Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. február 8., hétfő Törvényjavaslatok és honatyák Tízosztályos iskola, NAT, új testületek A lélek tápláléka: a zene Kultúráról, művészetről, magyarságunkról Az együtténeklés szép példája. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium Webber-kó- rusa a Bujtosi Szabadidő Csarnokban Szekeres Tibor felvétele Budapest (MTI) — A közoktatási és szakképzési törvényjavaslat, valamint a Nemzeti Alaptanterv koncepciójával ismerkedett múlt heti, kihelyezett ülésén a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban az Ország- gyűlés Oktatási Ifjúsági és Sport Bizottsága. A honatyákat Dobos Krisztina a szaktárca, Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, és a MKM több vezető munkatársa tájékoztatta. Az ülés végén megjelent Andrásfalvy Bertalan miniszter is. Dobos Krisztina és munkatársai elmondták: a kormány által már megtárgyalt közoktatási törvénytervezet sokszínű, több iskolatípusú rendszerre épül. A jogszabály a többféle iskolatípus közti szektorsemlegességet tartaná célravezetőnek, de ezt az önkormányzatok ellenzik. A 16 éves korig kötelező oktatás és ezzel kapcsolatban a 10 osztályos általános iskolai képzés is nagy vitákat vált ki. A minisztérium illetékesei cáfolták, hogy a készülő Nemzeti Alaptanterv túlságosan szűkítő jellegű lenne, véleményük szerint a pedagógusok többsége is ellenkező véleményen van. A jövő iskolarendszerében fontos szerepet fognak játszani az úgynevezett regionális oktaNyíregyháza (KM - K. J.) — Akár a művészetek napjaként is ünnepelhették volna február 2-át a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában. Ekkor adták át ugyanis — az eseményhez méltó körülmények között — a zenei tagozat hangversenytermét díszítő, színpompás üvegablakot, Csík István, Munkácsy- díjas festőművész monumentális alkotását. A művész válogatott műveinek a tárlatát még az ablakavató ünnepséget megelőzően nyitották meg az iskola Csontváry Kamaragalériájában. A minden félévkor szokásos hangverseny programjában nyolc hangszer és az őket megszólaltató művészjelöltek szerepeltek. Oboán, klarinéBudapest (MTI) — Rendhagyó együttműködési megállapodást kötött szerdán a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője és budapesti Szerb Antal Gimnázium igazgatója. Az egyezmény lényege, hogy a tanulók az érettségi mellett olyan új ismereteket szerezhetnek, amelyek szélesítik továbbtanulási, illetve munka- vállalási lehetőségeiket. A fiatalok a gimnáziumban államtási központok, az érdek- egyeztetés feladatainak az ellátására pedig már fel is állt három testület: a Tudományos Tanácsadó Testület, a Közoktatási Fórum és a Közoktatáspolitikai Tanács. Benedek András a kormány által már szintén megtárgyalt szakképzési törvény- javaslatról beszélt. A koncepció lényege: az elméleti képzés az állam, a gyakorlati pedig a munkáltatók feladata lesz, továbbá bevezetik a tanulószerződés intézmény- rendszerét. A törvény érinti a felnőttképzést is, ami a munkanélküliség terjedése miatt égető kérdéssé vált, s biztosítja majd mindenki számára az első szakma megszerzésének lehetőségét. Andrásfalvy Bertalan egy kérdésre válaszolt: többen nem értenek egyet a közoktatási törvény koncepciójának azon passzusával, hogy helyi népszavazással az önkormányzati iskolák fenntartási joga átadható az egyházaknak. A miniszter véleménye szerint az iskola a szülők számára szolgálat, ezért az ő véleményüket is figyelembe kell venni. Az egyházi iskolákra pedig ugyanúgy vonatkozik az alkotmány, mint a más típusú tanintézményekre, így nem kell feszültségektől tartani. ton, fagotton, kürtön, trombitán, zongorán, ütős hangszereken és brácsán mutatták be tudásukat az egyes tanszakok jelesei. Az értékekben bővelkedő és magabiztos felkészültséget bizonyító interpretációk közül is kiemelkedett Novák András, negyedik osztályos klarinétjátéka — Weber Con- certino-ját