Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
1993. március 10., szerda KOZELET Kelet-Magyarország 5 Egy értékrend mellett Beszélgetés dr. Takács Péter képviselővel a kisújszállási népi-nemzeti konferenciáról Balogh József Kisújszállás (KM) — A népi politizálás esélye napjainkban címmel tartottak kétnapos konferenciát néhány napja Kisújszálláson. A meghívottak között volt dr. Takács Péter, megyénk MDF-es országgyűlési képviselője. Vele beszélgettünk a Számadás ’93 címet viselő konferenciáról. □ Ha az ember végignézi a meghívottak névsorát, a legkülönbözőbb pártállású embereket találja ott. Milyen elvek szerint válogatták ki a találkozó résztvevőit? — Nem hiszem, hogy válogattak, megítélésem szerint a szervezőkben inkább egy kis bátortalanság volt. Eredetileg tavaly októberben, vagy novemberben került volna sor erre a rendezvényre, de a nemzeti liberálisok előretörése, a Csurka augusztusi cikke megriasztotta a szervezőket is, ezért tolódott el egy fél évvel a kisújszállási konferencia ösz- szehívása. Azt hiszem, tapasztalatlanság, a gyakorlatlanság, a feledékenység okozhatta azt, hogy voltak akiket nem szólítottak meg, akiket pedig meg kellett volna hívni erre a konferenciára, mert egész életművük ezt a népi-nemzeti elkötelezettséget példázza nagyon korrekt, demokratikus körülmények között és demokratikus meggyőződéssel, mert népi-nemzeti politikát, demokratizmus nélkül nem lehet megvalósítani. Éppen ez lenne a lényege, hogy ne csak jogegyenlőséget, hanem esélyegyenlőséget is teremtsünk a társadalom számára, mert megítélésem szerint leginkább ez különbözteti meg a szélsőséges liberalizmustól a népi-nemzeti politikát, hogy nemcsak a paragrafusokban rögzített jogi egyenlőségről akar gondoskodni, hanem az esélyegyenlőséget is meg akarja teremteni. — Nem látott rá eléggé a szervezőgárda mindazokra az emberekre, akik szívesen eljöttek volna. Itt pártszempontok nemigen domináltak, de azért, hogy MSZP-sek, kereszténydemokraták, kisgazdák is szerepeltek az MDF- esek mellett, nem volt népfrontos jellegű a rendezvény. Egy értékrend melletti elkötelezettség alapján szerveződött a konferencia, amely a társadalom újjáépítéséhez szükséges legfontosabb értékeket tartalmazza, s számomra is sokat jelentenek. □ Ön is szót kért a konferencián. Miről szólt előadása? — Az elmúlt hetekben jelent meg Laczkó Miklós tanulmánya a népi-nemzeti politizálás korszerűtlenségéről, végzetesen elavult voltáról. Az állítás korrekt lenne Svájcban, Angliában, vagy egy fejlett szociális piacgazdaságot megvalósító országban. Nálunk úgy érzem az átmenet ezt az állítást önmagában cáfolja és én erről beszéltem Kisújszálláson, fölsorolva azokat a társadalmi tényeket, amelyek a mostani átmeneti korszakban megoldásra várnak. Gondolok itt a 700 ezres munka- nélküliségre, a magyarországi társadalom egészségügyi állapotára, alkoholizálási szokásaira, a házasságok, a családok felbomlására, a már-már nem- zetileg végzetessé, katasztrofálissá váló egykézésre, ami eluralkodott a társadalomban, gondolok itt a határainkon túl élő magyarság egyéni és kollektív jogainak demokratikus megszervezésére és biztosítására, de gondolok a magyarországi kisebbségek jogainak, demokratikus szerveződéseinek feltételrendszerét biztosító törvény megszületésének a felgyorsítására. — Mindezt abból a szemszögből nézve, hogy itt a Kárpát-medencébe, — függetlenül attól, hogy hol húzódnak meg a határok —, együtt él évszázadok óta 8->9 etnikum, nemzetiség, nép, nemzet, amelyik hétköznapi élete során saját értékrendjéhez igazítva, s ezeket az egymás mellett élő értékrendeket megszervezve több mint 8-900 évet kibírt a Kárpát-medencében nagy konfliktusok nélkül. Olykor a politika belekavart ebbe is, s hozta a konfliktusokat. — Nekünk nem az ideológiára, nem a nagy politikára kell építeni a népi, nemzeti politizálás idejét, hanem valahol alul elkezdeni. Iskolákat