Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-08 / 56. szám

Eredményes hegy-völgyjárás Az ország élmezőnyében vannak természetjáróink, pedig a nagy kasszából alig kapnak A legkiemelkedőbb tavalyi rendezvény a jubileumi Nemzetközi Tisza Túra volt Szekeres Tibor felvétele Nyíregyháza (KM) — A napokban a szlovákiai Val- kovban tartotta szokásos év­nyitó-évzáró összejövetelét a Megyei Természetbarát Bi­zottság. Amelyen a szövetség vezetői mellett ott voltak a szakosztályok vezetői is. A tanácskozás apropóján az elmúlt esztendőről, illetve az idei tervekről beszélgettünk a bizottság elnökével, Kiss Gyulával. — Milyen évet zártak a ter­mészetbarátok? — Tömören fogalmazva eredményeset. Ami e mögött van: az elmúlt évre huszonegy rendezvényt terveztünk, és ezeket maradéktalanul meg­valósítottuk. Azt hiszem ez már önmagáért beszél. Ki­emelkedő esemény volt az im­máron huszonötödik Nem­zetközi Tisza Túra, amelyet a szokásoknak megfelelően dr. Egri Kiss Tibor vezetett nagy szakértelemmel. Ugyancsak kiemelkedő és sikeres prog­ram volt, a harangodi ország­járó Diákok Országos Talál­kozója, amelyen tizenhat me­gye és Budapest fiataljai vet­tek részt. A kisebb-nagyobb rendezvények között volt a szintén szokásos tavaszi és őszi barlangi találkozó, vala­mint a környezetvédelmi és gyalogtúrák. —A gyalogos és vízi túrázók mellett milyen szakágakban vannak tagjai a bizottságnak? — Az ön által említetteken kívül kerékpáros, barlangász, sziklamászó, vízi természetjá­ró, sí és a kömyezetvédeli tú­rázás tartozik bizottágunk ha­táskörébe. —Ma már a legegyszerűbb, és az egyik legegészségesebb mozgásforma, a túrázás sem olcsó. A bizottság mennyiből gazdálkodott? — Amennyiben azt mon­dom, hogy a tavalyi költség- vetésünk közel kilenszázezer forint volt, az nagyon szépen hangzik. Ám ha hozzáteszem, hogy ebből mindössze ötven­hatezer forint az, amit a megyei önkormányzat biztosí­tott a részünkre, akkor már el­gondolkoztató a két összeg. E csekélyke állami támogatás mellett egyéb támogatók és baráti csatornák révén szedtük össze a nem kis pénzt ahhoz, hogy zökkenőmentesen mű­ködjünk. — Mennyien használták fel a fenti összeget, mekkora a tagság? — Az elmúlt évben 40 szak­osztályunkban 301 felnőtt, 24 nyugdíjas és 1980 ifjúsági tagunk volt. Az az előző évi­hez képest növekedés, ami örömteli, hiszen a többi me­gyére a stagnálás vagy a csök­kenés a jellemző. Az pedig, külön dicséretes, hogy a mi megyénkben van a legtöbb if­júsági túrázó, az összlétszámot tekintve pedig dobogós helyen állunk. Ezen kívül több mint harminc szakosztályban túráz­tak, ám hivatalosan nem iga­zolták a túrákat, így ezekkel a tagokkal, valamint a családta­gok, barátok, ismerősök révén még nagyobb a túrázók tábo­ra. — Ebből a sok szakosztály­ból ki lehet emelni valame­lyiket, vagy valamelyeket? — Mivel, különböző szaká­gak vannak, egy különleges pontszámítás alapján értékel­tünk. Eszerint az Öt kategó­riában egyaránt nyíregyházi szakosztály végzett az élen: a gimnáziumoknál a Vasvári, a szakközépiskoláknák az egészségügyi, szakmunkás- képzőnknél a 110-es, általános iskoláknál a Benczúr, a felnőt­teknél pedig a Pedagógus. Ami a minősítéseket illeti, ta­valy hatvanan értek el bronz, hetvenen ezüst, heten pedig aranyjelvényes minősítést. A megye történetében először Kosa Lászlóné szerezte meg az Érdemes Túrázó minősíté­sét, majd az esztendő végére dr. Egri Kiss Tibor is. — Milyen esztendő elé néznek? — Bízom benne, hogy szin­ten eredményes évet kezdtünk. Erre garancia lehet a meg­szokott szakosztályi gárda. Elkészült az éves esemény- naptár, érdekesség, hogy a Ti­sza Túrára már megérkeztek az első nevezések, mégpedig Németországból. A rendezvé­nyek tárgyi feltételei adottak, az anyagiakkal bizonyára lesz