mutatta be —, Vaitzner Adrienn, aki Doh- nányi 4. Rapszódiájának 3. tételét adta elő és Periinger Tamás, aki Bozza Caprice című kompozícióját játszotta el trombitán. A több mint egyórás, jó arányérzékkel megszerkesztett hangversenyen a nagyszámú közönség az említetteken kívül hallhatott még Haydn-, Telemann-, Frehse- és Debussy-művet is. jogi és rendészeti alapismereteket, önvédelmi fogásokat tanulhatnak, illetve gépjármű- vezetői engedélyt szerezhetnek. A rendőrség bemutatja szakszolgálati területeit, nyári gyakorlati lehetőséget teremt a tanulóknak, akik évente egy alkalommal lövészeten is részt vehetnek. Az önálló osztályba jelentkezőket a gimnázium és a főkapitányság közösen választja ki. Vargáné Belinszky Etelka A kultúra és az iskola viszonya a tudomány és a művészet kapcsolatával állítható párhuzamba. E két utóbbi terület funkciója között a különbséget rendszerint úgy fogalmazzák meg, hogy a tudomány objektív, a művészet szubjektív képet ad a világról. A tudomány megmutatja, hogy milyen a bennünket körülvevő valóság, a művészeteknek pedig az lenne a feladatuk, hogy valamilyen kapcsolatot teremthessünk a megismert környezetünkkel. A kettő között fontossági sorrendet nem szabad felállítani. A tudomány előbbre jár Mégis, a tudományos megismerés mintha túlhaladta volna erkölcsi és társadalmi fejlettségünket. Köznapi nyelven ezt úgy is mondhatnánk: nagyon sokat tudunk már a világról, de egyre kevésbé van közünk hozzá, egyre kevesebb dolognak tudunk örülni. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy lakásunk ugyan van, de nincsen otthonunk. Márpedig — ahogy Tamási Áron mondatja Ábellel: „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.” A zene pedig nagyon sokat tehet azért, hogy otthonra találhassunk. Lelki vérszegénység Kodály Zoltán egész életét ennek bizonyítására tette fel. Jól ismert gondolata, hogy „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” És a léleknek ezen régiói, sajnos, sokaknál homályban vagy teljes sötétségben vannak. Ha nem így lenne, aligha hallanánk és tapasztalnánk oly gyakran, hogy a XX. század emberére az érzelemsivárság, érdektelenség, közömbösség jellemző. Egyre többen érzik úgy, hogy nincs szükségük a zeMadras-Mátészalka (KM — BE) — Indiában koncertezett a közelmúltban Hauser Adrienne zongoraművész, akinek pályája Mátészalkáról indult, és ott élő családja révén ma is kötődik a szatmári városhoz. Hangversenyéről az angol nyelvű Indian Express című lapban jelent meg S. Krishnan kritikája Tökéletesen mesteri címmel, melyben egyebek között azt írja: A fiatal magyar zongorista, Hauser Adrienne Madrasban műértő közönség előtt aratott megérdemelt sikert. Adrienne négy és fél éves korában kezdett el zongorázni, tanulmányait magyar és párizsi mestereknél folytatta. Rendszeres résztvevője az európai fesztiváloknak, fellép Európa számos országában, több lemeze jelent meg. Madrasi koncertjén Liszt- és Chopin-műveket adott elő. A Liszt-művek megszólaltatásával kapcsolatban azt emeli ki a cikk írója, hogy a nére, a művészeti alkotásokra. Pedig az igazi művészet olyan élményekhez juttat, melyek cselekvésre késztetnek. A cselekvés mozgatórugóját manapság sokan csak a pénzben látják. De ha valami csoda folytán fellendülne gazdasági életünk, vajon minden szép és jó lenne? Mit tehet az iskola? Bámulatra méltó, ahová az ember szellemi teljesítőképessége — a pénzzel szövetségre lépve — napjainkban eljutott. De nap mint nap tapasztalnunk kell, hogy az ember az általa alkotott csodákat szemrebbenés nélkül képes el is pusztítani. „Nem az erszény, a lélek üressége a nagyobb baj.” — mondja Kodály Zoltán. „Fényes” lelkekre lenne szükség, mert a tiszta lélek szül értékes gondolatokat. Hogy az emberek megismerjék azokat a minőségeket, amelyek emberré teszik őket, hogy meglássák, mi a szép és jó a környezetünkben. Sőt! Ne csak meglássák, hanem meg- érezzék (hisz ami igazán szép, az