létrehozni, népfőiskolákat beindítani, a társadalom szakmai műveltségét növelni, emellett a család szervező, egyéniséget formáló értékrendet adó, jelentőségét komolyabban venni, visszaállítani és elérni a falvak, kistelepülések elöregedett lakóinak a megfiatalítását. — Biztos vagyok benne, hogy ez az új gazdasági szisztéma Magyarországon is meg kell hogy honosodjon. Azt a települési koncentrációt, az urbanizációnak azt a formáját, hogy a lakosság tízemeletes, húszemeletes épületekbe ösz- szeköltözzön, nem fogja lehetővé tenni. Nem attól urbani- zálódik egy város, vagy egy ország és lakossága, hogy húszemeletes házban lakik, vagy sem, hanem attól, hogy a városi szolgáltatásokat hogyan tudja igénybe venni — Ha kialakul egy ilyen végzetes szakadék — amely könnyen kialakulhat éppen a mi térségünk és az ország fejlettebb régiói között —, akkor nem urbanizálódni, nem váro- siasodni, nem piacgazdaságot kiépíteni fog Magyarország, hanem egy belső gyarmatosítást fog végrehajtani. És ez a változás, ez az átrendeződés gazdasági, társadalmi szinten még nem valósult meg. Politikai váltás történt, a törvény- hozás síkján megtörtént az átrendeződés, de a hétköznapi életet még nem hatotta át. Hogy milyen irányban mozdul majd az ország élete, az azt hiszem a népi, nemzeti politizálástól és társadalomépítéstől — és én inkább a társadalomépítésre fektettem a hangsúlyt — nagymértékben függ. Nem ideológia, hanem a társadalomépítés fogja eldönteni a mi magyarországi jövőnket. A társadalmi párbeszéd éve Választási bizottságot hozott létre az MSZP, melynek tagja dr. Baja Ferenc alelnök Budapest (KM) — A Magyar Szocialista Párt Országos Elnöksége az 1994-es parlamenti választásokra készülve politikai és szervezeti teendőinek koordinálására létrehozta a párt választási bizottságát. A bizottság vezetője Horn Gyula pártelnök, tagjai: Szekeres Imre ügyvezető alelnök, Baja Ferenc és Jánosi György alel- nökök, Vitányi Iván, a párt országos választmányának elnöke, Gál Zoltán, a parlamenti frakció vezetője és Máté László, a párt pénztámoka.A választási bizottság felhívást tett közzé, amelyben egyebek között kifejtik a következőket: A Magyar Szocialista Párt 1993-at — figyelemmel az 1994. évi választásokra — a társadalmi párbeszéd évének Mi, a társadalombiztosítás régi dolgozói nyugodtan mondhatjuk, hogy egész életünket a megye biztosítottjai érdekének rendeltük alá. Aki az 1960-as, 70-es években havi 1200 Ft-ért képes volt arra, hogy a társadalombiztosítás területén dolgozzon, gyermeket neveljen, beteg szülőket, anyóst, apóst ápoljon, s emellett még tanuljon is, azt azért nem lehet megalázni. Mert mi más, ha nem megalázás, amit tesznek velünk? Amikor érettségi után a pályára kerültem, vezetőim hamar felfigyeltek a munkámra és a szakvizsgákon elért eredményeimre. Örültem, amikor különböző iskolákra, így 1977tekinti. Megkezdtük a párt választási programjainak kimunkálását. Szeretnénk, ha ebbe minél többen bekapcsolódnának. Ezért a választási bizottság felhívással fordul a választópolgárokhoz, a társadalmi, civil és szakmai szervezetekhez, továbbá a saját tagjaihoz. Kérjük önöket, vegyenek részt a közös gondolkodásban: az ország helyzetét érintő kérdésekről, a kibontakozás esélyeiről, a szocialistaszociáldemokrata alternatíva kialakításáról. Örömmel vennénk, ha megfogalmazná álláspontját és elküldené részünkre az alábbi kérdésekben: Mi az, amit Ön szerint a jelenlegi kormány jól csinál, s amit 1994 után is meg kellene őrizni? Milyen terűiében a III. éves felsőfokú TB- tanfolyamra beiskoláztak, hiszen az a mi területünkön felsőfokú végzettségnek számított. Nem örültem volna, ha előre tudom, mi történik. Jött ugyanis egy rendszerváltás, s vele hatalomra került egy új kormány, amely az un. régi rendszer iskoláját nem fogadja el felsőfokú végzettségnek. Kérdezem én, miért? Hiszen ez az iskola szakembereket nevelt. Kiveséztük