még gondunk, de ezt megold­juk. Az elnökség tagjai vál­lalták, hogy a szakosztályok­nál megpróbálják megszerezni a pénzt, minden lehetséges pá­lyázatnál ott vagyunk és to­vábbra is bízunk a baráti csa­tornák hivatalos forrásaiban. Elgázolták Tokió (AP) — Thierry Harismendy, a francia csel­gáncsválogatott 60 kg-os tagja közlekedési balesetben életét vesztette. A 22 éves sportolót a válogatott edző- táborozása alatt egy autó a zebrán elütötte, majd a kór­házban belehalt fejsérülései­be. Légiós siker Budapest (MTI) — Va­sárnap délelőtt a Tungsram SC Megyeri úti csarnokában lépett pályára az Európa- bajnoki selejtezőre készülő magyar női röplabdaválo­gatott az országban játszó idegenlégiósok csapata el­len. A találkozó a külföldiek győzelmével ért véget. Ide- genlégiósok-Magyar válogatott 3-2 (-15, 9, -8, 4,11). Powell a szabadban Brisbane (DPA, APA) — A világbajnok és világ­csúcstartó amerikai távolug­ró, Mike Powell az ausztrál szabadtéri atlétikai bajnok­ságon 843 cm-es eredmény­nyel szerezte meg az első helyet. A 29 éves versenyző a sportágat népszerűsítő körúton vesz részt az ötödik kontinensen, s a bajnoksá­gon versenyen kívül indult. Jó egymilliárd kínai óhaja Peking (MTI) — Szombat óta Pekingben tartózkodik a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság küldöttsége, amely meg­tekinti az ezredforduló nyári olimpiájának rendezésére pá­lyázó kínai főváros sportlé­tesítményeit, felméri infra­struktúráját és vendégfogadó kapacitását, A pekingi olim­piai pályázati bizottság elnöke (a főváros pártvezetője) 1,1 milliárd kínai hő óhajaként említette a 2000. évi olimpia pekingi megrendezését. Matyi bácsi sok élete Nyíregyháza (Bodnár Ti­bor) — Manapság nagyon sokan még csak a hatvanöt évet sem érik meg, sőt még a közeiébe sem jutnak. Es, hogy mindez miért érdekes? Nos, Lovász Mihály (vagy, ahogy nagyon sokan is­merik: Matyi bácsi) ennyi időt töltött a sportban. Azt pontosan nem lehet megha­tározni, hogy annak melyik ágában, hiszen a labdarúgás mellett jégkorongozott és röplabdázott is. Persze, az igazi nagy szerelem a foci maradt. — Pályafutásom két nagy részre osztható — kezdi visz- szaemlékezését Matyi bácsi. Az első 1939-ig tartott, eddig ugyanis Csehszlovákiában él­tem és sportoltam. Tizenhá­rom éves voltam, amikor fo­cizni kezdtem, és nemsokára már egy B-ligás felnőtt csapat­ban játszottam. Húszévesen a pilzeni NB I-esekhez szer­ződtem, majd játszottam a prá­gai Bohemiansnál is. A felvi­déki fordulat idejében Kassán rúgtam a labdát, és mivel ez a rész akkor Magyarországhoz került, egy fél szezont a ma­gyar NB I-ben is játszottam. — Hogyan került Nyíregy­házára? — Már a csehszlovák had­seregben is szolgáltam 26 hó­napot, amikor Nyíregyházára kellett jönnöm katonai átkép­zésre. Ekkor kerültem végleg ebbe a városba. A parancsnok­nak — aki akkoriban a NYT- VE elnöke volt — megtetszett a játékom, és leigazolt. Ekko­riban ez a csapat NB II-ben szerepelt, és én ezt követően egészen 38 éves koromig eb­ben az osztályban szerepel­tem. Utána még négy évig NB Di-ban is játszottam. Ezt kö­vetően több mint három évti­zedig edzősködtem az NYVSC-ben és utódainál. — A jégkorong és a röplab­da hogyan illett bele ebbe a képbe? — Úgy, hogy ez a két sport­ág rendkívül jó kiegészítést je­lentett a focihoz. A jégkorong télen megadta az alapokat a tavaszi folytatáshoz, nyáron pedig a röplabdázás biztosított hasonló feltételeket. Egyébként tizenháromszor voltam csehszlovák junior jég­korong-válogatott, és részt vettem a svédországi konti­nensbajnokságon, ahol három gólt ütöttem a házigazdáknak. — Jelenleg mivel foglalko­zik Matyi bácsi? — Nyugdíjas vagyok, de a rendszeres sportolást most sem hanyagolom. Hetente há- romszor-négyszer kocogok. A mi családunk már csak