a szemnek láthatatlan — olvashatjuk „A kis herceg”- ben). Ebben pedig nagyon sokat segíthet az iskola. Természetesen igen fontos a szaktárgyakból a legmagasabb elméleti tudásszint elérése, de legzeneszerző maga is a zongora virtuóza volt, s bár szimfóniákat és egyházi zenét is komponált, valójában főként zongoraműveiben él tovább. A kritikus szerint Hauser Adalább ennyire kell, hogy soksok élményben legyen részük a tanítványainknak. A szakmai felkészültséget a tanulmányi eredményen keresztül a szülők nagy része figyelemmel kíséri. Lényegesen kevesebbet törődnek viszont azzal, hogy milyen élmények hatására formálódik csemetéjük érzelmi világa. A tévének, a rádiónak, a videónak köszönhetően ezernyi hatás éri a gyerekeket, de sokan nem tudnak kellőképpen szelektálni a műsorok értékrendjében. Pedig: volna mit! Mert az igazán tartalmas és színvonalas programokban nemigen bővelkedünk. Előkészítés és értékelés Az iskolák szervezte színház-, hangverseny- és operalátogatások nagyobb az esélyük adnak arra, hogy értékes, lélekemelő élményekhez juttassuk diákjainkat. Hisz ahogy Kodály mondta: „Vitamindús” szellemi táplálék kell a gyereknek. S az élő előadás varázsát sohasem pótolhatja a legjobb tv-műsor sem. Nagyon fontos, hogy a gyerekek szintjén előkészítsük és értékeljük a nekik szánt programokat. A minimálisra csökkentett heti 1 ének és rajz óra kellő kihaszrienne jól választotta ki a műveket: két darab eljátszásával érzékeltette Liszt muzsikájának melodi- kusságát, s egyúttal, az E-dúr Legenda előadásával bemutatta, hogyan jelentek meg a műben a Sturm und Drang jellegzetes jegyei. Chopin-tői az a-moll Mazur- kát és a borzongató Polonézt játszotta. Ráadásként hangzott el egy másik Chopin- mazurka. Meg kell mondani Hauser Adrienne játékáról — írja a kritikus — hogy azt komplett ellenőrzése alatt tartotta, és tökéletes mestere az előadott anyagnak. náltsággal ehhez a minimális elméleti alapot megadhatja. Ne bízzuk mindig a gyerek szabad választására, hogy részt vesz-e egy hangversenyen vagy sem. Legyen természetes, hogy az iskolával vagy az osztállyal megnéz egy előadást. Az otthont adó népdal Ugyanilyen természetességgel kellene bánnunk az esztétikai nevelés többi területével, jelesül: a zeneoktatással és neveléssel is. A népdalok megismertetését, élővé tételét, vagyis egyéni vagy csoportos — közös — éneklését különösen fontosnak tartom az iskolákban. Ismét Kodályt idézem: „Minden nemzet azt tekinti klasszikus művészetének, amelyik a legtöbbet fejezi ki a nemzet leikéből, a legtökéletesebb formában.” A magyar népzene az egész magyarság lelkének a tükre. Vajon ma mit mutatna egy ilyen tükör? Nemzettudatunk kialakításához hozzátartozik, hogy gyermekeink a magyar iskolákban a gyönyörű és „saját” népdalainkat énekeljék. Az alma mater falai közül úgy kellene kikerülni a diákjainknak, hogy természetes legyen számukra: magyarként igenis otthonra lelhetnek a legszélesebb nagyvilágban. Magyar egyházzenei kongresszus Budapest (MTI) — A tavaly augusztusban gyakorló egyházzenészekből létrejött Magyar Egyházzenei Társaság március 14-étől 16-áig Budapesten, a régi Zeneakadémián, rendezi meg az első magyar egyházzenei kongresszust. Erről a szervezet titkára, Déri Balázs tájékoztatta az sajtót. A kongresszust a tervek szerint kétévente fogják megtartani. Az első tanácskozás megnyitóját Philip Harnoncourt, a Nemzetközi Himnológiai Munkaközösség elnöke tartja. Előadás hangzik el többek között a kórusrepertoárok felfrissítéséről, az egyházzenei oktatásról, az egyházzenészek mai helyzetéről. A szakemberek az új evangélikus, katolikus, református énekeskönyvek összehasonlító elemzését is elvégzik. A kongresszus nemcsak a Magyar Egyházzenei Társaság tagjai, hanem minden érdeklődő számára nyitott. Díszablak koncerttel „Zsarugimisek” Tökéletesen mesteri Indiai kritikus Hauser Adrienne koncertjéről Hauser Adrienne Családi felvétel