a társadalombiztosítás minden szakterületét, s a jog különböző ágaiba is alapos betekintést nyertünk. Összesen az elmúlt több mint negyven év alatt 26 évet teken lát szükségesnek alapvető változásokat? Ezen belül külön is számítunk néhány pontban konkrét javaslataira, véleményére: például a foglalkoztatási gondok enyhítése, új munkahelyek létesítése terén, beleértve a pályakezdő fiatalok esélyeinek javítását; — egy működőképes szociális piacgazdaság kiépítésének teendőiről; — a magyar mezőgazdaság válságának feloldása terén; — a szociális gondok enyhítése, a nyugdíjasok helyzetének javítása, a társadalmi esélyegyenlőség érvényesítése érdekében; — a bűnözési hullám megfékezése, általában a köz biztonságának megteremtése terén. Mindezeken túl szívesen fogadunk minden olyan vétanultam, s most oda leszek besorolva, ahová az a kolléga, aki a napi 8 órai munka elteltével hazament és élt a családjának, semmi pluszt nem tett ez alatt. El kell mondanom, büszke vagyok valamennyi társadalombiztosítási tanfolyamot elvégzett kollégám nevében arra, hogy elvégezhettük ezt az iskolát. Amit nekünk nyújtott, tudást, szakma iránti szere- tetet, a biztosítottak iránti tiszteletet — ezt tőlünk elvenni egyetlen rendszer sem tudja. Mi még tudtunk és tudunk előadásaink alatt szépen magyarul beszélni, s a hallgatóságot megismertetni a szakma minden buktatójával, szépségével. leményt, amely a magyar társadalom helyzetének javítását szolgálja. Milyen javaslatokat, kezdeményezéseket tenne a szomszédos országokhoz fűződő viszonyunk javítására? Kik azok az emberek, akiket hozzáértésük, közéleti szerep- vállalásuk és tisztességük alapján Ön szívesen látna a szocialista frakció tagjai között az új parlamentben? Úgy gondoljuk, a demokrácia lényegi vonásai, hogy az emberek közvetlenül is részt vesznek az életüket, sorsukat érintő döntések alakításában. Hisszük, az Ön véleménye is befolyásolja, mit tartalmaz az ország jövőjét meghatározó kérdésekre a demokratikus baloldal válasza. Ha ránk bízza, az ország sorsa Önön is múlik. Megalázó átértékelés a tb-nél Lapozgató nyílt levél Megvallom őszintén,hogy ilyen lassan még nem szántam el írásra magamat és ma sem vagyok biztos, hogy meg kellett írnom e sorokat. Szokásom, vagy inkább a kényszer vitt rá, hogy a helyi és megyei lapokat a hét végén, úgy egyszerre nézem át. Talán ebből adódik egy sajátságos információs feldolgozás. Már magának az olvasás metodikájának is sorrendje alakult ki bennem észrevétlenül. Valami olyasmihez hasonlítható, mint háború utáni gyermekkorom étkezési szokásrendje, amit ma is megmosolyognak családtagjaim. Előbb mindig a jobb falatokkal kezdem és állítólag attól félek, hogy nem lesz elég az étel. Hiába, sok munkával keresték szüleim a tisztes megélhetésre valót, mint egyszerű kétkezi emberek és ebből a munkából három gyereknek is jutott becsületesen a tokaji hegyen. Valahogy így vagyok az újságok olvasásával is, amikor a parlamenti, bizottsági vagy külföldi útjaimról megtérek és éppen nincs falugyűlés, képviselő-testületi ülés, vagy egyéb. Szóval egy héten talán akad egy nap az íróasztalnál, vagy egy kényelmes fotelben, ahol csak a telefon szól, de rendületlenül és sűrűn cseng a kapucsengő a napnak legkülönbözőbb időpontjában. Őszintén mondom: Örülök neki. Örülök a bizalomnak és különösen ha segíteni is tudtam az emberek gondjain. Visszatérve az újságolvasásomra. A helyi érdekeltségű lapokat elsőre félreteszem, mivel tisztelet a kivételnek enyhe etikai fenntartásaim vannak velük szemben. Hogy kimondjam, ízléstelennek tartom, hogy egy polgármester ömleng a 2., a 6., a 18., a 22., stb. oldalon folytatásban, hogy hogyan érzi magát. Vagy egy lelkész ír, mondjuk nyíltan ellenzéki attitűdből néha elég zavaros gondolatokat. Mint látható, ezeket is átfutom, legfeljebb itt eszembe jut a közpénzek nemesebb és nem önös célokra történő felhasználása, különösen a papírt sajnálom. Az egyetlen megyei napilap az, amely elsődlegesen érdeklődésem középpontjába kerül. Annak is bizonyos oldalai. Lassan lebontva, ami csak figyelemre méltó és az időm is engedi. Megjegyzem ez az újság sem a szívem csücske, de így hetes áttekintésből nézve egyre tárgyilagosabbnak tűnik. Talán a tények kényszere teszi. Persze minden relatív, így tudom, hogy csak a jéghegy csúcsa jelenik meg annak a politikailag sorsdöntő információnak, amivel a szerkesztőségben rendelkeznek. Több információval például talán elkerülhetőbb lenne, hogy a közmeghallgatáson vagy ismertebb régi nevén a falugyűlésen egyoldalú örömüket fejezzék ki az emberek, a gáz, a telefon, az út, a csatorna, stb. építése kapcsán és a tanácselnököt - mert így hívják a polgármestereket legtöbb helyen - az egekig magasztalják, hogy milyen ügyes pályázók. A kormányt meg a jelenlévő országgyűlési képviselőn keresztül szidják, mint a bokrot. Elfogadom, van miért elmarasztalni is minket, de egyben sajnálattal állapítom meg, milyen ügyes manipuláció áldozatai választóim. Olvasom a napokban az újságban, hogy a legkeletibb régió polgármesterei levelet írtak Szűcs M. Sándor képviselőtársamnak, hogy az a térség mennyire elmaradott. Se gáz, se telefon, se út, se semmi, és hogy segítsen. Egy másik számban név nélkül ugyan erről meditál egy kis glossza, valamint hogy miért nem a saját képviselőjüknek írnak. Különösen egy lelkész gondolatai késztettek ennek a cikknek a megírására. Megjegyzem, minden kormánypárti képviselő megkapta a segélykérő levelet, így én is. Már meg is tettük az első lépéseket, úgy, ahogy szoktuk, úgy egyszerre tízen. Csak tájékoztatásként mondom, hogy hasonló levelek jönnek még egy másik körzetből is. Az pedig a legtermészetesebb, hogy a saját választókörzetünkből számolatlanul. Ezért választottak minket. Nemrég olvasom az egyik polgármester egyébként szimpatikus levelét, milyen nagy szerencséje a megyének, hogy ennyi pénzt kap az utóbbi időben a kormánytól, és ilyen infrastrukturális fejlődést, mint volt tanácselnök, elképzelni sem mert. Tisztelt Polgármester és Kedves Újságíró Hölgyek és Urak! Mi, remélem tudjuk, hogy mi ennek a nagy szerencsének az oka. Kérem a saját jólfelfogott közös érdekünkben - még ha nehezére is esik egyeseknek - osszuk meg tudásunkat olvasóinkkal és választóinkkal, amíg nem késő. Ezen írásommal az első lépést részünkről megtettem, kérem csatlakozzanak hozzánk. Ne szelektáljanak. Ne forduljon olyan elő, hogy megyénk képviselői igen fontos kormányzati és parlamenti tisztségeket töltsenek be és erről jó ha annyi jelenik meg mint Kovács Pistáról, aki aznap átugrotta a kerítést - a bűnügyi kétsoros rovatban. Ha ezen nem változtatunk, félő, hogy egy jó év múlva akkora kerítés nő körülöttünk, hogy azon még lajtorjával sem lehet kimászni, ha egyáltalán a közelébe engednek. Várkonyi István országgyűlési képviselő (A szerkesztő megjegyzése: Az Ön magánügye, Képviselő Úr, hogy mit helyez a szíve csücskébe. Köszönjük, hogy „hetes áttekintésből” már tárgyilagosabbnak véli lapunkat, mint külön-külön. Mi gyakrabban érezzük, hogy a tények kényszere alatt élünk. Köszönjük figyelmeztetését is az arányokra: teljesen egyetértünk abban, hogy sokan tolonganak manapság a sikertál körül, s ezt mi nem vesszük észre minden esetben. Majd jobban kinyitjuk a szemünket...) A társadalomban a nyugdíjas mindig nyugdíjas, a beteg mindig beteg és a szegény mindig szegény marad. S az ő egyetlen érdekük, hogy időben megkapják a társadalombiztosítás keretein belül járó anyagi ellátást, legyen az nyugellátás, táppénz vagy éppen segély. Nekünk pedig a munkánk célja és értelme, hogy mindezt valóra váltsuk. Mégis újra akarnak bennünket minősíteni, új besorolás vár ránk. Miért a büntetés? Miért kell mindent átértékelni? Még az emberi tudást, a munkát és az akaratot is! Oláh Lászlóné Nyíregyháza Korányi F. út 22. B. 8.
