Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
1993. március 9., kedd Kelet-Magyarország 3 Iskola a megye határán Megmentettek harminc fiatalt a kényszerű semmittevéstől, s ezzel értelmet kapott az életük Balogh Géza Bököny (KM) — Óraközi szünet a bökönyi általános iskola udvarán. A frissen hullott hóban tíz-tizenkét éves gyermekek hancúroz- nak. A fal mellől néhány tinédzser lány nézi őket fel- nőttes komolysággal, nekik már nemigen illik beszállni a kicsik hógolyózásába. Ők maholnap akár férjhez is mehetnek, hiszen tizenhét-tizennyolc évesek is vannak köztük. A helyi szakiskola növendékei mindannyian. A megyében ritkaság még az a képzési forma, amit a bö- könyiek megvalósítottak. Az általánosra alapozva Az általános iskolára alapozva tavaly szeptemberben megindították a helyi fiatalok részvételével a szakiskolai képzést. — Az általános iskola igazgatójától, Szabóné Márton Annamáriától eredt az ötlet — eleveníti fel a kezdeteket a bökönyi polgármester, Jaksi József. — A nyolcadik osztály elvégzése után gyermekeinknek mintegy harmada kénytelen itthon maradni már évek óta, sokat törtük a fejünket, mit kellene kezdeni velük. Sajnos, szakma nélkül még csak reményük sem lehet az elhelyezkedésre, ekkor jött az ötlet, hogy iskolázzuk be őket. Egy nyári napon felkerekedett hát az igazgató, meg a polgármester, s elmentek Levelekre egy kis tapasztalatcserére. Az ottaniak is megpróbálkoztak már ezzel, s biztatták a bökönyieket is. De milyen szakmát érdemes okítani? — volt a nagy kérdés. — Kigyűjtöttük a szóba jöhető gyermekek nevét, s mindegyiküknek levelet küldtünk, hogy felmérjük, milyen az érdeklődés, milyen pályára hajHócsata az iskola udvarán lanak — kapcsolódik a beszélgetésbe az iskola igazgatónője. — A lányok többsége valami textilipari szakmát szeretett volna, de a fiúk ahányan voltak, szinte annyifelé húztak. Végül aztán megegyeztünk: a lányok egyöntetűen szabást- varrást tanulnak, a fiúk pedig az állattenyésztés, a parkgondozás, a géplakatosság, s a villanyszerelés közül választhattak. Lázas munka kezdődött Akkor azonban már vészesen közeledett a tanév nyitánya, lázas munka kezdődött tehát. Elő kellett teremteni a tanárokat, oktatókat, be kellett szerezni a gépeket, szerszámokat, kellékeket. Ám a falunak volt egy nagy szerencséje. A helyi termelőszövetkezet míg át nem alakult, működtetett egy varrodát, az épület az önkormányzaté volt. Arra tehát nem kellett pénz, s a kihasználatlan gépparkot is sikerültjutányos áron megvásárolniuk a szövetkezettől. Tulajdonképpen már minden sínen volt, de ekkor megkereste őket egy debreceni ká- efté, hogy ők ötven-hatvan helybéli asszonynak munkát tudnának adni abban a volt varrodában. Iszonyatos dilemmába került a falu. Hiszen ha ragaszkodnak a szakmunkás- képzéshez, több mint félszáz ember elesik a jövedelemtől. Viszont ha átadják a káeftének az üzemet, még az indulás előtt összeroskad az eredeti tervük. — Ebben a szorult helyzetben jutott eszünkbe, hogy nemrég építettünk mi az általános iskola mellé egy két tantermes politechnikai műhelyt; ha okosan szervezzük, a szakmunkások képzése ott is megvalósítható — veszi át ismét a szót a polgármester. — így is történt. A varrodát évi négy- százezer forintért bérbe adtuk a káeftének, mi pedig addig mentünk, míg Debrecenben rá nem bukkantunk egy raktárra, ahol öreg, de még használható varrógépeket kínáltak. Azokat megvettük, hazahoztuk, egy helybéli mester átnézte őket, s kezdődhetett az oktatás. A