ilyen sportcsalád. Mindenki sportolt valamit. A feleségem röplab­dázott, a lányom háromtusá- zott, a fiam úszott. A hagyo­mányok az unokákkal sem szakadtak meg, hiszen ők is versenyszerűen sportolnak. A Tanárképző immár biztos bennmaradó Nyíregyháza (K- M — G. D. M.) — Jéghideg te­rem várta a szombati, NB I-es férfi ko­sárlabda-mérkőzés fősze­replőit és nézőit. A 14. sz. általános iskola kis ne­bulóinak többsége is, akik a szünetben látványos, zenés gyakorlattal szórakoztat­ták a nagyérdeműt, kabá­tot voltak kénytelenek ma­gukra venni, hogy meg ne fázzanak. Ennek ellenére, a kezdeti kosárínség után győzelemnek, és a harma­dik megnyert meccs után a biztos bennmaradásnak örülhettek a szurkolók. Nyh. Tanárképző-Mis­kolci EAFC 102-78 (53-31). Városi Stadion já- tékcsamoka, 400 néző. V.: Kóthay, Szalontay. Tanár­képző: Fejes 6, Szemerszki 4, Taraszov 33, Skurin 21, Sitku 12. Csere: Bartók 14/6, Zomborszky 2, Cser- vék 2, Elek 4, Király 4. Edző: Elek Tamás és Sallai József. MEAFC: Ádám 17/9, Kakas 2, Szőke 10, Ciocian 22, Deák 19/12. Csere: Soltész 4, Botár 2, Szabó 2, Németh, Pázsitka. Edző: Drahos László. Az eredmény alakulása: 6. perc: 6-7, 10. p.: 16-14, 16. p.: 35-22, 23. p.: 61-38, 29. p.: 81-51, 35. p.: 90-62. Majdnem két percet kellett várni az első találat megszü­letésére: Taraszov sajnálta meg a két palánk alatt színes szalagcsokorral a kezükben, gólörömre váró gyerekeket. Aztán azt hittük, beindul a nyíregyházi henger, de ehe­lyett kapkodás, kimaradt helyzetek, és elkerülhető személyi hibák jellemezték az első tíz percet. Úgy tűnt, meglepetésre készülnek a miskolciak, de Bartók nem így gondolta. A csereként beállt irányító kézbe vette a játék szervezését és attól kezdve ismét önmagát kezd­te adni a főiskolás csapat. Annyira belejöttek, hogy Skurinnak még arra is volt ideje egy zsákolás után, hogy karerősítő gyakorlatként hú- zódzkodást végezzen a gyű­rűn. „Jutalma” nem is maradt el: a játékvezetők techikai faulttal honorálták az egyéb­ként szabálytalan bemutatót. A második játékrész sem hozott különösebb izgalmat. A meglehetősen nagy előny birtokában a főiskolások nem törték kezüket, lábukat, hogy tovább növeljék a kü­lönbséget. Az Elek-Sallai edzőpáros is úgy gondolta, itt az alkalom, hogy^ újabb újoncot avassanak. így az ifisták közül előbb Elek — aki már játszott a nagyok között —, majd Király kapott bizalmat élete első NB I-es mérkőzésén. Az utolsó per­cekben a társak is arra ját­szottak, hogy a fiatalokkal kosarat dobassanak, így min­den labdát igyekeztek a két „kicsinek” passzolni. Eköz­ben a borsodi egyetemisták mindent elkövettek, hogy csökkentsék a hátrányt, szép hárompontos találatokkal próbálták felhívni magukra a figyelmet, de a találkozó ki­menetelének megváltoztatá­sára egy percnyi esélyük sem volt. Elek Tamás: — A benn­maradás megvan. Köszönet a fiúknak és a nézőknek. Drahos László: — Valamivel jobbak voltunk, mint legutóbb. Hasonló csimpaszkodásért kapott technikait Skurin, bár itt Sitku az „elkövető” Balázs Attila felvétele Van magyar szumós Tokió (MTI) — A szu- móvilág nem zárja ki a kül­földieket — címmel számol be a Aszahi Simbun, az egyik legtekintélyesebb lap péntek esti kiadásában arról, hogy a 15 éves Tomohiko Hiroe, ja­pán-magyar vegyes házas­ságból született fiatalember bemutatkozik az őszi nagy szumótomán. A fiú apja 1972-ben került Magyarországra, ahol fürjte- nyésztő vállalkozása van, Tomohiko, akit egyébként felvettek egy szakközépisko­lába, elmondása szerint nem a majdani álláslehetőségek hiánya miatt, hanem érdek­lődésből, kalandvágyból ra­gadta meg a Japánban kínálkozó lehetőséget. orUK I Kelet-Magyarország 15 mmszzu "//V' ♦ m ö mmzrzr*;. 1993. március 8., hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents