeli fel hangját az öreg. S mondja, hogy a kupacban bujkáló később mégis belépett, brigadéros lett a téeszben, sok évig jól érezte magát a bőrében. Tavalyelőtt ő kiabált legjobban a közgyűlésen: „Ne engedjük, hogy tönkremenjen a téesz!” Mert aki parasztnak született és jó szellemben nevelték, az szereti a földet. Az öreg indoka: a föld mindent megad, ha jól bánnak vele. Minden, ami szem-szájnak ingere, az a földhöz kötődik, a földből való. Szántáskor a friss hantok illata tágítja a tüdőt, a kiforgatott giliszta jó a horgásznak, ha a Szamosra indul, a hantokon az aprójószág kapirgál és bogarat talál magának táplálékul. A z öreg büszkén meséli, /l hogy nehezen ugyan, de visszakapta a családi tíz holdat. Sok öreg visszakapta. Ingerült, mert eszébe jutott, hogy a fiatalok nem nagyon vágynak a föld után. Pedig — mondja határozottan—a föld hatalom és erő. Akinek több földje van, az hatalmasabb, erősebb. Ha nem is szó szerint, de nagyjából így zárja mondandóját az öreg: a föld maga az élet. És a halál. Földdel takarnak bennünket, ha elköltözünk e földi létből. Nábrádi Lajos A föld ereje Nézőpont j Leszázalékoltatva Györke László M iközben a parlamentben azt latolgatják, miként emeljék a nyugdíj- korhatárt, egyre többen azon mesterkednek: hogyan lehetne még a most érvényben lévőből is lefaragni. Magyarán: leszázalékoltat- ják magukat. Már, aki tudja. Mert ez nemcsak egészségi állapot, hanem szerencse, meg persze egyéb összeköttetés kérdése is. Lehet, hogy soraim olvastán sokan felkapják fejüket, mire alapozom állításomat. Nos„ a tény tény marad, hogy megyénkben például a tavaly nyugdíjba vonulóknak mintegy 75 százalékai!) rokkantnyugdíjas. Eme jelenség nemcsak e sorok írójának tűnt fel, hiszen az említett szám, meg hogy feltűnően megnövekedett a leszázalékoltak aránya a nyugdíjas-társadalomban, elhangzott a megyei nyugdíjaskamara legutóbbi fórumán is. És az is, hogy a leszázalékoltak nem elhanyagolható része munkát vállal. Még az sem tartja vissza őket ettől, hogy — mint a fórumon is hallottuk a tb megyei igazgatójától — a leszázalékolás utáni munkavállalást a jogszabály tiltja. Persze, nem vagyok strucc, hogy fejemet a homokba dugjam. Tudom: aki vállalja a rizikót, hogy esetleg kipattan a dolog és megvonják tőle a nyugdíjat, ezek egy része valószínűleg nem a nagyobb kenyérért jár el jogszabályellenesen; hanem egyáltalán a kenyérért. A kérdés csupán az: vajon rendjén van-e, hogy kibúvókat kell keresni a megélhetés végett? Nem másutt van-e a kutya elásva? Nyugaton megszokott és bevált a szelektív hulladékgyűjtés. Debrecenben láttuk ezt a konténersort, amelyben fehér és színes üveget, lágy és kemény műanyagokat, fekete-fehér és színes papírokat lehet elhelyezni. Hasonlót örömmel látnánk megyénkben is, és nem csak kísérletképpen Szekeres Tibor felvétele Kommentár Mezzogiorno Balogh József / ,smét a mezzogiorno programot emlegették azon a tanácskozáson, amelyet a múlt héten A megyéért fejlesztési alapítvány kuratóriuma tartott. Ahogyan ugyanis az elnök, dr. Vékony Miklós értékelte: ami eddig történt, az kevés. Mint képviselő —18 társával együtt — megpróbálják elérni, hogy a parlament ismét foglalkozzék a területfejlesztés problémáival és az olasz mezzogiorno programhoz hasonlóan egy kelet-magyarországi programot fogadjon el. Ehhez persze itt is a megye szerepének újragondolására van szükség, mert olyan munkát végezni még fejlesztés ürügyén sem érdemes, aminek nincs sok értelme. Szó sincs róla, hogy akár az alapítványnak is mindent elölről kellene kezdeni, hisz a számítástechnikai háttér adott, az adatbázis feltöltése folyamatban van, csak épp a mai keretek, lehetőségek nem elegendőek a kívánt célok eléréséhez. Az viszont már nagyobb gond, hogy pontosan meghatározza bárki: vajon mi is a kívánt célhoz vezető leg- egyenesebb út. Sokan azt az infrastruktúrát tartják, amit jelenleg is építünk, mások a terme lőinfrastrúktúrát, ám az előbbiek szerint addig nincs aki gyárat építsen, mig nincs út, gáz, víz és telefon. Abban azonban teljes volt az egyetértés, hogy a felzárkózás önerőből nem megy, hogy felzárkóztatási programot egyszerre csak kevés térségre kiterjedően lehet végrehajtani. Mert ha nem koncentráljuk az anyagi erőket, az szétfolyik, s ha nem kifejezetten a felzárkóztatásra kijelölt területeket versenyeztetik a támogatásért, mindig azok lesznek előnyben, akik egyébként is magasabb színvonalon állnak. És akkor a szándék ellenére is tovább nyílik az olló.