SZERZŐ FELVÉTELE A lányoknál mind az elméleti, mind a gyakorlati képzés helyben történik, ám a parképítést, illetve az állattenyésztést választó fiúk a gyakorlati tudnivalókért átjárnak a szomszédos Téglásra. Ott sikerült ugyanis találniuk egy mérnöktanárt, de nem csak ez az oka, hanem az, hogy Bökönyben például nincs állattenyésztőtelep. Szerencsés lépés Az iskola egyébként kétéves, s betanított szakmunkás bizonyítványt ad, ami később rendes oklevélre váltható majd át. Természetesen az idén is indítanak új első osztályt, s reményeik szerint hamarosan szabályos szakmunkásképző intézetté fejlődik fel az iskola, ahol a környék fiataljait is fogadhatják majd. Igaz, még ez odébb van, de azt már senki sem vitathatja, hogy milyen szerencsés lépésnek bizonyult a bökönyiek tavalyi döntése. Megmentettek harminc fiatalt a kényszerű semmittevéstől, s ezzel értelmet kapott az életük. Nyírbátor kedvelt bevásárlóhelye a főtéri ABCáruház Elek Emil felvétele--------------Tárca— r egnap találkoztam a tavasszal. Ott szaladgált a feldöntött kukák, kibelezett telefonfülkék között. Megérintette a vesszők végét, megsimogatta a házak tetejét, s már ment is. Ahogy kacéran elillant mellettem, nyomában megömlöttek a földek, s elhordta irháját a február. A parkban, az ágak résein ölelkezőket láttam, s néhány beteg varjú várta a valahol még erre ólálkodó halált. A többiek már messze-magasan.róják utolsó köreiket a zsibbadt, sajgó táj fölött. Itt lenn, a fakó, fonnyadt füvön verebek legelésznek összekeveredve tengelicekkel. Lassan felébrednek az avar alatt a magvak is, hogy megbosszulhassák a telhetetlen telet, s versenyt virágozva kihajtsanak a fényre. Az égre, vonuló vadlibák vésnek genetikailag Técsl Zoltán Kikelet ÄII ■:::: IMSIIÍIÍÍÍÉI programozott örök Viktóriát. Mikor utoljára mentek, talán még volt jelentése ennek az emberi kezeken elkoptatott jelnek. Mára üres kézlegyintés — mozdulat-közhely. Azért a gerlék nem felejtik dolgukat! Szerelemről búgó hangjukkal telik telis-teli a langyos levegő. Valami tétova derű suhan át az emberek vastag arcpáncélján is, múlik a mélabú. Ezeket az utóbbi tavaszokat valahogy még nehezebb volt kivárnunk. Végtelennek tűnhettek a korábban oly kurta téli nappalok; amiért még inkább rászolgáltunk a mámorító másra. De most megint itt van köztünk a szeszélyes szökevény — rombol, hódít, letipor maga előtt mindent, mi múlandó, roskatag. A legszebb hadüzenet ez a világon! Benn a városban még a sár és piszok „szinesztéziája”, a tapadás szutyok kenődik mindenüvé, elfedi a kikelet jegyeit a beton. Megfigyelték már? A lakótelepi embertenyészetek háztömbjei közé hetekkel később látogat a tavasz, s tünékenyebb tündér is mint falvakon. Bár szokatlan rezdülések vegyülnek észrevétlen a mozdulatlanságba, és vibrálni, lüktetni kezd a kinti levegő, mindezt még leplezi a szokott szorongás, a ború. De aztán egyszeresük felrobbannak az ágak, kibom- lanak rügybörtönükből a színek, és elöntik varázsütésre a csupasz utcák szürke csendjét. A lombok valameddig itt is zöldek lesznek—méregzöldek. Az lesz csak az újjászületés! M egtelik levegővel fáradt tüdőnk, elnehezedett gondolkodásunk, s a múltba zuhan az öldöklő, kietlen jelen. Kit érdekelnek majd akkor a hétköznapok!? Polgári tanácsadók Cselényi György A zt hiszem, a magyarországi Polgári Tanácsadó Szolgálatnak nem lesz könnyű dolga. A szervezet a munkanélkülieken, a hajléktalanokon, az elesetteken, illetve a privatizáció körüli problémákon igyekszik segíteni. Mindezek szép célok akkor is, ha a szolgálat istenigazából még nem kapott erőre. A tanácskozásukról megjelent közlemény leszögezi: „...a politikai változások az emberek gondolkodásában nem hoztak kellő fordulatot, amelynek egyik oka az, hogy a hatalmon lévők nem tanúsítanak önzetlen szolgálatot a társadalom irányában, hanem saját pozícióik erősítésével vannak elfoglalva...”. Ebben bizonyosan van valami. De nekem erről mégis a nyugati országokkal a hetvenes években folytatott viták jutottak eszembe. A másik oldalon egyes ideológusok azt mondták: a mi gazdaságunk azért válik élet- képtelenné, mert a javak habzsolása, mások előli el- marása az ember alapvető természete. S ez a Keleten hirdetett eszméknek, deklarációknak homlokegyenest ellent mond. A történtek ezt sok szempontból alátámasztani látszanak. Ha pedig ez igaz, akkor az is természetes, hogy a vezetők a saját helyzetük stabilizálásával (is) foglalkoznak. Hiszen az ember már csak ilyen, ha nem muszály, nem mond le a számára jóról, vagy az annak véltről. Ami pedig a génjeinkben van, azt onnan nehéz kiűzni. Demokratikus úton azonban oda kell hatni, hogy az irányítók a tömegek sorsa iránt se maradhassanak közömbösek. És úgy vélem, ez sokaknak kézzelfoghatóan nem is róható fel. Mivel a zömük esetében az önzetlenségre és a lelki élet megigazulására hiába várunk, talán az ország és a társadalom működésének feltételrendszerén lehetne hamarabb változtatni. A Polgári Tanácsadó Szolgálat tervei szimpatikusok, de talán kissé illuzórikusok. Viszont elismerem, szükség van rájuk, mert hátha az emberek többségének az elfogadhatóbb, sőt jobb életéhez ők visznek egy lépéssel közelebb. Március közepéig láthatják az ököritófülpösi Szabó Károly festőművész alkotásaiból február végén megnyílt kiállítást a városi művelődési központ aulájában, Fehérgyarmaton Molnár Károly felvétele Kommentár A felsőoktatás jövője Bodnár István j j asznosnak és eredmé- ii nyesnek mondható az a tanácskozás, amely a múlt héten zajlott a Nyíregyházi Főiskolai Egyesület és a Debreceni Universitás Egyesülés között. Mint ismeretes, a közoktatási törvény- tervezet szerint belátható időn belül az általános oktatás 16 éves korig tart majd. Ez számos kérdést vet fel a tanárképzésben is. Ráadásul sajátos helyzetben van a négy nyíregyházi főiskola, mert a egészség- ügyi kar a DOTE-hoz, a mezőgazdasági kar a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez, a Hittudományi Főiskola pedig Rómához kötődik. A tanárképző főiskolának viszont mind ez ideig nem akadt partnere. Mondhatni, bizonytalan volt a jövője. Az összejövetelen a nyíregyházi egyesület egyértelműen megfogalmazta álláspontját. A négy főiskola a szakmai oktatásban megtartja függetlenségét, de amiben lehetőség van az együttműködésre, ott élnek vele. Segítséget és támogatást várnak viszont a Debreceni Universitástól és az egyetemektől. A válasz pozitív volt. S talán áttörés is történt a tudományegyetem részéről is, mivel Bazsa György, a KLTE professzora, rektorhelyettese kijelentette, hogy az egyetem minden szinten hajlandó az együttműködésre, akár szervezetileg is. Természetesen további tárgyalások, egyeztetések, és hosszú idő szükséges a végső megállapodáshoz, az együttműködés megfelelő formáinak a kialakításához. S ha minden sikerül, akkor remélhetőleg bizonyos tanszékeken néhány év múlva már egyetemi szintű képzés folyhat Nyíregyházán is. Ez pedig mindenképpen az itt élők, és a terület érdekeit szolgálja. HÁTTÉR
